A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

182 A JOG karikának használatba vételével egyáltalában nincsen elhárítva az a veszély, mely a bikának természete folytán keletkezett, ha pedig nem tudta és annak a veszély elkerülése céljából a bika orrába való beillesztését szükségesnek találta, — ugy az elhaltnak nyilatkozata, az előzmények szem előtt tartása mellett ettől az elhatározásától el nem téríthette, mert arról önmagának kellett volna meggyőződnie, hogy van e még óvintézkedésre szükség vagy nincsen. A kir. ítélőtábla tehát tényként azt állapította meg, hogy a bika természetével járó, előreláthatóan bekövetkezhető veszély elhárittasék. A veszély 1902. jan. 5-én következett be, amiként ez a tanúvallomásokból megállapittatott, oly módon, hogy az uradalomba egy tehenet vezettek folyatni s az elhalt a bikát az istállóból kieresztette a célból, hogy a tehenet megugorja. Egyszer megugrottá a tehenet, azonban ott hagyta; az elhalt ekkor visszafordította a bikát, ez neki fordult. Sch. János elszaladt, a bika üldözőbe vette, a falhoz nyomta, majd menekülni igyekezett az istállóba, ennek az ajtaja azonban el volt csukva Sch. utasítására, hogy a bika oda be ne mehessen; s itt a bika őt utolérte s összetiporta. A kir. ítélő tábla is tényként fogadta el, hogy az uradalomban bent a folyatás tilos volt akkor, és hogy Sch. a bikát a tehénhez többször visszafordította valamint azt is, hogy az istálló ajtaja be volt téve azért, hogy a bika oda be ne szaladhasson. Ebből pedig egyrészt az következik, hogy az elhalt tiltott uton járt, mikor a tehenet benn a majorban akarta megugratni, másrészt alapos az a feltevés is, hogy a bika azzal, hogy a tehén felé visszatereltetett, némileg ingerelve volt. Tény azonban az, hogy a bika abban az időben is tenyésztési célokra használtatolt s hogy hágatás ugy a majorban bent, mint a mezőn meg volt engedve; csak a helye volt attól függővé téve, hogy a tehenek is az istállóban vagy a mezőn voltak-e. Márpedig ha erre a célra használtatott a bika, ugy kézen fekvő dolog, hogy bármily hágatásnál megtörténhetett volna az, hogy a tehéntől a bika elfordul s önkényesen választott irányban távozni akar, melyben a bikát a gondozásával megbízott ember akadályozni jogosítva van; de sőt közbiztonsági szempontból és mert őrzésére volt bízva, még erőszak alkalmazásával is köteles volt. Ha pedig a bika ennek ellentáll, de sőt az ellene, akit ismer, támadólag lép fel, azt üldözőbe veszi, összetiporja, az a bika egyrészt szelídnek nem mondható, másrészt a támadó fellépése nem tekinthető pusztán arra visszavezethetőnek, hogy ez alkalommal tilos helyen folyatott s hogy a tehenész által a folyatás helyére visszaterelni szándékoztatott. A kir. Ítélőtábla sem zárkózott ugyan el annak megállapításától, hogy Sch. Jánosnak a most vázolt eljárása alkalmas volt arra, hogy a különben veszélyes természettel bíró bikát még ingerültebbé tegye, ami által hibájával ő maga is hozzájárult az eredmény létrehozásához s így az elhaltat némi gondatlanság szintén terheli. Ámde ez a csekélyebb mérvű gondatlanság a vádlott büntethetőségét meg nem szüntetheti, mert a bekövetkezett eredmény okozati összefüggésben áll a vádlottnak azon mulasztásával, hogy veszélyes természettel biró bikát tartott az uradalomban, annak alattomos természeténél fogva előre láthatta, hogy az állat bármely pillanatban, bármilyen alkalommal, bárkivel szemben, de főleg a gondozójával szemben is olyan föllépést tanúsíthat, amely annak testi épségét és életét veszélyeztetheti. Téves tehát a kir. tszéknek az a következtetése, hogy a fenti tényállás mellett a vádlott mulasztása büntethető gondatlanság tényáliadékát meg nem állapítja, és mert az anyagi btő. törv.