A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 43. számához. Budapest, 19(>3 október 25 Köztörvényi ügyekben. A temetők területére ezek rendeltetésének megszűntéig szerezhető jogok csak ideiglenesek es bizonyos időhöz kötöttek lehetnek. Tulajdonjogot temetöhelyre, tehát sírboltra is, szerezni nem lehet, hanem csakis használati jogot, éspedig azon időtartamra, mig a temető a hatóság intézkedése által mint olyan megszüntetik. Két. család közös sírboltjának mindegyik család részéről mely terjedelemben leendő használatát csak a sírbolt befogadási képessége korlátozza. A bpesti kir. tszék (1901. okt. 31-én 25,948,901 P. sz. a.) Lehóczky A. ügyv. ált. képv. F Jánosnak, Baracs M. dr. ügyv. ált. képv. özv. F. Lipótné s tsai ellen családi sírbolt tulajdonjogának elismerése iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja, alperesek viszonkeresetének helvt ad és kötelezi felperest, hogy a kerepesi-uti köztemetőben levő és F. Lipót csaladja nevén álló sírboltba 1895. aug. 21-én betemetett F. József holttetemét onnan 15 nap a. végreh. terhe mellett szállíttassa el. Köteles továbbá felperes I-r. alperesnek 500 K..II-r. alperesnek pedig 100 K. perköltséget 15 nap végrehajtás terhe alatt megfizetni és az Ítéleti illetéket viselni, stb. Megoko lá s:Felperest keresetével elutasítani kellett, mert kereseti állításait alperesek tagadásával szemben nem bizonyította be. Részére az egyoldalú főeskü azért nem volt megítélhető, mert az ajánlott esküben foglalt tényeket nem valószínűsítette. Az a körülmény ugyanis, hogy 1891. okt. 10-én, a peres sírboltba egy közös koporsóba tétettek a felperes anyja, E. leánya és L -nek 3 gyermeke, illetve ezeknek exhumált csontjai, felperes állítása mellett valószínűsítést nem képez, mert mindez még F. Lipót életében, ennek beleegyezésével, hozzájárulásával és a 6. /. a. számla szerint költségére történt. De nem képez valószínűsítést V. F. tanú vallomása sem, figyelembe vételével annak, hogy ezen tanú vallomása szerint is a sirkövet F. Lipót rendelte meg, különben is ezen tanú vallomása csak szándékot és nem tényt bizonyít; továbbá hogy a 3., 6. a. számlák F. Lipót nevére vannak kiállítva. Sőt felperesnek azon válasziratbeli beismerése, hogy «magán a sírbolton is F. L. neve szerepel >, hogy a köztemetői fkvi kivonatszerint a peres sírbolt «F. Lipót családja nevén áll>, amely tényekről felperesnek is tudomása volt és ezek ellen nem tiltakozott: mindezen tények felperes kereseti állításait egyenesen megcáfolják. A fentiek szerint felperesnek a peres sírbolthoz kért tulajdonjoga megállapítható nem lévén, ebből következik, hogy I. fiát a peres sírboltba temettetni joga nem volt, miért is alperesek viszonkeresetének helyt adni kellett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. június 24-én 9,904. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával megállapítja s felperes keresetének oly értelemben ad helyet, hogy a bpesti kerepesi temetőben levő, a sz. főv. köztemetői igazgatósága által vezetett sirbolt-könyvben a «F. Lipót család» nevére bevezetett nagy sírbolt F. János felperes és néh. F. Lipót családjának közös sírboltja; a'pereseket viszonkeresetükkel elutasítja s 15 nap végreh. terhe a. kötelezi, hogy felperesnek a frlebbezési költséggel együtt 532 K. 30 f. perköltséget megfizessenek, stb. Meg ok o 1 ás; A temetők, mint közhasználatra szánt területek, a mindenkit megillető használat