A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - A debreceni kir. itélőtábla és főügyészség

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 20. számához. Budapest, 1903 május 17. Köztörvényi ügyekben. Alperes által felpereshez küldött szölő-ójtványok közül igen sok -\z alperes által tett ajánlatnak meg nem felel és nem használható és így ezek elfogadására felperes nem volt kötelezhető. Nem bir helyes alappal alperesnek az a kifogása, hogy a küldött ójtványok kiválogatásába nem egyezvén belé, felperes nem volt volna jogosítva a kiválogatott ojtvanyokat megtartani es a neu-megfelelöket bocsátani csak rendelkezés alá; mert a küldött ojtvanyok különféle fajú és minden egyes ójtvány önálló levén, felperes csak minden egyes ójtvány megvizsgálása után juthatott abba a helyzetbe, hogy azok n.inöségeröl meggyőződést szerezzen és az ajánlatnak megfelelőket annál inkább jjgában volt megtartani, mert alperes csak abban az esetben ellenezhette volna joghatálylyal az ójtványok kiválogatását, ha az egész küldemény rendelkezése alá bocsátását felperes károsodása nélkül követelte volna. Az egri kir. tszék (19ÜÜ decemb. 18 án 7,945/P. sz. a.) Garda Káimín dr. ügyv. által képv. K. Albertnek, Alföldi Dávid dr. ügyv. ált. képv. K. Győző ellen 2,300 K. 16 fill. iránti perében következően itélt: A kir. tszék K. Albert felperest keresetével elutasítja s a per költségeit peres felek között kölcsönösen megszünteti, stb. M e g o k o 1 ás: Felperes azt adja elő keresetében, hogy alperestől 10,000 drb különböző fajú, jó torradásu,fajtiszta és dusgvökérzetü szöllőoj'.ványt vett ezrenkint 280 K.-ért, mely vételre 840 K.előleget is adott. Alperes a megrendelt 10,000 ójtványt gazdasági telepére utánvét mellett elkül iötte, s az árut kiváltotta, miután azonban az ójtványok 3,4 részét M. D. szakértő hibás forradásunak és hiányos gyökérzetünek találta, felperes erről alperest táviratilag következőleg értesítette: Ójtványai szakértői vizsgálata most foly, 3 4 rész rossz. Kérem táviratilag intézkedni, holnap d. u. utánvéttel küldöm vissza, K.» mire alperes azonnal azt táviratozta: <Alta!am szállitott ójtványok átválogatásába nem egyezem bele. Levél megy.> Felperes e távirat dacára a szakértői vizsgálatot minden egyes ójtványra kiterjesztette s ennek befejezése után expresz-levélben tudatta alperessel, hogy a rossznak talált ójtványokat nem fogadja el s rendelkezésre bocsátja; alperes azonban a rendelkezésre-bocsájtást nem fogadta el s ezt azzal indokolt!, hogy az ójtványok tiltakozása dacára átválogatva lettek. Ennek következtében felperes előleges birói szemle utján megállapította, hogy 7,040 drb ójtvány nem szerződésszerű s ezeket a K. T. 347. §-a alapján köz]egvzö közbejöttével eladaita. Keresetbe veszi ezek alapján a kifizetett vételárnak a 7,040 drb ójtványra eső részét, vagyis 1,871 K. 80 fiiiért s ennek 1899. április 11-től kiváltásától járó 5° 0 kamatát valamint a kész-kiadásait stb.