A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 35 számához. Budapest, 1903 augusztus 30. Kö törvényi ügyekben. Az írásbeli kötlevél keltét megelőzően vagy ezzel egyidejűleg létesült netani szóbeli megállapodás az okirattal szemben figyelembe nem jöhet s igy a föesküvel való bizonyítás meg nem engedhető A fának a felperes hajóiba berakása s a hajók személyzete által átvétele s továbbítása jogi átvétel jellegével bir, amelynélfogva a fa az eladó I. r. alperes tulajdona lenni megszűnt, és a vevő felperes tulajdonába ment át. A pancsovai kir. tszék. (1901 május 14-én 16,71. sz. a.) Weil A. dr. ügyv. áltv. képv. K. Brankónak, R add aj. dr. ügyv. ált. képv. A. János elleni 2,720 K. 50 í. ir. perében következően i t é1 t: Alperes A. János köteles 15 nap a. különbeni végreh. terhével 1,923 K. 75 f. tökét, ennek 1898 okt. 6-tól számítandó 5°,o-os kamatát és 246 K. perköltséget felperesnek megfizetni. Ha pedig felperes pótesküt tesz arra, hogy B. István a felperes és A. János között 1898. máj. 6-án kötött íaszállitási szerzó'dés megerősítésére kezességet vállalt, az esetre köteles R. István, ha a fenti összeg és kam. A. Jánosnál behajtatlannak bizonyulna, 1,923 K. 75 f. tökét, annak 1898. okt. 6-tól járó 5% kamatát és A. Jánossal egyetemleg 246 K. perköltséget, éspedig utóbbit az :télét jogerőre-emelkedésétől számítandó 15 nap a., az 1,923 K. 75 f. tőkét és kamatait pedig az A. János ellen vezetett végrehajtás sikertelenségéről felvett jkv. keltétől számítandó 15 nap a. felperesnek megfizetni. Ha pedig felperes a pótesküt le nem teszi, ugy a fizetési kötelezettsége fenti feltétel és idő alatt 1,000 K-ra szorittatik és a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Erdekében áll tehát felperesnek a fenn szövegezett póteskü letételére határnap kitűzését kérni, és a kitűzendő határnapon az esküt le is tenni, mert ellenkező esetben az eskü lenemtételére határoz .tt ítéleti rendelkezések lesznek mérvadók, stb. Meg okolás: Felperes keresetében előadja, hogy R. István többüben ajánlatot tett neki, hogy A. János tulajdonát képező tűzi fáját vegye meg és vétel esetére az ügylet mellett szavatosságot vállalt. Felperes ennek folytán 350 ölet a tűzifából meg is vett, öiét 12 koronával. A vétel táTgyául II. oszt. száraz egészséges fa köttetett ki. Alperesek szállítottak is 356j ölet 4,278 korona értékben, azonban a fa nem felelt meg a kikötött minőségnek, ugy, hogy felperes azt veszteséggel és alperesek hozzájárulásával a vételárnál olcsóbban eladta. Minthogy a fa vételárára 2,790 K.-át fizetett, de az ölenkint csak 7 K.-át ért, kéri, hogy a vételár 7 koronára szállíttassák le s ebből folyólag alperesek a kifizetett vételárból 2,007 K. 50 fill. visszafizetésére és 713 K. elmaradt haszon megtérítésére köteleztessenek. R. István a szavatosság elvállalását tagadja, mert csak 1,030 K.-ig vállalt kezességet, a kötlevelet alá nem irta, csakis a má.us 7-én kelt nyilatkozatot, mely a kötlevélen foglaltatik. A. János tagadja, h jgy felhatalmazta volna felperest a fa eladására, tagadja, hogy felperesnek 365^ öl fát szállított volna, mert 373$ öl fát szálitott, a fa T.