A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - Elzüllött kiskoruak kényszerneveltetése Poroszországban

A JOG 69 vállaló jogosítva van a szolgálati viszonyt a szolgálatot vállaló állásának megfelelő idejű (elmondás által megszüntetni. A fenforgó esetben az alperes betegsegélyző pénztárnak a perhez csatolt alapszabályai 24. §-a szerint az igazgatóság teendőé a tisztviselők választása és fizetésük megállapítása. Az ügyviteli szabályok 10. §-a szerint az igazgatóság alkalmazza és mulasztás esetében elbocsájthatja az iroda- és szolgaszemélyzetet s végül ugyancsak az ügyviteli szabály 26. és 27 §-a szerint a pénztári számvitelt az e részben kiadott miniszteri rendelet szabályai értelmében a pénztárnok és ellenőr eszközlik s ezek évi fizetésüknek megtelelő óvadék mellett alkalmaztatnak, egy évi működés után véglegesittetnek és súlyos mulasztás esetén azonnal minden kártérítési igény nélkül elbocsáthatók. Az idézett alap- és ügyviteli szabályok, valamint a felperesek megválasztására vonatkozó igazgatósági határozatok nem tartalmazzák azt, hogy felperesek az alperes pénztárnál akár meghatározott hosszabb időre, akár éltük tartamára választattak volna és az ügyviteli szabályoknak az a kitétele, hogy az igazgatóság mulasztás esetében elbocsáthatja az irodaszemélyzetet s hogy a pénztárnok és ellenőr egy évi működés után véglegesittetik és súlyos mulasztás esetén kártérítésre való igény nélkül elbocsátható, n?m korlátozzák az alperes betegsegélyző pénztár igazgatóságát abban, hogy a szjlgálati viszonyt felmondás utján megszüntethesse. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint a felperesek és az alperes közt létező szolgálati viszonyra nézve más szerződési feltételek fenn nem forogtak, mint azok, amelyek az alperes pénztár alap-és ügy viteli szabályaiban, valamint a felperesek megválasztására vonatkozó igazgatósági határozatban foglaltatnak; minthogy továbbá a felebbezési bíróság tényállása szerint a felperesek egyike pénztárnoki minőségben évi 1,600 korona, másikra pedig ellenőri minőségben évi 1,200 korona fizetéssel alkalmaztattak és ezt a szolgálati viszonyt alperes pénztár igazgatósága 1901. évi december lö-én kelt akaratával olykép mondotta tel, hogy ha az 1,200 koronára, illetőleg 800 koronára leszállított fizetést el nem fogadják, az 1902januái 1-től számítandó 3 hónap eltekével szolgálatuk megszűnik; és minthogy felperesek azt, hogy a felmondási határidő a felperesek szolgálati minőségének is megfelelő nem volt, vita tárgyává nem tették, alperes pénztárnak a szolgálatnak a szóbantorgó módon való megszüntetéséhez a fent kifejezettek szerint joga van. Ezekből az okokból a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felpereseket a (elmondás érvénytelensége iránt támasztott keresetükkel el kellett utasítani. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az 1893. XVIII. t.-c. 73. és 2i5. §-a értelmében, arra való tekintet nélkül, vájjon az olvasni tudó alperes előtt az okirat tartalma felolvastatott e ? alperes tartozott volna bizonyítani annak tartalmi valótlanságát, következésképpen azt, hogy csereváitóadás és kamatfizetés ki nem köttetett. A szombathelyi kir. tszék mint váltóbiróság (1901 decemb. 28-án 14,816/P. sz. a.) Knebel Kornél dr. ügyv. által képv. M. E. fiai cégnek, Györffy Géza ügyv. által képv. V. József ellen 60 K. s j. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék a 10,596. sz. s. végzést hatályon kívül helyezi, felperest keresetével elutasítja és végreh. terhével kötelezi arra, hogy 56 K. 25 f. perköltséget alperesnek 3 nap a. megfizessen, stb. Megokolás: Alperes a végzés ellen kifogásokat adott be azon az alapon, hogy a kereseti váltó lejárata megállapodás ellenére töltetett ki 1900 június 1-ére, mert a kereseti váltó a 2. 