A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 33. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

A J ben megállapított költség beleszámításával összesen 164 K.öOfill.ben megállapított perköltséget 3 nap a. és végrehajtás terhével fizessen és a kiszabandó itéleli illetéket viselje, stb. Megokol ás: Alperesnek azt a kifogását, hogy felperesnek váltóbirtokosi minősége nincs igazolva, még ha ez a kifogás, mint az eredeti váltó megtekintésétől független, nemis volna elkésetten felhozva, a kifogások kiegészítésében figyelembe venni nem lehetne, mert K. Lipótnak a kereseti váltón lévő üres forgatmánya felperest leeitimálja. Azt a kifogást pedig, hogy a kereseti váltót a Magyar Épület és Mülakatos gyár. rt.-nak, a társulat számadásaiban mutatkozó hiányok pótlása céljából fizetési kötelezettség nélkül azzal a megállapodással adta, hogy a váltót a felszámolás megejtése után visszakapja s ekként a váltót felperes, aki a társulatnak alperessel együtt igazg. tagja volt, jogtalanul és rosszhiszeműen érvényesiti, felperes tagadásával szemben nem bizonyította, mrrt az alperes által felhívott R. Józsel tanú alperesnek ezt a védekezését nem igazolta, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 okt. 7-én 799. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét azzal a kiigazítással, hogy a som. végzés nem.59,619/1901., hanem 59,614/1901. sz. a. kelt, helybenhagyja, stb. Me g okol ás: Az elsőbiróság Ítélete a som. végzés számára vonatkozó kiigazítással helybenhagyatott, a K. Lipót üres torgatmánvára alapított indok elhagyásával, a benne [elhozott egyéb indokok alapján és azért, mert alperes sem a kifogásokban, sem a tárgyaláson nem állította azt, hogy vele a kereseti váltónak vagy az óvásnak hü másolata nem közöltetett, a váltómásolat hiánvoságára nézve a felebbezésben foglalt uj állítása pedig az 1881: 5P t.-c. 29. §. értelmében tekintetbe vehető nem volt, mert ekként alp.-nek a felebbezés jogszerű váltóbirtokosi minőségének igazolatlanságára nézve, csak a tárgyalás első napján felhozott uj kifogása az eredeti váltó megtekintésénél észlelhető körülményen nem alapulván, a váltóelj. 21. §-a szerint elkésett és felperesnek az elkésésre alapított ellenzése folytán figyelembe vehető nem volt. A m. kir. Kúria (1903 június 4-én l,49í>/v. sz. a) mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztat!atik, az 59,614. sz. som. végzés hatályon kivül helyeztetik s a felperes keresetével elutasittatik és végreh. terhével ar a köteleztetik, hogy az alperesnek 3 nap a. az I. bírósági eljárás folyamán felmerült költség fejében 178 K. 38 ft. és 180 K. 60 f. felébb, költséget fizessen, stb. Megokol ás: Az a kifogás, hogy a kereseti váltó a felperes tulajdonosi minőségét nem igazolja, a váltóügyekben követendő eljárást szabályozó rendelet 21. §-ának rendelkezéseihez képest a tárgyalás első napján az eredeti váltó megtekintése után megte hető. Az alperesnek ebben az irányban a tárgyalás kezdetén tett kifogása tehát, habár felperes elkérve történt felhozás okából ellenezte, figyelembe veendő. Ezért is tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt telvett óvással a váltó-kapcsolatban levő személyek sorozata lezáratik, tekintve, hogy ekkép a K. Lipótnak a kereseti váltón levő üres forgatmányával igazolt váltótulajdonosként az emiitett részvt. jelenkezik s ugyanaz a forgatmány a felperes váltótulajdonosi minőségének igazolására már nem szolgálhat; tekintve, hogy a kereseti váltó tartalma szerint a felperes viszkereset alatt állott előzőként sem jelentkezik; tekintve, hogy óvás után való forgatmány, mely a felperest mint utóforgatmányost igazolhatná, a kereseti váltón nincs; tekintve végül hogy a felperes a kereseti váltó tekintetében köztörvényi jogutódlást sem mutatott ki: a felperes, mint a kereseti váltónak atörvszerü igazolást nélkülöző birtokosa, ama váltó alapján keresettel fel nem léphet. Az ekkép pervesztes felperes, az 1868. évi L1V. t.