A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 39. szám - Nemzetközi ügyvédi szövetkezés - Egyszerüsitések az igazságügy terén

272 A JOG időszak alatti emelkedését korlátozza s ezért tervezi azt a kegyetlenséget, hogy a tényleg már szolgálatban levő azok a tisztviselők, akiknek szolgálati ideje az egyes fizetési fokozatokban való jelenlegi beosztás mellett nem haladja meg azt az időszakot, amely a javaslat szerint a fokozatban előlépéshez szükséges, abba a fizetési fokozatba szoríttassanak vissza, amely a javaslat szerinti szolgálati időnek megfelel. így az a különös eset áll majd be, hogy egyes tisztviselők a fizetési osztály első fokozatából a második, — esetleg a harmadik fokozatba ; legnagyobb részük pedig a második fokozatból a harmadik fokozatba esik vissza. Nagy sérelem ez azokra a tisztviselőkre, akik szerzett jogaik alapján magasabb fizetési fokban vannak. Ezekre a fizetésrendezés csekély jelentőségű és igen mérsékelt anyagi emelkedést jelent. Módot kell tehát keresni, hogy a tervezett sérelem be ne következzék és a szerzett jogok fenntartása biztosittassék. Értekezésemnek ez képezi tárgyát s mert foglalkozásomnál fogva én csakis az igazságügyi igazgatáshoz értek, indítványom csakis az e téren megvalósítandó javaslatra irányul, avval az óhajjal mégis, hogy a más igazgatási ágak tisztviselői hasonló irányú javaslatok közzétételét szintén kisértsék meg, talán egyesült erővel sikerül a veszedelmet elhárítani, s a törvényjavaslatnak megfelelő módosítását lehetővé tenni. A bírósági eljárás keretében indokolatlanul foglal helyet a perenkivüli ügyek ellátása. Kivéve természetesen a telekkönyvi ügyeket, amelyek a bennük rejlő fontos anyagi érdekeknél fogva ezután is birói ellátás alá tartoznának. A perenkivüli ügyek, különösen a járásbíróságoknál számos bitót lekötnek. Holott, ha azok a járásbíróságok hatásköréből kivétetnének, az ügyek nagy száma tetemesen kevesednék, ami a birák létszámának apasztását tenné lehetővé s az így megtakarított pénz fedezhetné azokat a nagyobb kiadásokat, amelyek a jelenlegi fizetési fokozatban való meghagyás mellett előtérbe lépnének s ez az érdekelt tisztviselőket felette megnyugtatná. Azok a perenkivüli ügyek, amelyek az elsőfolyamodásu bíróságok intézkedési köréből kivétethetnének, a következők : 1. a hagyatéki ügyek ellátása az egész vonalon ; 2. a polgári fizetési meghagyási ügyek; 3. a váltóbeli fizetési meghagyási ügyek ; 4. az egyesség-megkisérlési ügyek; 5. a pénzfeiosztási ügyek; 6. netán még egyéb perenkivüli ügyek. A felsorolt ügyek mind a kir. közjegyzők hatáskörébe utalandók s amennyiben a közjegyző intézkedésével a felek meg nem elégednének, a közjegyző az ügyet az elsőfolyamodásu bírósághoz beterjesztené, amely biiói uton intézkednék. Ez a tervezet nagyon könnyen megvalósítható. Mert: Ű) az örökösödési eljárás egyrészét, a hagyaték-tárgyalást, mint birói megbízott úgyis a kir. közjegyző végzi. Ugyan ő TÁRCA. Tüzes-vaspróbák Nagyváradon. A. Jog eredeti tárcája. A régmúlt idők magasztalói nem lesznek túlságosan elragadtatva a váradi káptalannak azon bőkezűségétől, mellyel a hajdani kegyetlen és emberirtó igazságszolgáltatásnak egyik hiteles rémképét újból élénkbe tárja és azt a nagy tátongó ürt napvilágra hozza, mely a mai, még mindig nem minden igényeknek megfelelő büntető jogszolgáltatást a középkor barbár felfogásától és gyakorlatától elválasztja. Előttünk fekszik egy pazar kiállítású vaskos, 33 ívnyi terjedelmű kötet, mely az időrendbe szedett váradi tüzpróbalajstrom 1550-iki kiadásának hü mása.*) Már az eredetinek reánk való átszármazása is a csodával határos. 1241. év tavaszán a nagyváradi várat megvívó tatárok a 4 tornyos székesegyházat felgyújtották és ami el nem égett, azt összetörték. E szörnyű enyészetből megmaradt egy kis pergamenre irt könyvecske. Nem volt kötésén arany vagy drágakő, — minek kellett volna az a tatároknak vagy rablóknak? *) Ritus explorandae veritatis, quo Hungarica natio in dirimendis controversijs ante annos trecentas et quadraginta usa est et eius testimonia plurima in Sacrario summi templi Varadien. reperta. Colosuarij 1550. K a r á c s o n y i János dr. ésBorovszky Samu dr. közreműködésével kiadja a váradi káptalan. Budapest, 1903. A Magy. Tudom. Akadémia könyvkiadóhivatala. Ára 15 korona. beszerezhetné a halálesetivet, a hagyatéki