A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - A magyar biró helyzete törvénykezési szempontból - Szavatosság az állatok eladásánál

Huszonkettedik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1903 május 17. Szerkesztőség: Jt y Előfizetési árak: V., Rudolf-rakpart 3. sz. J l Ifim ^-(^( Y^Welyben, vagy vidékre bérj|^J^ IfJ T^J| V^S-mentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BÍT1,JP iZ m^ ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. 1 MAGYAR llGYYÉDI, BÍRÓI, OGYÉSZ! ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. EgéM \ ~ M ';*1_V:^/ Negyed évre __ 3 korona \ I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek fleyvédek- legcélszerűbben bérmentetea Megrendelések, felszólalások a ooutauta 1 ványayal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: A magyar biró helyzete törvénykezési szempontból. — Szavatosság az állatok eladásánál. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró. — Néhány szó a 40 koronán aluli perekről. Irta C s a p 1 a k y Lipót, késmárki járásbiró. — Rideant consules. Irta ifj. dombóvári S c h u 1 h o f Géza dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (A debreceni kir. Ítélőtábla. Irta Debreceni.) — Nyilt kérdések és feleletek (ítélet vagy végzés ? I. Irta Elek Mór dr., lévai kir. albiró. — II. Irta Friedmann Oszkár dr., Győrött.) — Irodalom (Gyomai Zsigmond dr: A Kúria bíráskodása képviselőválasztási ügyekben.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek Ura. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a budapesti Közlöny-bői. A magyar biró helyzete törvénykezési szempontból. Legfőbb ideje érkezett el annak, hogy a cimbe tett kérdéssel foglalkozzunk. Mint látható, nem anyagi helyzetről, hanem arról van szó, hogy a birói funkció gyakorlása feletti felüt, yeletre hivatott felsőbb hatóságok s különösen az igazságügyminisztérium, miképp fogják föl feladatukat, a birói működés feletti felügyelet, illetve a bíróságok ellenőrzése szempontjából. Bár tény, hogy törvénybe iktatott függetlensége a birói karnak, a szorosan vett birói működésbe senkinek beleszólást nem enged és a fokozatos birói fórumnak van fenntartva az alsóbb b'rói határozat felülbírálása, de azt látjuk, hogy a felügyeleti hatóság különösen a főfelügyeletre hivatott igazságügyminisztérium, oly kívánalmakkal lép fel a birói kar irányában, melyek majdnem illuzóriussá teszik a birói függetlenséget s oda kényszeritik a birói kart, hogy elsősorban minél több számot intézzen el és siettesse az ügyek eldöntését. A dolog ugyanis akképpen áll, hogy minden törvényszék a megfelelő táblához, ez pedig az igazságügyminisztériumhoz terjeszti fel évenkint a tevékenységi kimutatást, mely egyebek közt arra is kiterjed, hogy egy biró hány számot intézett el, hány Ítéletet hozott vagy referált, hogy mennyi ideig tartott a perek lebonyolítása, stb. Nem arról szerez meggyőződést a legfelsőbb hatóság, hogy egy biró minő pereket intézett el, hanem hogy hány számot tud felmutatni; ez a számokradolgozásra való kényszerítés egyenesen veszélyezteti az igazságszolgáltatást! Nem a magyar birói karba vetett feltétlen bizalmunk rendül meg, hanem nem vagyunk képesek felfogni ama rövidlátóságot, ama bürokratizmust, mely a beérkezett kimutatásokból akarja megítélni valamely biró tevékenységét, vagy pedig egy bíróság működésének eredményét; hiszen tudunk esetet arra is, amikor a biró lett azért is felelősségre vonva; hogy a perek a pertárban sokáig maradnak, mintha a bírónak az ügyvédi munka gyorsabb vagy lassabb elvégzésére befolyása lehetne! Tudunk egy oly miniszteri leiratot is, amelyben az foglaltatott, hogy kérdés lett téve, miképp lehet az, hogy 6 csőd közül 4 csőd vagyonhiány miatt lett megszüntetve ! Persze még az kellett volna, hogy az illető csődreferens saját — bizony üres birói — erszényét adta volna oda a csődtömegnek. Felülről és legfelülről az a jelszó, hogy a pereket gyorsan kell befejezni még akkor is, ha ez nem a bírótól függ! Mi az ily sürgetés és zaklatásnak