— összesen 228 K. 96 fillért tevő készkiadásában, ennek a kereset beadásától járó 5°,o kamataiban és a per költségeiben is kérte alperest marasztalni. Alperes kérte a keresetet elutasítani s felperest a perköltségben marasztalni. Tagadja alperes, hogy az általa küldött ójtványok közül 7,030 drb nem lelt volna jó forradásu és dus gyökérzetü, tagadta, hogy a birói szemlén megvizsgált áru az általa küldöttel azonos volna, tagadta a felszámitot kiadások szükségességét, mennyiségét s a kereseti kamatkövetelés jogosultságát, kifogásolta a szemlét és árverezést, mert ezekről előzetesen értesítendő lett volna; a szemle ugyanis április 25-én, az árverés pedig máj. 10 én tartatott meg, s az ójtványok május végéig is eltarthatók lettek volna, miértis értesítése nem járt volna veszélylyel. Előadja, hogy felperes neki 50 drbot mutatóul visszaküldött az állítólagosán rossz ójtványok közül, mely 50 drb nála szépen meglogamzott s így a kifogásolt 7,040 drb sem lehetett rossz. Előadja továbbá, hogy felperes első táviratával az összes ójtványokat bocsátotta rendelkezésére, mit ő távirati válaszával el is fogadott s az összes ójtványok visszaküldését kérte, miután pedig felperes tiltakozása dacára az áru egyrészét felhasználta, ezen ténye által elesett azon jogától, hogy az ügylettől elállhason s igy keresetével ez alapon is elutasítandó. Felperes válaszában az adásvevési szerződés létrejöttének, az általa állított tartalmának, a vételár kifizetésének, valamint a szállítási és csomagolási költségek nagyságának és kifizetésének igazolására hivatkozik, a keresethez eredetben becsatolt, alperestől származó és elleniratilag valódiság tekintetében nem kifogásolt A. B. és D. alatti levelekre s a C. alatti fuvarlevélre. Az alperes által szállított ójtványoknak a szakértőileg megvizsgáltakkal és elárverezettekkel való azonosságának igazolására V. K. és M. D tanukra hivatkozik, felajánlván pót- esetleg pedig főesküjét. Annak igazolására, hogy a 7,040 drb ójtvány nem volt szerződésszerű, kéri az előleges birói szemlére vonatkozó 1899. C. v. 252. sz. a. iratokat a gy.-fehérvári jbiróságtól beszerezni, elismeri, I hogy alperes a szemléről előzetesen értesítve nem volt, de hivat- ! j kőzik az 1868: LIV. t.-c. 541. §-ára, ha azonban a szemle szabáiyI talannak ítéltetnék, kén G I s több szakértőt újból kihallgatni. I Hogy a mutatóba visszaküldött 50 drb ójtvány megfogamzott, azt tagadja, s előadja, hogy ha az való is volna, ez nem bizonyíték a jó forradás mellett, mert a megfogamzás az amerikai nparia alanyra vonatkozik: a jó forradás pedig a nemes szöllő életét biztosítja, mert ha ez gyenge, pár év múlva a hajtásokat nem birja el. Tagadta, hogy alperts választáviratával a rendelkezésre bocsátást elfogadta volna; a tekintetben, hogy alperes az egész áru visszaküldését kérte volna, kifejezetten nem nyilatkozik s végül tagadja, hogy nem lett volna jogosított az egyes kötegekből a szerződésszerű ójtványokat kiválogatni s csak a rosszat rendelkezésre bocsátani. Alperes viszonválaszában annak igazolására, hogy az ójtatványok május végéig is eltarthatók lettek volna, s hogy ekként a megidéztetése nem járt volna a célt meghiúsító veszélylyel, kérte B. K. és Dr. Cs. M. szőlőtulajdonosok tanukinti kihallgatását; annak igazolására, hogy a mutatóul visszaküldött ójtványok is kifogástalan forradásuak és dus gyökérzetüek, kéri B. I. tanú kihallgatását, felajánlván pótesküjét; annak igazolására, hogy a kifogásolt 7,()Í0 drb is a szokásos % szerint meglogamzott, kéri V. K.