-kvet tévesen alkalmazta, ítéletét a bp. 385. §. 1. a) p. alapján meg kellett semmisíteni s a törvénynek megfelelő marasztaló Ítéletet kellett hozni. A büntetés kiszabásánál a kir. ítélőtábla enyhítő körülményként mérlegelte vádlott büntetlen előéletét, továbbá azt, hogy az elhalt is némileg hibás volt a bekövetkezett eredmény létrehozásában, továbbá, hogy súlyosító körülmények nem forognak fenn, aminek következtében indokoltnak találta a btk. 92. §. alkalmazását s ez alapon szabta ki a rendelkező részben megállapított büntetést, stb. A m. kir. Kúria (1903. szept. 15-én 7,650. sz.) A semmiségi panaszok elutasittatnak. M e g o k o 1 ás: Vádlott és védője, a kir. ítélőtáblai ítélet ellen, írásban is indokolt stm. panaszt jelentettek be a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a megállapított tényállás szerint a vádlott részéről gondatlanság nem forog fenn. Ezek a perorvoslatok azonban alaptalanok. Ugyanis előre bocsátva azt, hogy a vádbeli cselekmény nem, a mint a másodfokú bíróság Ítéletének rendelkező részében tévesen mondatik, 1901. jan. 5-én, hanem az ítélet indokai szerint 1902. jan. 5-én történt, s ezért a nyilvánvaló hiba a bp. 443. §. szerint kijavítást igényel, a kir. itélőlőtábla valónak elfogadta a következő tényeket: a körtvélyesi uradalomnak tenyészbikája, mely bika Sch. János uradalmi tehenésznek gondozására volt bízva, 1902. jan. 5-én a nevezett tehenészt a falhoz nyomta s összetaposta, miáltal a tehenész bordatörést szenvedvén, tüdője is megsérült és ennek következtében belső elvérzés folytán meghalt; a veszély pedig oly módon történt, hogy az uradalmi majorba egy tehenet vezettek folyatni s a nevezett tehenész a bikát az istállóból kieresztette abból a célból, hogy az a tehenet megugorja, mint a bika egyszer a tehenet meg is ugrotta, azonban ott hagyta, s mikor Sch. János tehenész viszaforditotta a bikát, ez neki fordult, mire a tehenész elszaladt, a bika pedig őt üldözőbe vette s a falhoz nyomta, majd midőn a tehenész menekülni igyekezett az istállóba, ennek ajtaja azonban a tehenész utasítására el volt csukva, hogy a bika oda be ne mehessen, a bika őt ott utolérte s összetiporta. Ez a tenyészbika hamis, vad tarmészetü volt, az emberek testi épségére és eletére nézve veszélyes tulajdonságokkal bírt, félt tőle mindenki, mert már előzően is többeket bántalmazott, az embereket egész váratlanul támadta meg, jelesen a néh. Sch. János tehenésznek testét már előző 1900. máj. hóban ruhájának felhasításával megsértette, a minek következtében a tehenész egy hónapig beteg volt, majd a tehenészt betegségének időtartama alatt helyettesítő D. Mihályt is megbökte, K. nevü tehenészt fellökte, s mikor H. Istvánt a legelőn megtámadta, ez csak a kutyák reá uszításával tudott a nagyobb veszedelemtől menekülni. Azt, hogy vádlott mint a körtvélyesi uradalomnak intézője a bikának veszélyes természetét ismerte, a kir. it. tábla a megállapított tények alapján; ugy azt is valónak elfogadta, hogy vádlott a vezetésére bizott gazdaságban, felismerve a tenyészbikának az emberek testi épségére és életére való veszélyes tulajdonságait, elmulasztott oly intézkedést tenni, ami az előre látható veszély bekövetkezhetését kizárta volna, s a mely mulasztása okozója lett volna annak, hogy a bika Seb. János tehenészt oly mérvben bántalmazta, hogy az a szenvedett testi sérülések következtében elhalt. Ezek szerint tehát Sch. János halála és vádlottnak mulasztása között az okozati összefüggés meg lévén,a kir. it. tábla a btő. törv.