7. a. számlatartozás biztosítására adatott, a számla tartalma szerint pedig alperes tartozása csak 1901 jan. 1-én vált esedékessé. A kir. tszék ezen perben Ítéletet hozván, azt a győri kir. it.-tábla végzésével feloldotta. A Il-od bírósági végzéssel elrendelt ujabb bizonyítás és jkvi tárgyalás foganatba vétetett, melynek folyamán peres felek egybehangzóan azt adták elő, hogy a 60 K. 1901 január 1-án kifizettetett. Felperes ennek folytán keresetét a tökével leszállítva azt a kamatok és költségek erejéig tartotta fenn. Miután psres felek egyező előadásai szerint alperes a kereseti váltót a D. a. szerződésből keletkezett 2 /. a. számlában foglalt tartozás fedezetéül adta felperesnek, a fedezeti váltó sorsa pedig a biztosított követelés érvényétől függ; miután a 2. 7. a. számla szerint alp. 60 K. tartozását minden járulék nélkül csak 1901 jan. 1-én tartozott kifizetni s a számla azon rendelkezése, a korábbi időben kiállított D. a. rendelvény ettől eltérő intézkedéseit hatályon kivül helyezi s így felperes a kereseti váltót csak 1901 jan. 1-én lett volna jogosítva a követelés fennállása esetén érvényesíteni, ekként a szerződési lejárati időben kifizetett tőkének kamatai és a költségeket felperes nem követelheti, minek folytán a som. végzést hatályon kivül helyezni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a perköltségekben marasztalni kellett. A győri kir. ítélőtábla (1902 márc. 4-én 425/P. sz. a.) az elsőbriság ítéletét megváltoztatja, a keresetnek 60 K.-ra való leszállítását tudomásul veszi, a som. végzésnek a kamatra és költségre vonatkozó részét pedig hatályában akként fentartja, hogy alperest, mint a Szombathelyt 1900 febr. 15-én 60 K.-ról kiállított váltó elfogadóját kötelezi, hogy a 60 K. tőkének 1900 jun. 1-től 1901 jan. l-ig járó 6»/u kamatot a som. végzésben megállapított 8 K. költséget és azonfelül még 50 K. 40 fill. perbeli valamint 14 K. 60 f. felebbezési költséget felperesnek 3 nap a. végrehajtás terhével megfizessen. Megokolás: A felek között nem vitás, hogy az A) a. csatolt váltó egy gép vételárának a biztosítására adatott a felperesnek. Alperes a kereset ellenében azzal a kifogással élt, hogy mivel a 2 '/. a. csatolt számla szerint a gép vételárának fizetési ideje 1901 jan. 1. napja volt, ezért a váltó lejáratát is erre a napra kellett volna kitölteni. Ez a kifogás azonban alaptalan, mert annak következtében, hogy a váltókötelezettség független a váltó keletkezésére alapul szolgáló köztörvényi viszonytól, a kérdéses gép vételárának a fizetési ideje iránt létrejött megállapodás nem hat ki a váltó lejáratának a megállapítására is, s igy a kereset alapjául szolgáló váltónak az^al a tartalmával szemben, hogy a váltó 1900 jan. 1-én jár le, alperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy a váltókötelezettség létrejöttekor a váltó lejáratára nézve a váltó tartalmától eltérő megállapodás jött létre. Minthogy azonban alperes ezt magasem állította, minthogy ezek szerint felperes keresetét nem idő előtt indította, s minthogy alperes a 60 K. tőkét a 7. a. csatolt postai feladóvevény szerint 1900 dec. 2t-én, tehát csak a per folyama alatt fizette le, alperes a fizetést elkésve teljesítette, amiért alperest nemcsak a lejárattól a fizetési időpontig járó kamatnak, de az 1868: L1V. t.