-t tanuként kihallgatni s előadja, hogy felperes a táviratában jelzett levelet be nem várta, hanem a 67. a levélmásolat szerint önkényesen járt el az áruval s igy egyrészének rendelkezésre bocsátása szabálytalan. — Felperes végiratában ellenzi a 7,040 drb ójtvány megfogamzására ajánlott bizony•tásfelvételt, mert nem azért bocsátotta rendelkezésére, hogy az ójtványok nem fognak megfogamzani, hanem mert nem jó forradásuak s igy a megfogamzás dacára is a nemes ójtvány pár év múlva ki fog száradni. Ellenzi az 50 drb minőségére elrendelendő bizonyítást s tagadja az ugyanazonosságot. Alperes ellenvégiratában ragaszkodik a bizonyitásfelvétel elrendeléséhez. A kir. tszék a felek által hivatkozott tanuk kihallgatásával és az előleges birói szemlére vonatkozó iratok beszerzésével cszközlendő bizonyitásfelvételt elrendelte s foganatosította, ennek alapján megállapítást nyert ugyan, hogy a kifogásolt és elárverezett 7,040 drb ójtvány a felek között kötött szerződésben kikötött minőségnek nem felelt meg, mindazonáltal felperes keresetével mégis el volt utasítandó, mert az ójtványoknak csak egyrészét rendelkezésre boc-átani jogosított nem volt s mert a megtartott árverés alperes rovására történtnek nem volt tekinthető. A jelen per alapjául szolgáló ügylet ugyanis nem lévén kereskedelmi ügylet, s igy felperes elállási jogát nem a kereskedelmi, de a köztörvényi jogszabályok szerint tartozott volna gyakorolni. Ezek szerint pedig az eiadó szavatol ugyan a vevőnek, hogy az eladott dolog oly tulajdonságokkal bírt, mint milyenek fennforgását ígérte, s ily hiányok miatt a vevő jogosítva is van a szerződés felbontását kérni, ha azonban az eladás tárgyát több dolog képezi s ezek mint együvétarcozók adattak el, a dolgok egyrészének hiánya miatt a felbontás rendszerint csakis az egész vételre kiterjesztve gyakorolható. Jelen esetben a szőlőójtványok ezrenkint összvételárért, kötegekben mint együvétartozók adattak el s az eladó ahogy a kifogásolásról értesült, azonnal meg is tiltotta az átválogatást, felperes azonban egyes ójtványra folytatta, holott a minőség elbírálására elegendő lett volna 1—2 köteg felbontása és átnézése s a vizsgálattal pedig, mely a forradás helyének hajlitásában és csavarásában állott, az árut legalábbis annak a veszélynek tette ki, hogy az lényegében sérelmet szenvedhetett, miért is mindezek alapján, alperes a szerződés egyrészének felbontását joggal ellenezhette s felperes már eredetileg és csakis az egész szerződés felbontását vagy a vételár aránylagos leszállítását követelhette volna, de a vételárnak azon részét, mely a szerződésnek felbontani kívánt részére esett, vissza nem követelheti s igy ez iránti keresetével el volt utasítandó. De a megtartott árverés sem volt alperes rovására történtnek tekinthető; mert B. K. és Cs. M. dr. szakértők vallomásával igazolást nyert, hogy az áru oly módon, mint azt felperes homok közt elhelyezte, május végéie veszély nélkül eltartható lett volna. Köztörvényi ügyletnél pedig a rendelkezésrebocsátás elnemfogadása esetén, az áru nyilvános árverésen, az ellenfél előzetes értesítése nélkül csakis akkor adható el, ha a hiányok szabályszerű birói szemlével megállapítást nyertek és az áru oly gyors romlásnak van kitéve, hogy az értesítéssel járó időmulasztás veszélylyel jár. Jelen esetben tehát alperesnek nemértesitése miatt, az előleges birói szemle szabálytalannak, a megtartott árverés pedig alperes rovására történtnek nem tekinthető s felperes a vételár visszafizetése iránti keresetével ez okból is el volt utasítandó, mert a szerződés felbontásával járó áruvisszaszolgáltatást vagy azt helyettesítő értékmegtéritést felperes lehetetlenné tette az által, hogy az ójtvány egy részét felhasználta,