A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás - Apró tollrajzok a bírói életből

304 A JOG minc rendes és tiz helyettes esküdt közül nem jelenik meg annyi, amennyiből az esküdtszék a bp. 342. és 343. í>-ai szerint megalakítható lenne. A törvényhozás nem gondolt rá. mert ily esetben remédiumról nem gondoskodott. Vargha Ferenc, a bp. magyarázata III. k. 396. lapján már foglalkozik ezen eshetőséggel, de egyéb orvoslást nem ajánlhat, mint azt, hogy a főtárgyalást a bp. 336. §. 6-ik pontja alkalmazásával nem küzdhető akadályt) cim alatt el kell napolni, vagy a következő ülésszakra halasztani, vagy pedig rendkívüli ülésszakot kérni. Utalva a Vargha Ferenc indokolására, kénytelen vagyok magam is elfogadni ezen kétségtelenül költséges és a vizsgálati fogságban sínylődő vádlott érdekeinek nem nagyon kedvező megoldást, csupán azért óhajtok ezen kérdéssel néhány szóval foglalkozni, mert a nyitrai törvényszéknél a jelzett eset megtörtént. Ugyanis az októberi ülésszakra megidézett negyven esküdt közül szabályszerű orvosi bizonyítvány1) alapján elmaradt 17 esküdt s igy az október 5-ik napjára kitűzött főtárgyaláson csak 23 esküdt állott rendelkezésre. A kir. ügyész és a védő az elnapolás megakadályozása érdekében az esküdtszék megalakításába beleegyezvén, az elnök a bp. 343. §-nak azon rendelkezésére való figyelemmel, mely szerint az esküdtszék ily megegyezés esetében huszonnégynél kevesebb esküdttel is megalakítható, hozzáfogott a megalakításhoz s jóllehet a 343. §. 5. és 6. p. alapján még két esküdt kizáratott, a főtárgyalás megtartatott. Az ezen ügyben hozott ítélet jogerőre emelkedvén, a Kúriának nem lesz alkalma ezen esetet a megalakítás szabályszerűsége tekintetében felülvizsgálni. A következő napon már nem jött ily megegyezés létre s miután az ülésszakra kitűzött többi ügyben szereplő védők is tiltakoztak az esküdtszék megalakítása ellen, nem maradt más hátra, mint az összes főtárgyalásokat elnapolni s a decemberhavi ülésszakra elhalasztani. Az általam felhozott esetben kétségtelen, hogy az elhalasztás indokolt volt, de kérdés támadhat oly esetben, midőn a főtárgyalás megnyitása után (bp. 342. §.), az elnök megállapítja, hogy 24 vagy 25 esküdt jelent meg a helyettes esküdtekkel együtt. Mi lesz itt a teendő? E tekintetben a Kommentár álláspontja nem egészen világos, mert míg a 396-ik lapon — amint fent emiitettem — azt ajánlja, hogy a főtárgyalást el kell napolni, ha 26 esküdt nincs jelen, addig a 402-ik lapon, a 343. §-hoz irt magyarázat 1. pontjában azt mondja, hogy habár az esküdtszék megalakításánál elkövetett szabály- I talanság semmisségi ok, mindazonáltal nem vezethet az eljárás megsemmisítésére, ha az elnök a kizárásra vonatkozó előzetes kérdéseket már akkor intézi az illetőkhöz, ha még csak huszon') Konstatálom, hogy ezen bizonyítványokban az «esküdtszéki iszony» nevü betegség nem fordult elő. négy esküdt van jelen. Továbbá azt mondja . . . «mert az esküdtszék megalakításához csak akkor lehet fogni, ha legalább huszonnégy kifogás alá nem eső, érdektelen esküdt van jelen. Ezen magyarázattal nem értek egyet, hanem azon nézetet vallom, hogy ha az elnök konstatálja, hogy a helyettes esküdtek behívása után sem áll 26 esküdt rendelkezésére, akkor nem foghat a §-ban felhozott kérdések intézéséhez, hanem az esküdtbíróság köteles a főtárgyalást semmisség terhe alatt elnapolni. Ugyanis a bp. 342. §-nak második bekezdése kötelességévé teszi az elnöknek, hogy huszonhat esküdtről gondoskodjék, a 313. §. első bekezdése pedig határozottan kijelenti, hogy ha legalább huszonhat esküdt jelen van, akkor köteles I az elnök a kizárási okokra vonatkozó kérdéseket intézni Ezen gondoskodás az esküdtszék megállapítási folyamatának egy mozzanatát képezi; egy másik mozzanata : a kizárási kérdések feltevése s azt követi a harmadik mozzanat, t. i. a negyedik bekezdés szerint annak megállapítása, hogy a kizárás után fenmaradó esküdtek száma huszonnégynél kevesebb-e vagy sem ? Ha tehát mindezen mozzanatok a törvény rendelkezései szerint foganatosíttatnak, akkor az esküdtszék szabályszerűen van megalakítva, ha nem, akkor a megalakítás nem szabályszerű. Minthogy pedig a törvényhozás éppen az esküdtszéki eljárásban nagy gondossággal mérlegelte, hogy minő alakszerüs geket statuáljon a jury pártatlanságának biztosítására s nem tehető fel, hogy a huszonhatos létszámot mellékes, lényegtelen rendelkezés gyanánt vette volna be egymásután kétszer a törvénybe; minthogy a bp. 427. §-a hivatalból figyelembe veendő semmisségi oknak tekinti azt, ha az esküdtszék nem volt szabályszerűen alakitva, s ezen rendelkezésnél a bp. 342. §-át is felhívja, — mindezek figyelembevétele mellett azon eredményié jutunk, hogy az esküdtszék megalakításához nem huszonnégy, hanem huszonhat esküdt szükséges. