A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Telekkönyvi kivonatok kiegészítésének bélyegilletéke - A nemzetállam. Politikai tanulmány - Praejudicium és elévülés a házasságtörés vétségénél

312 A JOG Telekkönyvi kivonatok kiegészítésének bélyegilletéke. Irta LÁSZLÓ PÁL, kir. tanácsos, p. ü. igazgató, a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal főnöke. Gyakran előfordul, hogy a már kiadott,több ivből álló hiteles telekkönyvi kivonatra, a később ifolytatólagos bejegyzések és feljegyzések pótlólag reávezettetnek, vagy ugyanazon annak bizonyítása válik szükségessé, hogy az abban feltüntetett telekkönyvi állapot időközben nem változott.Ajelzett esetben követelhető ivbélyegek számítása körül még ma is különböző felfogás érvényesíttetik. Az egyik felfogás szerint ily esetben az illetékszabályok 63. tételében megállapított 2 korona ivbélyeg akként számítandó, mintha az egész telekkönyvi kivonat újból kiadatott volna, tehát az ivbélyeg ugy a korábbi részt mint a kiegészítést tartalmazó ivek számának, mig a másik nézet szerint a csak kiegészítést tartalmazó ivek számának megfelelőleg rovandó le. Az első sorban ismertetett felfogás mellett szól az a körülmény, hogy a telekkönyvi kivonat idő multával úgyszólván értéktelenné válik, s aki a későbbi állapot felől tájékozódni akar, annak vagy uj telekkönyvi kivonatot kell szereznie, vagy ha mi változás sem történt volna, már meglevő telekkönyvi kivonatáról bizonyittatni azt, hogy az még egész terjedelmében érvényben van. A másik nézetet viszont, amelyet a magaménak is vallok, elsősorban az teszi jogosulttá, hogy az illetékszabályok kifejezetten nemcsak sehol elő nem irják, sehol támaszpontot nem nyújtanak arra, hogy ilyenkor a bélyegilletéket a már bélyeg alá vont ivek után ismételten le kell róni, hanem az illetéki díjjegyzék 63. tételének rendelkezéseiből következtethető is, hogy ha a telekkönyvi hatóság nyilvánkönyvéből készített kivonat után a bélyegek annak ivei száma szerint már lerovattak, akkor, ha a fél ugyanarra a kivonatra a telekkönyvbe később történt bejegyzéseket is reá kívánja vezettetni, nem tartozhatik az egyszer már hitelesen kiadott részek után az ivbélyegeket újból beszolgáltatni, hanem csakis azok után a kiegészítések után, amelyek telekkönyvi kivonatára folytatólag reá vezettetnek ; ugyanezt a nézetet másodsorban a telekkönyvek vezetése iránt fennálló rendelkezések teszik jogosulttáj amelyek szerint a telekkönyvekbe sorszám szerint történt bejegyzések és feljegyzések a maguk helyén egyszerűen meg nem változtathatnak, ki nem törültethetnek, hanem csak az időrendben következő utóbbi sorszámok alatt előforduló bejegyzések által, s ez alapon egy, mondjuk : egypár év előtt kiállított telekkönyvi kivonat minden tételéről határozott képet alkothatok magamnak, ha arra egyszerűen a kiállítás idejétől történt bejegyzéseket folytatólag reá jegyeztetem. Ilyenkor szerintem két kivonat létezik. Egyik a korábbi időről korábban kiadott s már kellő bélyeggel ellátott kivonat, és egy ujabb a későbbi időkről, amelyikre csakis a saját terjedelméhez képest járó ivbélyegek követelése indokolt. Van ugyan a volt közigazgatási bíróságnak egy elvi jelentőségű határozata, amely az 1888. évben 1,117. folyó-szám alatt tétetett közzé, de ha ezt egész terjedelmében vizsgálat tárgyává tesszük, akkor abban mind a két ellentétes nézet talál a maga részére bizonyítékot, amelynek főoka az, hogy nem állapitható meg határozottan, hogy azért kivántatott-e egyes esetekben 2 ivre járó bélyeg, mert az alapkivonatok, vagy pedig azért, mert a kiegészítések, avagy hogy a kettő együttvéve tett ki két ivet. Én az általam itt is jogcsnak nyilvánított felfogást tulajdonítom neki, s azért elvi kijelentését is ez okból fejeztem ki világosabban, annak közbeszúrása által, hogy a ((kiegészítést tartalmazó rész» esik további ivbélyeg alá, (L. kézikönyvem IV. kiadásának 505. lapján az 1 alatti magyarázatot), mert ha az idézett határozat egész világosan az ellenkező felfogás mellett foglalt volna állást, itt felhozott érveim alapján azzal szemben ellenvéleményemnek is kifejezést adtam volna. Ha egy már kiállított, bármily terjedelmes, de annak idején kellő bélyegekkel ellátott telekkönyvi kivonatra, utólag csak az a bizonylat vezettetik rá, hogy a telekkönyvi állapot nem változott, ez a bizonyítás az egész kivonat érvényességének kijelentését involválja ugyan, mindazá tal