-Lónyán volt átadandó, felperes át is vette, a fa minőségét nem kifogásolta, rendelkezésre nem bocsátotta, a fát 21 napig úsztatta, ezalatt kicserélte, ennélfogva kártérítéssel nem tartozik. Felperes keresetében az áru vételárának leszállítását követelvén, az ügylettől el nem állott és azért felesleges volt alpereseknek a faárut rendelkezésükre bocsátani és felesleges volt az eladáshoz való r ozzájárulásukat kikérni. Ezek a körülmények a per eldöntésénéi szerepet nem játszanak. Annak megállapításánál azonban, hogy kötelesek-e alperesek a vételár leszállítását tűrni, és hogy tartoznak-e kártérítéssel, figyelemmel kellett lenni arra, megfelelt-e az áru a kikötött minőségnek, ha nem, mi annak értéke és értesitette-e alpereseket a felperes az áru elleni kifogásairól. Alperesek a szakértői megállapítás ellen kifogással nem élvén, a kir. tszék bizonyítottnak vette azt, hogy az áru a kikötött minőségnek meg nem felelt, bizonyítottnak vette azt, hogy a Zimonyban lerakott fa öle 6 koronát ért, a Pancsován kirakott fa öle pedig 4 K.-át ért, ezekből a középszámot véve, a fa ölének értéke 5 koronával elfogadható alapot képez a vételár meghatározására. Alperesek ugyan tagadták azt, hogy felperes az átvétel alkalmával az árut megvizsgálta és annak hiányairól az alpereseket értesítette volna, ezek szerint a K. T. 346. §. érteim, az áru nem kifogásoltnak tekintendő. A tanuk, nevezetesen Cs. J. és K. J. vallomása szerint azonban felperes a fát nem vette át T.-Lónyán, mert ott nem volt jelen a fa berakásánál, sőt a tanuk A. Jánost tekintették megbízottjának. Igaz ugyan, a K. T. 23. §. szerint, ha a felek máskép nem egyezkednek, a szerződés megkötésekor a felek tudtával más helyen létező dolgok e helyen adandók át, azonban a K. T. 346. §. érteim, a vevő a más helyről küldött árut az átvétel után tartozik megvizsgálni. Alperesek beismerik, hogy az áru csak június 18-án érkezett Zimonyba, S. L. vallomása szerint A. János még a Zimonyban tartott előleges bírói szemle előtt megjelent felperes fatelepén és a fát megszemlélte, meg nem felelő minőségéről meggyőződött; az előleges bírói szemléről, mely Pancsován tartatott, már június 27-én értesíttetett és ugy itt, mint Zimonyban a szemlénél megjelent s pedig vagy személyesen vagy meghatalmazottja által; azzal nem védekezhetik tehát, hogy a megvizsgálás és értesítés nem történt meg. Hogy pedig kellő időben történt meg az értesítés kitűnik abból, hogy alperes A. János még a szemle előtt járt Zimonyban, az áru minőségének kifogása azonban csak a szemle után volt közelebbről meghatározható, erről pedig alperesek a szemle alkalmával értesültek. Ezek szerint felesleges az azonnal értesítés megtörténtére az esküvel való bizonyítás, minthogy az értesítésnek kellő időben történte a fentebbiek szerint bizonyítottnak tekintendő Ezek szerint megállapítandó volt, hogy az áru a kikötött minőségnek meg nem felel s hogy erről alperesek értesíttettek és megállapítandó volt, hogy az áru értéke 5 koronánál többet nem ért. Az áru mennyiségét illetőleg Cs. J., K. J. és H. J. tanuk vallomásaival bizonyítottnak vette a kir. tszék azt, hogy az áru 373 öl volt. A szakértői becsű szerinti értéket véve, ez a 373 öl fa 1,866 K. 25 fill. ért meg. Felperes pedig 3,790 K.