A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 24. szám - A BP. 425 §-ának második bekezdéséhez

192 A JOG erején ugyan ez sem változtatna, de különben az indokolás szól róla és midőn e helyre hivatkozva azt mondja :«másrészt mellőzhető volt azoknak a feleknek a másodfokú határozatról való értesítése, kiknek az már a kir. ítélőtáblán kihirdetve volt, illetve akik arról a kihirdetéskor tudomást szereztek,)) miután a 425. §. második bekezdésében más — egymást helyettesítő személyről szó nincs, ez csakis erre az esetre vonatkoztatható s benne implicite megvan az is, hogy a vádlottat, ha a főtárgyaláson jelen volt, ott képviseltnek tekinti. Bár továbbá az okok, melyeket amellett a felfogás mellett, hogy vádlott ilyenkor képviseltnek tekintessék, arra az esetre, ha a tábla a főtárgyalásán nem a vádlott által megbízott külön védő, hanem a tábla által kirendelt különvédő, vagy már a törvényszék előtt is eljárt hivatalból kirendelt védő jelenik meg, nem találnak, de lege lata erre az esetre is ugyanaz áll, ami a fél megbizálásából megjelenő védő esetén, meit a törvény «védőjé»-ről beszél s ebből a fogalomból csak a közvédő tekinthető kizártnak. Azonban de lege ferenda is a törvény álláspontját fogadnám el, hogy ezzel is szorítsam vádlottat a maga éidekeinek minél hathatósabb védelmére. Ha megteheti a fél, hogy 3 kor. 40 fnek felvétele végett, mikor ezt másképp is elvégezheti, majdnem 50 kilométert gyalogol (megtörtént eset,) megteheti ezt akkor, mikor szabadságáról van szó. S tulajdonképpen csak akkor lesz a tábla főtárgyalása az, aminek a törvény akarja, ha azon vagy a vádlott, vagy védője jelen lesz. Midőn tehát a budapesti kir. Ítélőtábla büntető tanácsai abban állapodtak meg. hogy az esetben, ha a táblai főtárgyaláson jelen nem volt vádlott helyett megjelent külön védő semmisségi panaszt jelentett be, vagy ha ez a védő az ítéletben megnyugodott ugyan, de a vádló (főügyész, fő- vagy magánvádló semmisségi panaszt jelentett be, az iratot közvetlenül a kir. Kúriához terjesztik föl: ez a megállapodás teljesen megfelel a Bp. 431. §. utolsó és a 425. §. második bekezdése rendelkezéseinek, az ellen sem a méltányosság, sem a liberalitás (ezt a szót azért használom, mert a kir Kúria ezzel hasonló tartalmú határozatait a Büntetőjog Tára egyik cikkírója ilyen szempontból kifogásolta) szempontjából kifogásolni nem lehet. A kérdést egészben ezek a megállapodások nem döntik el, de először a contrário következik belőlük, hogy ha (magánvád esetében) a magánvádló nem volt jelen, az iratok a törvényszékhez küldetnek vissza ; másodszor nem szorul magyarázatra, hogy külön védőnek a megállapodások minden védőt tekintenek a közvédőt kivéve. Mincs ugyan szó a megállapodásban arról, hogy (magánvád esetében) mit csináljon a tszék akkor, mikor a fölebbviteli tárgyaláson jelen volt a külön védő, de a magánvádló nem s a tábla a törvényszékhez leküldi az iratokat, hirdesse-e ki az ítéletet vádlott előtt, vagy csak közölje a magánvádlóval ? De erre nézve a tábla tanácsai nemis állapodhatnak meg, mert hisz nem tartozik hozzájuk; de ha a törvényszék követni akarja a tábla véleményét, az ítéletet vádlottnak nem hirdeti ki, mert hisz a megállapodásokból világos, hogy a tábla a vádlóval leendő közlés miatt küldte le az Ítéletet Nem döntik el továbbá e megállapodások a kérdést arra az esetre, ha vádlott megjelent, de védője nem. Erre azonban — azt hiszem — megállapodás nemis szükséges, mert bár a védőnek a vádlottól külön joga van a semmisségi panaszra, azt akkor is gyakorolhatja, ha vádlott az ítéletben megnyugodott, sőt gyakorolhatja a vádlott ellenére is ; mégis, miután a 425. §. második bekezdése, mely a törvényszék eljárását e tekintetben szabályozza, nem rendeli, hogy az ítélet a védővel közlendő: világos, hogy a védőnek, ha semmisségi panaszszal kiván élni, meg kell a tábla előtt jelennie. Ez a rendelkezés a védőre nézve illuzóriussá teszi ugyan a 431. §. 3. bekezdésének rendelkezését, de, mint csak egy jogosultnak a jogáról intézkedő s igy speciális rendelkezés, már a magyarázati elvek szerint is deiogál a másiknak, (431. §. 