A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 15. szám - A végrendelkezés korlátozásának kérdése az angol jogban

A J OG 01 Hogy a biróság a pótesküt az alperesnek megítélte, erre indokul szolgáljon az, hogy az alperes a váltó kiállítása idejében kiskorú volt, hogy a váltó a per adatai szerint 1871. évtó'l St. birtokában volt s az 28 éve lejárattal csak utóbb láttatott el, hogy az elfogadói aláírás és a kelet írása egyidöben megtörténtnek jelentkezik, hogy felperes nemis határozta meg, mely évben s mikor fogadta el a váltót az lperes s hogy felperes nem állította, miszerint a kifogásoló alperes bejegyzett cég volt. A perköltségek tekintetében a biróság az eskü letétele esetében a perköltségeket kölcsönösen megszüntetendőnek találta, mert alperesnek kifogásai a váltóképességre vonatkozó kifogásoktól eltekintve, alaptalanoknak bizonyultak, de különösen az által, hogy aláírását tagadásba vette, s annak valódiságát csakis a szakértői szemle megtartása után ismerte el, felperesnek kellőleg meg nem indokolható költséget okozott, alperesnek pervesztessége esetén a prdt. 251. § a volt irányadó stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1902 május 7-én 1,061. sz. a.) Az elsöbiróságnak Ítéletét helybenhagyja, éspedig a per főtárgyáról rendelkező részében saját megfelelő indokai alapján s ezeken leiül még azért: mert az alperes már a kifogásokat tartalmazó beadványban érvényesítvén, a kiskorúságára alapított szakértői szemle ertdménye felett tartott észrevételezési tárgyalás alkalmával eredetben bemutatott születési bizonyítvány elkésettségi okaiból nem volt figyelmen kívül hagyható. Az elsőbiróság ítélete abban a részében, mely szerint a póteskünek az alperes á'tal való letétele esetére a perköltség a felek közölt kölcsönösen megszüntetteteit, azért hagyatott helyben, mert az alperes a váltónak aláírásakor elhallgatván azt, hogy abban az időben teljeskoruságát még el nem érte, ezen tényével okot szolgáltatott arra, hogy a felperes a jelen per megindítására költekezzék, stb. A m. kir. Kúria ^ 1903 jan. hó 8-án 921, sz. a) Amennyiben a felebbezés a másodbiróság ítéletének az illetékesség kérdésében rendelkező része ellen is intéztetett, a felebbezés visszautasittatik; egyebekben azonban a felebbezés elfogadtatván, mindkét alsóbiróság ítélete megválu ztattatik, az 1901. évi 16,490. sz. som. végzés feltétlenül hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével teltétlenül elutasittaiik és köteleztetik az alperesnek 78 K 40 f. per- és felebbezési költséget 3 nap a. és végreh. terhével megfizetni, stb. Megokolás: A másodbiróság ítéletének a bírói ill tőség kérdésében rendelkező része ellen intézett felebbezést a váltóeljárás 38. §-a értelmében vissza kellett utasítani. Érdemben pedig mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével feltétlenül elutasítani azért kellett, mert a mint ezt az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokolásában helyesen kifejti, a kereseti váltó, kellékére nézve az 1876: XXVII. t.-c. 115. §-a értelmében a kiállítása idejében vagyis 1871. évben érvényben volt 1840: XV. t.-c. vonatkozó rendelkezései alapján lévén elbírálandó. Minthogy ezen most idézett törvény 14. §-a érteim, a váltó lényeges kellékét képezi a váltóban azon helynek kitétele, ahol a fizetés történendik és minthogy továbbá ez a most idézett v. törv. nem tartalmazza a vtörv. 