A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 33. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

A JOG 2:57 A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. (Folytatás.)*) Teljes tárgyilagossággal reprodukáltuk a rendőrség fenti kivánalmait. An.it ezekben felhoz, sok tekintetben alapos és figyelembe veendő. De korántsem minden kivánata. Diametrális ellentétben állunk pl. azon kívánattal, hogy a Bp. 145. §. 4. pontja módosíttassák. Ez az egyéni szabadságnak oly lényeges garanciája, hogy erről pusztán a rendőrség kényelme érdekében lemondani, vétek volna. Koncedáljuk, hogy kevés a fogalmazó személyzet, kevés a detektívek száma, — de ebből csak az következik, hogy ezeket ügyes, szakavatott egyénekkel kiegészíteni, őket kizárólag a bűnügyi szolgálat érdekében felhasználni (ami ma éppenséggel nem történik) és a tv. által kiszabott időt jól felhasználni kell. Ily esetben csodásak lesznek az eredmények a tv. megbolygatása nélkül is. A 8 napi rendőrségi őrizet csak ugyanazt eredményezné, amit az eddigi gyakorlat. Ami ma lázas tempóban történik (ha ugyan történik), az akkor lassabb, kényelmesebb tempóban menne véghez. Ellenben tanácsos volna egy ügyészt állandóan vagy turnus szerint a rendőrséghez kirendelni, aki minden hosszas hivatalos levelezés és cafrang elkerülésével a nyomozó közegnek az utasításait megadná és a sürgős intézkedéseket megtenné. Akkor nem s kellene a rendőrségnek az iratokat kezéből kiadni, hanem folytathatná a nyomozást, ha a terhelt a vizsgálóbírónak át is van adva. Iktatás, elöszámozás, fölszerelés, kimotozás, letételhelyezés, orvosi vizsgálat, születés és személyazonosság-megállapítás, lefényképezés stb. — mind nem oly akadá'y. mely ügyes munkabeosztás mellett a nyomozásra szánt időből sokat elvonna. Ugy ennél, mint a terhelt átkisérésénél (amely ma csak a hivatalos órák alatt megy véghez) adminisztratív intézkedésekkel is lehet segíteni, — ez a törvény módosítását még nem igényli. Mig a nyomozással megbízott ügyes 1--2 detektiv,többes letartóztatás vagy bűncselekmény esetében a bűntársak vagy orgazdák után kutat, addig a rendőrtisztviselő kényelmesen vallathatja a terheltet és telefon utján is adhatia a szükséges utasítást. A bevallott csekélyebb eredmény, nézetünk szerint nem az idő elégtelenségének, hanem a nyomozó közegek más irányban való tulságo. elfoglaltságának és kevés szakismeretének a folyománya. Éppen a példaképp felhozott «szokásos és üzletszerű bűntettesek és tolvajszövetségek» mutatják azt, hogy bűnügyi rendőrségünk nincs a helyzet magaslatán. Nemcsak ezeket ad personam, hanem szervezetüket és működésük módját annyira kellene ismernie a rendőrségnek, hogy a teljesített betörés minőségéből már teljesen tájékozódottnak kellene lennie. Külföldön ez így van — minálunk pedig, ha a kedvező véletlen vagy besúgás nem segit, — a rendőrség gyámoltalanul áll minden egyes esettel szemben. Sokat kell követelni a rend megőrzésével megbízott közegtől, — viszont tisztességes fizetéssel is kell őt serkenteni és nem szabad emberfölötti munkát rakni vállaira. Fizetésnélküli gyakornokok ajándékmunkát végeznek és az tudvalevőleg kevésre értékelhető. E tárgyról különben már a mult évben is elmondtuk véleményünket és azért egyszerűen utalhatunk az ott mondottakra. A 141. §-nak ajánlott módosítása oly gummi-elasztikumszerü, hogy evvel a rendőrség hatáskörét még jobban kibővíteni célszerűtlen volna. Örökös küzdelem lenne az egyéni jogok és a rendőrségnek mindenkor tulkapásokra hajló tevékenysége közt. Ez utóbbit garancia nélkül kelletén tul kibővíteni, merő öngyilkossági kísérlet volna a társadalom részéről. Ne felejtsük, hogy a rendőrség politikai szolgálatokra is kapható és meg volna adva neki a köpenyke számtalan jogtalan zaklatás elkövetésére. És a resumé mindezek után : iparkodjék a rendőrség a formalizmus békóiból kibontakozni, saját hatáskörében vagy rendeleti uton a bürokratikus ügykezelést egyszerűsíteni, továbbá szakavatott és hasznavehető, kizárólag a bűnügyi szolgálatban alkalmazandó közegeket alkalmazni és az ügyészséggel közvetlen szóbeli érintkezésbe lépni — és nem lesz oka oly keserű, a Bp.