A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

284 A JOG amennyiben az érdekeltek az élők közötti jogügylettel átengedett ingatlanokra vonatkozó dologi jogszerzés telekkönyvi bejegyzése iránt a hagyatéki bíróság közvetítését igénybe veszik». Elismerem, hogy ez indokolás kifejezetten nem rendelkezik, hogy a különjegyzőkönyv miként legyen szerkesztve, de a tartalomnak megfelelő formát megadni a gyakorlat hivatása. Ha mármost a 60. §. utolsó bekezdését figyelmen kívül nem hagyjuk,akkor a formával is könnyen tisztába jöhetünk. Ez igy szól : a bemutatott okirat vagy az azt pótló külön jegyzőkönyv alapján eszközlendŐ telekkönyvi bejegyzés végett a hagyatéki bíróság az átadó végzés áttételével egyidejűleg keresi meg a telekkönyvi hatóságot : hacsak az érdekeltek másként nem állapodtak meg. Mit jelent ez - ha másként nem állapodtak meg ? A jogügyletet magában foglaló jegyzőkönyvet a felek magoknak ki is adathatják vagy a kir. közjegyzőt megbízhatják, hogy az abban foglalt jogügylet telekkönyvi bekebelezését csak akkor eszközöltesse, na a hagyatékátadó végzés alapján örökhagyó jutaléka már átíratott az örökösökre. Vájjon mi módon volna az utóbbi eset keresztülvihető, ha a külön jegyzőkönyv csak oly tartalmú volna, amint Körössy Bertalan dr. közjegyző ur véli s nem olyan, amelyben az egész osztály foglaltatik ? De hogy az osztály a különjegyzőkönyvben kell hogy legyen foglalva, — kétségtelennek látszik a törvény előbb idézett ama szavaiból is : a telekkönyvi bejegyzés végett a hagyatéki bíróság az átadó-végzés áttételével egyidejűleg keresi meg stb. vagyis ha a tárgyalási jegyzőkönyvbe vétetik fel az osztály akkor az átadó-végzésbe is föl kell hogy vétessék, márpedig ez esetben nem volna szükség további egyidejű megkeresésre. Eme törvénymagyarázattal egyező kijelentést találunk az I. K. X. 3. szám 105. lapon megjelent: A hagyatéki eljárás során felvett különjegyzökonyveknek bélyegilletékét öl és a jegyzökönyvekben foglalt jogügyleteknek illetékkiszabás végett való bejelentéséről cimü közleményben. E közlemény a 60. § értelmében fölvett külön jegyzőkönyvben foglalt jogügyletek illetékkiszabás céljából való bemutatására nézve ad fölvilágosítást, de azt a 60. §. magyarázatára is fölhasználhatom : Egyik passzusa szerint, ha azonban a felek éltek az 1894 : XVI. t-c. 60. §-ban nyert ama joggal, hogy külön jegyzőkönyv tárgyát alkotó jogügylet telekkönyvi perfektuálása a hagyatéki bíróság közvetítése nélkül történjék : a bejelentésre a kir. közjegyzőt, mint ebben az esetben a hagyatéki bíróságot helyettesítő hatóságot kell kötelezettnek tekinteni. Kérdem tehát, hogy az osztály alá bocsátó és elfogadó nyilatkozatokról készített s közölt jegyzőkönyv szolgálhat-e alapul illetékkiszabásra ? Talán elfogadják ellenfeleim is, hogy nem. De ugyanez álláspontot támogatják: Lányi Bertalan és Imling Konrád is műveikben. Ebből én világosan megállapíthatónak tartom a?t, hogy a különjegyzőkönyv az osztály alá bocsátó nyilatkozat mellett a létrejött osztályt is magában kell hogy foglalja. Ugyancsak álláspontom mellett bizonyít Biró Vilmos táblabíró ur eme (nekem jegyzetben meglevő, de megjelenési helyét föl nem tüntető) érvelése is : Sokszor történt, hogy a túlélő házastárs saját vagyonát is osztály alá bocsátotta, békesség kedveért ez bevétetett a tárgyalási jegyzőkönyvbe s mint hagyatéki átadás, illetve osztály alapjául kéretett tekintetni, s az átengedő jó szándéka fogalmazására adott jkot s nem effektuáltatott; mert «viventi nulla successio» tehát hagyatékbiróság élők közötti jogügylet alapján átadást nem eszközölhetett, mert az a hiba követtetett el, hogy a tárgyalástól főggetlenül külön okmány nem állíttatott ki. Beismerem, hogy a törvény intézkedései a gyakorlatban nem érvényesíttettek s emiatt a jegyzőkönyvi formák sem fejlesztettek ki. de hisz éppen emiatt keseregtem és kesergek, hogy ha törvényes intézkedésünk van : az miért nem alkalmaztatik ?! Illetve nálunk szabad a vásár. Mindenki ugy alkalmazza, ahogy neki tetszik. Nem vádként hozom fel, csupán álláspontom igazolására, amit a T. 62. §-ának gyakorlati alkalmazása is igazol. Vannak királyi közjegyzők, akik a 60. § értelmében készítendő külön jegyzőkönyv ama formáját, amelyet Körössy Bertalan dr. közjegyző ur közöl, keveslik, sőt azt se tartják elégnek, hogy az osztályos egyességet ugy vegyék föl, a miként én állítom és vitatom, hanem az osztály alá bocsátás folytán létrejött osztály-egyességet «közösség megszüntetése iránti szerződés»-ként közjegyzői okiratba foglalják s az esetleges kártérítési összegek megfizetésére az 1874 : XXXV. t.