A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - Kié a 10,000 korona?

240 A JOG bizottságoknak az eddiginél nagyobb hatalmat. Az állapotot csak törvény változtathatja meg, és éppen ezért kívánatosnak tartanok, hogy az iménti esetből okulva, törvény utján állapítsuk meg a parlamenti vizsgálóbizottságok szervezetét és hatáskörét: éspedig hatáskörét pozitív és negatív irányban egyaránt. .Mert nemcsak az fontos, hogy a bizottság a szükséges kihallgatásokat és nyomozatokat megejthesse, de az is, hogy ez a gyakorlott birákból álló testület eljárásával egyeseken jogsérelmet és magánéletek titkaival szemben indiskréciót, — bona mente, túlzott jóakaratból — el ne követhessen és olyan állami (különösen diplomáciai vagy honvédelmi) titkokat föl ne tárjon, amelyeknek megőrzése sok esetben minden egyéb politikai tekintetnél is fontosabb. A bizottságok szervezetére és hatáskörére vonatkozó részletes terveinket nem volna időszerű kifejteni. A részletekre nézve úgyis csak a két Ház akarata lehet irányadó. A törvényben megállapítható főpontok a következők volnának : 1. A törvényhozás mindkét Házának együtt, s a képviselő- és a főrendiháznak külön-külön is törvényben fölhatalmazást kellene adni arra, hogy egyes, az államra, a parlamentre vagy a parlament egyik vagy másik testületére, illetve e testületek bizottságainak valamelyikére nézve nagyfontosságú ügy megvizsgálása végett bizottságot küldjenek ki, mégpedig akár a két Ház egy közös bizottságot, akár a Házak valamelyike — vagy mindkét Ház külön-külön — a saját kebeléből. 2. Minden magyar állampolgárnak és minden Magyarország és Társországai területén tartózkodó külföldinek kötelessége e bizottság előtt megjelenni és tanuként vallomást tenni. Kiterjed e kötelezettség a magyar és közös állami hatóságok külföldi tagjaira és közegeire is. Az, aki ellen a bizottság, vagy az azt kiküldő parlament (képviselő- vagy főrendiház) előtt valami törvénybe ütköző, vagy a közerkölcsiséggel, illetve állásának tisztességével ellenkező tett miatt vád emeltetik, szintén köteles e bizottságok előtt megjelenni, köteles az általános és a hozzá, mint tanúhoz föltett kérdésekie igazmondó válaszokat adni, a saját tetteire nézve azonban, beösmerő vallomás tételére vagy egyáltalán nyilatkozásra nem kényszeríthető, meg nem eskethető és hamis vallomástételért, kivéve, ha mást alaptalanul vádol, nemis büntethető. 3. Amennyiben valaki a bizottság előtt megjelenni vonakodik, a bizottság az elővezetése iránti rendelkezés végett az illetékes (Budapesten a budapesti kir. büntető-) törvényszéket keresi meg, amely e kérdésben a Büntető Perrendtartás szabályai szerint határoz. E törvényszék végzései ellen a fél (tanú vagy gyanúsított) egyfokú jogorvoslattal élhet, —• úgyszintén a bizottság vagy annak bármely tagja is, — mégpedig a m. kir. Kúriához. Ugyanez az eljárás volna követendő akkor is, ha valaki a tanuzást vagy vallomásának esküvel való megerősitését megtagadja, amikor szintén a B. P. retorziói alkalmazandók az illetékes kir. törvényszék közbejöttével. Ugyancsak alkalmazandók volnának a B. P. elvei a tanúságtétel alóli mentességre és az eskü kivételére és mellőzésére, és mindig olyképpen, hogy a netáni kényszereszközök alkalmazása végett az illetékes törvényszékhez kellene fordulni és a Kúriához egyfokú jogorvoslatnak volna helye. 4. Amennyiben valamely gyanúsítottnak netáni szökése a vizsgálat eredményét veszélyeztetné, a bizottság megkereshetné az illetékes kir. törvényszéket arra, hogy a kérdéses egyénnek őrizet alá helyezése iránt intézkedjék. Amennyiben valamely bűntett (vétség) miatti előzetes letartóztatásnak egyébként is nem volna helye, de a szökés veszélye mégis fönnforogna, a törvényszék (jogorvoslat esetén a kir. Kúria) az ilyen egyénnek tisztességes őrizet alá való helyezését rendelhetné el ugy, hogy ezáltal a nevezettnek rendes lakóhelyén belül való mozgási szabadsága ne gátoltassék (sőt az országon belül esetleg utazhassák is). Az ilyen tisztességes őrizet a vizsgálat tartamánál — legfölebb 15 napnál — hosszabb időre ne terjedhessen. A szökni készülő tanúval szemben csak nyombani elővezetésnek és kihallgatásnak volna helye; őrizet alatt tartása nem volna elrendelhető. 5. Szemlék és kutatások foganatosításánál a bizottság az érdekelteknek ellenkezése esetén szintén a kir. törvényszéket keresné meg és ilyenkor, ha a törvényszék (fölfolyamodás esetén a Küria) a szemlét, lefoglalást stb. a B. P. elveinek alkalmazásával elrendelné, a foganatosításhoz a törvényszék egy tagját küldhetné ki. A szemlét a bizottság elnöke vagy megbízottja vezetné ugyan, de a kényszereszközöket mindig csak a kiküldött bíró alkalmazhatná. 