tartama alatt a forgalmon kivül álió dolgok jogi természetével bírnak, s csak különös rendeltetésük megszűntével nyerik vissza forgalmi képességüket. Ebből folyólag a temetők területére, ezek rendeltetésének megszűntéig szerezhető jogok csak ideiglenesek s bizonyos időhöz kötöttek lehetnek. Erre utal magának a közhasználatnak korlátolt volta is, mert a temetöhelyek ily minősége az utolsó temetkezésig terjed, s ettől számított 30 év után a temetőhelyek a korlátlan magánvagyon szempontja alá esnek. A temetőhelyek ezen különös rendeltetése, ugy az állami igazgatás körébe tartozó közegészségügyi, illetve a hivatkozott t.-c. 122. §-a szerint községi, illetve törvényhozási statutarius jogtárgyuvá tett egészségrendőri szempontok irányítják a temetőhelyekre vonatkozólag szerezhető jogok természetét s azoknak terjedelmét, s e részben a jelen per eldöntésének, a most kiemelt szempontokra való tekintettel a belügyminisztérium áital megerősített fővárosi köztemetői szabályzstot kell irányadóul elfogadni. Ily értelemben kerül tehát eldöntés alá felperesnek tulajdonjog elismerése cimén indított keresete, amily értelemben az az emiitett szabályzattal összhangba hozható, s e részben az, hogy ezen irányadó szabályzat az igényelt tulajdonjogot nem fedezi, azért nem lehet ok a kereset elutasítására, mert a tulajdonjog a használatra való jogot is magában foglalja. Bp. székes-főv. 448. sz., a belügym. által 47,339/82 sz. a. megerősített szab.-rendeletéből kitünőleg, a köztemető egyes területére csak használati jog szerezhető. A szab. rend. 2. §. szerint a sírhelyek 30 év után a főváros rendelkezésére szállanak vissza, a sírhelyek használati joga tehát csak 30 évre terjed. Az 1876: XIV. t.-c. 119. §-a érteim, hatósági engedéiy mellett felállítható csaiádi sírboltok a köztemető végleges beszüntetéséig tartatnak fenn, a használati jog tehát szintén ideiglenes s az ideig terjed, mig a területeknek forgalmi képessége különös rendeltetéséhez képest szünetel. Még ezen használati jogot is megköti és a családra korlátozza a szab.-rend. 4. §-a azzal, hogv a családi sírboltnak jogügylet tárgyává való tételét is kizárja. Ezek előre bocsátása után tehát az a kérdés döntendö el, hogy a per tárgyává tett családi sírbolt használata egyedül néh. F. Lipót családját, vagy e mellett felperest is megilleti-e? Meg kellett állapítani, hogy a sírbolt nevezett családok közös sírboltja. F. János tanú lehetségesnek tartja, hogy a sirkövet felperes és néh. F. Lipót rendelték meg Ezen vallomás határozatlan ugyan, de ennek elfogadható indokát adja a tanú a hosszabb időmúlásban. Kiegészíti s megeró'siti azonban ezen tanú vallomását W. Ferenc tanú hit alatn határozott vallomása, melyből kitűnik, hogy néh. F. Lipót és felperes közös családi sirboltot kívántak felállítani. A 27,143. sz, kérvényhez becsatolt kivonat igazolja, s ezt a felek elöadáaa is megerősíti, hogy ezen sírboltba helyeztetett át felperes már korábban elhalt anyjának és E. nevü leányának teteme, ami arra utal, hogy néh. F. Lipót a sirboltot nem csak a maga részére felállított, hanem felperessel közös családi sírboltnak tekintette. Ezen tényeket perdöntő jellegűvé teszi az, hogy néh. F. Lipót a sírboltnak ily leihasználása ellen, éltében nem tiltakozott, ezt az alperesek nem bizonyították, de nem állították azt sem, hogy F. Lipót az éltében kizárólag az ő személyéhez kötött tiltakozás megtételében a sírbolt iiyként