3., 7. pontjában foglalt azt a vélelmet, melynek értelmében az intézvényezett lakhelye fizetési helynek tekinthető és tekintendő, amiből következik, hogy a váltóban az intézvényezett neve mellett előforduló hely is csak abban az esetben tekinthető fizetési helynek, ha annak ily célból történt kijelölése magából a váltóból kitűnik és minthogy éppen ezért a kerese i váltóban az elfogadó neve alatt annak lakhelyéül kijelölt: «in Neutra», fizetési helynek nem tekinthető és minthogy végül mindezek szerint a kereseti váltó az idézett törvény 14. §-ának g) ponijában meghatározott lényeges kelléket nélküiözi, ugyanazon törvény 19. §-a érteim, a kereseti váltó váltójogi viszonyok alapjául nem szolgálhat. A felperesnek a perköltségben és az ezzel egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költségben történt marasztalása teljes pervesztességének folyománya és a prt. 251. § rendelkezésén alapszik. A csödt. 69. S. érteim, a közadós egyetemleges adóstársa azon fizetéseket, amelyeket az elvállalt kötelezettségnél fogva később kellene teljesiteniök, a csődtöm. ellen bejelenthetik, ha a követelést magát a hitelező nem érvényesiti, ebből pedig önként következik, hogy az ily követelés iránt, amennyiben annak fennállása a felszámolási tárgyaláson kifogasoltatott, a bejeleDtő a esődt. 145. %. alapján a különpert is foganatba tenni jogosult. A zombori kir. tszék mint csődbíróság (1901. december 31-én 11,923. sz. a.) Gombos Ignác ügyv. ált. képv. G.Albertnek, Gyorgyovanczky György ügyv. mint v. bukott G. Gyula csődtg. ellen 1,119 K. tőke s. j. erejéig bejelentett követelésének elismerése s j. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, köteles alperesnek 60 K. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével megfizetni, stb. Megokolás: Felperes keresetében azt adja elő, hogy vagyonbukott G. Gyula csődt. ellen 1,239 K. követelést jelentett be, melyből a tömeggondnok 126 K. tőkét, ennek 1901. ápr. 9-től járó 5°,0 kamatait ismert el valódinak, míg az ezt meghaladó 1,113 K. tökét és ennek 5% kamatait kifogásolta, holott vagyonbukott Gy. Gyula tőle, mint a zombori «Export gőzm. részv. t.> képviselőjétől meg- és átvett lisztáruk vételára fejében tartozott volna neki 1,114 K. 60 fillért megfizetni, mert ő ez összeget akképen egyenlítette ki, hogy a közte s a gőzmalom között 1900. szept. 22-én létrejött szerződés alapján, öt a gőzmalom r. t., G. Gy. tartozása erejéig az A. a. levéllel igazoltan megterhelte. Minthogy tehát a kifogásolt követelés igaz ugyan, hogy eredetileg az Export gőzmalomnak járt, de ő a szerződés értelmében a helyben eladott áruk értékeért teljes szavatosságai és készfizető kezességgel tartozik, ezért a közadós tartozásával megterheltetése által a közadós tartozását a malomnál ő egyenlítette ki s így ő lépett a malom jogaiba illetve v. bukott G. Gyula neki vált adósává. Kéri, hogy a G. Gy. csődt. ellen bejelentett követeléséből a tömegg. által kifogásolt 1,113 K. ennek 1901. ápr. 9-től járó 5% kamatai álló követelése valódinak ismertessék el, s ö a csődhitelezők második oszt. soroztassék s az alp. csődt. a perköltségekben marasztaltassék. Alperes a B alatti könyvkivonat, s közadósnak sajátkezű aláírásával ellátott átvételi nyugtának betekintése után elismerte, hogy az Export gőzmalom követelése valódi. De tagadta, hogy felperes az Export gőzmalomnak eladási megbízottja lenne, hogy felperes a liszt értékét a gőzmalomnál az által, hogy a gőzmalom őt könyveiben megterhelte, kiegyenlítette volna; s hogy azt felperes a közöttük állítólag fennálló szerződés szerint kiegyenliteni tartozott, illetve, hogy felperes, az általa helyben eladott lisztáruk értékeért az Export gőzmalomnak szavatossággal tartoznék, s hogy e tekintetben az A. a. le; él bizonyítékot képezne s mindezekből kifolyólag azt vitatja, hogy felperesnek kereshetőségi joga nincs s ehhez képest keresetével elutasítandó s a perköltségek megfizetésére kötelezendő. Igaz ugyan, hogy a felperes által felhívott H. G. gőzm. elnök és A. Zs. gőzm. igazgató tanu'< hittel