A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 25. szám - Reformok a végrehajtások terén

96 A JOG nek megtérítésére már csak azon jogszabálynál fogva is kötelezendő volt, hogy senki más kárával jogtalanul nem gazdagodnánk és csupán tényleges kár megtérítéséről lévén szó, közömbös, hogy alperest a cselekmény elkövetése körül vétkesség és mulasztás terheli-e vagy sem. Az a körülmény, hogy a G. Gy.-tól kihasználás végett megvett erdőrész határát az eladó tartozott volna kijelenteni és ezt az alperes Cornidesz mérnök általa felperesnek erdőkerülője és molnára jelenlétében eszközöltette az alperest a felelőség alól fel nem menti, annál kevésbé, mert nincs igazolva, hogy az emiitett erdőkerülő és molnár a felperesnek megbízásából jelentek volna meg és mert Cornidesz mérnök, mint tanú vallomásából kitűnik, hogy az erdőterület határának kijelelése kizárólag a G. Gy.-től kapott hibás térkép alapján történt. Végre mert alperes a szemle jkvben kifejezetten beismerte, hogy amit eddig felpereseknek fizetett, nem a Bukovinka dűlőben okozott kár, hanem a szofalui kir. jbiróságná! és ottani szolgabiróságnál érvényesített igények fejében fizette; a H. a. egyezség szerint fizetett 100 K. tehát az e perben megítélt kártérítési összegből le sem számitható. stb. A lakhatási jog annak gyakorlása szempontjából és szorosan a jogosított személyhez kötött jog levén, arra további jogok nem szerezhetők és ez okból nem alkalmazhatók joghasonszerüségnél fogva a végrehajtási törvénynek a felfolyamodásban hivatott 308—213. §ai, amennyiben a lakhatási jogot kizárólag a jogosított használhatván, ezzel eme jognak mások javára való akkénti hasznosítása, amint azt a végrehajtási törvény 2O8. §-a a haszonélvezeti jogra nézve megengedi, egyenest ki van zárva. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1902 nov. 2"/. 7,671. sz. a.) Az 1868: LIV t.-c. 268. §. a) pontja értelmében alperes részére csak akkor rendelhető ügygondnok, ha felperes hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy alperes tartózkcdóhelyét felfedezni nem sikerült. A kézbesítőnek az alperes ismeretlen helyre költözésére vonatkozó jelentése a hatósági bizonyítvány fogalma ala nem vonható. (A m. kir. Kúria 1903 márc. 16. 8,361. sz. a.) Az 1876. évi XIV. t.-c. 125. S-a értelmében a gyógyszertár tulajdonosa feltetlen felelősséggel tartozik a gyógyszertárában alkalmazott és gyógyszerészi oklevéllel nem bíró gyógyszerészsegédek által okozott károkért. A gyógyszerészsegéd tévedése következtében megmérgezett egyén özvegye részére megállapított kártérítési összegnél az. hogy az özvegy férje hivatali állásánál fogva férje hivatalánál teljesített szolgálatot s ezért szerződésileg biztosított díjazást kapott, ami férje halálával megszűnt, szintén figyelembe vétetett, mert ily biztos és ebben a mérvben díjazott munkára minden időben szert nem tehet; ellenben levonatott a kártérítési összegből az, amit az asszony nyugdíjként kap és amit az elhunyt maga emésztett volna fel. Az özvegy részére azon időpontig Ítéltetett meg a tartás, amig teljesen egészséges szervezetű férje a törvény értemében szolgálatát elláthatta volna, a gyermekek részére pedig 14 éves korukig. (A m. kir. Kúria 1903 ápr. 23. 2,169 903. sz. a.) A gyámoltnak személyes keresetekben illetékes birósága nem az. melynek területén a gyám, hanem az. melynek területén a gyámolt alperes lakik. iA m. kir. Kúria 1903 ápr. 30. 