-t fizetett alpereseknek, ennél lógva A. János mint közvetlenül szerződő fél a különbözet vagyis 1,923 K. 75 fill. visszafizetésére volt kötelezendő. Keresetének egyéb részével azonban felperes A. János alperesek ellen elutasítandó volt, mert ha kiadásait és bevételét hitelt érdemlőleg bizonyított volna, még ebben az esetben is a szállított fán 279 K. 32 f. nyert volna, e szerint meg ebben az esetben is kára csak a nyereségnek a felszámított 713 K-t elvont haszonból való levonása után fennmaradó összeg volna, azonban felperes sem a kiadási, sem a bevételi összeget nem bizonyította és igy kára meg nem állapitható. R. Istvánnak a kötlevélen levő aláírásából az tűnik ki hogy kezességi nyilatkozatot tett valamely irányban, ezt különben R. István maga beismeri, a nyilatkozatból ugyan nem tűnik ki, sem az, hogy az egész ügylet mellett, sem az, hogy csak 1,000, esetleg 1,400 K-ért vállalt kezességet, minthogy azonban R. István aláírását nem tagadta meg, ez a beismerés tehát a kezességet kétségtelenné teszi, az okirat aláírása póteskü által kiegészíthető bizonyítékot képez és minthogy felperes az okirattal félbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, hogy R. István kezességet vállalt részére, a pótesküt megítélni kellett. Ha felperes az esküt leteszi, ugy bizonyítva lesz, hogy alperes az egész ügylet mellett vállalt kezességet. Ha azonban esküt nem tesz, ugy R. István csak a beismerésének terjedelméig marasztalható. R. István azonban a kezesség természetétől kifolyólag csak az esetre marasztalható, ha A. Jánosnál a követelés behajthatlannak bizonyulna, stb. A temesvári kir. ítélő tábla (1901 december 2-án 2,319. ' sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének a felperest keresetével részben elutasító nem felebbezett részét nem érinti, ennek felebbezett egyéb részét pedig helybenhagyja stb. Megokolás: Az elsőbiróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó része pedig azért hagyatott helyben, mert a keresethez A) a. csatolt kötlevélre vezetett nyilatkozatból kitünőleg, a II. r. alperes a kérdéses ügyletből eredő kötelezettségeért kezességet vállalt, minélfogva az 1875: XXXIII. t.-c 270. §. 3. bekezd, érteim, a felperesnek I. r. alperessel együtt egyetemleges kötelezettséggel tartozván, azzal együt feltétlenül voit volna marasztalandó, minthogy azonban felperes az ítélet ellen felebbezéssel nem élt, felebbezés hiányában az ítélet a felebbező II. r. alperes hátrányára az 1881. LIX. t.-c. 42. §. érteim, nem volt megváltoztatható. A m. kir. Kúria (1903. ápril 15-én 2,133/P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélte megváltoztattatik, felperes kereseti követelésének az alsóbiróságok által neki megitélt részével is feltétlenül elutasittatik, s arra köteleztetik, hogy alperesnek 15 nap a. különbeni végrehajt, terhével a két felebbezés költségével együtt 227 K. 30 f.-ben megállapított perköltséget fizessen stb. Megokolás: A keresethez A) a. mellékelt kötlevél tartalma szerint felperes az elsőrendű alperestől T.-Lónyán fekvő körülbelül 350 ölet tevő II. osztályú egészséges kőris tűzifát, ölét 12 K -val számítva vett meg. A kötlevélben foglalt azon kikötésnél fogva, mely szerint a kérdésben forgó ölfa T.-Lónyán a vevő felperes által e célra odaállítandó hajókba rakandó be az egyedül eladó I. r. alperes által és hogy a vételárnak 3/4 része berakás közben, tehát nyilvánvalóan a berakás előhaladása arányában, az eladó I. r. alperesnek megküldendő, különösen ezen kikötéseknek azzal a ténnyel való egybevetése mellett, hogy a fának rendeltetése helyéről a kötlevélben épenséggel nem tétetik emlités, a miből okszerűen következik, hogy a berakás tényével eladó I. r. alperesnek a feletti rendelkezési joga teljesen megszűnt, a KT.-nek a 264. §. szerint jelen perre alkalmazandó 323. §. alapján minden kétséget kizárólag az állapitható meg, hogy a fa átadása