A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 32. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

124 A JOG 1899. ápril 26-tól kezdve, 1899. oki. 12-ig gyermek nem született elutasithatónak nem találtatik, s a kir tszék érdemi alapon való Ítélethozatalra utasittatik, stb. Meg okolás: Az a hiány, hogy felperes nem mutatta ki, miszerint alperes 1899. ápril 26-tól 1899. okt. 12-ig terjedő időben gyermeket szült-e vagy nem: felperes keresetének elutasítására elegendő alapul nem szolgálhat; mert az 1894:XX1. t.-c. 96. §-a szerint a bíróságnak nem áll feltétlen kötelességében a gyermekek elhelyezése és tartása felett intézkedni, hanem e tekintetben a határozathozatal mellőzhető s az iratok a gyámhatósághoz teendők át, ez utóbbinak tehát módjában áll az anya meghallgatása után a gyermek létezését megállapítani, s a megfelelő intézkedéseket megtenni, — miért is az alsóbiróságok ítélete ebből az indokból megváltoztattatott, s a kir. tszék a pernek az eddig még meg nem történt érdemi elbírálására utasíttatott. A kényszernek, hogy az a jogügylet megtámadhatásának alapját képezhesse, szükségképpen oly közvetlennek kell lenni, hogy a védelem kizártnak tekintessék és a szabad akaratot kizárja, ilyennek azonban nem fogadható el az, hogy az anya gyermekének átengedett vagyonra és haszonélvezetre kikötött terhelési tilalmat csak oly feltétel mellett függeszti fel és engedi a vagyont megterhelni, hogy a kölcsön az adósság kifizetésére fordittassék és hogy a további hitelezés oly kikötéssel tiltatik meg, hogy a tilalom megszegése esetére a vagyonkezelés neki átadassák. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1903 jan. 30. G. 276. sz. a.) A szellemi képességeinek korlátlan birtokában levő végrendelkezőnek az egyik végrendeleti tanúhoz tollba mondott végakaratát ez a végrendeleti tanú a többi három végrendeleti tanú együttes jelenlétében felolvasta és a végrendelkező az okiratot saját végrendeletének nyilvánitotta. Az okirat felolvasása után beállott elgyengülése következtében a végrendelkező az okiratot sem alá nem Írhatta, sem kézjegyével el nem láthatta, mire a tanuk a történteket a végrendelet záradékában konstatálták. Ezen végrendelet érvénytelennek mondatott ki, mert általánosan elfogadott s az 1876. évi XVI. t.-c. 5. és 6. §-ai alapján keletkezett folytonos Ítélkezési gyakorlattal is megerősített jogszabály, hogy az írásbeli magán-végrendelet alaki érvényességének megbirálása csakis maga a végrendelkezésről felvett okirat alapján eszközölhető ; következőleg ha azon alaki kellékek közül, melyeket az idézett t.-c. a végrendelet érvényességére kötelezöleg megszab, csak egy hiányzik is. e hiány a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után. Az idézett §-ok pedig világosan és határozottan megszabják, hogy a végrendeletnek a végrendelkező által aláírva, esetleg kézjegyével ellátva kell lenni. (A m. kir. Kúria 1903 június 30. 4,756/9U3. sz. a.) Végrendelet félretétele, mert megállapittatott, hogy az örökhagyó végrendelkezése téves feltevésen alapszik és kizárólag ennek a tévedésnek tulajdonitható felperesnek az öröklésből kihagyása. Ugy jogi irodalmunk, mint hazai birói gyakorlatunk az 1715. évi 71. törvénycikket mindenkor akként értelmezte, hogy ezen törvény értelmében csupán az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesek tekintetnek öröklésre képteleneknek. Általános egyházjogi szabály, hogy a kongregációk tagjai szintén tesznek szegénységi fogadalmat, azonban ez csak egyszerű fogadalom, amelynek éppen ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalom jogi következményeitől. A kongregációk tagjai még abban az esetben is, ha fogadalmuk nem határozott évekre, hanem határozatlan időre szól, ezen fogadalmunk következtében nincsenek örök