-c 251. §-ának rendelkezéséhez képest, az alperes perköltségében mara-ztaltalott, amelyhez a sikeres felebbezési költség is tartozik. Bűnügyekben. Amennyire helyes a kir. Ítélőtáblának az a megállapítása, miképp rágalmazó vagy becsületsértő állitást magában nem foglaló fenyegetés a btk 351. S ában meghatározott zsarolás tényezője nem lehet: éppúgy megállapítandó, hogy az a fenyegetés -a talpréselt üeyvédi követelés felől az ügyvéd felsőbb bíróságát is mindenesetre informálni fogom». nem bir a kényszerítés olyan erejével, mely a btk. 350. S-ába ütköző 2sarolas alkotó elemét képezhetné. A debreceni kir. tszék mint btö bíróság (1902 márc. 7-én 2,819/B. sz. a.) zsarolás vétsége miatt vádolt M. Albert elleni bűnügyében következőleg itélt: A kir. tszék M. Albert vádlottat a miatt, hogy 1901 január 1-én L. Márton dr. ügyvédhez mint G. D. képviselőjéhez egy levelet irt és abban azon célból, hogy magának vagyoni hasznot szerezzen, L. Márton drt az esetben, ha az ingóira 1901 január 12-ére kitűzött árverést megtartja, azzal fenyegette meg, hogy az ügyet ki nem hagyva, a kezei között levő mugták szerint tulpréselt ügyvédi követelést hirlapilag szellőztetni fogja, azonkívül az illetékes felsőbb hatóságot is informálja: bűnösnek mondja ki a btk. 351. §-ába ütk , ugyanazon §. szerint minősülő zsarolás vétsége miatt, és ezért őt a btk. 351. §. alapján, azonban a btk. 92. §. alkalmazásával, az ítélet jogerőre emelkedése napjától számított 15 nap, a. végreh. terhével fizetendő stb. 5 napi fogházra átváltoztatandó 50 korona pénzbüntetésre ítéli stb. Megokolás: L. Márton dr., mint G. Dávid képviselője, M. Albert ingóira, 1901 jan. 1-én árverést tüzetett ki. Ennek foganatosítását megakadályozandó, M.Albert egy levelet irt L.Márton dr.-hoz, a melyben többek között azt irta, hogy az árverés meg129 tartása esetében az ügyet nem hagyván ki semmi esetre, a kezei között levő nyugták szerint tulpréselt ügyvédi követelést hirlapilag is szellőztetni fogja, ezenkívül az illetékes felsőbb hatóságot is informálja; azonban L. Márton dr. a kezei közé jutott levél dacára M. Albert ellen, az einek ingóira kitűzött árverést az első határnapon vagyis 1901 január 12-én megtartotta. A kir. tszék eme tényállást, a vádlottnak az eljárás adataival összhangban álló beösmeráse alapján állapította meg. A vádlott cselekménye, amennyiben L. Márton drt becsületsértő állitásnak nyomtatvány utján való közzétételével fenyegette és amenynyiben a levél tartamából nyilvánvaló, miképp a fenyegetés célja nem más volt, mint a vádlott ellen már kitűzött árverés elhalasztása folytán, vagyoni haszonnak szerzése; figyelemmel arra, hogy a cselekmény már a fenyegetéssel befejeztetett, tehát kár bekövetkezése nem szükséges, a btk. 351. §-ába ütköző, ugyanazon §. szerint minősülő zsarolás vétségét képezvén, a vádlott a miatt bűnösnek kimondandó és az ítélet rendelkező részében meghatározott, a bűnösség fokával arányban álló büntetéssel büntetendő volt. A büntetés kimérésénél, enyhítő körülmények gyanánt vetettek vádlottnál tekintetbe: a büntetlen előélet, a beismerés, az eljárás adatai által igazolt ama körülmény, hogy a vádlott El. V. P. községben viselt jegyzői állását és vagyonát 1900 évben egyidejűleg veszítvén el, a levél megírásakor erős felindulásban volt, a mely enyhítő körülmények ugy számuk, mint különösen nyomatékuknál fogva, tekintettel a súlyosító körülmények hiányára is, a Btk. 92. §-ának értelmében fogház helyett pénzbüntetésnek alkalmazását, valamint ennek mérvét is kellően indokoltá teszik, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1902 szept. 18-án 1,765/B. sz. a.) az első fokban eljárt bíróság Ítéletének a cselekmény minősítésére s ebből folyóan a büntetési tételre vonatkozó részét a bp. 385. §. 