2,629. sz. a) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A piaci árnak ismérve nem a hivatalos jegyzés, hanem az, hogy valamely árura nézve bizonyos helyen jelentékeny kereslet és kínálat befolyása alatt átlagos ár képződjék. Ilyen áruknál a vevő, aki a vétel tárgyát meg nem kapja, mindenesetre és feltétlenül károsodik, illetve ami egyre megy, az ügylet megkötése folytán ót jogosan megillető haszontol elesik azon öszszeg erejéig, amellyel a teljesítés helyén és idején fennállott átlagos ár a kikötött vételárat meghaladja. Az árunak mástól való beszerzése csak joga, de nem kötelessége a vevőnek, aki fedezeti vétel nélkül is kártérítést igényelhet. Keresetváltoztatásról sem lehet szó, mert a követelésnek jogalapja nem a fedezeti vétel, melyre szükség nincs, hanem a peres felek között létrejött szerződés és annak megszegése, mig az esetleges fedezeti vétel csak a kár összegének meghatározására szolgált volna. A bpesti kir. keresk. és v. tszék mint keresk. bíróság (1901. febr. 6-án 8,002. sz. a.) Mayer S. dr. ügyvéd által. képv. H. Igrácnak, Márkus A. dr. ügyv. által képv. F. Sámuel és fia cég elleni 1,656 frt. sj. ír. keresk. perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és végreh. terhével kötelezi, hogy alperesnek 24-1. K 90 f. perköltséget 15 nap a fizessen stb. Megokolás: Alperes beismerte, hogy a B. a táviratban emiitett vörös óriás palackalaku répamagot, métermázsánként 40 frtért és az ugyané táviratban és a C. a. táviratban emiitett sárga óriás palackalaku répamagot mmázsánként 42 ftért eladta felperesnek Nem döntő az a körülmény, hogy az A. a. levélben foglalt az a kijelentés, hogy alperes jótáll a répamagoknak 130—140°/0nyi c-iraképességéröl, a B. és C. a, táviratban fogalt ajánlatra is vonatkozik-e, mert az 1,007 93. sz. jkönyvben foglalt egyhangú szakértőivélemény 2. pontjából kitűnik, hogy a B. és a C. a. táviratban említett magvak csiraképessége akkor is 130—140%-ot tesz ki, ha a magvak közép fajuak és közép minőségűek és igy alperes akkor is 130—140% csiraképességü magokat volt köteles szállítani, ha a csiraképesség külön nem volt kikötve Az A a. köziegyzői tanúsítványban foglalt számlamásolatból kitűnik, hogy alperes 1893 okt. 12-én küldte el a répamagot felperesnek. Alperes nem tagadta azt a válaszbeli állítást, hogy 18—20 napra volt szüksége a végett, hogy az áru felpereshez megérkezzék és megvizsgáltasék. Ebből következik, hogy a repamagnak az 1893. okt. 31. kelt H a másolatban csatolt levélben történt rendelkezésre bocsátása, a melyet különben alperes az L. a. levélben el is fogadott, a K T 346 §. érteim, szabályszerű időben történt és alperesnek a rendelkezésre bocsátás elkésett voltát vitató kifogása alaptalan. Minthogy felperes a répamagokat, a csiraképeség tekintetében fenforgó minősége miatt szabályszerű időben bocsátotta alperes rendelkezésére, ennél fogva alperest, mint eladót terhelte annak bizonyítása, hogy a répamagok csirakepessége a kellő minőségnek megfelel. Minthogy pedig alperes ennek bizonyítását mégsem kísérelte, ellenben felperes a vetőmag vizsgálat eredményét tanúsító Ö. a. értesitvénnyel bizonyította, hogy a csiraképesség 130—140%on alul volt, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy felperes az árut, mint minőségileg hiányosat, joggal bocsátotta alperes rendelkezésére. Felperes kereseti követelése arra van alapítva, hogy miután alperes a H. és L. a levélben foglalt felperesi felszólítás után sem szállított szerződésszerű árut, felperes pedig az árut már másnak eladta, felperes az árut másutt és pedig a válaszbeli előadás szerint 1893. nov. 28-án F. A. H. cégtől az M a kötjeggyel tanúsított mmázsánként 80 frtnyi vételáron, tehát a felek közt kötött vételárnál magasabb vételáron megvette. Azonban felperesnek ez az előadása a perben valótlanak bizonyult, mert S. Á. a F. A. H. cég tulajdonosának és a M. a. kötjegyet kiállító S. H. ügynöknek egymással egyező vallomása