A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 32. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

234 A JOG tatás és közbiztonság érdekeinek megfelelően teljesíteni. Ezáltal csökken majd a nyomozások értéke, kevesbedik az eredmény és hanyatlik a közbiztonság. A tisztviselők létszáma meg ez esetben is mielőbb szaporítandó, esetleg a nyomozásra az ügyészség is felhatalmazandó ésraz előkészítő eljáiás a bíróság és a rendőrség közt meg_ afidó volna. Révai Lajos dr. ^ (Folytatása következik.) Külföld. Megrendelések gyűjtése Szerbiában. Szerbiának még mai napig sincs modern értelemben vett ipartörvénye. A szerb ipari törvénykezés alapját még mindiga Ka ra g y o r g y e v i cs Sándor tejedelem által 1847. évben kibocsátott céhrendtartás képezi, dacára annak, hogy Obrenovics Müos fejedelemnek 1859. évi szeptember hó 26-dikán kiadott egyik ukáza a céhrendszert megszünteti és a teljes iparszabadságot statuálja. Jobb törvény hiányában azonban a későbbi szerb kormányok kénytelenek voltak minduntalan az 184-7. évi céhrendtartáshoz visszatérni, illetve annak határozmányaira hivatkozni. A céhrendtartás különös rendelkezéseket tartalmaz azon külföldi állampolgárokat illetőleg, akik iparűzés céljából Szerbiába állandóan vagy ideiglenesen telepednek le. Ezen rendelkezések általánosságban igen liberálisak. Azon kültöldi, ki saját hazájának hatósága vagy céhe előtt képesítését igazolta, Szerbiában iparengedélyt kap anélkül, hogy a szerb honosokra nézve előirt képesítési vizsgát köleles volna letenni. A külföldi verseny korlátozása céljából a céhrendtartásba felvett azon határozmány, mely szerint az iparengedély a külföldiektől megtagadható, ha letelepülésük helyén más elegendő számú beltöldi iparos van, a kereskedelmi szerződések által illuzoriussá tétetett, ugy, h,,gy az iparengedély megszerzése tulajonképpen könnyebb a külföldi, mint a szerb honosra nézve. A szerb honosok ezen hátrányos helyzete az idők folyamán mindinkább azon arányban vált érezhetővé, amely arányban növekedett a szerb iparosok száma;ugy,hogy a kormány ismételten kísérleteket tett, hogy a belföldi iparosokat a külföldiek versenyével szemben megvédelmezze. Ily irányú kísérletnek tekinthető a szerb belügyminisztérium által folyó évi február 15/28-án 4,258. szám alatt kiadott körrendelet is. Ezen körrendelet 1. pontja kimondja, hogy a rendőrhatóságok a képesítési vizsgálat letétele végett jelentkező egyének bizonyítványait el nem fogadhatják, mielőtt az illető céh elüljárósága a folyamodó személyazonosságát meg nem állapítja. Ezen rendelkezés egy, a dolog természete szerint eminenter a rerdó'rhalóságok elbírálásához tartozó kérdés tisztázását a magánjellegű céhegyesületek hatáskörébe utalja és ez által ez utóbbiaknak mód és alkalom nyittatik, hogy a kellemetlen versenyzőktől tetszés szerint megszabaduljanak. Méginkább a külföldi iparosok ellen irányul az idézett körrendelet 12. pontja, mely utasítja a rendőrhatóságokat, hogy a külföldi iparosok ügynökei által vagy maguk az illető iparosok által Szerbiában űzött házalókereskedést, amennyiben a kereskedelmi szerződések megengedik, legerélyesebben megakadályozzák. Mintás gondolkodásmódjához, érzéki és szellemi életéhez képest fejlődik, ahhoz simul, hogy azt, mint kultúrát minél teljesebb