A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás - Apró tollrajzok a bírói életből

306 A JOG helyen kiállítása az ő tudtával történik: hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető' pénzbüntetéssel büntetendő. (Szem ér em elleni vétség.) 258. §. A rágalmazás vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki valakiről többek jelenlétében vagy több, habár nem együtt levő személy előtt olyan tényt állit, mely — valódisága esetében — az ellen, akiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. (Rágalmazás.) 259. §. Egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a rágalmazás: ha a rágalmazó állítását nyomtatvány, vagy nyilvánosan kiállított képes ábrázolat által tette közé vagy terjesztette. 261. §. Aki más ellen meggyalázó kifejezést használ vagy meggyalázó cselekményt követ el, amennyiben a 258. §. esete fenforog: a becsületsértés vétségét követi el és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, — ha pedig a meggyalázó kifejezést a 259. §-ban megjelölt módon tette közzé vagy terjesztette: három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha a cselekmény testi sértést képez: az arról rendelkező törvény lesz alkalmazandó. (Becsületsértés.) 327. §. Aki másnak szóló levelet, lepecsételt iratot, vagy távsürgönyt tudva jogositlanul felbont, úgyszintén aki másnak szóló — habár le nem pecsételt — levél vagy távsürgöny birtokába helyezi magát avégett, hogy annak tartalmát megtudja, vagy azt hasonló célból másnak jogtalanul átadja, vétséget követ el és 8 napig terjedhető fogházzal és 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő stb. A bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg. 328. §. Azon közhivatalnok, ügyvéd, orvos, sebész, gyógyszerész, szülésznő, aki valamely család vagy személy jó hírnevét veszélyeztető és hivatalánál, állásánál vagy foglalkozásánál fogva megtudott vagy reábízott titkot alapos ok nélkül másnak felfedez: vétséget követ el s a sértett fél indítványára három hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen intézkedés kiterjed a fent megjelölt személyek segédeire is. (Hivatása utján tudomására jutott titok f e 1 f e d e z é s e.) 45b. §. Öt évig terjedhető államfogházzal és négyezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az is, aki az osztrákmagyar monarkia fegyveres erejének állásáról, mozdulatairól, erejéről és működéséről, az erődök és erősitmények állapotáról, úgyszintén a fegyverek, hadiszerek és szerelvények mennyiségéről vagy élelmiszerek hollétéről, mennyiségéről, minőségerői vagy szállításáról, miuián az ilynemű közlések már eltiltattak vagy a közlések minőségéből vagy a fenforgó körülményekből beláthatta, hogy közlése által az állam érdeke sértetik meg, valamely közleményt sajtó utján tesz közzé, amennyiben a közlemény nem a kormány által nyilvánosságra hozott tudósítást tartalmaz. (Hazaárulás.) •479. §. Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon közhivatalnok, aki hivatalos állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást vagy pedig hivatalos minőségprésház állott, a nővérek azonban ezt határozottan ellenezték és a két telket akképp kívánták felosztani, hogy azok egyike a két fivérnek, a másika a két nővérnek jusson. Midőn már minden rábeszélésem a békés egyességre kárbaveszett, újból kipróbált módszeremhez folyamodtam, hogy a két nővérrel négyszemközt beszéljek. Első sorban azt kérdeztem tőlük, hogy n.íért ragaszkodnak annyira a présházhoz ? — Azért — válaszoltak, mert van egy fiu, akinek a présházat szántuk, mig a másik felet a leány kapja. Lám-lám, hát mégis csak a fiút illeti meg a présház, — miért ellenzik hát a fivéreik jussát ? Ez az érv még a makacs paraszt ésszel szemben is győzött és egy-kettőre kész volt az egyesség a fi-örökösök kivánata szerint. Már rég elfelejtettem az ügyet, midőn egyszerre késő ősszel betoppan hozzám az érdekelt fiörökösök egyike. Kérdésemre, hogy mit kiván, azt felelte, hogy egy hordó bort hozott. — De én bort nem rendeltem és így el sem fogadhatom. A parasztember zavarba jött, végre előadta, hogy ügyükben annyit fáradoztam, hogy ezért ezzel a hordó borral kedveskedni akarnak. - Ez nekem nem jár és működésemért semmiféle dija zásra igényt nem tarthatok. — Márpedig ezt a szégyent a nagyságos biró ur rajtunk csak nem teszi, hogy a bort visszaküldje! Midőn az úristen ez idén oly bő és jó termést adott, közösen elhatároztuk, hogy ezen borból a nagyságos bíró urnák is kell juttatnunk, hogy visszaemlékezzék azon sok jóra. amihez minket az osztályegyesség sikeres létrehozásával juttatott ? ' Ily körülmények közt persze a gavallérosan felajánlott akó bort vissza nem utasíthattam. r. I. \ ben kezéhez jött iratot, tudva, hogy tartalmuk hivatalos titkot képez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal