A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 16. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat.Vége

BO A JOG is *ezidőszerint kötelezte, illetőleg azt az átadást széküresedés esetére és az érsekutóddal szemben is már most hatályosnak kimondotta, éppen ezért a beavatkozó felülvizsgálati kérelmének e részben helyt kellett adni, e részben a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásával, e részben felperest keresetével ez idő szerint elutasítani, és minthogy e szerint felperes a beavatkozóval szemben egészen vesztes lett, illetőleg a beavatkozó felülvizsgálati kérelme a felperessel szemben egészen sikerre vezetett, felperest a S. E 204. §. rendelkezéséhez képest a beavatkozó részére az ennek részéről érvényesíteni kivánt költségben marasztalni. Átt érve felperes felülvizsgálati kérelmére, ebben felperesnek az a kérelme, hogy alperes és a beavatkozó a kereset értelmében es az összes költségben marasztaltassék, azonban ez iránt felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bir megállható alappal. A kir. Kúria ugyanis 1901. G. 522. számú feloldó végzetében az ügy érdemére nézve valamely jogi álláspontot el nem foglalt; ilyen állá pont hiányában tehát ahhoz a felebbezési biróság nemis alkalmazkodhatott. Hogy a beavatkozó, helyesen az esztergomi érsekség felperes részére az átadásra nem kötelezhető, illetőleg az átadás a széküresedés esetére és az érsekutóddal szemben is hatályosnak ki nem mondható, hogy a közalaphványi kir. ügyigazgatóság anyagilag jogosan és jogos érdek megóvása szempontjából az alperesség mellett, illetőleg a helyes alperesség kiegészítéséül, tehát a felperes ellen avatkozhatott és avatkozott a perbe, az már fent a beavatkozó felülvizsgálati kérelme kapcsán kifejtetett. A fentiek szerint felperes a beavatkozóval szemben keiesetével egészen elutasittatott és igy a perjog szabályainál fogva nincs helye annak, hogy a beavatkozó a felperes részére költségben marasztaltassék. A felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint a beavatkozó védekezett azzal, hogy az átruházás a felsőbb jóváhagyás hiánya miatt az esztergomi érsekséget nem köti, illetőleg széküresedés esetére és az érsekutóddal szemben hatálytalan; ez a tényállás pedig a tárgyalási jegyzőkönyvekkel megcáfolva nincs. A felebbezési biróság Ítéletéből, vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből ki nem tűnik az, hop.y a beavatkozó kijelentette volna, hogy az átruházás felsőbb jóváhagyás végett fel lévén terjesztve, "ahhoz látailanul hozzájárul, egyébiránt a beavatkozó részéről esetleg tett ilyen kijelentés a már idézett szabályrendeletben előirt felsőbb jóváhagyást nem pótolhatna. Az első tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint felperes kereseti kérelme az volt, hogy alperes úgyis mint az esztergomi érsekség képviselője az A) alatti haszonbérleti szerződés teljesitéseképen köteleztessék a Nyergesujfalu község határában levő vörös és fehér márványbányákat és az ugyanott levő fehér mükőbányákat, továbbá a Nyergesujfalu, Süllő és Tardos község határában fekvő fehérmárvány bányákat neki átadni; ezt a keresetét pedig felperes a felebbezési biróság Ítéleti tényállása és a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint változátlanul fentartott; mégis azzal és csak azzal az eltéréssel, hogy utóbb megjelölte neki átadandó gyanánt a Szent-József-pusztai kőbányát mint olyant, mit alperes az illető kőzetek kiaknázására másnak haszonbérbe adván felperestől elvont, továbbá reá mutatott arra, hogy a Nyergesujfalu község határában az érseki uradalmi birtokon van egy művelés alatt nem levő márványbánya, amit felperes birtokban nem tart, azt