-t gyökerében megtámadó siralmas eszmefuttatásokra. A bűnügyi osztály ügyforgalma volt 79,505 ügyszám (77,404) és 17,072 bűneset nyomozása lett befejezve. Ezen statisztikai adatok azonban — a jelentés szerint — nem minden tekintetben szabatosak ; 13 helyen lesznek azok gyűjtve, *) Előző közlemény a 32. számban. a gyűjtést azonban nem lehet ellenőrizni (?! Minek gyűjtenek akkor egyáltalában és mi célja ezen adatok közzétételének?) A bűnügyi előadóknak nincs erre idejük vagy kedvük — és igy a statisztikai gyüjtőlapok kiállítása csak ugy találomra történik. Ez legalább nyilt bevallás. — másutt ugyanaz történik, de nagyképűsködve elhallgattatik. Vegyes érzelmekkel közöljük tehát az alábbi adatokat, — nagy értékkel azok semmiesetre sem bírnak, — a rájuk fordított időt és költséget semmiesetre sem érik meg és tanulságot absolute nem nyújthatnak. A jelentés 18,000-re teszi az elkövetett bűncselekmények számát (20,000) ; annyit azonban megállapíthat, hogy a közbiztonsági állapotok az előző évhez viszonyítva nem hanyatlottak. A hátralékos 3,500—4,000 nyomozási-aggasztónak mondja, mert a Bp. okozta munkaszaporulattal a munkaerő fokozása még mindig nincs arányban, dacára a szaporított előadók szorgalmának. És a rendőrség, a mostani létszám mellett, nem lesz képes a közbiztonság felett őrködni, a Bp. érintett módosításai nélkül. Ezen hátralékok ugyanis legnagyobbrészt eiedménytelének maradnak, a késő elintézés folytán. Ezt pedig leginkább az okozza, hogy az ügyészség azt kívánja, miszerint minden ügy a legnagyobb részletességgel kimerittessék. Ezenkívül majdnem minden, a tv. által ki nem vett cselekményt, a rendőrséggel végeztetnek. A rabos ügyek majdnem egészen igénybe veszik az előadót, a többi ügyekre tehát alig jut idő. Biz ez elég rosszul van igy és teljesen egyetértünk a jelentéssel abban, hogy itt gyorsan és alaposan, — bár nem az általa kivánt módon, — kell segíteni. A befejezett nyomozásokból 12,244 (12,860) egészben vagy részben sikeres volt; tehát a nyomozatok 71'7%-a (60'0°/0); a többi sikertelen maradt. A sikeresség a lopott értékek visszaszerzésében nem mutatkozott. Ennek okát a jelentés a Bp.-ra tolja, mert az orgazdákat az idő rövidsége miatt a legritkább esetekben sikerül kinyomozni. Valóságos testimonium paupertalis ez a bűnügyi osztályra nézve és nem kell ujabb bizonyíték arra, hogy itt sürgős szükség van gyökeres reformra. Amit már a mult évben nehézményeztünk. azt most újból kell hangsúlyoznunk : a vagyonbiztonságra rendőrségünk semmi gondot sem fordít, az tevékenységétiek—tudva és szándékosan — legelhanyagoltabb ága. Itt nem lehet brillírozni, az újságban naponta kikürtöltetni, — az élet biztonsága elleni büntettek kiderítése sokkal csábítóbb, mert könnyebb is és a nyilvánosságot jobban érdekli. Anélkül, hogy a rendőri nyomozások ezen ágát kicsinyeinők, követelnünk kell alkalmas, szakértő közegeknek kellő számú alkalmazását a bűnügyi szolgálat ezen annyira fontos ágában. Révai Lajos dr. (Folytatása következik.) Irodalom. Elkésett vélemény egy jó könyvről. Minekünk öregeknek, akiknek az utóbbi negyven év alatt, szemeink előtt alakult és fejlődik az uj Magyarország tudományos jogi irodalma: töbszörös örömünk telik abban, ha látjuk, hogy a haladó idők folyamában mind több és ujabb hivatott kéz áll munkába, hogy ma itt, holnap ott, eleddig parlag területeket vesznek művelés alá, s ha látjuk a munka sikeres voltát és belterjes gyarapodását. Szemlét tartva procul negotiis, a legközelebb mult év termékei fölött: ily töbszörös örömérzést keltett bennem a többek közt Jeilachich István dr., pécsi kir. törvényszéki orvosnak, Baranya vármegye tb. főorvosának, a pécsi püspöki jogakadémián a törvényszéki orvostan és közegészségtan magántanarának: Törvényszéki Orvostan (Medicina Forensis) jogászok számára irt müve. (Kiadja P o litzer Zsigmond és Fia, Budapesten. Ara 7. korona.) íme még tegnap parlag volt a tér, amelyet elfoglal. A törvényszéki orvostan ugyanis a magyar büntető jogirodalomban tulajdonképpen csak a büntető-törvénykönyvek életbelépése óta kezdett tért foglalni. De a valóságban is csak «kezdett» — aprólékos résziettárgyak feldolgozásával, — itt-ott konkrét eseteknek orvos-szakértői szempontokból való íölvilágositásával, s általában, minden idevont tárgyaknak olyan szellemű ismertetésével, amelyekből a jogász szakértők vajmi kevés tanulságot meríthettek. Az egész anyagra kiterjedő, rendszeres és a jogszolgáltatás gyakorlati céljaira is szolgáló műnek eddigelé kezdeményeivel sem találkoztunk. S ha kinek szüksége volt ilyesmire (pedig nagyon is volt és van, mert a nélkül ma már büntető-jogász feladatának alapos ismeretével nem birhat s meg nem felelhet) evégett idegenbe kellett tájékozódásért fordulnia. Ma már erre nincs többé szükségünk.