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)*) V. fejezet. A sajtóbüntettek, vétségek és kihágások. Megállapítván már előbb a nyomtatvány fogalmát, lássuk először az 1878. évi V. t.-c. azon deliktumait, melyek sajtó utján elkövethetők. Ezek között vannak olyanok, melyek csak sajtó utján, és ismét olyanok, melyek nyomtatvány utján vagy anélkül követhetők el. Általános szabály, hogy a nyomtat*) Előző közlemény a 42. számban. TÁRCA. Apró tollrajzok a bírói életből. A. Jog eredeti tárcája. A bírói gyakorlat kimeríthetetlen tárháza nemcsupán a jóízű adomáknak, de a mélyebb ember- és lélektani alapon nyugvó megfigyelések- és tarkánál-tarkább élményeknek is. Ezek közé azonban csak igen kis részben szabad azon közleményeket sorozni, melyek a napi sajtó törvényszéki rovatában látnak napvilágot és a humor barátainak annyi derűs pillanatot szereznek. Ezen — legnagyobbrészt a büntető bíróságok termeiben lejátszódó — jelenetek, rendszerint semmi egyébről nem tesznek tanúságot, mint a lap tudósítójának élénk fantáziájáról, mert valójában azok sohasem történtek meg, vagy legalábbis nem a leirt módon mentek végbe. A riporter számolt a lap közönségének ízlésével és azt hozta a piacra, ami olvasói inye csiklandozásának és a napi szükségletnek megfelelt. Irodalmi vagy társadalmi becse tehát ezen közleményeknek éppenséggel nincsen, — azokat gyűjteni kárba veszett dolog lenne. Pedig sok, igen sok feljegyzésre méltó dolog történik a bíróság körén belül, és valódi érdemi t szerezne azon iró, aki ily gyakran közszájon forgó eseteket gyűjtene és közzétenne. Igen sok bölcseség, tapasztalat és leleményesség rejlik ezen adomaszerű eseményekben és főleg fiatalabb bíráink sok hasznát vennék ez adomáknak, — tanulnák elsősorban azt, hogy nem mindig a törvénykönyvből, hanem magából az életből is kell meriteniök és tudásukat evvel összhangba hozniok. «Ein Blick ins Buch, und zwei ins Lében». Másodsorban pedig megismernék azon varázsvesszőt, mellyel a nép bizalmát és ragaszkodását lehet elnyerni és sok pert és felebbezést fölöslegessé tenni. Múltkor e sorok írójának is volt alkalma, egy kiváló kúriai bírótól séta közben két ily adomasze.rü történetkét a saját életéből hallani. Midőn ezeket az alábbiakban közölném, teszem azt azon reményben, hogy a példa vonzani és mások is majd egyik másik érdekes élményüket ily módon a feledéstől megóvni és a magyar jogászvilágnak közzétételükkel őszinte örömet szerezni fognak. I. Az olcsó birb. Albiró-koromban helyettesítéssel lettem kiküldve egy szomszédos járásbírósághoz. Hivataloskodásom megkezdésekor feltűnt, hogy óriási nagy a hátralék, különösen a hagyatéki ügyek feltűnő nagy számban elintézetlenek voltak. Csak természetes volt, hogy ezekre nyomban tárgyalást tűztem és arra az érdekelt örökösöket beidéztem. Nem csekély meglepetésemre azonban a tárgyalás napján, a felek közül egy sem jelent meg. Ez szeget ütött a fejembe, — mert itt a véletlen teljesen ki volt zárva; a baj forrásának tehát mélyebben kellett feküdnie ! És kerestem az alkalmat, tiogy ezen lappangó kórjelenet tulajdonképpeni okát kifürkésszem. Nyomban irtam az egyik község birájának, mely községben 9 elintézetlen hagyatékügyem volt, hogy a jövő hét valamelyik napján a községházánál kiszállok és az eljárást a helyszínén folytatom ; idézze be tehát az érdekelteket, hogy a tárgyalás megérkeztem után haladéktalanul megindítható legyen. így is történt és az érdekelt felek tényleg meg is jelentek ; arckifejezésük azonban nem valami biztató volt a kivánt egyesség létrehozása tekintetében. Az első általam tárgyalt