A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 16. szám - A Btk. 83-85. §§-ainak alkalmazása

A JOG Pedig az a biró is csak gondolkozó ember és az is csak tanul a pályáján a gyakorlatból is valamit és tőle sem kívánhatják, hogy a kezdet kezdetén már táltos legyen ! Vagy talán egyedül csak a birák közül járatlanok a kezdők? Bizony uraim, a járandóság megállapításának megfelelő mérlegeléséig el tudunk mi jutni mindannyian ! Ismerjük a magunk munkáját, méltányolni tudjuk az ügyvédét is. Ámde igazságosaknak kell lennünk a féllel szemben is ! A legtöbb per ugyanis azon alapszik, hogy az adós nem tud fizetni, Ha már úgyis a fizetésre képtelen, ezért nem büntethetjük azzal, hogy megkétszerezzük vagy — háromszorozzuk a tartozását. Az igazságszolgáltatás útja manapság szerfölött drága. Mire a per behajtásáig jut, rendesen meghaladja a költség a per-tárgy értékét. S a bírónak tekintetbe kell venni ezt is! A biró nem keresetforrást lát a perben, hanem igazságot keres abban és ezt kell szem előtt tartania a járandóság megállapításában is ; és ha jó a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék skálája, bizonnyal jó a járásbíróságoké és törvényszékeké is, amely azt általánosságban felülhaladja. Ertem a harcot az érdem méltatásáért. (Bezzeg minket eléggé leméltatnak!) De ha engem olyan 300 forint megfizetésére köteleznek, amivel legjobb hitem és tudomásom szerint nem tartozom és ezt a 300 forintot a felperes ügyvéde nagy munkával s nagy vesződséggel, bírói fórumok ellentétes döntései, tehát jogtudósok eltérő nézetei közötti harcban, jogi viták diadalaként, ámde anyagi igazság szempontjából esetleg kétes értékű eredménnyel szerzi meg a felének: kivánhatja-e a bírótól, hogy ezért a terhes, érdekes, szép munkáért, vagy jogi műremekért velem szemben ezreket állapítson meg neki és ugyanannyit méltó ellenfelének, az én ügyvédemnek ? Hogy olyan tartozásért, amelyet minden jogi remeklés ellenére sem ismerhetek el valódinak, engemet és családomat teljesen földönfutóvá, tönkre tegyen ? Azt hiszem, bármennyire megérdemelné is, még sem szabad a bírónak az ügyvédek munkáját és érdekét az én rovásomra annyira előtérbe tolni. Nem lehet a jogszolgáltatást csupán kereseti eszközzé téve ugy megneheziteni és megdrágítani, hogy csak holttesteken át juthasson az alaki igazság diadalra. Nem annyira a birói tudatlanság és elfogultság, mint inkább a kapzsiság enyhitése utján lehetne itt orvoslást találni. Hiszen manapság már sok pert azért nem indítanak meg, mert nem érdemes perelni. A perköltség megeszi a felperest is, meg az alperest is. Ez pedig nem lehet érdeke sem az államnak, sem a polgároknak, sem az ügyvédeknek. Nem a per van az ügyvédért, hanem megfordítva! Ezt sem szabad szem elől téveszteni ! Ne értsenek félre uraim ! Nem az ügyvédség létkérdését 125 óhajtom megtámadni, nem az osztályharcot felszítani, hanem tényeket, okokat és okozatokat felemlíteni. Talán javára szolgál az ügynek. Talán használ az alsófoku birói karnak is, ha nyilvánvalóvá lesz, hogy rossz helyzetének nem önmaga az okozója. Elismerem, hogy nehéz manapság az ügyvédi helyzet is. De nem látom be azt, hogy miért kelljen azért is nekünk szenvednünk, holott annak sem mi vagyunk az okai. Ha bármi jól állapítanánk is meg a költségeket, mégsem segíthetnénk minden ügyvéden, sőt egyenesen ártalmára lennénk a karnak. A mostani viszonyok mellett is sok a panasz. Az ügyvédi kar magas képesítése, sokoldalúsága, nagy tudása más téren is megkereshetné és megtalálhatná a hajai orvoslását, nemcsak a mi tudatlanságunk és elfogultságunk kürtölésében. Aminthogy másban is rejlenek azok. Az öregebb ügyvédek, akik még tudják, hogy mi volt az ügyvédi tekintély egykor és látták, hogy mint tette azt tönkre az üres felfuvalkodás, a lelkiösmeretlenség és tisztesség fogalmának kitágítása s a szabad verseny modern eszközei, — bizonnyal tudnának más orvosságot is. Hisz ma már mindenki tudós. Az egyetem vajúdás nélkül szüli a gigászokat és szerénytelenül hirdeti s tartja magát minden kis stréber korifeusnak. Ez elég szomorú, de ez is egyik feltétele ma az érvényesülésnek. Sokat, nagyon sokat lehet s kell még erről beszélnünk. De fogjunk kezet, uraim! Ne tekintsük egymást ellenségnek, különállóknak, hanem egy célért s egy célra törőknek. Fontolgassuk szenvedély nélkül és higgadtan a javítás eszközeit. Hiszen alig történt még e