A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

.80 A JOG valamely eljárási szabály nemalkalmazására, vagy nem-helyes alkalmazására vonatkozó, a felülvizsgálatnál nem volt tekintetbe vehető. Hasonlóan a S. E. 190. §-a alapján figyelmen kivül kellett hagyni a felülvizsgálati kérelemnek azt a tartalmát, amelyben a felebbezésben előadottakra történt utalás. Egyebekben alperes felülvizsgálati kérelmében első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy a pergátló kifogás fölött nem határozott és hogy az alperes által a felebbezési beadványban felhozottakat jogi méltatás tárgyává nem tetie. Ezeknek a panaszoknak nincs megállható alapja; mert a biróság csak a perben felhozottakat köteles jogi mérlegelés tárgyává tenni; a perben felhozottnak a S. E. 142. §-a szerint azonban csak az tekinthető, ami a fél által szóval előadott, már pedig sem a felebbezési bíróság Ítéletéből, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből, vagy annak mellékletéből ki nem tűnik, hogy alperes a pergátló kifogást és felebbezésének tartalmát szóval előadta volna. Hasonlóan alaptalan alperesnek az a további panasza is, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy felperesnek elveszett kutyáinak az alperes által lelőtt kutyákkal való azonosságát megállapította, mert az ugyanazonosság kérdése ténykérdésre vonatkozik, a felebbezési bíróság tehát, kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forogván, ebbeli meggyőződését a per összes anyagának szorgos mérlegelése mellett szabadon állapithalta meg, s csak arra volt kötelezve, hogy azokat az okokat, a melyek meggyőződését előidézték, ítéletében felsorolja, a felebbezési bíróság pedig eme követelménynek megfelelt. Ellenben lényegileg alapos alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy Ítéleti tényállása alapján alperest kártérítésre kötelezte; Felperesek ugyanis kereseti joguk megállapítására azt hozták fel, hogy alperes vadászebeiket jogellenesen lelőtte, ezzel szemben alperes azzal védekezett, hogy ő saját vadászterületén kóbor ebeket lőtt le. A felebbezési bíróság a nélkül, hogy a közelebbi ténykörülményeket megállapította volna, abból a szempontból indulva ki, hogy vadász ebek lelövése minden esetben jogellenes, alperest kártérítésre kötelezte; A felebbezési bíróságnak ez a jogi kiindulási pontja azonban téves, mert a vadászebekre is áll az az általános jogszabály hogy gazdáik kötelesek azokra akként felügyelni vagy felügyeltetni, hogy idegen vadászterületen magukban ne kóboroljanak, s a vadászatra jogosult a saját vadászterületén talált idegen vadászebeket csak akkor nem jogosult lelőni, ha és amenyiben azok j gazdáiknak, illetve azoknak környezetében vannak, akiknekgondo- | zása és felügyelete alatt állanak, vagy azoktól vadászat közben felismerhetően a vad felkutatása vagy üldözése közben távoznak el, és mennek át idegen területre. Ily körülmények között, az ügy eldöntésére befolyással van az, hogy felperesek birnak-e vadászati jogosultsággal, továbbá, hogy a vadászebek honnan, mi módon és mily körülmények között jutottak arra a területre, amelyen alperes bir vadászati jogosultsággal; minthogy pedig a felebbezési bíróság ez irányban a tényállás megállapításába nem bocsátkozott, annálfogva a nem kimerítő tényállás alapján az ügy érdeme a felülvizsgálati eljárásban az eldöntésre nem lévén alkalmas, a S. E. 204. §. alapján a felebbezési bíróság Ítéletét fel kellett oldani, és ugyanazt a bíróságot további megfelelő eljárásra utasítani. Alperesnek további panaszai, valamint felperesnek a költsé gekre vonatkozó panasza az ítélet feloldása következtében tárgytalanná váltak. A feleb. birós. megállapította ugyan, hogy alperes kiskorú fia a válságos időben felperes leányával nemileg közösült; minthogy azonban alperes, bár a közösülést tagadta, jogosítva volt a többekkel való közösülésre alapított kifogást megtenni s minthogy a felebbezési bíróság ítéletében tényként megállapította, hogy felperes leánya a fogamzási időben K. Istvánnal és B. nevű mérnökkel is, ez utóbbival pénzért, közösült nemileg, továbbá azt is, hogy felperes leánya Gy. Tamással is pénzért közösült és B. mérnökhöz S. Mari rosszhírű nő ál fal vezettette magát közösülés céljából, mindezekből a megállapított tényekből jogilag következtette a felebbezési biróság azt, hogy felperes leánya a fogamzási időszakban is feslett életet élt svele szemben a többekkel való közösülésjogilagellenvethető; nem ütközik tehát jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest gyermektartás iránti keresetével elutasította. (Ezen itélet különösen érdekes, mert itt találjuk az exceptio pluruim concubentium kifogásának teljes elismerését.) A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1903 szeptember 19. I. G. 204/1903 sz. a.. Kereskedelm:, csöd- és váltóügyekben, A felülvizsgálati értékhatár meghatározásánál, perek egyesítése esetében az állandóan követett birói gyakorlat szerint az egyesitett perek tárgyának az összértéke irányadó. A S. E. 16. 5-ban szabályozott megállapítási kereset nem azonos az 1868. évi LIV. t-c. 513. 5. aj pontjában meghatározott felhívási perrel, sőt felhívási pernek a sommás eljárás alá tartozó ügyekben nincs ' helye • a S E. 16. g. szerint ugyanis megállapítási kereset csak akkor' indítható, ha a megállapítás a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik, vagyis, ha felperes jogviszonyának az alperessel szemben való megállapítása nélkül az ö jogi helyzete az ő kárával befolyásoltatnék; az a kérdés tehát, hogy a megállapítási kereset előfeltételei fenforognak-e, hivatalból vizsgálandó. