A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - Az egyházi adók rendezéséről

Huszonkettedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1903 május 3. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG KÍ3CjóhÍVatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. mM kl ^ÍGCGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGTAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakfórfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják^ RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MQR dr. /^VW\ ügyvédek. / ±? / \ o \ (?5( J *} Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egésx « _18 « Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen OOHtautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az egyházi adók rendezéséről. Irta Raffay Ferenc dr., egyetemi magántanár és eperjesi jogtanár. — A férj özvegyi joga és a kiházasitási ingók. Irta ifj. M 6 d 1 y László, Szegzárdon. — Belföld (A Budapesten székelő e. f. polgári és büntetőbíróságok működése 1902-ben. Irta R év a i Lajos dr.) — Külföld (Elzüllött kiskorúak kényszerneveltetése Poroszországban) — Nyilt kérdések és feleletek (A végrehajtás köréből. Irta E r d é 1 y i Andor, Aradon. — A tényleges birtokos minőségének igazolása. I. Irta Török István dr, mezőtúri betétsz. kir. albiró. — II. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró.) — Irodalom (H a e n d e 1 Vilmos dr: A parlamentarizmus) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az egyházi adók rendezéséről. Irta RAFFAY FEREXC dr.. egyetemi magántanár és jogakadémiai ny. r. tanár Eperjesen. A Jogállam 1903. évi t. füzetének élén kiváló fontosságú cikket irt a fent jelzett cim alatt Wekerle Sándor. Első érdeme a cikknek az, hogy ezt a régóta húzódó vitás kérdést újból szőnyegre hozta és megoldását sürgeti; második pedig az. hogy különösen a párbér jogalapjának, a mérték megállapításának és a behajtásnak maikáns vonásokkal képét adván, reformot ajánl és pozitív javaslatokat tesz. Javaslatainak az a lényege, hogy rendeleti uton kell szabályozni a szolgáltatás alanyára, annak mérvére és idejére, a tartozások arányosítására, azok jogalapjára s az érvényesítés módjára vonatkozó kérdéseket ; továbbá ki kell mondani, hogy a parokiális köteléken nem alapuló szolgáltatás megállapítása bírói útra, a parokiális köteléken alapulóé pedig — a protestánsokat kivéve, akiknél ez az autonóm egyházi közegekre van bizva, — a legfőbb kegyúr, illetőleg az ennek nevében működő közigazgatási közegek s utolsó fokban a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Az ajánlott reformok kétségtelenül sokat javítanának a helyzeten, mert legalább a párbér mértékét lehetne aránylagosan és igazságosabban megállapítani, bár csökkenteni a lelkészi jövedelmet, bonifikáció nélkül, nem volna lehetséges; továbbá bizonyára éreztetné jó hatását az uj rendezés a természetbeli szolgáltatások pénzre való átváltoztatásának és a behajtásnak kérdéseiben is. A párbérügy uj szabályozásának tárgyalása során részletesen kell azonban szólni arról a nagy jogsérelemről, hogy az országban igen sok helyen fizetnek évszázadok óta párbért olyanok is, akik más hitfelekezethez tartoznak. Wekerle ' Sándor ezzel a tárgygyal bővebben nem foglalkozik s azt a sérelmet emeli csak ki, hogy dologi terheltség címén vagy szerződéses visszonyként feltüntetett aiapon a közigazgatási katóságok utján, anélkül, hogy kötelezettségűk kérdése előzetesen bírói uton tisztába hozatnék, terheltettek más hitfelekezethez tartozók egyházi szolgáltatással, és - mint már jeleztük — csak annyi reformot tart e tekintetben egyelőre szükségesnek, hogy az ilyen szolgáltatás feltétlenül birbi uton állapíttassák meg. Megvalljuk őszintén, hogy ezt a megoldást nem tartjuk elegendőnek. Csak az térhetnék el vele a bírói gyakorlat mai irányzata mellett az idegen hitfelekezetüek, hogy pert fognak folytatni, költségeket fognak fizetni, de a párbér alól bizony nem menekülnek. Az a judikatura ugyanis, amely a Kűria irányítása mellett ebben a kérdésben kifejlődött, a lehető legbámulatraméltóbb, hogy egyéb kifejezést ne is használjunk reá. Semmibe veszi az 1790/1. évi XXVI. t.