téren valami! Egyes kirohanások történtek csupán, oda-odadobott eszmékkel, de jól átfontolt szerves egésszel még nem találkoztunk. Nagy köszönettel tartozunk a magunk részéről is Kráhk Lajos dr. urnák, aki elsőként lép a porondra, alapos tudással, mély belátással és elfogultság nélkül — nagy munkával. Örömmel üdvözöljük és kívánjuk, hogy működését siker koronázza. A Btk. 83—85. §§-ainak alkalmazása, Irta MOSKOVITZ IVÁN újpesti kir. albiró. A járásbíróságok és a közigazgatási hatóságok előtt naP" nap mellett fordul vádlottként meg egy csomó gyermek. Lopás, csavargás, koldulás az ő rendes, szokványszerü deliktumaik. Tagadni próbálnak, majd elbőgik magukat és sirva ismerik be apró bűneik sorát. Némelyikük a Btk. 83. vagy 84. §-a (az utóbbinak első bekezdése) alapján szabadul a büntetéstől. Itt-ott akad köztük, akit javító-intézetbe küld a büntető akinek ezen lelki állapota még az önvád által is súlyosítva, nem diktált ajkára mást, csak a bűnét. Ennek a hipnózisnak erejéről meggyőzött egy gyakorlati példa. Egyik vidéki esküdtbiróságnál vádlottként szerepelt egy 21-éves suhanc, szándékos emberölés büntette miatt. A született gonosztevők fajtájából való; ki már előzőleg 6 esztendőt a börtönben töltött. A főtárgyalási kihallgatáskor az első elnöki kérdésre németül felel és kijelenti, hogy csak ezen nyelvet beszéli és ámbár a községi bizonyítványban nem volt erre vonatkozó adat és németajkusága feltüntetve, tolmács utján lehetett csak kihallgatni. Következik a bizonyítás-felvétel. Első tanú a nyomozást vezető csendőr-őrmester. Természetesen szép délceg alak és keményen, szuronyos tekintettel néz a vádlott szeme közé: Maga nem tud magyarul ? És a vádlott fehérre vált ajkán dallamos nyelvünkön hangzott el a beismerés, mely a főtárgyalás elnökének harmadfélóráig tartó inkvizíciója folytán sem sikerült. Ezt az erőt én már hajlandó vagyok az ellenállhatatlan kényszerrel egy kategóriába sorozni, de kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy nem áll mindig az objektív igazság szolgálatában. Nem akarom diszkréditálni a csendőrséget, ezt az ethikailag szervezett, nagyon derék intézményt. Csak azt mondom, hogy közegeinek munkája, az általa készített tényvázlatok nagyon kirínak abból a helyzetből, melyet az uj alaki büntetőjog a vádlott perjogi helyzetének szánt. Roppant kirívó az ellentét az előkészítő eljárás többi szaka, a főtárgyalás ultrahumanizmusa és a csendőrség munkájáról felvett tényvázlat között. Ez a tényvázlat egy darab régi inkvizíció, a vizsgálat és főtárgyalás pedig pathologiai és kriminológiai hatásoktól áthántolt intézkedések láncolata. Hogy ezt az óriási ellentétet kiegyenlíthessük, a tényvázlat bizonyitó erejét tetemesen devalválnunk kell. A főtárgyalásra nézve: ne legyen belőle semmi más fontos, mint a csendőrség előtt tett beismerés, vagy tagadás; de az általa foganatosított tanúkihallgatásoknak, a tényvázlat által megjelölt mellékkörülményeknek és indokoknak, melyek a szenzáció lázában és — újra ismétlem — a reszkető tettes ajkáról hangzottak: ne tulajdonítsunk semmi különösebb jelentőséget. Vegyük tekintetbe azt, hogy éppen az előkészítő eljárásban kell a jogi éleslátásnak a legfrappánsabban nyilvánulnia és ezzel a jogi éleslátással, törvényismerettel és lélektani boncolókepességgel a csendőrség nem rendelkezik. Minden detektív élelmessége dacára se becsüljük többre, mint ami tényleg : egy jó inkvizitornál, ki a tettes nyers ösztönére megfélemlítő hatást gyakorolva, lenyűgözi a tagadás konokságát és megállapítja azt, hogy ki követte el a bűnt. Hogy mit tett, miért tette azt, milyen lelki állapotban cselekedett, hogy a tanuk micsoda momentumokat láttak világosan, erre nézve ne legyen irányadó a tényvázlat, az csak jelölje meg névszerint és geografiailag a nyomokat, amelyeket a vizsgálat kövessen és amelyeket aztán a főtárgyalás ujrafoganatositva értékelni fog. Bármennyit tartalmaz is a tényvázlat ne tekintsük másnak, mint adatgyűjteménynek. Ez alatt a fogalom alatt, hogy csendőr, nemcsak a csendőrséget, azaz legénységet, hanem az összes rendőri hatóságokat és közegeket értve, konstatálnom kell egy általános emberi tulajdonságot, hogy milyen ideális buzgalommal segédkezik mindenki a tettes kiderítése, a nyomozás munkája körül. Az emberben rejlő megtorlási ösztönön kivül még speciális magyar képesség ez, mely az atavisztikus idők népbirósága