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903 február 15. G. 1<>Í/1903. sz. a.) Gergő Izor dr. ügyv. ált. képv. K. Albert, K. Károly, K. József. C. Pál, R. Viktor és T. Dezső felpereseknek, Körmendi Gyula ügyv. ált. képv. H. Miksa alperes ellen jogviszony nemlétezésének megállapítása iránt a bpesti VII. kerületi kir. jbiróság előtt folyamatba tett ügyben következő Ítéletet hozott: Felperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Megokol ás: A felülvizsgálati értékhatár meghatározásánál, perek egyesítése esetében az állandóan követett birói gyakorlat szerint az egyesitett perek tárgyának az összértéke irányadó, ez az összérték pedig a jelen esetben a 400 K-t meghaladja és így a jelen perben a felülvizsgálat törvény által kizárva nincs. A S. E. 16. §-ban szabályozott megállapítási kereset nem azonos az 1868. évi LIV. t-c. 513 §. a) pontjában meghatározott felhívási perrel, sőt felhívási pernek a sommás eljárás alá tartozó ügyekben nincs helye; a S. E. 16. §. szerint ugyanis megállapítási kereset csak akkor indítható, ha a megállapítás a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik, vagyis, ha felperes jogviszonyának az alperessel szemben való megállapítása nélkül az ő jogi helyzete az ő jogi kárával befolyásoltatnék; az a kérdés tehát, hogy a megállapítási kereset előfeltételei fenforognak-e, hivatalból vizsgálandó. A felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint felperesek keresetüket arra alapították, hogy ők a Remekírók Képes Könyvtára terjesztési vállalatnál, egy utazó ügynök utján okiratilag megrendelték a Remekírók Képes Könyvtára cimü munkát, hogy utóbbb az alperes által hozzájuk intézett felszólításból azt látták, hogy a fenti megrendelést alperes ugy tekinti, mintha azt ő nála tették volna, amennyiben őket a nem ő nála rendelt munka átvételére különbeni perlés terhe alatt felszólította, holott a Remekírók Képes Könyvtára terjesztési vállalat nevü cég, amelynél ők a fenti megrendelést tették, nem létezik; nem létező személynél, vagy cégnél tett megrendelés tehát már ez okból érvénytelen és az a megrendelés az ő tudtuk és hozzájárulásuk nélkül őket kötelezőleg alperesre át sem ruházható; ezekre alapítottan felpereseknek fentartott kereseti kérelme az, hogy köztük és alperes között jogviszony nem létezik. Ezekből nyilvánvaló, hogy az illető megállapítás felperesek jogviszonyának biztosítására alperessel szemben nem szükséges; mert a felperesek jogviszonyának alperessel szemben nemlétező gyanánt megállapítása nélkül a felperesek jogi helyzete az ő kárukkal nem befolyásoltatnék, a felpereseknek ugyanis módjukban van vagy volt az illető munkát át nem venni, a más helyről esetleg hozzájuk küldendő, vagy küldött munkával a kereskedelmi törvény rendelkezéseihez képest elbánni és maguk részéről a szolgáltatást nem teljesíteni; egymagában véve az a körülmény tehát, hogy őket az alperes állítólag meg nem rendelt áru átvételére felhívta, perrel fenyegeti és esetleg évek múlva be is perelheti, vagy hogy hozzájuk az alperes állítólag meg nem rendelt árut el is küldött, avagy hogy alperes a felperesek aláírásával ellátott megrendelési okirat birtokában van, felpereseket a megállapítási kereset indítására fel nem jogosítja. Az ellenkező jogi döntés azt eredményezné, hogy a S. E. 16. §. rendelkezése nem vezetne arra az eredményre, ami annak kifejezetten célja, vagyis a megállapítási keresetek korlátozására, hanem éppen az ilyen keresetek szaporítására. Ezeknél fogva téves ugyan a felebbezési bíróságnak az az eljárása, amely szerint a megállapítási keresetet helyt foghatónak találta és az ügy érdemébe bocsájtkozott, mindamellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint felpereseket keresetükkel elutasította, mert a fenn kifejtettek szerint a felperesek részéről érvényesíteni kivánt alapon megállapítási keresetnek helye nincs. Bűnügyekben. Azt, hogy vádlott, rnint az uradalomnak intézője a bikának veszélyes természetét ismerte, a kir. Ítélőtábla a megállapított tények alapján, ugy azt is valónak elfogadta, hogy vádlott á vezetésére bízott gazdaságban, felismerve a tenyészbikának az emberek testi épségére és életére való veszélyes tulajdonságait, elmulasztott oly intézkedést tenni, ami az előre látható veszély bekövetkezését kizárta volna, s amely mulasztása okozója lett volna annak, hogy a bika a tehenészt oly mérvben bántalmazta, hogy az a szenvedett testi sérülések következtében elhalt. Ezek szerint tehát a sértett halála és vádlottnak mulasztása között az okozati összefüggés meglévén, a k<r. it. tábla a btő törv-nek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen, midőn vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításával, vádlottnak a vád alapjául szolgáló tényekre alapított mulasztását, t. i. a vádbeli tettet büntetendő cselekménynek nyilvánította, s igy a bp. 385. §-nak 1. a., p.-ban megjelölt semmisségi ok nem forog fenn. Vádlott mulasztása folytán halál következett be, ez pedig a vádbeli cselekménynek pusztán testisértésképpen va:ó minősítését egyenesen kizárja. A székesfehérvári kir. tszék mint büntetőbíróság (1902. dec. 3-án 4,635/B. sz. a.) gondatlanság által okozott emberölés