időre kötve rendjükhöz, amennyiben a rendből bármikor minden kötelezettség nélkül kiléphetnek ; vagyonuk felett halál esetére szabadon rendelkezhetnek ; hatályos végintézkedés hiányában pedig vagyonuk felett a közönséges törvényes örökösödés áll be, magának a kongregációnak sem törvényes örökösödési joga, sem valamely hagyományhoz nincsen igénye és vagyonuk tekintetében a kongregáció tagjai rendszabályuk értelmében csak annak a korlátozásnak vannak alávetve, hogy vagyonuk haszonélvezete az alatt az idő alatt, mig a rend kötelékéhez tartoznak, a kongregációt illeti meg. (A m. kir. Kúria 1903 május 26, 2,831. sz. a.) A készfizetői kezesség jogi természetével nem ellenkezik az, hogy a kezes, esetleg a főadósra nézve létesült feltételtől eltérően, csak olyan feltétel mejlett legyen kötelezve, amelyek szerint magát lekötötte. Ha a készfizető kezes akként vállalta el ezen kötelezettséget, hogy az egyenes adósok a hitelezőnek biztosítására átengedték a hitelezőnek betéteik után tett s azután teendő befizetéseket, az a körülmény, hogy a hitelező azt a befizetést, habár az egyes adósok beleegyezésével, de a készfizető kezes beleegyezése nélkül az egyenes adósoknak egy más tartozásának törlesztésére forditotta, a készfizető kezessel szemben jogi hatállyal nem bir. mert az által a készfizető kezes helyzete vagyonilag hátrányosabbá vált volna annál, mint amire kötelezettséget vállalt. (A m. kir. Kúria 1903 június 2. G. 547903. sz. a) Ha a házaséletben merültek is fel oly tények és körülmények, melyek a nőt az együttélés megszakítására feljogosítanák amennyiben azok felmerülte után a no az együttélést folytatja, eme korább tények megbocsátottaknak lévén tekintendők, az elhagyás jogosságának megbirálásánál csak azok a tények vehetők figyelembe, amelyek a különválást közvetlenül megelőzték. (A IE. kir. Kúria felüh/izsgálaH tanácsa 1903 május 1. I. G. 698. sz. a.) Az 1883: XLIV. t.-c. 61. §. utolsóelőtti bekezdése ezer.nt olyan esetben, midőn a közigazgatási uton lefoglalt és eladott tárgyakért befolyt vételárra korábbi birói foglalás vagy törvényes zálogjog alapján, az illetékes bíróságnál elsőbbségi igény jelentetett be, ez az igénybejelentés csak akkor szolgálhat a zálogig elsőbbségi kérdésben tartandó tárgyalásnak és az a felett hozandó határozatnak alapjául, ha az elsőbbségi bejelentésnek megtörténte a foglalást és árverést foganatosító közigazgatási hatóságnál az árvérés napjáig hitelesen igazoltatik, mely esetben köteles a végrehajtó az eladott tárgyakért befolyt vételárt ahhoz a biro Sághoz mely az eladott tárgyakat lefoglalta, vagy amelynél törvényes zálogjog alapján az elsőbbségi igény bejelentetett, azon kéréssel beszolgáltatni, hogy a zálogjog-elsőbbségi kérdésben a kincstár képviselőjének megidézése mellett tartandó tárgyalás utján határozzon. (A m. kir. Kúria 1903 április 7. 1,378. sz. a.) Egy mezei gazdaságban a háztartás vezetésére hivatott gazdasszony jelentékeny tényező s a gazdálkodás rendes menetére nem mellékes az sem, hogy az alkalmazott munkásokés napszámosoknak élelmezéssel való ellátása, ami a gazdasszony teendője, pontosan, zavartalanul teljesíttessék, hogy a munkások az ebédhez kellő időben hozzájussanak, az arra való várakozással a munkaidő el ne vesztegettessék, nehogy a munkaadót az ezzel járó kétségtelen károsodás érje ; épp oly fontos az is. hogy a gazdasszony a belső gazdaság kiegészítő részét képező tehéntartásnál a fejés körül jártas legyen, hogy a gazdának a fejés elhanyagolásából eredő károsodása elkerültessék. (n budapesti kir. Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa 1903 június 19. G. 86. