A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 39. szám - Az 1894: XVI. t-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1903 szeptember 27. Köztörvényi ügyekben. Felperes az alperes szolgálatában és ennek teljesítése közben megsérült, az ez által okozott kárért tehát az 1874 : 28 t.-c. 1. S-a érteim, az alperes felelős, kivéve ha bebizonyítja a kereset ellen felhozott azt a kifogását, hogy a testi sérülés felperesnek saját hibája okozta. A vasút által felvett jegyzőkönyv annak folytán, hogy ezt annak közegei vették fel, nem képez olyan bizonyítékot, amely alperest a felperes tagadásával szemben a további bizonyítási kötelezettség alol felmentené, illetve a felperes hibájának a megállapítására alkalmas volna. A temesvári kir. tszék (1901 május 10-én 6,751. sz. a.) R. Eötvös K. ügyv.ált. képv. G.Jánosnak, B a r t s c h G. dr. ált. kép. M. Kir. Államvasutak elleni 1,360 frt. évi járadék s. jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest Keresetével elutasítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti és mindkét peres felet 15 nap a., különbeni végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy B. V. dr. főorvosnak, K. dr. és Sz. H. dr. orvosoknak mint a perben meghallgatott szakértőknek fejenkint 20 K-ban és igy összesen 60 Kban ezennel megállapított orvosszakértői dijakat megfizessen és a kiszabandó ítéleti százalékot a sajátjából egyedül viselje, stb. Megokolás: Felperes keresete arra irányul, hogy alperes kártérítés címén, 1898 febr. 1-től kezdődőleg, havi 226 K. 66 f-nyi egyenlő részletekben fizetendő 2,720 K-ban megállapítandó évi járadékösszegben elmarasztaltassák, előadván, hogy 1898 febr. 1-én éjjeli 1 órakor mozdonyvezető szolgálatot teljesített, midőn a mozdonnyal ennek megfordítása végett a forduló korongra ment, saját hibáján kivül a mozdony ócskasága következtében megcsúszott és beleesett a fordító gödörbe, amely alkalommal azon baleset érte. hogy a fordító korong kereke bal lába fején keresztül ment, minek folytán bal lábát felül kétszer kellett amputálni, miáltal munkaképtelen lett és 1,360 frt. vagyis 2,720 K. évi kárt szenvedett, melynek megtérítését az 1874: XIII. t.-c. 1. §-ának rendelkezése szerint felelős alperestől követelni jogosítva van. Alperes nem tagadta, hogy felperes bal lábán sérülést szenvedett, tagadta azonban, hogy felperest ezen baleset a mozdony ócskasága mitatt érte és hogy a mozdony egyáltalában ócska lett volna; a 2- . a. eredetiben bemellékelte a vizsgálati jkvet, melyben felperes maga is beismerte, hogy vétkes vigyázatlanságot követett volt el akkor, midőn a viszonyokat jól ismerve és tudva azt, hogy a mint a mozdony a fordító korongra ér, a munkások azonnal hozzá fognak a fordításhoz és végül jól tudva azt, hogy a mozdonyról ilyenkor leszállani veszélyes, arról mégis leszállott; miután tehát a balesetnek, mely ezen veszélyes leszállás folytán érte felperest, egyedül felperes vigyázatlansága az oka, a kereset elutasítását kérte. Felperes válasziratában tagadta a 2'j. a. tartalma valódiságát és a bizonyítása erejét. A kir. tszék felperest keresetével elutasitandónak találta, mert felperes a 2'j. a. jkvben előadott okokból, a keresetben eltérőleg előterjesztett okot: a mozdony ócskaságát és az ennek következtében történt megcsuszást alperes tagadásaival szemben bizonyítani még csak meg sem kísérletté és miután a 2 /. a. vizsgálati jkvön látható aláírását nem tagadta, azt, hogy ezen okirat tartalma valótlan, neki állott volna kötelességében bebizonyítani, amit azonban meg sem kísérelvén, a 2'/. a. perrendszerü teljes bizonyíték gyanánt volt ellenében elfogadandó és habár az 1874:XVIII. t.-c. határozatai a vasúti baleset által okozott testi sértés iránti kártérítésre nézve a vasúti személyzetre is alkalmazandók, miután a 2-/. a. jkv. bizonysága szerint felperes bal lábát nem a fenti idézett t.-c-ben emiitett vasúti baleset folytán, hanem szolgálata teljesítése közben a mozdonyról saját vigyázatlanságából való lelépése közvetkeztében, a fordító gödörbe történt beleesése folytán sértette meg; s miután felperes azt kimutatni meg sem kísérelte, hogy alperes cég oly intézkedést, illetve mulasztást követett volna el, mely ezen szerencsétlen leesését előidézte volna: ennélfogva hiányoznak ama feltételek, melyek alatt felperes a neki az alperes által életbe léptetett nyugdíjintézetből már amúgy is kedvezményezetten kiszabott nyugbéren felül az 1878. évi 28. t.-c. alapján még további kárpótlást igényelhetne, stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1902 január 13-án 3,769. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amely szerint a felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyja, ugyanannak az Ítéletnek egyéb részét azonban megváltoztatja akként, hogy a felperest végreh. terhével arra kötelezi hogy az alperesnek 37 K. 20 fill. perbeli és 10 K. felebbezési költséget 15 nap a. megfizessen, továbbá az elsőbiróság Ítéletében összesen 60 K.