szerintem csak 2 korona bélyegilleték alá esik, mert lényegében csakis azt jelenti, hogy időközben ujabb bejegyzések, feljegyzések nem történtek, tehát egy nemleges kiegészítést képez, miértis bélyegilleték szempontjából az alá a tekintet alá esik, mint a tényleges változásokat eredményező bejegyzések- vagy feljegyzésekkel való kiegészítés. Nemcsak a telekkönyvi kivonatok kiegészítésénél, de a telekkönyvi kivonatok kiállításánál is van tudomásom ellentétes gyakorlatról, de ez már egészen határolt territoriális jellegű, amennyiben Horvátországban egy régibb miniszteri rendelet alapján abban az esetben, ha egy iven egyidejűleg több telekkönyv kivonata adatik ki, de mindegyiknél ugyanaz a telekkönyvi tulajdonos a 2 korona bélyegilleték csak egyszer rovandó le, mig a szorosan vett Magyarország területén ily esetben a 2 korona bélyegilleték kivétel nélkül annyiszor számíttatik, ahány telekkönyv kivonatát az illető iv tartalmazza. Azt, hogy ennek az utolsó sorban emiitett ellentétes gyakorlatnak, az illetékes tényezők által mielőbb leendő megszüntetése a jogegység szempontjából fölöttébb kívánatos, vitatni is fölösleges. Praejudicium és elévülés a házasságtörés vétségénél. Irta OLÁH DEZSŐ drv budapesti ügyvéd. Nincs a büntető-törvénynek szakasza, mely ritkábban foglalkoztatná a bíróságokat, mint a házasságtörés vétségéről szóló 246. §. — Vámbéry Rusztem A házasság védelme a büntetőjogban cimü kimentő monográfiájában azt állítja, hogy a Btkv. életbelépte óta egyetlenegy eset fordult meg a Kúrián, azonban ennek érdemleges elbírálásába sem bocsátkozhatott a TÁRCA. A nemzetállam. — Politikai tanulmány.* — A Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr., Budapesten. Kuncz Ignác kolozsvári tud.-egyetemi tanár nagy szorgalommal, mély tudással s rajongó hévvel felépítette a nemzetállamnak rendszerét, konzekvensül átgondolta a nemzetnek, mint aktív államalanyiságnak, nagy gondolatát. Nagy munkára vállalkozott s a nagy munkát bámulatos eredménnyel be is fejezte. Három, illetve négy formulázásban fekszik előttünk a nemzetállam rendszere : először a Magyar Filozófiai Szemlénk 1887-ik évfolyamában adja szerző a nemzetállam rendszerének vázlatát, 1888-ban könyv-alakban is megjelent ezen rendszer ; azután 1900-ban és 1902-ben gyors egymásutánban bővített kiadásokban jelenik meg a rendszer. Hatása sem maradt el; ámbár ilyen műtől sokkal nagyobb hatást várunk s reméljük, hogy Kuncz rendszere a késő jövőben is éreztetni fogja jótékony hatását. Tudomásunk szerint eddigelé csakis Kmety Károly, budapesti tud.-egyetemi tanár művére gyakorolt döntő befolyást ez a rendszer. Kmety közjogi és közigazgatási műveinek minden sorából Kuncz nemzetállamának * Kuncz Ignác :A nemzetállam tankönyve cimü munkája nyomán. magasztos hatása sugárzik felénk. Kmety be is vallja, hogy a nemzetállam álláspontján áll Korunk szelleme idegenkedik az ideáloktól. Félős, hogy a materialisztikus történeti felfogás még sok ideig fogva tartja a politikusok és történészek elméjét ; félős, hogy a kenyérkérdés s az anyagi javaknak tulajdonított mindenhatóság sirba temeti az állami ideálokat. Hajdan büszkén mondották : Civis sum Romanus. Manapság elborult politikai látókörünk ; a marxizmus pesszimizmusa kisért. De nemcsak erről az oldalról fenyegeti veszély az állami ethikai pantheizmust. Hegel filozófiájának bukásával gyűlöletessé vált mindaz, amit a hegeli tanokkal összefüggésbe lehetett és szoktak hozni. Az állam ethika' valóságát senki sem hirdette nagyobb hévvel és mélyebb történeti érzékkel, mint Hegel, s az állam létét talán senki sem támadta meg ádázabb gyűlölettel, mint a Hegel iskolájából kikerült szélső balpárt. Korunk az a kor, amely megfosztotta az embereket öszszes ideáljaiktól. Az emberi természetet is azzal a sötét tekintettel nézik, amellyel annak idején az angol abszolutizmusnak szószólója: Hobbes Tamás nézte. A divatos felfogás az ember természetében nem lát egyebet csak egoizmust. Erkölcsi fogalmainkat vissza akarják vezetni az ember egoisztikus alaptermészetére s egész ethikai világfelfogásunkat felo'djsk a kellej mes és kellemetlen pszihologiai érzelmekre. Bárha nemis képesek mindent vsszavezetni ezekre az alapérzelmekre, de fennen hirdetik annak lehetőségét, hogy minden visszavezethető ezekre a primitív érzelmekre. Ebben az ideálok nélkül szűkölködő gondolkozásban, érett meg Stirner M ksa abszolút egoizmusa és legszélső nihilizmusa.