azonban felperes, hogy ezt alperes vagy más az illető kőzetek Kiaknázására tényleg használja vagy hogy felpert st alperes annak birtokbavételében bármiként akadályozta, nemis állította. Felperes tehát nem indított megállapítási keresetet és ilyenné ktresetét nemis módosította; és igy már azért sincs helye a felülvizsgálati kérelemben felhozott annak az érvelésének, hogy legalább az alperesnek minden irányban átadási kötelezettsége állapítandó meg, vagyis a jelen per, mint megállapítási kereset döntendő el. Az A) alatti haszonbérleti szerződést, mint haszonbérbe adó az alperes nem saját személyében, hanem mint az esztergomi érsekség javadalmasa kötötte meg; továbbá az A) alatti szerződés szerint a bérlemény tárgya nem az alperesnek magánvagyona, hanem az esztergomi érsekség javadalma; következésképpen nem lehet helye annak, hogy alperes a bérlemény tárgyának átadására saját személyében köteleztessék; mert alperes a bérlemény tárgyáról némi korlátok között csak mint javadalmas és csak ennek tartama alatt rendelkezhetik. Az A) alatti haszonbérleti szerződésben helyileg tüzetesen nincs meghatározva az, hogy egyes községek határában hol léteznek azon közetek, amelyeknek kiaknázása a helyszinbérlő részére leköttetett; sőt az A) alatti haszonbérleti szerződés szerint, mint ez már fenn ismertetve volt, tulajdonképpen a bérlemény tárgya az a jog, hogy az illető uradalmi birtokon ugy a már nyitott bányákban, mint a még fel nem tárva levő bizonyos kőzetek összeségét a haszonbérlő a meghatározott időn keresztül a maga részére kizárólagosan kiaknázhatja. A haszonbérleti szerződés jogi természetéből következik, hogy a haszonbérbeadó külön kikötés nélkül is a bérleményt a bérlet kezdetén a haszonbérlő rendelkezésére bocsátani tartozik; az A. alatti szerződésben foglalt az a kikötés tehát, hogy az akkor müvelés alatt álló, vagy állott kőbányák es a tüzetesen megjelölt tartozékok, helyszinbérlőnek a haszonbérbeadó részéről az 189a. év január első 8 napjában jegyzőkönyv és leitar mellett adandók át az alperest különben is terhelő átadási kötelezettségre nézve nem bir különleges jelentősséggel, hanem csak az átadás közelebbi alakszerűségét és idejét határozza meg; azonban a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint H. Sándor a béreli idő kezdetén az ekkor müvelés alatt álló összes bányákat tényleg használatba vette; azóta Ő és utóbb felperes eveken keresztül azokat a bányákat kizárólagosan használja es a bért fizeti; ilyen körülmények között évek múlva felperes részéről a kizárólagos kiaknázási jog haszrálatbavétele szempontjából alakszerű általános átadásnak helye és szüksége nincs, hanem felperes az átadás iránt birói ótalmat csak akkor és annyiban vehet igénybe, ha és amennyiben az átadatni kivánt területet helyileg tüzetesen megjelöli és egyúttal kimutatja azt, hogy azt a területet az alperes, vagy más az illető kőzetek kiaknázására tényleg használja, avagy hogy annak a terültnek a felperes részéről szerző'désszerü célra használatbavételét alperes eeyébként akadályozta; márpedig ilyen terület gyanánt felperes a fenn kifejtettek ^zerint csakis a Szent-József-pusztai kőbányát jelölte meg és ennek átadására a felebbezési biróság alperest kötelezte is. A felperes részéről felhozott az az érvelés, hogy fehér márvány egyik község határában sem létezik, holott az A) alatti haszonbérleti szerződésbe a fehér márvány is belevonatott, jelenleg nem bir jelentőséggel, mert egy nagyobb területen a hely közelebbi meghatározása nélkül ugy a már nyitott, mint a haszonbérlő részéről nyitható bányákból Dizonyos fajú kőzeteknek a haszonbérlő részéről saját részére kizárólagos kiaknázási joga iránt létrejött