A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 17. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, 1903 április 26. Köztörvényi ügyekben. Ha alperes külföldön lakik, azonban valamely belföldön levő ingatlanon bekeblezett követeléssel bir, ugy az esetben, ha felperes kinyilatkoztatja keresetében, hogy kereseti követelését alperesnek csak ezen bekeblezett követeléséből kívánja kielé­gíttetni, azon biróság előtt is perelhet, amelynek területén alpe­res bekeblezett követelésének jelzálogul szolgáló ingatlan fekszik. A székesfehérvári kir. törvényszék (7,621 190*2 p. sz. a.) Farkasdy Dezső ügyvéd által képviselt Z. Jenő gróf felperesnek R o tt Jakab dr. által képviselt W. Hermina, Bécsben lakó alperes ellen 24,000 K töke és jár. iránt 1902 július 11-én 5131. sz. alatt beadott keresettel megkezdett rendes perében, az alperes által a birói illetőség ellen 1902 október 25-én beadott kifogások fölött a megtartott tárgyalás alapján a mai napon tartott nyilvános ülésében következőleg végzett: A birói illetőség ellen való kifogás elvettetik és alperesnek meghagyatik, hogy a perfelvételre 1902 december 12-én d. e. 9 órakor a kebelbéli pertárban megjelenjen. Megokolás: A 111 pt. 125. pertári jel alatt levő tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt telekkönyvi másolattal igazolva van, de különben maga alperes se tagadja, hogy a kálózi 20801. betétben telvett ingatlanokra C. 5. alatt 6,000 frt évi járadék erejéig alperes javára zálogjog van bekeblezve. Minthogy pedig az 1868. évi L1V. tc. 34. §-ában emiitett birtok szó nem értelmezhető akként, hogy az csupán ingatlant jelentene, mert nem tekintve azt, hogy a birtok szó mint jogi mükifejezés, az ingatlan vagy az e fölött való tulajdonjog fogalmát éppen nem foglalja magában, (az esetben, ha a törvényhozó ily értelmet akart volna neki adni, épp ugy, mint a 33. § második bekezdésében: az ingatlan vagyon kifejezést használta volna), és igy az alperes javára bekebelezett zálogjog — miután az annak tárgyául szolgáló ingatlan a székesfehérvári kir. törvényszék területén és az általa vezetett tkvi betétekben van fölvéve — alperesnek az országban levő birtokát képezi, minek folytán alperesnek azon kifogása, hogy az ország területén sohase lakott, figyelembe nem jöhet. Ennélfogva az alperes által emelt illetékességi kifogás elve­tésével a kir. törvényszéknek, mint az alperes birtoka szerint illetékes bíróságnak ezen perben való illetékességét az 1868 : LIV. tc. 34. §-a alapján meg kellett állapítani, annyival is inkább, mert felperes a kifogások fölött való tárgyaláson keresetét c sak az alperes javára bekebelezett zálogjogból leendő kielégítés tűrésére irányuló kötél ezt e­tésérőlsigy alperesnek ezen kir. törvényszék területén létező vagyonára szállította le, amely kérelem nem a kereseti jog alapját, hanem csak a kereseti kérelmet változ­tatván mrg, nem tekinthető az 1868: LIV. tc. 68. §-a alá eső keresetváltoztatásnak, következőleg ez az illetékesség elbírálásánál is figyelembe veendő volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1,853 993. p. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak 7,621. sz. végzését hely­benhagyja. Megokolás: A felperes az illetékesség ellen beadott kifogás fölött tartott tárgyaláson keresetét leszállította akként, hogy követelését az alperesnek kizárólag abból a követeléséből kívánja érvényesíteni, amely követelés a felperesnek tulajdonát képező kálózi 208. sz. betétben foglalt bejegyzés szerint 6,000 frt évi járadék erejéig az alperes javára bekebelezett zálogjoggal biztosíttatott. Minthogy pedig a most jelzett ingatlan az elsőbiróság terü­letén fekszik, minthogy továbbá ezen az alapon, jelesül az alperes követelésének biztosítására szolgáló zálogjog fekvésénél fogva, belföldi egyén — arra való tekintettel, hogy a felperes követe­lését csakis az ekként biztosított alperesi vagyonérték keretében célozza érvényesíteni — az elsőbiróság előtt az ez irányban kifej­lődött birói gyakorlat szerint perelhető volna. Minthogy továbbá ebben a tekintetben az illetékesség szem­pontjából belföldi és külföldi egyén között nem tehető különbség: helyesen határozott az elsőbiróság, midőn a perben birói illetékességét megállapította. Az elsőbiróságnak 7621. sz. végzését tehát erre vonatkozó, a fentebbiekkel kiegészített, illetve módosított indokából kellett helybenhagyni. A S. E. 44. §. szerint a biróság a tárgyalást felfüggeszt­heti akkor, ha a perben hivatalból üldözendő olyan büntetendő cselekmény jelenségei merülnek fel, amely cselekmény megálla­pítása a per eldöntésére lényeges befolyással bir, de a tárgya- I lást felfüggeszteni nem köteles, és a biróság ez irányú elhatá­rozására nem bir befolyással a felek kérelme, tehát a per tár­gyalásának