6. A kihallgatások és tárgyalások rendszerint nyilvánosak volnának, nemcsak a képviselőkre, de mindennemű közönségre nézve, de akár a felek (tanuk), akár a bizottság többségének indokolt kérelmére zárt-zkká alakulnának át. — még a parlamenti tagokra nézve is, — mert sok esetben fontos magánérdekek, vagy éppen állami titkok foroghatnának szóban, amelyeknek nyilvános tárgyalása méltánytalan vagy a közérdekkel ellenkező volna. 7. Az állami és egyéb közhatóságok kötelesek volnának a bizottság megkereséseinek eleget tenni, a kivánt fölvilágositásokat megadni és betekintéseket megengedni. Amennyiben mégis fontos állami titkok kerülnének szóba, az állami vagy egyéb közhatóságok a bizottság plénuma előtti nyilatkozást megtagadhatnák. Ily esetben a bizottság 1, 2 vagy 3 bizalmi férfiút küldene ki, akik nyilvános ülésben esküt tennének arra, hogy a hivatalos titkot megőrzik; ezen eskü megszegéseért nevezettek büntető megtorlásnak volnának kitéve. Ezek a bizalmi férfiak betekinthetnének minden állami ügybe és jelentésükben a hivatalos titkoknak szigorú megőrzése mellett csak azt közölnék, vájjon találtak-e törvényellenességet vagy visszaélést, illetve rájöttek-e valami nyomára annak a tényálladéknak, amelynek kinyomozása végett a bizottság kiküldetett. 8. Meg kellene szabni, hogy a kihallgatottakhoz milyen kérdések intézhetők egyéni viszonyaikra, különösen előéletükre nézve, mert most megtörtént az, hogy a bizottság megkérdezte a tanuktól, hogy voltak-e már büntetve, amit pedig még a bűnügyekben eljáró rendes bíróságok sem kérdeznek mástól, mint a terhelttől. 9. Ki kellene mondani, hogy aki ily bizottság előtt hamis tanu-vallomást tesz,a hamís-tanuzás vétségét (esetleg bűntettét) követi el és hamis vád, esetleg hatóság elleni rágalmazás miatt büntetendő az, aki a parlament vagy ilyen bizottság előtt valakit alaptalanul vádol büntetendő vagy a közmegvetéstől sújtott tettel. Azokra a bizalmi férfiakra, akik a hivatali titoktartásra tett esküjöket megszegik, speciális büntető minősítés és büntetés volna megállapítandó. Azokra nézve, akik a megjelenést vagy tanuzást indokolatlanul megtagadják, akik a rendet zavarják stb., a Bp. rendelkezései volnának alkalmazandók. Végül üdvös volna a bizottságok tagjai számának meghatározása, mert nagyon sok tagu testület nem alkalmas a vizsgálati funkciókra. Ki kellene mondani, hogy a bizottság tagjainak rendbírság, ismétlés esetén a bizottságból való kilépés terhe mellett tilos a tárgyalásokon politikai, vagy a felek és tanuk iránt személyes élü nyilatkozatokat tenniök ; hogy a tárgyalást az elnök vezeti, neki milyen jogai vannak, az ügyek ismertetésére előadó választandó, a jegyzőkönyvnek mit kell tartalmaznia és főképpen a jelentésnek milyen természetűnek, tárgyilagosnak stb. kell lennie és a kisebbség külön jelentése szükség esetén csatolandó. Ezeket tartjuk szükségeseknek, de lege ferenda szólva. Ismételjük: itélőbirói hatalmat nem kérünk e bizottságok számára. Különben is, sok esetben nem egyénekről, de tényekről van szó az ily vizsgálatokban, ha pedig egyének ellen irányul a vizsgálat, akkor tettük : vagy bűntény — és a rendes bíróságok ítélkezése alá esik, — vagy csak morális deliktum, — akkor pedig elég büntetés nekik a plénum előtt tett jelentés és a nyilvánosság ítélete. Kié a io.ooo korona?*) Irta HALMI BÓDOG, pápai joggyakornok. Az ódiózus 10,000 korona, a parlamenti vizsgáló bizottság helyettes elnökének Miklós Ödönnek, szerintem teljesen helyes deklarációja szerint Papp Zoltán tulajdonát képezi, éspedig a következő okokból: Papp Zoltán a Dienes Márton, mint Szápáry László meghatalmazottja által neki átadott 10,000 korona tulajdonát tradíció utján megszerezte. A pénzre teljes perfekt tulajdonjogot szerzett, amelyet ő senkire át nem ruházott, mert a retorika pózával hangzott azon kijelentése, hogy : Ezt a pénzt leteszem a Ház asztalára, a tulajdonjogátruházásnak már azért sem tekinthető, mert ebben a nyilatkozatban határozott természetű vagy j°gi személy megnevezve nincs. Különben is a nyilatkozatból interpretálható szándék csupán arra irányul, hogy a képviselőház mint depozitárius szerepeljen, mindaddig, mig a 10,000 korona tulajdoni kérdése tisztázva nem lesz. Szápáry László élvezhette a tulajdonjogot és igénye nemis éledt fel, mert Papp Zoltán eljárását, illetve magatartását nem lehet a mentális rezerváció esete alá vonni. Mert az ő jogi helyzete, Szápáryvalt illetve annak megbízottja^: Dienes Mártonnal szem*) Válasz dr. Moldoványi Edének a J o g 33. számában meeelent cikkére. b