leltárt, a telekkönyvi kivonatokat stb., — szóval előkészíthetné a hagyatéki ügyet a tárgyalásra és ha a felek előtte egyességet Kötöttek, meghozhatná az átadó-végzést és azt foganatosítás végett a telekkönyvi hatósághoz áttehetné s a hagyaték felosztását végezl-etné Semmi veszedelemmel sem járna ez, mert a közjegyző ugy személyénél, mint hivatali állásánál, valamint jogi képzettségénél és letett készpénzbeli biztositékánál fogva, kellő megnyugvást nyújtana arra nézve, hogy lelkiismeretesen tog eljárni. Ha pedig az eljárása sikerre nem vezetne, a bíróságnak fönnmaradna további intézkedési joga és kötelessége. Ezenfelül a bíróság felügyeleti jogot is gyakorolhatna a közjegyző működése felett, ami az által lenne megvalósítható, ha a közjegyző a kir. járásbiróhoz negyedévenkint kimerítő kimutatást terjesztene be azokról az ügyekről, amelyek reá, mint bírósági közegre bízattak. Ezentúl még a kir. törvényszéki elnöknek a felügyeleti joga is kiterjesztetnék a közjegyzőnek az emiitett irányú működésére, ami a hivatalvizsgálatok alkalmával lenne megvalósítható. b) ugyanily szempontok és feltételek mellett végezné a kir. közjegyző a felsorolt többi perenkivüli eljárás alá tartozó ügyeket is. Ezek oly egyszerű dolgok, hogy kár azok elintézésével a bíróságoknak úgyis folyton szaporodó ügyforgalmát elviselhetetlenné tenni. E tervezet végrehajtásához ellenvetésül fel lehetne ugyan hozni a tetemes költséget, amely a feleket terhelné és a kir. közjegyzők számának elégtelen voltát. Ezek az ellenvetések azomban alaptalanok, mert csak látszólag merülhetnek fel. Ami a költségeket illeti, az számításba nem jöhet, mert a feltétel az lenne, hogy a kérdéses teendők törvényhozásilag szabályozandó csekély díjtételek szerint végeztetnének s mert azoknak sikeres elintézése esetén az államnak fizetett közegei közre nem működnének, az egész eljárás a jegyzőkönyv bélyegén kivül bélyegmentes lenne, tehát sem a mellékletek, sem a felek kívánsága szerint létrejött megegyezések bélyegilleték alá nem esnének. Az eképp nyerendő bélyegmegtakaritás általánosságban fedezné a feleknek kiadását, de az állam sem vesztene mellette, mert a teendők apadásával apaszthatná a birák és bírósági tisztviselőknek a számát. A körjegyzők számának elégtelen voltát igen könnyen pótolni lehetne tetemes közjegyzői állások felállításával. Emiatt a közjegyzők jövedelme nem apadna, csak egyöntetűbb lenne és megszűnnék az a nagy aránytalanság, amely jelenleg a közjegyzői jövedelmek között fennáll. Az eképp rendszeresítendő közjegyzői állások betöltendők lennének : 1. azokkal a hosszabb szolgálatú bírákkal, akik a nyugdij-igényüknek fentartása mellett közjegyzői állásra pályáznának. Az eképp megürülő birói állások csakis indokolt szükséghez képest E kis könyv a váradi káptalan első jegyzőkönyve volt. A káptalanok akkor váltak locus credibilis-ekké, a canonicus lector pedig egyúttal jegyzőjük is volt. Felirta tehát e jegyzőkönyvbe a káptalan előtt végbement tüzesvas-próbákat és mindazt, amiről a káptalannak hiteles bizonyságot tennie kellett. A tatárjárás után e könyv ott/; lézengett a többi nagy jegyzőkönyv mellett a sekrestyében. Őrizték, mert az egyház mindent megőriz, de becsét csak Martinuzzi alias Fráter György (rectius Utyészenity) fedezte fel. Ez lemásoltatta és 1550-ben Heltai Gáspárral kinyomatta. Később a megviselt könyvecske 1566 — 1660 közti időben végleg megsemmisült. De szerencsére az 1550-iki nyomtatványból 4 drb. tudós férfiak kezében megmaradt; a magyar történetírók előtt e könyv váradi regestrum név alatt szerepel. Fráter György kiadványának egy nagy hibája volt. A régi jkönyv kötése a tűzvész és hányatás következtében elromolván, annak ivei, levelei széthullottak. Midőn pedig Fráter parancsára azt összeszedték és a sajtó alá lemásolták, nem törődtek az időrendbe-rakással. E bajon segített a nváradi káptalan. Midőn értesült, hogy Karácsonyi János dr. a regestrumot időrendbe szedte és a helyneveket is megfejtette, rögtön felajánlotta a szükséges költségeket akként, hogy az időrendbe szedett regestrum elé az 1550-iki kiadás fakszimiléje is kinyomassák. Ennek készíttetésénél Borovszky Samu dr. a M. Tud. Akadémia iroda-igazgatója felügyelt ; de egyúttal a könyvészeti ismertetést és a katalógust is ő készítette. Ebből a könyvből legbővebben és leghitelesebben ismer-