-c. 101. §-ának esetét kikötik. Nem vitatom, hogy helyesen járnak-e el vagy nem, csupán azt a szerény nézetemet juttatom kifejezésre, hogy többet tesznek, mint amitatörvény megkövetel! Miért?! Erről tán máskor ! De ezzel a célt inkább megközelítik, s a törvény szellemét helyesebben juttatják kifejezésre, mintha a már annyiszor hivatkozott jegyzőkönyvi minta szerint járnának el. II. Áttérve ezek után a kérdés gyakorlati példáira, előttem a következő esetek ismeretesek : A kolozsvári kir. ítélőtábla az 1898 : XVI. t.-c. X. fejezetében szabályozott eljárásra vonatkozólag hozott 6. számú teljes ülési döntvényében (I. Közlöny VI. 5. szám 220. oldal) félre nem érthető módon és világosan utal az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-sárasennek alkalmazásával már 1897. évben tisztán fixirozza a most vitás kérdést, mondván: az örökösödési bizonyítvány kiadása iránti eljárás folyamatba teendő és az örökösödési bizonyítvánnyal együtt az ozstályt magában foglaló s az 18gd : XVI. t.-c. 60. §-ában körülírt alaki kellékeknek megfelelő okirat is a hagyatéki bíróság által, annak idején a telekkönyvi hatósághoz átteendö. Az indokokban pedig ez esetben is a hagyatéki átadás tárgyát csupán a hagyatéki ingatlanok képezik: a hagyatéki bíróság érdemlegesen supán ezek felett intézkedik, a létrejött osztályos egyességet pedig egyszerűen a telekkönyvi hatósághoz átteszi n. Ennek dacára a mult évi 50. számban közzétett felfolyamodás érdemi elbírálásába belebocsátkozván, a kir. jbiróság végzését megváltoztatta és a Körössy Bertalan dr. közjegyző ur által közölt mintának megfelelő T. 60. §-a esetében fölvett jegyzőkönyvet tartalmilag is helyesnek nyilvánította. A kir. járásbíróság a saját álláspontját még akkor sem adta föl s igy — ujabb felfolyamodás folytán — a kérdés újból a kir. táblához került elbírálás végett, mely alkalommal a kir. járásbíróság kénytelenittetve érezte magát, hogy fölterjesztő jelentésében utaljon a Tábla 6. sz. p. döntvényére, valamint a 4,291/891. sz. ig. min. rendelet 11. íj-ára. Erre azután a kir. járásbírósághoz a következő elnöki leirat érkezett: A kir. ítélőtábla 3,409/1902. polg. szám alatt hozott határozatával a kir. járásbíróságnak az 1902. ő. 341/1. szám alatt kelt határozatát megváltoztatva, a kir. közjegyzőnek eljárását helyesnek mondotta ugyan ki, utóbb azonban f. hó 22-én tartott értekezletén azon elvi megállapodásra jutott, hogy ««) az örökösödési ügyekben a kir. közjegyző által megtartott tárgyalás alapján felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvnek hiánypótlás végett a kir. közjegyzőhöz való visszaadása tárgyában a kir. járásbíróság által hozott határozatok ellen a kir. közjegyzőt felfolyamodási jog nem illeti meg; b), hogy abban az esetben, ha a hagyatéki ügy valamely egyéb indokból érdemleges elbírálás alá vétetik, az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-ában emiitett eset fennforgásakor a tárgyalással megbízott kir. közjegyzőtől meg fogja kívánni, hogy a hagyatékhoz nem tartozó vagyonra vonatkozó osztályos egyességet ne a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe, hanem a hivatkozott szakasz értelmében felveendő külön jegyzőkönyvbe vegye fel, mert a hagyatéki bíróság érdemlegesen csak a hagyaték tárgyát képező ingatlanokról intézkedhetik, a létrejött osztályos-egyességet pedig telekkönyvi foganatosítás végett egyszerűen a telekkönyvi hatósághoz teszi át». Ezzel aztán a kérdést befejezettnek tekintettük és a T. 60. §-a esetében tőrtént osztály alá bocsátás folytán most már az ingatlan hagyatékra és osztály alá bocsátott vagyonrészre nézve létrejött osztályegyesség az osztály alá bocsátási nyilatkozat után folytatólagosan a külön jegyzőkönyvbe vétetett föl s ezáltal a törvény követelte formának betartása eléretvén, kapcsolatosan az is eléretett, hogy a bíróságnak nem kellett az osztály-egyességet a hagyatéktárgyalásról fölvett jegyzőkönyvből lemásolni — és a telekkönyvi hatóság is törvényadta jogát az osztályegyesség kellékeinek elbírálásánál korlátlanul gyakorolhatja. Ez pedig nagyjelentőségű oly vidéken, ahol az osztály álá bocsátások gyakoriak. Rezultátumként ki kell emelnem, hogy a kir. közjegyzőnek több dolga amúgy sincs, mert reá nézve mindegy, akár a tárgyalási jegyzőkönyvbe, akár a külön jegyzőkönyvbe veszi föl az osztály-egyességet és a telekkönyvi hatóság is épp oly egységes, egybeolvasztott vagy rendszerbe szedett megállapodást kap kézhez, mintha az a törvény világos rendelkezése ellenére az átadó végzésbe volna foglalva. Netáni félreértések kikerülése céljából pedig jelezni kivá-