való felhasználásának megtámadásában gátolva vagy akadályozva volt volna, sőt alperesek szerint a tetemek áthelyezésének költségeit is néh. F. Lipót fedezte s igy a sírboltnak ily felhasználásába nyilván beleegyezett, ahhoz hozzájárult. Ily körülmények közt az e részben jogosított F. Lipót halála után, tőle származtatott jogon alperesek nem tiltakozhatnak többé, a fentieknél fogva közösnek tekintendő családi sírbolt közös használata ellen. Ezen kiemelt döntő szempontokkal szemben közömbös az, hogy a sirboltkönyvbe a sírbolt vételárát, helyesen a használati dijat fizető F. Lipót neve iratot' be, valamint az is, hogy a sirbclt egyes alkatrészeinek elkészítéséről szóló számlák kinek nevére állíttattak ki. Nincs jelentősége azon ténynek sem, hogy a sírbolt vasrácsának kulcsa A. Edéné alperes kezénél van, mert a vasrácsot F. Lipót halála után, saját előadása szerint A. Ede készítvén, azon körülmény, hogy a vasrács kulcsa A. Edéné kezéhez került, kizárólag alpereseknek önkényes s nem néh. F. Lipót ténye, s igy ebből felperes keresete ellenében indok nem meríthető. De nem döntő az sem, hogy a sírbolt területének használati diját s a felállítás költségeinek bizonyos részét felperes kifizette-e vagy sem, s e részben a főesküvel való bizonyítás azért mellőztetett, mert alperesek ez irányban viszonkeresetet nem támasztottak s a per tárgyának természetére való figyelemmel, ezzel a kölcsönös teljesítés feltételezését megállapító jogszabály kapcsolatba nem hozható. Felperes keresetének tehát a rendelkező rész értelmében helyt kellett adni. Hogy a használati jog mily arányban illeti a peres felekel, Ítélet tárgyává nem tétetett. Az ugyanis, hogy két család közös sírboltja a családok részéről mily terjedelemben vétetik igénybe, a családokban beállott halálesetektől s igy eiőre meg nem határozható körülményektől függ. A közös családi sírbolt az elhalt családtagok tetemeinek elhelyezésére szolgálván, a sírbolt igénybevételének csak a befogadási képesség szab korlátot, s a sirboltot a családok a beállott halálozások esetén arra való tekintet nélkül vehetik igénybe, hogy mennyi az egyik, vagy másik családban a halálesetek száma. Az ellenkező felfogás eltérne a sírboltok rendeltetésétől és céljától. Ez okból a használati jogosultságot a családok közt bizonyos arányban meghatározni nem mehetett. A viszonkereset elutasítása a már előadottakból folyik, mert a sírbolt közös családi jellegének megállapítása nyilvánvalóvá teszi felperes azon jogát, hogy fiának tetemeit a sírboltban elhelyezhesse. De ettől is eltekintve már azért is el kellett volna utasítani a viszonkeresetet, mert az 1876: XIX t.-c. 117. §-a s ezzel egyezőleg a hív. szab.-rend. 45. §-a a hullák kiásását s elhelyezését nem a család tetszésétől s akaratától, hanem külön hatósági engedélytől teszi függővé s igy az ily irányú marasztaló itélet teljesítése nem felperestől függene. Alperesek a prts. 251. S-a alapján mint pervesztesek köteleztettek a költségek megfizetésére. A m. kir. Kúria (1903. szept. 30-án 7203. sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. stb. Megokolás: stb. A bejegyzés alapjául szolgáló fökimutatás a máv. igazgatóságának terhére van ugyan kiállítva, de minthogy ez az államvasutakat mint jogi személyt képviseli, kötelezett felnek a máv. tekintendő és minthogy a szabályszerűen kiállított kimutatás a tkv. rdts. 84, §. c) p. alá esö közokiratét képez és minthogy a