-c. 251. §. alapján a perköltségeknek megfizetésére is kötelezni kellett. A m. Kúria (1904 január 30-án 636/902. V. sz. a.) a másodbíróság ítélete azzal a részbeni változtatással, hogy alperes a már kifizetett kereseti 60 K-ás tőke után járó 6°/o-os kamatot nem az 1900 június 1-től, hanem csak az 1900 aug. 6-tól kezdődőleg, bezárólag 1901 jan. l-ig terjedő időig tartozik fizetni, egyebekben helybenhagyatik stb. Megokolás: Nem vitás az, hogy a lejárat tekintetében eredetileg kitöltetlenül adott kereseti váltót felperes egy gép vételárának fedezetéül kapta az alperestől. Alperes azt állította, hogy felperes a váltó lejáratát jogtalanul tette 1900 június 1-ére, mert a 2 •/, a. számlával bizonyított megállapodásuk értelmében a vételár 1901 január 1-ére lévén esedékes, megállapításuk szerint ezzel a lejárati nappal volt volna a váltó kitöltendő. Felperes a vitatott rfiegállapodás valóságát tagadta és csatolta a szóban levő vételi ügyletről kiállított D) a. rendelményt, mely szerint alperes a kereseti alapváltót 6 hónapon tul már 7%-os kamat hozzáadásával növekvő összegű ujabb váltóval tartozott kicserélni, a mit azonban beismerten megtagadott. Alperes tagadása ellenében a D) a. okiratot előttemező B. Dezső és P. József tanuk egybehangzó vallomásával bizonyítva van, hogy alperes a D) a. okiratot aláirta, sőt annak egy ellenpéldányát kézhez is vette. A felhívott okiratnak valódisága tehát bizonyítva levén, az 1893:XVIII. t.-c. 73. és 215. § a értelmében, arra való tekintet 1 élkül, vájjon az olvasni tudó alperes előtt a D) a.okirat tartalma felolvastatott-e ? alperes tartozott volna bizonyítani annak tartalmi valótlanságát, következésképen azt, hogy csereváltóadás és kamatfizetés ki nem köttetett. Minthogy azonban a 2. 7. a. számlának az a puszta kitétele, mely szerint a vételár 1901 jan. 1-én fizetendő, a D) a. okiratban foglalt részletes kikötések tartalmi valósága ellen mit sem bizonyít és alperes ez irányban más bizonyítékot a per során fel nem hozott: a másodbiróság Ítélete a kamatozás időpontja tekintetében tett részbeni változtatással az itt kifejtett indokokból, ugyanannak az ítéletnek a perköltségre vonatkozóan intézkedő része pedig az 1868:L1V. t.-c. 251. §-ára fektetett sajáv indoka alapján hagyatott helyben. A kamatozás időpontja tekintetében azonban a másodbiróság ítélete meg volt változtatandó és a kamatfizetés kezdődő időpontjaként 1900 aug. 6-ika volt megállapítandó, mert az 1900 febr. 6-án kelt D) a. rendelmény szerint a kamat csak 6 hónapon tul fizetendő, felperes tehát a kamatot a részéről bizonyítékul használt D) a. okirat szerint is jogerősen csak 1900 aug. 6-tól kezdődőié^ követelheti. Bűnügyekben. A kir. Kúria 83. számú büntetöügyi döntvénye. A bűnvádi perrendtartás 384. §. 6. pontja szerint meghatározott alaki semmisségi ok fenfórog-e, ha oly esetben, melyben a védelem kötelező, — a fötárgyalást a kirendelt védő jelenléte nélkid, azonban az ez által Helyettesül megbízott ügyvéd vagy a nála alkalmazott ügyvédjelölt jelenlétében {.ártották meg? (2,544/b. 1902. és 623/b. 1903. számokhoz.). Határozat. A bűnvádi perrendtartás 384. §-ának 6-ik pontjában meghatározott semmisségi ok nem forog fenn, ha oly esetben, melyben a védelem kötelező, a fötárgyalást a kirendelt védő jelenléte nélkül, azonban az ez által helyettesül megbízott ügyvéd, vagy a nála alkalmazott ügyvédjelölt jelenlétében tartották meg. Megokolás : A bűnvádi perrendtartás V-ik fejezetében foglalt szabályok szerint, a terhelt vagy maga választja védőjét, vagy pedig a bíróság rendeli azt ki. A kirendelt védőt a bűnvádi perrendtartás 58. §-a szerint az ügyvédi kamara székhelyén, esetről-esetre, a kamara, — más helyeken vagy sürgős esetekben a kamara székhelyén is a tör-