A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Adalék a pactum reservati dominii jogi védelméhez

A JOG 21 mérlegelje. Ily jogászi mérlegeléssel a méltányosság a természetes, naturális jogosságot (Gerechtigkeit) jelenti, amely az előforduló konkrét jogviszonylatokat jogosan — reális mértékkel akként méri, mérlegeli, hogy jogbeli jutalékát minden érdekelt megkapja. A méltányosság, mint tisztán erkölcs' fogalom, leginkább a jog aránytalanságait, gyakran hiányait van hivatva ellensúlyozni, illetve pótolni; ugyanis : a jog szabályai, bármily bölcs megfontolással is legyenek azok felállítva, az élet megmérhetetlen és kiszámíthatatlan bonyodalmaiban gyakran aránytalan vagyoni eredményt teremtenek, amely ellen a jogérzék felháborodik : néha pedig a jogszabályok teljesen felmondják a szolgálatot, mert nincs oly tényállás, és nem deríthető ki a tényállás akként, hogy arra a jog szabályai alkalmazást nyerhessenek, és mégis a magánügy eldöntést szükségei. Az ember szeli írni tehetségei, az emberbe oltott belső, tehát az eth kai érzületek, párosulva a jogérzettel azt sugallják, hogy ily esetekben a jogszabály mereven nem applikálható, az egyensúly erkölcsi alapon állítandó helyre, az eredmény a szellem követelményei, az erkölcsi alapelvek szerint egyenlítendő ki. Az egyenlősítés, az a. qualitas = aequitas tehát nem jogi funkció, hanem logikai, aesthetikai és ethikai funkció, a három szellemi tehetségnek belső és közös funkciója, amelynek az igazságszolgáltatásban különösen fontos szerep jut. Innen van a közszólam is: A bíróban nemcsak ész, tudás, — hanem sziv, belső érztlem is szükséges. A méltányosság a joggal egyidejüleges fogalom, mert a jog merevsége csakhamar kirivó aránytalanságot eredményezett. Klasszikus talaja a múltban a római jog volt. Tudjuk, hogy a praetorok már hivatalbalépésük alkalmával közzétették irányelveiket, amelyek szerint a jogs/o'gáltatást gyakorolni fogják, ami által az idők folyamán a jus stnctum kiegészítéseként, egy különös, méltányossági alapokon nyugvó és az élet és forgalom idényeit kedvezően kielégítő jog, az u. n. praetori jog, jus aequum fejlődött ki. Ma pedig klasszikus ha/ája Anglia, ahol a loidkancellár: <C h a n c e r y» elnevezés alatt ismeretes, igen tágkörü méltá nyossági bírósága mellett a két alkancellárnak szintén különálló ily méltányossági bíróságai működnek, sőt ezeken kivül még egy negyedik Master ofthe rolls nevü ily méltányossági bíróság is ál fen, mindezek a polgári ügyekre nézve, a nélkül, hogy hozzájuk Jury-biróság csatlakoznék, amely utóbbinak kiváló szerepe a hozzáutalt büntető ügyekben van. Angliának rendkívül kifejlett alkotmányossági és jogérzete és sajátszerüen kedvező viszonyai közt ezek az alkotások áldásosán működnek3, úgyszintén Észak-Amerika Uniójának néhány államában is,4) azonban ezeken kivül a többi jogállamokban polgári ügyekben külön méltányossági bíróságok szervezve nincsenek. Ez okból törekszik minden jogállam, s igy Tervezetünk is, hogy a jogszabályok merevsége a lehető minimumra redukáltassák és hogy a jogszabályok rugalmasságuk által az előforduló jogviszonyoknak minél nagyobb mennyiségére alkalmazhatók legyenek, ami lehetségessé teszi a külön méltányossági bíróságok felállításának mellőzését, ahol pedig a méltányossságra mégis szükség van, ez iránt esetről-esetre a törvénykönyv rendelkezik. (Vége következik.j Adalék a pactum reservati dominii jogi védelméhez. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. A pactum reservati dominii jogi hatálya tárgyában az elméleti és a praktikus jogélet terén egyaránt különböznek a nézetek. Vannak, akik a tulajdonjog föntartásával történt eladás után is egyszerűen az eladót tekintik tulajdonosnak. Vannak, akik ezt a pactumot hatálynélkülinek mondják és ugy fogják föl a kérdést, hogy a vevő, akinek valamely dolog átadatott, — ipso facto — tulajdonossá válik és hogy a föntartás mitsem von le a vevő tulajdonjogának teljességéből. Ha elfogadjuk az eladó tulajdonjogának fönmaradásár, nem tudjuk helyesen megállapítani, hogy az, aki valamely ") B ö h m : Handbuch d. Rechtshülfsverfahren im Deutschen Reiche gegenüber d. Auslande. Erlangen 1890. Finlason: Tr.e judical system and civil procedure of England London. 1877. (Németül: Névtelentől). Franqueville: Le systéme judiciaire de la Grandé Bretagne. Páris. 