1. b) p. alapján, e §. végbekezdése érteim, hivatalból megsemmisíti, M. Albert vádlott terhére megállapított cselekményt a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének nyilvánítja és ezértabtk. 350. §. alapján, a btk. 92. §. alkalmazásával az 1892:27 t -c. 3. §-ban megjelölt célra fordítandó, 15 nap a. végreh. terhével fizetendő, behajthatatlanság esetén a btk. 53. §-ban foglalt rendelkezésnek megfelelően három napi fogházra átváltoztatandó 30 K. pénzbüntetésre itéli; ugyanazt az ítéletet egyebekben helybenhagyja. Megokolás: Minthogy a btk. 351. §. szerint valameL nyomtatvány általi közzététellel, vagyoni haszonszerzés céljából való fenyegetés csak abban ez esetben képez büntetendő cselekményt, ha a tettes rágalmazó vagy becsületsértő állitás közzétételével fenyeget; minthogy vádlott azzal vádoltatott, hogy sértett L. Márton dr.-t vagyoni haszonszerzés célzatával azzal fenyegette, hogy ha az ellene (vádlott ellen) kitűzött árverést megtartja, a kezei közöt levő nyugták szerint tulpréselt ügyvédi követelést hirlapilag szellőztetni fogja, ebben a fenyegetésben pedig sem meggyalázó kifejezés, sem valamely rágalmazó állitás nem foglaltatik; — minthogy azonban vádlott ellen azért is emeltetett vád, mert a sértetthez intézett ievélben ezt azzal is fenyegette, hogy ha az árverést fel nem függeszti, a tulpréselt ügyvédi követelések felől a sértett felsőbb hatóságát is mindenesetre informálja, eme fenyegetésben pedig a btk. 350. § szerinti bűncselekmény összes tényelemei ismerhetők fel; — minthogy e szerint az elsőfokban eljárt bíróság a btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy vádlott cselekménye a btk. melyik rendelkezése szerint minősítendő: ugyanazért az I. fokú bíróságnak a cselekmény minősítésére s ebből folyóan a büntetési tételre vonatkozó részét is, a bp. 385. §. 1. b) p. alapján, minthogy a cselekmény enyhébb minősítése kétségtelenül a vádlott javára szolgál, ugyan eme §. végpontjára való tekintettel hivatalból megsemmisíteni s a cselekményt a btk. 350. §. alapján minősíteni, egyúttal vádlott büntetését az e helyütt is alkalmazandónak talált btk. 92. §. alapján, bűnössége fakával arányban álló pénzbüntetésben kiszabni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903. márcz. 26-án 2,717/B. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítélete a bp. 385. §. 1) pontjában foglalt okból a Bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik: vádlott a Bp. 326. §. 1. p. alapján a vád alól felmentetik, stb. Megokolás: A mennyire hílyes a kir. it. táblának az a megállapítása, mikép rágalmazó vagy becsületsértő állítást magában nem foglaló fenyegetés a btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás tényezője nem lehet', éppúgy megállapítandó, hogy az a fenyegetés «a tulpréselt ügyvédi követelés felől az ügyvéd felsőbb hatóságát is mindenesetre informálni fogom> nem bir a kényszerítés olyan erejével, mely a btk. 350 §-ába ütköző zsarolás alkotó elemét képezhetné. Minéllogva a vád alapjául szolgáló tettben, a zsarolás egyik ismérvének hiányából, bűncselekmény tényálladéka nem foglaltatván, mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének megsemmisítésével a törvénynek megfelelő itélet volt hozandó. A Bp. 359. S"a értelmében külön kérdést kell feltenni az olyan okra nézve, mely a büntető törvényeknek külön rendelkezése szerint a büntethetőséget megszünteti. A btk. 266. s-a büntethetőséget megszüntető ily okot foglal magában, mert azt rendeli, hogy a becsületsértő kifejezés valóságának megengedett bebizonyítása esetében a vádlott nem büntethető. A bűnösséget kizáró okokkal, vagyis azon esetekkel, melyekkel a btk. I. R. XVII. fejezete szerint valamely tényálladéki elem hiánya miatt vagy jogosult cselekvés folytan büntetendő cselekmény nem állapitható meg, a bp 358. S-a foglalkozik; ellenben a bp. 'A5g. S. azon tényekre nézve rendeli az esküdtek megkérdezését, amely