szerint az M. a. kötjegy tartalma valótlan és az abban tanúsított ügylet nem jött létre. Minthogy felperes keresetében nem az árkülömbözetet, hanem azt a kárt követelte, a mely a répamagoknak fedezeti vétel utján történt megszerzése alkalmával felmerült, amaz állítása pedig, hogy fedezeti vételt eszközölt, valótlan; minthogy felperesnek a 18,178/98. sz. észrevételezési jkvben foglalt az a kérelme, hogy a kereseti követelés, mint a beállott elmaradt nyereség Ítéltessék meg, nem vehető figyelembe, mert felperes a perben nem ily elmaradt nyereségnek, hanem az 1893. nov. 28-án eszközölt fedezeti vétel folytán felmerült kárnak megtérítését követelte, ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani és mint pervesztest a prt 251. §-a érteim, a perköltség fizetésére kellett kötelezni. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. márc. 11-én 1,210 sz. a) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, végrehajtás terhével kötelezi az alperest, hogy 3,312 K tőkét és ennek 1893. novemb. 28-tól 1895. jul. 1-éig járó 6°/o azontúl 5°/0-os kamatát, 635 K 10 filL perbeli, s a kétrendbeli felebbezésért járó 127 K. 60 fill. költséget 15 nap alatt fizessen a felperesnek és a felperes képviselőjének a jelen felebbezésért diját és költségét saját fele irányában 44 K. 30 fillérben megállapítja. Megokolás: Annak megjegyzése mellett, hogy a felperes az árkülömbözet megítélését nem csak a 18,178 98. sz. jkvben. hanem már a válaszban kérte, a kir. it. tábla az elsőbiroságnak helyesen indokolt ténybeli megállapításait egyebekben elfogadja és azzal egészíti ki, hogy a sárgarépa magjának kikötött vételára mmként 42 frt volt, hogy a felperes 1893. nov. 3-án levelével szerződésszerű áru szállítására ugyanez évi nov 15-ig terjedő utólagos határidőt adott az alperesnek, hogy utóbbi a rendelkezésre bocsátás folytán többrendbeli egyezségi ajánlatot tett és hogy az egyezségi alkudozások 1893. nov. 28-án hiúsultak meg véglegesen. Ebből a tényállásból a kir. tszék ítéletének vonatkozó indokai szerint helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperes a vételügyletből eredő kötelezettségeinek eleget nem tett. Az eladónak a vesztett hasznot is felölelő kártérítési követelése tehát jogos alapon nyugszik. A szakértők e részben egyező véleményének pedig más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy a répamagvak, melyekről a per folyik, a piaci árral biró áruk közé tartoznak. Mert a piaci árnak ismérve nem a hivatalos jegyzés, hanem az, hogy valamely áruranézve bizonyoshelyen jelentékeny kereslet és kínálat befolyása alatt átlagos ár képződjék. Ilyen áruknál a vevő, a ki a vétel tárgyát meg nem kapja, mindenesetre és feltétlenül károsodik, illetve a mi egyre megy, az ügylet megkötése folytán öt jogosan megillető haszontól elesik azon összeg erejéig, a melyei a teljesítés helyén és idejében fennállott átlagos ár a kikötött vételárat meghaladja. Ezen árkülömbözet megítélésének útjába nem állhat az, hogy a felperes keresetében fedezeti vételre hivatkozott, melynek létrejöttét bizonyítani nem sikerült, mert az árunak mástól való beszerzése csak joga, de nem kötelessége a vevőnek, a ki fedezeti vétel nélkül is kártérítést igényelhet. Keresetváltoztatásról sem lehet szó, mert a követelésnek jogalapja nem a fedezeti vétel, melyre szükség nincs, hanem a peres felek között létrejött szerződés és annak megszegése mie az esetleges fedezeti vétel csak a kár összegének meghatározására szolgált volna. Egyébként a felperes részéről a válaszban előterjesztett és a kereseti összegnek, mint árkülömbözetnek kártérítés cimén leendő megítélését celzo kérelemmel szemben az alperes a viszonválasz-