-c. 6. pontjának világos rendelkezéseit, amelyek szerint: «A protestánsok által eddig a katholikus lelkészeknek akár készpénzben, akár terményekben, akár munkában teljesített stóla- és párbér-szolgáltatá^ ezután teljesen megszűnik és a jelen országgyűlés törvénycikkeinek kihirdetésétől három hónapra sehol többé nem követelhető.)) Különbséget tesz továbbá a birói gyakorlat közjogi és magánjogi természetű párbér közt, amit Kováts Gyula is (A párbéri jog természete c. m. 109—119 és 185—204 1.) méltán kifogásol s a helyett, hogy az id. törvényhely alapján minden esetben felmentené az idegen hitfelekezetüeket a párbér fizetése alól, megállapítja a fizetési kötelezettséget, részint azon az alapon, hogy a canonica visitatióba fel van véve a kérdéses ingatlan (pl. Kúria 6,812/1891. sz. a.), holott mint Wekerle is meggyőzően kimutatja, canonica visitatio a párbérfizetési kötelezettség jogalapjául sohasem fogadható el; részint elbirtoklás alapján és részint az ingatlannak öröklés vagy családtagok közti átruházás utján való átszállása alapján, amint ez a hires oroszvári párbérperben is történt. (Küria 4,555/1896. sz.)*) Ilyen tapasztalatok után nincs más hátra, mint gyökeres és végleges reformmal lépni fel, éspedig fórvényhozás utján. Azok a jogos panaszok ugyanis, amelyekkel a protestáns hívek több mint száz év óta, a protestáns egyházak pedig 1882 óta már több izben járultak a király, az országgyűlés és a minisztérium elé, de amelyekre eddigelé még sohsem kaptak semmiféle választ, egyébként nem orvosolhatók. A protestáns egyházak feliratai a sérelmeknek rendkívül nagy számát tartalmazzák s a kúriai ítéletekről többizben meggyőző erővel kimutatták, hogy mint az 1899-ben beadott felterjesztés magát kifejezi: «Azok meghozatalánál az ország alaptörvényei: az 1790/1. évi XXVI. t.-c, az 1848. évi XX. t.-c. és az 1868. évi L1II. t.-c világos rende'kezései figyelmen kívül hagyattak.)) Utoljára 1902-ben intézett feliratot az ev. egyház egyeteme a minisztériumhoz a párbérügy rendezése iránt. Nem azért emiitettük fel a protestáns egyházak moz galmát, mintha ez az ügy egyes hitfelekezetekre volna sérelmes csupán. Hi'-zen a r. katholikusok Erdélyben az ev. ref. lelkésznek, Oroszváron pedig és bizonyára még több helyen is az országban az ág. ev. lelkésznek fizetnek párbért, tehát országos baj és országos elégedetlenség forrása a párbérkérdésnek mai rendezetlen állapota s minden hitfelekezet vágyva-vágyik a helyes reform után. Fel kell tehát vetni ezt a kérdést a maga teljességében és számolni is kell végre-valahára vele az országgyűlésnek, mert különben örökös lesz a viszáiy és a panasz. Wekerle Sándor nézete bizonyára a kormány felfogásával egyezik. A kormány pedig — mint Timon Ákos, a párbéikérdésnek egyik legalaposabb ismerője hazánkban, a Magyar Jogászegylet teljes ülésén 1898 január 29-én magát kifejezte — nehéznek tartja a j)ái bérügy rendezését s ezért a végleges megoldás — szerinte — egyhamar alig várható. Azóta tényleg nem történt semmi lépés, legalább pozitív eredményről nem tudunk, sőt mi több, a magyar általános polgári fórvénykönyvnek 1900-ban közzétett tervezete a párbéi ügy rendezését egyenesen elhárítja magától s azt az álláspontot foglalja el hogy a telki terhek közül csupán azok igényelnek szabályozást, amelyek a felek rendelkezése következtében, jogügylet alakjában keletkeznek s a külön jogszabályon alapuló telki terhek, mint a párbér, a szőlődézsmaváltság (1868: XXIX t.-c.) a maradvány földekért fizetendő váltság i 1873 : LII1 t.-c), vízszabályozási tartozások (1885 : XXIII. t.-c), a filloxerakölcsönök kamatja (1896: V. t.-c), stb., a törvénykönyvbe nem veendők feb. (V. ö. Ind. II. kötet 793. 1.) Arról most ne vitázzunk, — Timon és Kováts nagy polémiája úgyis megvilágította a kérdést, — hogy dologi *) L. e per részletes ismertetését Szerzőnek: A párbérkérdés megoldásáé, magyar jogászegyleti előadásában. (Jogászegyl. ért. 136. füzet.) Lapunk mai száma n oldalra terjed.