mérvben és tökéletesebben érvényre juttassa. Ebben a követelményben fekszik a jognak lénye, lényege és világ-hivatása, és ebből kifolyólag annak a kimutatása, hogy a mindenkori jogkövetelmények, simulva a mindenkori állapotokhoz, miként merülnek fel és annak folytán és alapján a jog miként fejlődik, változik és alakul át a társadalom fejlődésformáira való tekintettel, továbbá, hogy mindezek a fejlemények, mint általános létmegjelenések, miként állanak szervi összefüggésben és oksági viszonyban az emberiség együttlétével és a világegésszel: — képezi a jogfilozófiának azt a magasztos feladatát, amely, tisztán a legfőbb eszményt képviselvén, az emberiség kultúrájának legtökéletesebb érvényesítésén oly teljes odaadással csüng, amely teljes odaadás kizárólag csak az emberi méltóság tudatában találhatja meg méltó jutalmát!82) így viszi be a teremtési pantheizmus a jogba az istenséget, mert a jog az emberiségben gyökerező észszerű szellemnek és emez észszerű szellem kultúrára törekvő hajlamának a megnyilatkozása lévén, a teremtési pantheizmus végelemzésben az emberi lényben bírja kifejezését és az istenség az emberi szellemben találja megdicsőitését! A jogfilozófiának most jelzett feladatából következik az is, hegy preciziroznia kell a jogorgánumok, t. i. a jogpolitikának, a t^tecbmkának és a jogmechanikának a funkcióit, amikről egy par szóval szintén meg kell emlékeznem azért, hogy a jog ^ioga'lmának a meghatározása minden tekintetben teljes legyen. •( ^. (Folytatása következik.) 3-) K o h 1 e r : Encyklopadie der Rechtswissenschaft. Berlin, 1902. hnav a kereskedelmi szerződések a házalókereskedés gyakorlását n°m otalmazzák, a szerb kormány e tekintetben tetszés szerint iárhat el A veszedelem, amint a tapasztalat mutatja, abban rejlik hoev a házalókereskedés fogalma pontosan megállapítva nem lévén szerb részről annak sokkal tágabb jelentőséget hajlandók tulajdonítani, mint amilyen kiviteli érdekeinkkel összeegyeztethető A körrendelet 12. pontja törvényes alapot nyújt arra, hogy főleg a magyar ruha- és cipőkészítő cégeknek megrendelések gvüitése végett Szerbiát felkereső ügynökei és utazói jogosulatlan házalás cimén megbüntethetők legyenek. Tartani kell tehát attól, hogy azon esetek száma, melyekben külföldi cégek képviselői jogosulatlan házalás cimén pénzbírsággal sújtattak, jövőben még gyakrabban fog ismétlődni. A szerb kormány reméli, hogy ez által az idegen cégeknek elmegy a kedvük attól, hogy ügynökeiket Szerbiába küldjék és azt hiszi, hogy elén célját a nélkül, hogy kényleien legyen a megrendelések gyűjtését eltiltani. A szerb hatóságoknak egyes, nemrégen előfordult konkrét esetekben tanúsított magatartásából következtetni lehet, hogy Szerbia kormánya szükség esetén ez utolsó eszköztől sem riadna vissza. Sérelem. A szenici kir. járásbíróság és a pozsonyi kir. ítélőtábla birói gyakorlatából. Néhai özv. P., sz. G. M. szenici örökhagyó hagyatéka ügyében, mely hagyatékhoz a többi között egy üzemben levő vízi malom is tartozik, a kötelesrészre jogosultak zárlat iránti kérelme folytán, a szenici kir. járásbíróság 1903. Ö. 305/3. sz. alatt a következő végzést hozta. «Az 1902. évi november hó 20-án elhalt özv. P. J. sz. G. M. hagyatékára kérelmezett zárlatot a kir. járásbíróság el nem rendeli és P. E. dr.