A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Ingóságok értékének birói becsű utján való megállapitásáról

A JOG 323 gyermeke van s mint családfentartót ki akarja a katonaságtól szabadítani. Maga polgártársunk vezette be lakásáia az orvost, mutatott be előtte egy nőt mint feleségét s az orvos a valóságnak megfelelően megállapította az idült szívbajt. A hatósági orvosi bizonyítvány alapján emberünk célt is ért, fia kiszabadult. Csakhogy — s itt sült ki azután a turpisság — feljelentették emberünket, hogy tévedésbe ejtette az orvost, mert más nőt, egy valóban szívbajos asszonyt mutatott be felesége s fia anyja helyett s erről, nem pedig — mondjuk : Z.-néről — van kiállítva a bizonyítvány. A hatósági nyomozás után bűnügyi útra terelődött az ügy s ennek során állapíttatott meg azután polgártársunk ravasz fondorlata. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindkét, a most leirt ügyben, az orvosi látlelet, hogy ugy fejezem ki magam, egész sablonos volt, már tudniillik a megvizsgált egyén személyazonosságának megállapítását illetőleg. így szólt: megjelent előttem (vagy a másik esetben : meghívásra megjelentem Z. házában) X. Y. s kért hogy vizsgáljam meg. Ennek következtében, stb : amint már ismerjük az ilyen orvosi látleleteket. Mind a két felhozott s hozzáteszem : megtörtént esetben, a látleletet kiállító orvos egyáltalán figyelmet nem (ordított a sérült egyén személyazonosságának megállapítására s meg sem kísérelte igazolni avagy igazoltatni azt. Vakon elhitte azt, amint az egyén magát megnevezte, illetőleg amily néven emberünk azt az asszonyt bemutatta s hivatalos iratban igazolt olyan tényeket, melyek valódiságáról vonatkozólag meg mm győződött, holott, — anvnt a következés mutatta — ezen megállapítások lényegesek, kétszeresen fontosak voltak az adott esetekben. Nem tagadom, méltán kérdezheti bárki is, hogy hol van megírva az. melyik törvény, rendelet vagy utasítás írja elő azt, hogy a látletet kiállító orvos a sérült egyén személyazonosságáról meggyőződni s ezt a meggyőződést a látleletben igazolni tartozik? Hiszen csak a BP. 133. §-a mondja kifejezetten, hogy a terhelt személyi viszonyai, ha válaszának valóságához kétség fér vagy ha egyéb okból szükségesnek mutatkozik: a felsorolt és hozzá intézendő úgynevezett általános kérdéseken kivül más módon is nyomozás tárgyává teendők. Hasonló elvek irányadók a foganatbavétel alkalmával is. De orvosi látleletben igazolni ily körülményeket talán eszébe sem jutott a szakértőként szereplő orvosnak. a legharmonikusabban, a legjobb és legszebb értelemben kifejtem. A demokráciában van valami a görög kallo-kagathiából. «Az aristokrácia családi tradíciókban áll, melyek a családot eggyé teszik időben, századok generációit egy ethikai egységbe foglalják, öntudatos, személyes egységbe. Közös szellem, közös érzelem, mely a rokonokat századokon át összeköti; s hogy őseinkre, ezek történetére és utódainkra gondolunk, — ez az aristokrácia. Kinek vannak ősei? Annak, ki őket emlékezetben tartja.» Az aristokrácia Isten negyedik parancsának követésében áll: tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszuéletü lehess e földön. És valóban az aristokraták hosszú életűek : családjuk emlékét több századokra tudják visszavezetni s az utódokban szintén hosszuéletü lesz a családi egységnek öntudata. Ha felaggatom őseimnek képét szobáimban, ha fenntartom a családi összeköttetést gondolkozásomban és cselekvésemben rég sirba szállt elődeimmel, aristokratikusan cselekszem. Látjuk tehát, hogy a demokrácia és aristokrácia, mint elv, éppen nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg mindkettő egyetemes, nemes emberi vonást jelentvén, egyik a másikat jótékonyan kiegészíti. Mindkettőnek meg kell lennie minden egyes emberben, minden társadalomban és minden államban. A ntmzetállamban is mindkét eivnek érvényesülnie kell, éspedig mindkét formájában ; a monarchiában és a respublikában egyaránt. Mindkét elvnek lehető legteljesebb érvényrejutása elősegíti az á'lam és az emberiség ethikai céljának megvalósulását, amely cél felé csakis céltudatos összmunkálkodással közeledhetünk — egy végtelen progresszusban; — a cél elérése jelentené a fizikai, intellektuális és ethikai erőkapacitások legtökéletesebb kifejtésének totalitását. A nemzetállam egy adott, le nem tagadható valóság: a nemzetállamra vonatkoztatva a legjobb alkotmány kérdésének nincs semmi értelme sem. A nemzetsouverénitás és az emberiségi állam a humanitás utján van, de csak