3. bek.) mely e tekintetben általános. E felfogás szerint tehát ki van zárva, hogy a védő és közvédő (bár ezeket a 430. §. első bekezdése együtt emliti) ugyanegy ügyben semmisségi panaszt használhassanak, mert a védőnek, hogy ezt megtehesse, el kell mennie a tábla főtárgyalására, de ez esetben a közvédő nem szerepel; ha pedig a közvédő szerepel, akkor külön védő nincs jelen, tehát nincs módjában a semmisségi panaszt bejelenteni. Dehát a 430. §. nemis azt mondja, hogy mindkettő egyszerre és egy ügyben jelenthet semmisségi panaszt, hanem hogy általában mindkettőnek megvan ez a jogosultsága, valaminthogy a főügyész és magán vádló is együtt szerepel a semmisségi panaszra jogosultak között, de azért a kettő e tekintetben egymást általában nem elvileg, de gyakorlatban kizárja. Megjegyzem végül, hogy ezekkel a megállapodásokkal a kérdés csak a budapesti táblára tekinthető eldöntöttnek, de sem a többi táblára, sem azok területére, sem a budapesti tábla területén levő törvényszékekre, sem végül a Kúriára nézve eldöntve nincs. A tábla nem lévén e tekintetben felsőbírósága a törvényszéknek, tehát csak közvetve gyakorolhat befolyást a törvényszékre, amennyiben nem küldi le hozzá adott esetben az iratokat. De megállapodásnál tovább a tábla azt hiszem e kérdésben nemis mehet, mert ebben a kérdésben nem határoz végérvényesen; tehát oly teljes-ülési határozatot, amelyet a Kúria tudomásul venni s ellentétes határozatok esetében döntvényt hozni köteles legyen, nemis hozhat. A kérdés tehát a gyakorlatra csak akkor lesz végérvényesen eldöntöttnek tekinthető, ha a Kúria motu proprio fog döntvényt hozni, ha ugyan azt szükségesnek találja. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 7-én tartotta meg évi rendes közgyűlését az ügyvédi kamara helyiségében Vavrik Béla kúriai tanácselnök elnöklete alatt. Az igazgató-választmány jelentését maga az elnök ismertette. Előadja, hogy az elmúlt évadban az egylet huszonhárom összes-ülést tartott, ezek közül tizenkilencet önálló előadások töltöttek be, négy pedig vita-estély volt. Az előadások túlnyomó része a büntetőjogból vette tárgyát s bár ez a körülmény a jogtudomány emez ágának fejlesztésére üdvös befolyással van, mégis kívánatos volna, ha a polgári törvénykönyv tervezetéhez is többen szólnának hozzá. A felolvasók között volt hat vidéki tag is, ami azt bizonyítja, hogy a vidéken is fokozódik az érdeklődés az egylet munkássága iránt. Az év folyamán az igazságügyminiszter közölte az egylettel, hogy a nemzetközi börtönügyi kongresszus 1905-ben Budapesten fogja tartani tanácskozásait. Erre való tekintettel a miniszter számos szakkérdést vetett föl, amelyeket az egylet megvitatni hivatva van. A kérdéseket már ki is osztották a tagok között, akik egy-egy előadás keretében fogják véleményüket kifejteni. Elhatározta továbbá az igazgaló-választmány, hogy minden évad elején egy-egy ünnepies közgyűlést tart, amelyen valamelyik lag egy általánosabb jogi vagy közérdekű tanulmányt fog bemutatni, avagy valamely érdekesebb kornak vagy kiválóbb egyéniségnek működését méltatni. Az első ilyen ünnepies közgyűlés a jövő évad elején lesz, amikor is Deák Ferenc születésének 100-ik évfordulója alkalmából sikerült H ó d o s s y Imre országgyűlési képviselőt megnyerni oly előadás tartására, amely Deák Ferenc emlékezetét fogja felújítani. Az egyesület tagjainak száma jelenleg 1,433, ami a mult esztendő taglétszámához képest 104-gyel való szaporodást jelent; ez is ékes bizonysága az egyesület intenzív terjeszkedésének. Az éljenzéssel fogadott jelentés után bemutatták a számadásokat, melyeket a közgyűlés tudomásul vett s egyúttal Vécsey Tamás indítványára köszönetet szavazott a tisztikarnak. Végül megejtették a választásokot a következő eredménnyel: Elnök lett Vavrik Béla dr. kúriai tanácselnök, alelnökök Beck Hugó dr. kúriai biró, Vécsey Tamás dr. egyetemi tanár, Környey Ede dr. ügyvéd, Fayer László dr. egyetemi tanár; titkárok: Szladits Károly dr. törvényszéki biró, Vámbéry Rusztem dr. egyetemi magántanár, Illés József dr. egyetemi magántanár, Lévy Béla dr. ügyvéd; ügyész: Ken ed i Géza dr. ügyvéd; pénztáros Vámossy Károly dr. ügyvéd, könyvtárnok M eszi én y Arthur dr. albiró. Irodalom. Országgyűlési könyvtár. Ezzel a cimmel magas színvonalon álló jogirodalmi vállalat indult meg Fayer Gyula dr. és Vikár Béla szerkesztésében; kiadó a Franklin-társulat. A vállalat értékét legjobban mutatja és dicséri a most megjelent első négy (üzet, amelyekről alább szólunk. I. II. A magyar sajtójog, ugy amint életben van. Irta Kenedi Géza dr. Ára 3 korona. Ez a munka az életben levő magyar sajtójog egész anyagának rendszeres és gyakorlatilag is használható előadását tartalmazza Az eléje helyezett bevezető rész a legszükségesebb elméleti és történeti ismereteket adja elő. Irodalmunkban a sajtójog történetével még nem foglalkoztak s igy Kenedi úttörő ezen a téren. Nagy föladatot végzett a magyar sajtójog egész anyagának föltárásával, rendszerbefoglalásával és megmagyarázásával. Az élő sajtójog minden szabályát földolgozza a következő négy részben: 1. A sajtójogi felelősség rendszere 2. A sajtójogi bűncselekmények. 3. A sajtórendtartás. 4. Eljárás a sajtójogban. A reformkérdéseket is érinti szerző ottan, ahol az élő jog az élettel szembeötlő ellenkezésben van. Az általános reformmal szerinte még várakoznunk kell s majdan a reformot nem idegen minta után, hanem nemzeti alapon kell végeznünk Bizonyos, hogy Kenedi müve a legkiválóbb jogi müvek között foglalhat helyet.