A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - A Btk. 313. §-a

Huszonkettedik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1903 június 28 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. 8Z. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Előfizetési árak: Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) * ^ 6 « HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ÜGYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. £géM \ ~ í» « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványnyal Megjelen minden vasárnap. küldendők. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. TARTALOM: A Btk. 313. §-a. Irta Moskovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — Az ingózálogkölcsön (lombard kölcsön) után járó illetékről. Irta Dénes István, p. ü. s.-titkár Budapesten. — Reformok a végrehajtások terén. Irta Jaeger Alajos, tenkei bir. végrehajtó. — Belföld (A budapesti ügyvédi kamara értekezlete. — Az eperjesi ügyvédi kamara 1902-iki jelentéséből). — Irodalom (N y á r y Jenő dr : A birtok védelme a magyar jogban. — N a v r a t i 1 Ákos dr: Jelentés a Társadalmi Múzeum berendezéséről.) — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi Ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A Btk. 313 §-a. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. Nem jogászi szempontból akarom bírálat alá venni ezt a törvényszakaszt, — aminthogy azt puszta jogászi szempontból bírálni nemis lehet. A törvények tételes rendelkezése, amelynek sem elvi háttere, sem büntetőtudományi magyarázata nincs, — amely egyszerűen remanenciája egy régi világnak, modern kiadása a római páter familiast megilletett jus vitae ac neds-nek. A kérdés, amelyről szólani akarok, csak az, vájjon egyéni, társadalmi politikai szempontból összefér-e e szakasz rendelkezése azokkal a társadalom-erkölcsi elvekkel, amelyeken mai szociális szervezetünk fölépült és másrészt a büntetőpolitika szempontjából célszerű-e, megengedhető-e, hogy bárkinek is. bármi címen is, előre preventive büntetlenséget ígérjünk valamely deliktum elkövetésének esetére. A 313. §. megengedi, hogy az, akit házi fegyelem joga illet meg valakivel szemben, ezen jogának gyakorlatában könnyű testi sértést büntetlenül követhessen el, azaz a fegyelmi hatásköre alatt állót testileg olyképpen bántalmazhassa, hogy azáltal a bántalmazotton 8 napnál tovább nem tartó «sérülést, elmekóit vagy betegséget)) idéz elő. így mondja ezt a föntidézett 313. és annak alapját szolgáltató 301. törvényszakasz. Házi fegyelemi joga törvényeink és gyakorlatunk értelmében az apai és a gazdái hatalmat gyakorlónak van, tehát az atyának, (szülőnek), gyámnak, a gazdának, az ipari vagy mezőgazdasági munkaadónak. Ezek folytán a házi fegyelmi jognak két főágát különböztethetjük meg: 1. azt, amely családjogi alapon nyugszik és 2. azt, amelynek alapja a szolgálati viszony. Az uralkodó erkölcsi fölfogással az előbbi kevésbbé ellenkezik. Elvégre is a szülőnek a gyermek fölötti hatalma majdnem közvetlenül természetadta hatalom és olyan jog, amely elsősorban a gyermek javára szolgál és amelyet a vele felruházottak többnyire tényleg a gyermek érdekében szoktak gyakorolni. Az atya testi fenyítése a gyermek önérzetét nem sértheti, a gyermeket a családon kívül állók előtt meg nem szégyeníti és — legalább többnyire — ugy alkalmaztatik, hogy belőle a gyermek egészségére hátrány nem származik. Mégis itt sem tartom helyesnek a 313. §. intézkedését, mert hiába a 8 napig tartó betegség igen tág fogalom, elfér benne a kis külsérelmi nyomtól, a kék ütésfolttól fölfelé sok minden a 8 napi gyógytartamot igénylő vágott, szakított sebig vagy belső betegségig. Ennyire pedig a szülő diszkrécionális jogának sem szabadna terjednie, — sőt éppen — tekintettel a gyermekek zavartalan testi fejlődésének fontos egyéni és közérdekű voltára, — a törvénynek nem bátorítania, de különösen hivatalból is üldöznie kellene