haszonbérleti szerződés önmagában véve a szerencseszerződés jogi természetével bir; ilyen szerződésnél tehát külön kikötés nélkül a haszonbérbeadót az illető fajú kőzetek létezése iránt általában véve, úgyszintén erre vonatkozóan a hely és idő tekintetében szavatosság .iem terheli. Márpedig az A. alatti szerint ezekre nézve haszonbérbe adó szavatosságot magára nem vállalt; egyébiránt a dolog természeténél fogva a kutatásnak az egész vonalon teljes keresztülvitele előtt meg sem állapítható az, hogy valamely nagyobb területen a földben rejlő bizonyos íaju kőzet egyáltalában nem létezik. Felperes az alperessel szemben részben vesztes és részben nyertes lett; továbbá felperes felebbezése az alperessel szemben egészen sikertelen maradt és alperes feiebbezése a felperessel szemben vezetett sikerre; ilyen körülmények között nem ütközik a S. E. 110. és 168 §§. rendelkezéseibe a felebbezési bíróságnak az az intézkedése, amely szerint felperest alperes részére az elsőbirósági eljárás költségének eg} részében elmarasztalta és a felebbezési e'járás költségét ezek között a felek között kölcsönösen megszüntette, azt a költséget pedig a felebbezési biróság a felperes terhére kifejezetten nem hárította, amelvről ítélete szerint azt találta, h ogy arra az alperes szolgáltatott okot. Ezek szerint a felebbezési biróság az ítéletének a felperes részéről felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részében sem anyagi, sem eljárási jogszabályt meg nem sértett; éppen ezért felperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani, és a S. E. 204. § szerint alperes részére a felülvizsgálati eljárás költségében marasztalni. Alperes válaszirata és ennek költsége tekintetbe azért nem vétetett, meit a felülvizsgálati kérelemnek egy-egy példánya alperesi ügyvédnek az 1902. évi október hó 14-ik napján volt kézbesítve, és a válaszirat az 1902. évi november hó 5-ik napján, tehát a S. E. 194. §-a szerint elkésetten adatott be. Az 1874 : XVIII. t.-c. 1. pontja szerint a vaspályavállalatok általában felelősek mindazon károkért, melyek az által okoztatnak, hogy valaki a vaspálya üzeménél testi sértést szenvedett, éspedig korlátozás nélkül, tehát saját alkalmazottaikkal szemben is. Eme kötelezettség alul ennélfogva csakis az esetben volna felmenthető, ha bizonyította volna, hogy felperes sérülését valamely elhárithatlan esemény (vis major) vagy egy harmadik személynek el nem hárítható cselekménye, vagy felperes saját hibája okozta. — Nem tekinthető a sérült saját hibájának, ha ö a munka teljesítésénél a szokott, de nem szabályszerű módokat alkalmazta. — Az a körülmény, hogy felperes bizonyos fokú előkészültség mellett kézzel s ülő helyzetben végezhető könnyebb munka által magának keresetet biztosithatna, alperes kártérítési kötelezettségének megállapításánál figyelembe nem jöhet. (A m. kir. Kúria lbÖl. október 25. 1,823. sz.) Az ügyvéd ellen emelt panaszügyekben a panaszlott részéről bemutatott költségjegyzéknek még bíróilag meg nem állapított tételeit a biróság megbirálás alá nem veheti, azok meg- vagy megnemállapitásába be nem bocsátkozhatik. Az állandó bírósági gyakorlat megengedi, hocy a panaszlott ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. §-a alapján támasztott követeléssel szemben, a már ugyanabban az ügyben bíróilag megállapított költségeit érvényesíthesse. Ugyancsak az állandó gyakorlat, jutalomdijnak Írásban kikötés esetében .visszatartását jogtalannak nem tekinti. Az ügyvéd — külön kikötés nélkül — a behajtott összeget nem köteles kamatoztatni. A fizetés tekintetében késedelmesnek a panaszlott tehát csak a panasz beadásától tekinthető. ÍA m. kir. Kúria 1903 február 24 8.169. sz. a)