1893 4) V o c k e : Handbuch der Rechtspflege in d. vereinigten Staaten v. Nord-Amerika. Köln. 1891. I dolgot ilyen egyezmény mellett megvásárol, a megvett dologgal szemben milyei jogviszonyban lesz? Brtokos lesz-e, vagy használatra jogosított, vagy pediglen csupán birlaló ? Milyen hatálya lesz akkor a ve^ő további rendelkezésének a dolog fölött? Ha a maga egész merevségében elfogadnók ezt a fölfogást, akkor minden vételnél kutatnunk kellene az eladónak, az előbbi látszólagos tulajdonosnak jogi helyzetét. Az ingó dolgok átruházásához akkor valami, a váltói forgatásra emlékeztető ódozat válnék szükségessé, nehogy valamelyik X-edik jogelődünk pactum reservati dominii alapján tulajd >ni keresettel háborítson bennünket, jóhiszemüleg szerzett, jóluszcmmel veit tulajdonunkban. Ha viszont a pactum reservati dominii nem akadályozza meg a tulajdonjog átruházását a vevőre, akkor van-e mégis e pactumnak gyakorlati céja, következése? Két egymással konkurráló tulajdonjogot nem koncedálna az elmélet, de meg a praktikus életben módlölötti jogbizonytalanság származnék e fölfogásból. A forgalom biztonsága, a pactumon kivül álló, jóhiszemű harmadik személyeknek érdeke föltétlenül azt kívánja, hogy a vevő akinek valamely dolog tényleg átadatott, tulajdonosnak tekintessék. Ezt kívánja meg az a politikai szempont is, amely az anyagilag többnyire gyöngébb, az üzletben rendszerint járatlanabb vevő ügyfelet akarja védeni, az erősebb, jártasabb, többnyire hivatásos üzletember eladóval szemben. Mégis el kell ismernünk, hogy az ellenkező szempontnak is vannak figyelmet érdemlő gazdasági — és jogpolitikai okai. Ha a pactum reservati dominii-t hatálytalannak tekintjük, annak egyik következése az lesz hogy gazdasági és ipari gépeket és sok más egyebet az előállításukkal foglalkozó nagyiparosok nem fognak hitelbe eladi.i, — amiben elvégre is a maguk szempontjából igazuk lesz, — mert számos esetben a hitelbe vásárlónak a személye és vagyona igen gyönge fedezetet nyújt. Meg azután a büntető és polgári bíróságok elé vitt számos esetből tudjuk, hogy milyen gyakran élnek vissza a hitelbe vásárlók az eladó bizalmával, hogy hányszor forog fönn roszhiszemüség, közönséges nyerészkedési vágy, és viszont hányszor állunk szemben a vis major-ként működő, szinte a felek akaratán fölül álló nyomorral. Hogy kényszerítő nyomor-e avagy pusztán nyerészkedő bűnös szándék az a motívum, amely m att a h'telbe vásárlók olyan sok esetben nem tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek, az elvégre is az eladók szempontjából irreleváns és természetes, hogy védeni akarják veszélyben forgó anyagi érdekeiket. Ha apactum reservati dominii-t egyszerűen hatálytalannak tekintené a jogi fölfogás, valószínű, hogy sokkal kevesebb hitelbe való eladás történnék és ezáltal sokkal kevesebb, gazdasági szempontból gyönge alany jutna a kenyérkeresetet meg' alapító eszközhöz. Az elmé'et szempontjából tiszta, korrekt álláspontot aligha tudnánk konstatálni, a reális élet érdekeit véve figyelembe ; azonban módot kellene keresnünk arra, hogy a hitelbe-eladónak a vevővel szemben garanciát nyújtsunk jogos követelése (tényleges értékkockázata) erejéig — de viszont megvédjük 1. a jóhiszemű harmadik személyeknek és a forgalom biztonságának érdekét, és 2. magát a vevőt is oltalomba vegyük a gazdaságilag alighanem külömben is erősebb eladónak túlkapásai (például a már lefizetett részletek elvesztése, — a bármi or és bármi módon való visszavétel vagy elvitel megengedése) ellen. A pactum reservati dominii helyébe valami képletes zálogjogot megállapító mellékszerződés léphetne, — a hitelbeeladó kötelmi igényének dologi jellegű megerősítésére. A vevő válnék tulajdonossá, de az eladónak körülbelül a háztulajdonos törvényes zálogjogának mintájára, a netáni későbbi végrehajtási zálogjogokat megelőző zálogjoga maradna fönn a tárgyra a vételár teljes lefizetéséig. A részletfizetési, illetve fizetési határidő elmulasztása esetén joga volna a tárgyat az alakszerű egyezményi okirat alapján szoros zár alá vétetni, hatósági közbejövetellel eladatni, esetleg a már lefizetett részleteknek a használatért és Kopásért járó ellenérték levonása után való visszatérítése mellett ugyancsak hatósági közbejövetellel a tárgyat visszavitetni. Ezt a zálogjogot állapítja meg a francia Code Civil (2,102. 2,103. §§.) is — de nem mint szerződési, hanem mint abszolút törvényi zálogjogot. Mi mégis — a Code Civil-tő\ eltérően — ezt a zálogjogot a felek akaratától, mégpedig alakszerű, írásbeli szerződésben kifejezett akaratától, tennők függővé, mert elvégre is, — különösen a kereskedelmi (orgalomban — sok olyan hitelbe való adás-vétel szerepel, amelyben a vevő nyilvánvalóan tovább-