azokat a szülői brutalitásokat, amelyek a gyermek testi fejlődését veszélyeztetik s esetleg erkölcsi érzését is eltompítják. A 313. §. helyett inkább olyan rendelkezést tartanánk szükségesnek, amely a 16 éven aluli kiskorúakon elkövetett, bár nyolc napon belül gyógyuló, de mégsem egészen fölszínes természetű testi sértéseket hivatalból üldözendőkké teszi. Ez annál is inkább kívánatos volna, mert fönnálló jogszabályaink szerint (a BP. 47. §-a értelmében) az ilyen kiskorú csak törvényes képviselője utján terjesztheti elő magáninditványát, ha tehát a magánvádra üldözendő könnyű testi sértést az édesatya követi el, a 16 éven aluli kiskorúnak módjában sincs ezt a tettet büntető eljárás tárgyává tennie. Saját praxisomból emlékezem egy esetre, amikor a szomszédasszony jelentette föl egy 9 éves gyermeknek kegyetlen apját. A gyermek a rendőrség előtt terhelőleg vallott, a rendőrorvos megvizsgálta a gyermeket és 8 napon belül gyógyuló testi sérüléseket konstatált rajta. Konstatálta továbbá Írásbeli jelentésében, hogy a gyermeket szemmelláthatólag éheztették, tisztátalanul tartották és hogy szüleinek anyagi v'szonyaihoz képest szegényesen, rongyosan ruházták. Minthogy azonban az ilyen 16 éven aluli kiskorú sértett nevében a BP.-nak föntidézett 47. §-a értelmében csak törvényes képviselője emelhet vádat, azaz tehet magáninditványt, minthogy továbbá a gyermek a tárgyaláson olyan izgatott volt s ugy remegett édes atyjától, hogy nemis merte panaszát előadni, magáninditvány hiányában meg kellett szüntetni a büntető eljárást. Azt vélem, hogy ez az eset is a 313. §. ellen beszél és eléggé hathatósan érvel annak szüksége mellett, hogy a 16 éven aluli kiskorúakon, továbbá az egyéb koruknál, testi vagy szellemi fogyatkozásuknál fogva tehetetleneken (siketnémákon, világtalanokon, hülyéken és elmebetegeken) elkövetett testi sértés akkor is hivatalból üldözendő legyen, ha az ok- zott sérülés 8 napon belül gyógyult. Viszont vizsgálja a biró hivatalból, vájjon a testi sértés komolyan egészseg/taboritás-mk tekintendő-e, vagy pedig fölszínes, minden egészségrontó sajátság nélküli ütésfolt, avagy karcolás-e, és ne minősítse testi sértésnek a csupán muló nyomot hagyó, de a sértettnek testi épségét pillanatra sem veszélyeztető tettleges becsületsértéseket. A házi fegyelem másik esetéről, a gazdái hatalomhoz tartozó fenyitési jogról szólva, elsősorban is meg kellene ismételnünk azokat az érveket, amelyeket a szülői fegyelmi jog szigorúbb korlátozása mellett fölsoroltunk*. Elvégre is a társadalom egyik tagjának testi épségét se fossza meg a törvényes védelemtől, senkinek és senkivel szemben ne adjon salvus conductust a brutalitásra, az emberi testnek, az érzékeltető, fizikai világ eme legtökéletesebb produktumának nem-respektálására. De nemcsak ezen elvi tekintetek jönnek figyelembe, de figyelembe jön a szolgálatban álló nagy tömegek testi épsége, mint állami közérdek is, és számba kell vennünk azt is, hogy a gazdái hatalom alatt állóknak tetemes része fejlődőfélben levő kiskorú és hogy a szolgálatadók szigora, — sok esetben önkénye, — éppen ezekkel a kiskorúakkal szemben szokott leginkább nyilvánulni. Végül azonban itt, a gazdái hatalom alatt állókról szólva — azt sem szabad felednünk, hogy a huszadik században vagyunk, abban a században, amelyben a jogegyenlőség már nemis vívmány, abban a században, amelyben a művelt Európának államhatalmai is lemondottak már a testi fenyíték jogáról, — márpedig igazán nem tudnók okát találni annak, hogy miért engedjük meg X. Y. műveletlen, önkényes magánembernek azt, amit az államnak nagy, nyilvános és ellenőrzött büntető apparátusában gyakorolnia többé nem szabad. Nézetünk szerint a 313. §-t ki kellene küszöbölni, a kiskorúakon és tehetetleneken elkövetett könnyű testi sértéseket hivatalból, a gazdái hatalom alatt álló felnőtteken elkövetetteket pedig magánvádra kellene üldözni. Lapunk mai száma 1* oldalra terjed.