-nek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen, midőn a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításával vádlottnak a vád alapjául szolgáló tényekre alapított mulasztását, t. i. a vádbeli tettet, büntetendő cselekménynek nyilvánította, s így a bp. 495. §.-nak 1. a) p,-ban megjelölt semmisségi ok nem forog fenn, mihez képest az erre a semmisségi okra alapított sem. panaszok mint alaptalanok a bp. 437. §. 4. bek. alapján elutasitandók voltak. A védő részéről hivatalból való figyelembe vétel végett felhozott az az érvelés, hogy a vádbeli cselekmény legfeljebb testi sértésként volna minősítendő, amennyiben a halálos eredmény sértettnek krónikus alkoholizmusára vissza vezethető abnormis testi szervezete tette lehetővé, nem vétethetett figyelembe, mert vádlott mulasztása folytán halál következett be, ez pedig a vádbeli cselekménynek pusztán testi sértésképpen való minősítését egyenesen kizárja. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A pestvidéki tszéknél Háhn Kálmán erzsébetfalvi lakos ellen. bej. dec. 2. fsz. dec. 21. csb. Éder Hugó dr., tg. Fráter Béla dr. — A gyulai tszéknél Csirke Mátyás helybeli kereskedő ellen, bej. dec. 26. fsz. jan. 18, csb. Nyisztor Adorján dr. tg. Márkus Mihály dr. — A budapesti keresk. és váltótszéknél Krausz Gábor helybeli építőmester ellen, bej. nov. 30, fsz. dec. 23, csb. Bánrévi József dr, tg. Baur Ignác dr. — A budapesti keresk. és váltószéknél Általános gyermek- és népbiztositó intézet mint szövetkezet helybeli cég ellen, bej. nov. 28, fsz. dec. 28, csb. Messy László dr., tg. Markhot Aladár dr. — A fehértemplomi tszéknél Lederer Bernát verseci kereskedő ellen, bej. jan. 3, fsz. febr. 4, csb. Reichel Frigyes dr., tg. Osztovics Iván dr. — A kassai tszéknél Ebrey Endre helybeli ékszerész ellen, bej. nov. 16, fsz. nov. 30. csb. Dubay József, tg. Gaiger Ignácz dr. — A dévai tszéknél The Magyar Gold Mining Co 'Limited, Feriosel, Tekerő, Magura, Serbánya. Gorkura bányatársulatok ellen, bej. dec. 10, fsz. dec. ^9. csb. Hidegh István dr., tg. Pataky Dániel dr. Pályázatok : A balassagyarmati tszéknél aljegyzői all. nov. 14 (248) — A szolnoki tszéknél aljegyzői áll. nov. 14 (248) — A fiu. mei tszéknél aljegyzői áll. nov. 14 (248) — A devecseri jbiróságná aljegyzői áll. nov. 15 (249) Kúriai és táblai értesítések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek j elterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Debrecen W. J. dr. Kupfer—Zelmanovits érk. 1,014/903 v. sz. a előa. Beck, n. e. — Dunaszerdahely P P. Biró —Engel (124/903 v, előa. Végh) nov. 3 hh. — Eger U. J. dr. Múltkori értesítésünk helyes. A Tábla megváltoztatta az elsőbiróság ítéletét. — Hajdúböszörmény F. J. dr. Zsámbó—Kis (4,226/903, előa. Gyárfás, okt. 30 hh. — Hódságh L. F. dr. Rácmiliticsi Tak. és Hitelszöy. (2,631/903) n. e. — Kalocsa W. S. dr. Adolf-Harold (1614/903, előa. Zsiros) n. e. — Pécs R. B. dr. Guth - Weber 796/902, előa. Istvánffy) nov. 4 hh. — Sátoraljaújhely L. J. dr. Lefkovics—Poprádi Maláta (1.645/902 v. előa. Ludvigh) okt. 30 hh. — Szatmár F. A. dr. Kálmán—Török érk. 7,546/903 p. sz. a. előa. Scherff, n. e. — Szegzárd S. L. dr. Vince— Singer érk, 7,337/903 p. sz. a. a. előa. Illés Jenő, a. e. — Szombathely Sch. E. dr. Takács—Tiborcz (7,391/902, előaa Uhlyarik) nov. 4 hh. — Temesvár E. A. dr. Plavosin-Plavosin (I. G. 304/903 sz.) ügyben hh. a temesvári tszék Ítélete. — Újvidék E. A. M. Kuzmanovics— Kuzmanovics (7,612/902. előa. Balázsovits) okt. 29. mv. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Kir. közjegyző (közepes forgalmú alföldi járási székhelyen) cserélni óhajt. Cime a kiadóhivatalban. PALLAB B£8ZVÉ*YTÁBeASÁa NYOMDÁJA BUDAPESTEN