-ban meghatározott szakértői dijaknak 15 nap a. leendő megfizetésére, valamint a hozandó ítéleti százalék viselésére egyedül a felperest kötelezi, stb. Meg okolás: Az alperes az 1898 márc. 17-én vele felvett kihallgatási jkvnek részéről történt aláírását beismerte, ezzel szemben a jkv. tartalma valódiságának egyszerű tagadása figyelembe nem jöhet és e jkv. tartalmi valósága az 1892: XVIII. t.-c-nek, ennek 215.§-a szerint jelen perben is alkalmazandó 73. és 77.§§-ai értelmében bizonyítottnak tekintendő. A felhívott jkv. szerint felperes azt adta elő, hogy a báziási vasúti állomáson a fordításra állított mozdonyról az egyik megfolyósodott forraló cső elzárására szükséges dugasz előszerzése végett, mint alkalmazott mozdonyvezető a szerkocsi hátsó lépcsőjére fellépvén, mielőtt a célját elérte, a munkások a fofditót mozgásba hozták s midőn a felperes a lépcsőről lelépett, a lába támaszt nem talált és a fordító gödörbe esett, minek következtében a lába a fordító korong kereke alá kerülvén, sérülést szenvedett. Előadta továbbá, hogy ő már éveken át járt a kérdéses vasúton, a viszonyokat ismerte és hogy a mozdonynak a fordítóra történt állítása után a kocsitolók oda jöttek és a fordítást eszközölték. A felperesnek tehát tudnia kellett, hogy akkor, midőn a lépcsőről lelépett, a fordító már mozgásban lehet s midőn dacára annak a végzetes lépést mégis megtette, az ebből eredt szerencsétlenség csakis saját gondatlanságának tulajdonitható, melyért alperest kártérítési kötelezettség nem terheli. Felhozta ugyan a felperes a kihallgatási jkvben, hogy a hibát egyrészt annak tulajdonítja, hogy a fordító nem volt kivilágítva, másrészt anna., hogy a kocsitolók, kik tudták, hogy az alperes hátul a mozdonyon ilielve szerkocsin van, nem jártak el kellő vigyázattal. Ezek a körülmények azonban arra, hogy a baleset okául egyedül a felperesnek gondatlansága tekintessék, mi befolyással sem bírhatnak, mert a felperes nem tagadta az alperesnek azt az ellenirati állítását, hogy a kérdéses alkalommal kézi lámpával el volt látva, mert ha a kocsitolók tudták volna is azt, hogy az alpere> a szerkocsiban van elfoglalva, ebből még nem következik, hogy munkájuk megkezdése előtt meg kellett volna győződniök arról, vajon a felperes kellő biztonságban van-e ? hanem a felperesnek állott kötelességében az általa tudott veszély megelőzése céljából a szükséges óvintézkedéseket figyelembe venni és a lépcsőről le nem lépni addig, mig veszélyt sejthetett. A lenntebb felhozott okokból helyesen határozott az elsőbiróság, midőn a felperest az alperes kártérítési kötelezettségének meg nem állapithatása miatt, keresetével elutasította. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét a rendelkező rész szerint meg kellett változtatni, mert a felperes teljesén pervesztes, és a 27. a. jkvben foglaltakkal szemben, oly körülmények, melyek a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolttá tennék, fel nem merültek, továbbá, mert a peres felek mindegyike perbeli költségét csak részben számítván fel, az eszközölt felszámításhoz képest kellett a perköltség stb. dijakat hivatalból leszállítani. A m. kir. Kúria (1903 ápril 29-én 4,556/B. a.) Mindkét alsóbirósági ítéletnek megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és az első bíróság a kárösszegre és a perköltségre vonatkozóan további eljárásra, illetve ujabb Ítélet hozatalára utasittatik. stb. Megokolás: A per adatai szerint nem vitás, hogy felperes az alperes szolgálatában és ennek teljesítése közben meg sérült. Az ez által okozott kárért tehát az 1874: 28 t.-c. 1. §-a érteim, az alperes felelős, kivéve ha bebizonyítja a kereset ellen felhozott azt akifogást, h jgy a testi sérülést felperesnek saját hibája okozta. Erre vonatkozóan alperes a 2. sz. jkvre és annak a felperes által aláirt tartalmára hivatkozott, ejkvvel és annak tartalmával azonban nincs bizonyítva, hogy sérülésének maga a felperes volna okozója, mert e jkvben felperes nem ismerte el azt, hogy az ő hibája okozta a sérülést, sőt ellenkezően azt állította, hogy a baleset annak folytán következett be, hogy a forgató korong munkásai, bár tudták azt, hogy felperes a szerkocsin van elfoglalva, mégis megkezdték a korong fordítását, és az által okozói lettek annak, hogy felperes a korong gödrébe esett, a hol azután a lába megsérült; és mert különben is ez a jkv. annak folytán, hogy ezt az alperes közegei vették fel, nem képez olyan bizonyítékot, amely alperest a felperes tagadásával szemben a további bizonyítási kötelezettség alól felmentené, illetve a felperes hibájának a megállapítására alkalmas volna. Ezek folytán az alsóbiróságok Ítéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s ennek következményeként az első bíróságot további eljárásra utasítani kellett. A kegyúri jogból kifolyó és magán az ingatlanon dologi teherként nyugvó kötelezettség a közönséges adósság jogi fogalma alá nem vonható, miből önként következik, hogy szerződő feleknek ez a megállapodása az uradalmat terhelő kegyúri jogra annál kevésbbé vonatkozhatott, mert nem vitás a peres felek között, hogy a közigazgatási hatóság részéről utólag megállapított kegyúri jog létezéséről a szerződő felek egyáltalán tudomással nem birtak. De nem állapitható meg alperesnek szavatossága a törvény, illetőleg az általános magánjog elveiből sem.