-t stb. a zárlat elrendelése iránti kérelmével elutasítja. Mert azon állításukat, hogy a hagyaték tárgya a foglalás és elrejtés veszélyének lenne kitéve, mi bizonyító adat sem támogatja és a hagyaték túlnyomó része ingatlan lévén, annak állaga a foglalás és elrejtés veszélyének egyáltalán nemis lehet kitéve.a Ezt pedig a pozsonyi kir. ítélőtábla 1,521/903. számú végzésével a következő indokolással hagyta helyben: «Az elsú'biróságnak végzését indokainál fogva annyival inkább helybenhagyja, mert az 1894: XVL t.-c. 90. §-a a hagyatéki zárlatnak valamely érdekelt fél puszta kérelmére való elrendelését kötelezően elő nem írja, a felfolyamodó pedig még a felfolyamodásában sem hozott fel oly körülményeket, amelyek a hagyatéki zárlat elrendelésére irányuló kérelmének jogosultságát valószínűvé tennék». Köztudomású dolog, hogy egy üzemben levő malomnak rendes jövedelmét a vám cimén adni szokott gabonanemüek és a készpénzben fizetni szokott őrlési dijak képezik. A malomnak, mint hagyatéki vagyontárgynak jövedelme tehát elsősorban tartozik azon ingó-dolgok közé, amelyek elrejtés, eltitkolás vagy elidegenítés veszélyének ki vannak téve. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 15. §-ának első bekezdése és 4. pontja, valamint 22. §-a alapján a hagyatéki zárlatot feltétlenül el kellett volna rendelni, éspedig az elsóbiróságnak annál is inkább, mert a malomkezelő örökösök ellen sikkasztás büntette miatt folyamatban levő fenyítő eljárás a veszély fenforgását is igazolta, és mert a hagyatéki bir# és a nyomozással megbízott biró azonos személy lévén, előtte a veszély fenforgásának külön bizonyítását az 1893. évi XVIII. t.-c. 62. §-ának világos rendelkezése teljesen feleslegessé tette. Hogy tehát az elsőbiróság helytelenül járt el, az minden kétségen felül áll. De nem járt el helyesen a pozsonyi kir. Ítélőtábla sem, mert nem tekintve azt, hogy jelen esetben a veszély fenforgásának igazolása nélkül is el lett volna rendelendő a hagyatéki zárlat, magát az örökösödési eljárás 90. §-át is helytelenül alkalmazta a másodbiróság, mert ezen törvényszakasz rendelkezése szerint a hagyatéki biróság gondoskodni tartozik, hogy a hagyatéki vagyon foglalás, elrejtés, eltékozlás, vagy rongálás ellen biztosítva legyen (1899. évi XVI. t.-c. 15. és 22. §-ai) és mert a 90. § azon további rendelkezése, mely szerint a hagyatéki bíróság, ha valaki kéri, hagyatéki zárlatot rendelhet el, nyilván csak azon esetekre intézkedik a hagyatéknak hagyatéki zárlat általi biztosításáról, melyekben az örökösödési törvény 9., 10., és 21. §-aiban szabályozott eljárás, esetleg bűnügyi zárlat által a hagyatéki vagyon már különben is biztosítva van. Felette kívánatos volna, hogy a nálunk — sajna — még mindig szokásban levő információk következtében, ilyen, a jogrendet mélyen sértő birói határozatoknak végrevalahára már elejok vétessék. Fblacsek Endre dr. morvaőri ügyvéd. Vegyesek. Az eperjesi evang. jogakadémián, dr. H o r v át h Ödönnek m, kir. közigazgatási ítélőbíróvá történt kineveztetése folytán, a Közjog és politika tanszéke megüresedvén, ez állásra f. évi a ug. 20-i ki lejárattal pályázat van hirdetve, mely pályázati hirdetmény többek között a Budapesti Közlöny f. é. 169. és 172. számában is megjelent. PU1AÍ RÉSZVÉNY TÁfíQMÁQ NYOWOAM DUOAf»TBN.