következménye ? Mert az a biró haladni is akar pályáján, s igy csak az a választása, hogy akár érett meg ítéletre, akár nem az ügy, meghozza azt s a felsőbb bíróságnak hagyja fenn azt, amit neki kellett volna tennie, — vagy pedig fáradhatatlanul, magát agyongyötörve, fejezi be a pereket. Persze, ha a felsőbb hatóság személyesen győződnék meg évenkint, nem számokból, hanem az aktákból, hogy a biró a csekélyebb számú perből minőket dolgozott fel s nem-e többre megy ezen munka, mint a sok ezer szám, akkor ily visszásságok nem jöhetnének létre. Hiszen, ha számokra akar a biró dolgozni, akkor azt is tehetné, de ezzel nem vinné előbbre sem az igazságszolgáltatás, sem a felek érdekeit. Tudunk bírókat, kik tömérdek számot mutatnak ki, de azért érdemleges munkát vajmi keveset végeznek. Ha a biró munkájának ellenőrzésére kiküldendö közeg, — természetesen legalábbis egy rangban levő biró — ott, ahol kevés számot lát, ezen számok minőségéről fog meggyőződést szerezni, akkor nem fognak oly észrevételek jönni, minőket egyes bíróságok a minisztériumtól mostanáig kapnak. Szavatosság az állatok eladásánál. Irta FÉNYES VINCE, zilahi tszéki biró. Tudvalevőleg joggyakorlatunk az állatok eladásánál előállható szavatosság tekintetében az opt. 925. §-át követi, amelynek 2. pontja a szarvasmarhára vonatkozólag a szavatosság beálltát akként állapítja meg, hogy mirigykór (ürdüh) esetén a vevő felelőssége megállapítandó. Az ürdüh fogalommeghatározása tekintetében érdekes az alábbi jogeset, amelyre reflexióinkat is meg fogjuk tenni. A b . . . i jbiróság 1897. évi 6,561. P. sz. Ítéletével alperest kötelezte 47 frt tőke, ennek kamatai és a perköltségek megfizetésére, a következő indokokból: Felperes azon a cimen kérte a 47 frtot s annak kamatait alperes ellen kártérítésképpen megítélni, mivel alperes 1895. évi augusztus 17-én a v . . . i vásáron egy tehenet adott el felperesnek 47 frtért, amely a b . . . i vágóhídon 1895. aug. 26-án levágatván, heveny-általános gümőkórban levőnek találtatott s miért mint közfogyasztásra ki nem mérhető, elkoboztatott. — Minthogy pedig felperes szerint az állat már alperesnél is beteg volt, kérte őt a kártérítési fenti összegben és a költségekben elmarasztalni. Alperes először is tagadta, hogy a felperes által B) a. csatolt orvosi jelentés szerint elkobozott tehén azonos lett volna az A) a. passzusban leirt s általa felperesnek eladott tehénnel ; másodszor azt állította, üogy a tehén nála egészséges levén, csakis felperesnél betegedhetett meg ; harmadszor: előterjesztette, hogy ha a tehén az eladáskor beteg lett volna is, akkor se tartoznék kártérítéssel, mert a gümőkór a felsőbb bíróságok általános gyakorlata szerint nem tartozik az olyan bttegségek közé, amelyekért — külön kikötés hiányában — az eladó szavatossággal tartoznék; de még azért se tartozik alperes kártérítéssel, mert a kór neme s az állat azonossága a gyakorlatnak egfelelőleg, bíróilag nem konstatáltatott. Ez előadásokat azonban a biróság nem találta olyanoknak, amelyek alapján felperes keresetével elutasítható lett volna. Ugyanis: 1. A tehén elkobozását elrendelő S. S. tanú, és felperes hit alatt tett vallomásával be van bizonyítva, hogy az eladott tehén azonos azzal, amely B . . . n felperestől elkoboztatott. 2. Az állatok eladásából folyó szavatosság tekintetében joggyakorlatunk az osztr. polg. törvkv. 924. és 925. §-ának intézkedéseit fogadta el általánosságban, amely szerint «ha valamely barom az átvétel után 24 óra alatt megbetegszik, vagy eldöglik, az átvétel előtt beteg volt. Ugyanez a vélelem áll fenn, ha szarvasmarhánál az átvétel után 30 nap alatt mirigykór, úgynevezett ürdüh tapasztaltatik. «A tüdőbetegségek tekintetében ugyan a bpesti kir. ítélőtábla 1885. évi 33,066, ugy szintén a kir. Kúria 1894. évi 7,475 és 1895. évi 2,553. P. számú határozataiban kimondotta, hogy ((szarvasmarhánál az idült tüdőgümőkór nem oly betegség, melyért — ha azaz eladott állaton az átvételtől 30 napon belül jelentkezik, Lapunk mai száma >» oldalra terjed.