kozol vagy közzétesz. (Hivatali titok elárulása.) A fentebb felsorolt sajtóbüntettek és vétségek tekintetében általánosságban ugy a vádnak, mint a védelemnek a következőkre kell figyelemmel lennie: Elsősorban igen gyakran találunk a btkv-ben egész más, felelősségre vonandónak nevezett személyeket, mint a sajtótörvény 13. és 33. §-ában megjelöltek. Erre nézve az 1880. évi XXXVII. t-c. 7. §-a következőképpen intézkedik : ^Nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek eseteiben, az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-ai alapján felelősségre vonandó személyekre nézve a bűntettekről és vétségekről szóló büntetó'törvénykönyveknek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, amelyek az 1884: XVUI. t.-c. 13. és 33. §-aiból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók.)) Dacára annak tehát, hogy ezen sajtódeliktumok kritériumainak felsorolásában a törvény azt mondja, hogy «terjeszt», «közszemlére kiállít*, vagy bármely hasonló kifejezést használ, a fokozatos felelősség a sajtótörvény rendelkezései értelmében állapítandó meg. Kérdés tárgya csak az lehet, hogy ha a sajtótörvény 13. és 33. §-ai értelmében felelősségre senki sem vonható, vájjon csak a btkv. 62. §. értelmében lehet eljárni, vagy pedig a terjesztő, közszemlére kiállító stb, ezen deliktum alapján is büntetendő? A kérdést nehézzé az teszi, hogy ezen a sajtótörvény 13. és 33. §-ában elő nem forduló kifejezések éppen azokban a §-okban fordulnak elő, melyek az életben ritkán nyernek alkalmazást, mert a bűntett, vagy vétség ritkán fordul elő s igy azután az irodalom sem foglalkozik ezen bűncselekményekkel. A becsületsértés, rágalmazás, izgatás, lázítás, vallás elleni vétség s a 248. §-ba ütköző vétséget kivéve, a sajtóbüntettek és vétségek legtöbbjének nincsen judikaturája, és igy a gyakorlat után nem indulhatunk. Szerény nézetem szerint a terjesztés (mely alatt természetesen nem a sajtótörvény 27. §-a által büntetni rendelt ismételt terjesztést kell érteni), közszemlére kiállítás szintén megállapítja a btkv. 134., 140., 149. és 158. §-aiban foglalt deliktumot a terjesztő vagy közszemlére kiállítóval szemben, ha más a sajtótörvény értelmében felelősségre vonható szeméi/ nincsen ; miután az életbeléptetési törvény 7. szakasza csak azon rendelkezéseket mondja nem alkalmazandóknak, melyek a sajtótörvény 13. és 33. szakaszaival ellentétben állanak. Azt pedig, hogy ha valaki közszemlére állit egy felségsértő képet, melyről egyáltalában nem tudni, ki a szerzője, vagy hol készült s igy a sajtótörvény értelmében felelősségre vonható személy nincs, a kiállító büntetlen maradjon, a törvény nem akarhatta. A fenti szakaszoknál még ugy a vádnak, mint a védelemnek figyelemmel kell lennie a szakaszokban foglalt ezen kifejezésre: vegyenes felhívást). Tehát a felhívásnak komolynak, direkt a bűntett elkövetésére irányzottnak kell lennie, vagyis a btkv. 134. §-a esetén direkte a felségsértésre kell a felhívásnak irányulnia és meg kell jelölve lenni a módnak, mellyel az elkövettessék. A btkv. 140. és 141. szakaszánál meg kell jegyeznünk, hogy a király vagy királyi ház tagjai elleni sértésnek nem kell azért a btkv. 261. §-a szerinti becsületsértés jellegével birni, s nem kell rágalmazást tartalmaznia, elég a köteles tisztelettel ellentétes nyilatkozat arra, hogy a királysértés megállapítható legyen. A megítélést minden esetben a bíróra kell bízni, — mondja a §-hoz fűzött miniszteri indokolás. A miniszter által ellenjegyzett rendelet ócsárlása rendszerint nem képez királysértést, de adott esetben azzá is lehet. {Edvi Illés btkv. m. II. 30.). A btkv. 171. §-ába ütköző deliktum tekintetében megjegyzendő, hogy csak bűntett, vagy vétség elkövetésére irányzott felhívás ütközik e §-ba, mig a kihágásra irányuló felhívás nem, s hogy a törvény szerint az, aki a sajtódeliktumot elköveti, a bűntett, vagy vétség elkövetőjével tettes-társként büntettetik. A btkv. 69 l.§. pontja szerint a felbujtó csak az, aki valakit rábír a bűntett, vagy vétség elkövetésére, s ez el is követtetik. A különbség tehát az, hogy jelen esetben az eredménytelen felbujtás is büntettetik. A btkv. 172. §-ába ütköző sajtóvétség a gyakorlatban sokszor fordul elő s itt különösen arra kell figyelni, hogy az egyenes felhívásnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy esetleg komoly eredményeket szüljön, vagyis engedetlenséget idézzen elő a hatósági intézkedés ellen. A felhívásnak nem kell bűntett- vagy vétségre irányulnia, hanem bármily hatósági intézkedés elleni ellenszegülésre, amennyiben az azt törvényes hatáskörében adja ki. A hatóság lehet egyházi és világi, csak törvényesen legyen alkotva. Ezen §. 2-ik bekezdése a társadalom egy rétegét képező osztályt, pl. ügyvédek, gyárosok, továbbá