természetes, hogy még nem jutott el a végtelen progressus legvégére . . . Kuncz külön tárgyalja még az államhatalom egyes ügyköreit is, — ugy, hogy miután beledolgoztuk magunkat művébe, minden oldalról látjuk az államot, — és felfogásunkban sehol semmi rés sem mutatkozik. Irodalmunkban Kuncz műve kiváló helyet foglal el. NemPedig a ténymegállapítások szükségszerűsége — nem állitok nagyot — magából a józan észből következik s talán ez az oka, amiért vonatkozólag tételes intézkedés, sőt rendelet vagy utasítás nem intézkedik. Az élet s a gyakorlat a legjobb mester. Levonom én is a consequenciákat s ez alapon azzal a figyelmeztetéssel s tanácscsal fordulok az igen tisztelt orvosszakértökhöz: ne mulasszák el egy esetben sem meggyőződni a sérült egyén személyazonosságáról, igazoltatni ezt, ha szükségesnek tartják s minden körülmények között tanúsítani e tényeket a látleletben. Nem szeretném, ha féreértenének. Nem nehézkes, körülményes igazoltatási módokat s eszközöket gondolok én; erre nincs semmi szükség, fölösleges is. Csak annyit jegyezzen meg a látleletet kiállító orvos, ha az egyént ismeri : «kit személyesen ismerek» avagy ha ez előtte ismeretlen: «ki magát annak nevezte." Csak ennyi volt a mondanivalóm. Ingóságok értékér.ek birói becsű utján való megállapításáról. Irta ZÁDÖR MÓR p. ü. titkár Győr. Az ingatlanok értékelését tárgyaló 1881. évi XL. t.-c. 68—74. §§-ai értelmében, ha az illetékkötelezett fél valamely ingatlan vételénél azt állította, hogy a vételár meghaladja a tárgy valódi értékét, ezen állítás bebizonyítása végett külön birói becsű eszközöltetését kérhette, de ezen becsű alapján a vételár szerint járó illeték leszállítását a pénzügyigazgatóság csak akkor és annyiban engedélyezhette, ha a birói becsű folytán kétségtelenül kiderült az, hogy a kikötött vételárban a kénybecs (pretium affectionis) is benfoglaltatott. Megjegyeztetik, hogy a birói becsű engedélyezéséért folyamodónak ki kellett mutatnia azon indokokat, amelyek őt arra birták, miszerint a birtokot valódi értékén felül vásárolja meg, és csakis ha az indokok tekintetet érdemlők voltak, volt elfogadható a birói becsüvel megállapított érték, mert ha ezen becsű alapján való érték a vételárt nem múlja is felül, ezen körülmény még nem igazolja a kénybecs létezését. Továbbá ugy az ingók-, mint az ingatlanoknak birói becslési költségeit a kincstár viselte azon esetre, ha az a csak azért, mivel alig van magyar könyv, amelyben annyi igazán átgondolt gondolat foglaltatnék, hanem főképp azért, mert eddigi politikai irodalmunk igazán iskolásán tárgyalta a politikát: külföldi felemás rendszerek után indulva. Irodalmunkban centrális helyet biztosit Kuncz nemzetállamának az a körülmény, hogy művében a politikának consequens, egész rendszerét kifejti, amit nemcsak a hazai, hanem a világirodalomban is hiába keresünk. Nem tagadom, reám olyan benyomást tett a Kuncz rendszere, mint amilyen benyomást a fizika rendszere szokott tenni arra, aki mindennap látja ugyan a természetet, de abban nem lát semmi célt, semmi összefüggést, semmi törvényszerűséget. A fizika megismertet bennünket a természetnek általános törvényeivel : rendet csinál gondolkozásunkban. Az államtudományok terén ez az egyetlen eddig consequensen átgondolt rendszer, amely megismerteti velünk az államok létét, lényegét és fejlődésének törvényeit. Mindezt egy álláspontból, Ugy, hogy miután áttanulmányoztuk a müvet, bátran elmondhatjuk, hogy értjük az államot, — sőt értjük a társadalmat is. Ez is sociologia, de nem szellem nélkül való sociologia; ennek a sociologiának van lelke. Itt nemcsak tények/ vannak, itt vannak ideálok is. Általánosságban az jellemzi Kuncz művét, hogy az általános elvekből az egyes intézmények könnyümód megkonstruálhatok, hacsak a közönséges logika szabályait követjük, — akárcsak a geometriában : ha adva van p. o. egy háromszög megkonstruálásához két oldal és a két oldal által bezárt szög: a kivánt háromszög mennyiségileg és minőségileg teljesen meg van határozva: játszva megszerkeszthető. Kuncz könyveit nem tudjuk senkinek sem eiéggé ajánlani. Filozófus gondolkozású politikusnak művei ezek. Csak tanulhatunk belőlük. Ezzel a rendszerrel eligazodunk az államnak életében; biztosan járunk ott, ahol eddig csak chaoszt láttunk. Otthonosnak érezzük magunkat ebben a világban és nem tudjuk magunknak megmagyarázni, hogy miképp is láthattuk az államot és annak életét másképp és másnak, mint amilyen az a valóságban és mint amilyennek azt Kuncz tanítja.