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csőd elrendelését a csődtörvény 87. §-a értelmében leteendő költségbiztositék letételétől függővé tenni azért kellett, mert panaszlottnak, bár bíróilag lefoglalt ingói és ezen felül házi bútorai is vannak, teljes vagyonhiányról szólni tehát, különösen az esetleg sikerre vezethető megtámadási perre is tekintettel nem lehet. Az a kérdés pedig, hogy a lefoglalt ingókat a lakás és üzlethelyiség hátralékos bére fejében törvényes zálogjog is terheli és hogy panaszlott bútorai állítólag neje tulajdonát képezik, tekintve, hogy a törvényes zálogjog és igény hatálya és terjedelme a csődnyitás kérdésében el nem bírálható, nem a csődnyitási kérelem elutasítására, hanem csak arra szolgálhat indokul, hogy a csőd elrendelése a panaszló részéről felajánlott költségbiztositék letételétől tétessék függővé. A bpesti kir. tszék, mint csődbíróság. (1903 mácius 13-án 9,760 sz. a.) B. Kálmánnak S. Aladár elleni panaszos csődnyitási ügyében következő végzést hozott: Minthogy B. Kálmán panaszló S. Aladár panaszlott fél azon előterjesztéséve) szemben, hogy semminemű vagyonnal nem bir, s igy panaszló követelését biztosítani nem tudja, oly vagyont, mely a csődt. 87. §-hoz képest a csődeljárási költségek fedezésére elégséges lenne, ki nem mutatott, ámbár valószínűsítette ugyan, hogy a S. Aladárné által 7,000 K. erejéig foganasitott foglalás, megtámadás utján hatálytalanítható lenne, mégis tekintettel arra, hogy panaszlott zárgondnoki kezelésre bizott ingóságai első sorban a bérbeadónak törvényes zálogjoggal is biztosított bérkövetelésének fedezésére fordítandók, — és ennek a bérkövetelésnek az ingóságokból leendő kielégítése után, — mely a csődt. 57. §. 3. p. értelmében a külön kielégítésre nem jogosított hitelezőkkel szemben elsőbbségi joggal foganatosítandó, — csőd alá vonható szabad vagyon egyáltalában nem fog létezni, — annak dacára, hogy panaszos a fenthivatott §. kívánalmához képest a csődeljárási költségeket viselni hajlandó volt, a kir. törvényszék a kért csődnyitásnak helyt nem ad, annak mellőzésével panaszlottat a csődt. 87. §. 2. bek.-hez képest kötelezi azon eskü letételére, hogy vagyonából semmit el nem titkolt s ezen eskü kivételére határnapul 1903. márc. 21-én de. 9 óráját ezen kir. tszék. elé (V., Alkotmány u. 14. sz.) kitűzi mikorra S. Aladár panaszlottat a csődt. 122. §-ban foglalt letartóztatás terhe a. megidézi, stb. A bpesti kir. iiélőtábla (1903 ápril 1,601. sz. a.) az első bíróság végzését megváltoztatja, a csődnyitás elrendelését a csődeljárási költség fedezésére a bíróság által meghatározandó költségbiztosítéknak a panaszló által letételétől teszi függővé és az elsőbiróságot ezen költség összegének megállapítására és megfelelő további eljárásra utasítja, U. Lajos dr. ügyvéd felfolyamodási diját és költségét megbízója irányában a kir. ítélőtábla 15 K 30 f.-ben állapítja meg. Megokolás: Az elsőbiróság végzését megváltoztatni és a csőd elrendelését a csődtörvény 87. §-a értelmében leteendő költség biztosíték letételétől függővé tenni azért kellett, mert panaszlottnak 1,292 K. 30 f-re értékelt bár bíróilag lefoglalt ingói és ezen felül házi bútorai is vannak, teljes vagyonhiányról szólni tehát, különösen az esetleg sikerre vezethető megtámadási perre is tekintettel, nem lehet. Az a kérdés pedig, hogy a lefoglalt ingókat a lakás és üzlethelyiség hátrálékos bére fejében törvényes zálogjog is terheli és hogy panaszlott bútorai állítólag neje tulajdonát képezik, tekintve, hogy a törvényes zálogjog és igény hatálya és terjedelme a csődnyitás kérdésében el nem bírálható, — nem a csődnyitási kérelem elutasítására, hanem csak arra szolgálhat indokul, hogy a csőd elrendelése a panaszló részéről felajánlott költségbiztositék letételétől tétessék függővé. A m. kir. Kúria (1903 június 5-én 814/v. sz. a.) A másodbiroság végzése a benne felhozott indokok alapián helybenhagyatik, — stb. '