megerősített vallomásukkal bizonyították, hogy felperes a zombori Export gőzmalomnak eladási megbízottja és hogy ezen megbízotti viszonyból kifolyólag a helybeli piacon Zomborban való eladásokért a teljes «Delcrederet» tartozott viselni s hogy ezen kötelezettség folytán a malom a köztük létrejött szerződés alapján felperest közadós tartozása erejéig megterhelte, s hogy az A. a. levél tartalma való. Mindazonáltal a kir. tszék álláspontja az, hogy miután felperes sem azt ki nem mutatta, hogy az Export gőzm., G. Gyula elleni követelését neki engedményezte, vagy bármi jogos cimen reá ruházta volna, minthogy maga az alperes által sem tagadott tény, hogy az «Export gőzm » G. Gyula adóssága erejéig felperest könyveiben megterhelte, nem vehető annak, mintha ez által felperes az egyenes adósG. Gy. helyett a hitelező Export gőzmalmot kifizette volna, s minthogy felperesre, mint kezesre, a hitelezőnek, az «Export gőzmalomnak* követelése csak akkor szállott volna át, ha a hitelezőt kielégítette volna, mi igazolva nincs: felperest kereshetőségi jog meg nem illeti, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1902. április 16-án 1,576. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. stb. Megokolás: Az elsőbiróság ítélete, mellőzve annak az «Export gőzmalmot* megillető követelés engedményezésének és átruházásának hiányára alapított indokát, miután a felperes sem arra alapította a keresetét, hogy a követelés reá ruháztatott, vagy neki engedményeztetett,egyéb megfelelő indokai alapján helybenhagyatott. A m. kir. Kúria (1903. január 29-én 789/v. sz. alatt.) Mindkét alsóbirósági ítélete megváltoztattatik; felperes kereshetőségi joga megállapíttatik, ezen ítéleteknek a perköltségre vonatkozó rendelkezésük hatályon kivül helyeztetik és az I. fokon eljárt kir. tszék utasittatik, hogy a kereseti követelés érdeme felett az összes perbeli és felebbezési költségre is kiterjedő határozatot hozzon, stb. Megokolás: Az első biróság által Ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen megállapított tényállás szerjnt felperes azon ügyletre vonatkozólag, melyből a kereseti követelés származott, az Export gőzm. r. t. eladóval szemben jótállást (delcredere) vállalt és ezen kötelezettségéből folyólag a nevezett társaság felperest, illetve óvadékszámláját a kereseti követelésnek megfelelő összeggel megterhelte. Minthogy pedig a per adatai szerint a nevezett részv. t. ezt a követelését az alperes csődtömeg ellen be nem jelentette, s minthogy a csődt. 69. §. érteim, a közadós egyetemleges adóstársai ezen fizetéseket, amelyeket az elvállalt kötelezettségnél fogva később kellene teljesiteniök, a csődtm. ellen bejelenthetik, ha a követelést maga a hitelező nem érvényesiti, ebből pedig önként következik, hogy az ily követelés iránt, amennyiben annak I fennállása a felszámolási tárgyaláson kifogásoltatott, a bejelentő a csődt. 145. §. alapján a külön pert is foganatba tenni jogosult, mindkét alsó biróság ítéletét megváltoztatni, a felperes kereshetőségi jogát megállapítani és ebből folyólag az I. fokon eljárt kir. tszéket további eljárásra utasítani kellett. Bűnügyekben. Azzal a kijelentéssel, hogy a sértés halálos eredményének megállapítása inkább a szakértők részéről volt megoldandó, az esküdtbíróság elnöke a bizonyítás eredményére vonatkozó és a bizonyítékok mérlegelésére is kiterjedő véleményt nyilvánítottmert az orvosok lelete és véleménye szintén csak a bizonyító adatokhoz tartozik Minthogy pedig a Bp. 363. §. 3. bekezdése az ily véleménynyilvánítást egyenesen tiltja, a fejtegetés ezen részével az esküdtbíróság elnöke a most idézett törv. szakasz rendelkezését sér> tette meg és a bp. 427. §. 5. p. alá eső semmisségi okra adott 1 alkalmat