felfüggesztése iránti kérelem megtagadása a S. E. 44. §. értelmében eljárási jogszabály sértését nem foglalja magában. Azonban a peres felek az iránt előterjesztett kérelme, hogy a per tárgyalása felfüggesztessék. magában foglalja azt a köl­csönös megállapodást is, hogy a per ne tárgyaltassék, hanem az iratoknak a büntetőbírósághoz áttételével szüneteltessék addig, mig a büntetőeljárás jogerejüleg befejeztetik. A S. E. 52. §. szerint a per akkor is szünetel, ha a tár­gyalást egyik fél sem kívánja; annál inkább helye van tehát a per szünetelésének, ha az iránt mindkét fél megegyezett. Ezt az eljárási jogszabályt sértette a felebbezési biróság akkor, amikor a per szünetelését ki nem mondotta, és a pert itéletileg eldöntötte. A ni. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1902. szeptember 25. G. 328/1902. sz. a.) Hamilkar József ügyvéd által kép­viselt Ny. Ida magánzó felperesnek, P á 1 d y Iván dr. ügyvéd, utóbb Dick Sándor dr. ügyvéd által képviselt R.János és táisai alperesek ellen 60,000 kor. kölcsön tőke és jár. megfizetése iránt a bpesti IV. kerületi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság Ítélete feloldatik, a per az első bíróságnál C. és D alatt eredetében csatolt kötelezvényen és társasági szerződésen néhai R. József névaláírásaként szereplő aláírások hamissága kérdésé­ben indított büntető eljárás jogerejü befejezéséig szünetelőnek kimondatik. Megokolás: Felperes felülvizsgálati kérelmében 1 NB. és 2. NB. a. csatolt okiratok, mint amelyek sem az első sem a felebbezési bíróságnál elő nem fordulnak, és nem valamely eljá­rási jogszabály alkalmazásának, vagy nem helyes alkalmazásának kérdésére vonatkozóan hozattak fel, a S. E. 197. §. alapján figyel­men kivül hagyattak. Felperes felülvizsgálati kérelmében egyebek közt azt pana­szolja, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett, a mikor a polgári per tárgyalását a büntető eljárás jogerejü befejezéséig fel nem függesztette. Ez a panasz alaposnak találtatott. A C. és D. alatti okiratokon néhai R.József névaláírásaként szereplő aláírások valódiságát az alperesek tagadták és a felebbezési biróság Ítéletében azt állapította meg tényállásként, hogy ezek az okiratok nem származnak a kötelezettként szereplő R. Józseftől, és hogy ezek nem valódiak. A felebbezési biróság még íteletének meghozatala előtt az okiratok másolatának áttétele mellett megkereste a kir. ügyész­séget a fenforogni látszó magánokirathamisitás bűntettének jelen­ségei következtében a büntető eljárás megindítása végett. A felebbezési biróság ítéletének tényállása szerint a felek azt a kérelmet terjesztették elé, hogy a peres eljárás felfüggesz­tessék és az iratok a büntető bírósághoz tétessenek át, a mely kérelmet a felebbezési biróság nem teljesített. A. S. E. 44. §. szerint a biróság a tárgyalást felfüggeszt­heti akkor, ha a perben hivatalból üldözendő olyan büntetendő cselekmény jelenségei merülnek fel, amely cselekmény meg­állapítása a per eldöntésére lényeges befolyással bir, de a tár­gyalást felfüggeszteni nem köteles, és a biróság ez irányú elhatá­rozására nem bir befolyással a felek kérelme, tehát a per tárgya­lásának felfüggesztése iránti kérelem megtagadása a S. E. 44. §. értelmében eljárási jogszabály sértését nem foglalja ugyan magában. Azonban a peres felek az iránt előterjesztett kérelme, hogy a per tárgyalása felfüggesztessék, magában foglalja azt a köl­csönös megállapodást is, hogy a per ne tárgyaltassék, hanem az iratoknak a büntető bírósághoz áttételével szüneteltessék, addig mig a büntető eljárás jogerejüleg befejeztetik. A S. E. 52. §. szerint a per akkor is szünetel, ha a tár­gyalást egyik fél sem kívánja ; annál inkább helye van tehát a per szünetelésének, ha az iránt mindkét fél megegyezett. Ezt az eljárási jogszabályt sértett a felebbezési bíróság akkor, a mikor a per szünetelését ki nem mondotta, és a pert itéletileg eldöntötte. Ez okból a felebbezési biróság ítélete feloldandó, és a per a büntető eljárás jogerejü befejezéséig szünetelőnek kimondandó volt. Felpereseknek összes többi panaszai e döntés következtében és annak következtében, hogy a felülvizsgálati tárgyalás csak a per tárgyalásának felfüggesztése illetőleg a per szünetelése kér­désére volt szorítva, tárgytalanokká váltak. A H. T. 137. §. értelmében az egyházi bíróságoknál folya­matban volt perek hivatalból voltak átteendők a polgári bírósá­gokhoz. Ha tehát ez nem történt, az azon perekben bontó okul felhozott körülmények nem évültek el. A brassói kir. tszék (1901 okt. 30-án 7,620/P. sz. a.) Weisz Ign. ügyv. ált. képv. M. Bálintnak személyesen védekezett E. Mária M. elleni házasság felbontása iránti r. perében követke­zőleg itélt: A kir. tszék M. Bálint felperes és E. Mária M.

Next

/
Thumbnails
Contents