A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

A JOG 49 világosság oly fokú volt, hogy a deszkát látni lehetett, felperes Uhát tartozott volna annyi elövigyázatot tanúsítani, hogy a deszka törött voltát látva, az arra való lépést kikerülje és igy a gondatlanság nem az alpereseket, hanem telperest magát illeti. Ez a panasz szintén alaptalan. A felebbezési birósá^ tényállása szerint az alperesek házának vízlevezető csatornája az utcai járdát szélességében szeli át és fedőlapként csak egy deszka szolgál, mely oda megerősitve nincs. Alperesek nem is védekeztek azzal, hogy a csatorna befedéséről és a fedél i endbetartásáról a község és nem az alperesek tartoznak gondoskodni. A nyilvános közlekedésre szolgáló járda céljánál fogva keil hogy a közlekedés akadálytalanságának és biztonságának is megfeleljen, éspedig olyképpen, hogy a járdán közlekedő közönségnek arra is ügyelnie kelljen, hogy a járdának valamely részére való reálépést a biztonság szempontéból kerülje. A járdának ez a követelménye nem függ attól, hogy ajárda minden részei meg vannak-e ugy világítva, hogy a veszélyes helyek felismerhetők, mert a járdának meg nem világítása esetében is biztosnak kell lennie. Az alpere ek házából kivezető csatorna fedele a járdának részét teszi és igy alperesek a házi csatornájuk fedő deszkájának oly állapotban való fentartásáról voltak kötelesek gondoskodni, hogy a járó-kelők arra még megnemvilágitása esetében is veszély nélkül reáléphessenek. Minthogy pedig a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett és kiegészített tényállása szerint az alperesek házi csatornájának itdödeszkája a csatorna fölé megerősítve nem volt, sőt az hosszában már a felperest ért baleset előtt meg is volt hasadva, ugy, hogy a járókelők testi épségét veszélyeztette is s felperes balesete is ebből az okból következett be, ennélfogva nem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal, hogy alperesek gondatlanságát és ebből kifolyóan az ezzel okozati össíelü^gésben álló balesetre vonatkozóan felperessel szemben kártérítési kötelezettségüket megállapította. Minthogy a felebbezési biróság csak a követelés alapja felett közbenszóló ítéletet hozott és az ügyet a S. E. 167. §-a értelmében további tárgyalás végett az elsöbirósághoz visszautasította; ennélfogva a felülvizsgálati eljárás költsége ezúttal csak megállapítandó volt, a követelés mennyisége felett hozandó ítéletre tartozván annak a kérdésnek a megbirálása, hogy a költséget melyik peres fél viselje. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Igaz ugyan, hogy ha a váltót az elfogadó akképp rendezi, hogy az azon alapuló kötelezettsége megszűnt, akkor a váltó célját eri s ezzel az összes váltókötelezetteknek a váltónyiiatkozatokból eredő kötelezettsége megszűnik, azonban pusztán az a körülmény, hogy a lejarc váltó helyett ujabb váltó adatott, a korábbi válton alapuló kötelezettséget nem szünteti meg. ha az ujabb valto a felek egyező akaratával csak fedezetképp adatott. Az újvidéki kir. tszek mint csődbíróság (1901 június 10-én 5,203. sz. a.) S t a d 1 e r Jakab dr. ügyv által képv. S. Adolf és Ignácznak, Nemes Sándor dr. ügyv. mint volt R. és N. cég csödtomeggondnoka ellen 6,000 K. iránti váltóperében következőleg itéit: Felperes leszállított keresetének hely adatik s ehhez képest R. és N. cég csődtömege ellen 1900. július 21-én bejelentett 3,000 K. váitókövetelésböl 2,100 K. töke, továbbá 3,000 K. utáni 1900 aug. 10-étől 1900 szept. 10-ig, 2,400 K. után 1900 szept. 10-étől 1901 jan. 9 ig és 2,100 K. után 1901 január 9-től számítandó (i° o kamata, 9 K. 55 fill. óvási és 73% váltódij; továbbá a vb. R. N. cég csődtömege ellen 1900 július 18-án bejelentett 3,000 K. váltótőke, ennek 1900 június 10-étó'l számítandó 6°/o kamata 9 K. 55 fill. óvási és i/s°A> váltódij vb. R. és N. cég csődtömegével szemben valónak kimondatik. Alperes végrh. terhével köteleztetik, hogy felperesnek 136 K. 60 fill. perköltséget 15 nap a. megfizessen, stb. Megokolás: Felperes a keresethez csatolt váltók alapján 3,000—3,000 K. követelést jelentett be vb. R. és N. cég csődt. ellen, kéri hogy azok valódiaknak elismertessenek s a követelések II. osztályába soroztassanak. A csődt. gondnok a felszámolási tárgyaláson kifogásolta ezen követelések valódiságát, mert azok értéke már kiegyenliltetett s mert az eredeti váltók felmutatva nem lettek. Felperes a jelen perben kéri, hogy a két váltón alapuló 6,000 K. követelése és felszámított járulékai valódiaknak kimondassanak, mert követelései fennállanak s per során keresetét 5,200 K-ra leszállította, mert a B.Ja. váltóra H Adolf váltóelfogadó 1900 szept. 10-én 600 koronát, 1901 jan. 9-én 300 K-t fizetett. Ezen fizetések a felp. által hiteles alakban csatolt könyvkivonatból is kitűnnek. Alp. kéri a keresetet elutasítani s felperest a perköltségek megfizetésére kötelezni, mert a kereseti váltó követelések nem állanak fenn, azok az elfogadók által készpénzzel s esetleg uj váltókkal kiegyenlítettek s az uj váltó adása által a régi váltóügylet megujittatván, az alapváltók többé nem érvényesíthetők. A kir. tszék nem látja bizonyítva azt, hogy a keresethez csatolt váltók akár készpénzzel, akár uj váltók adása által vagy más módon kiegyenlittettek, vagy hogy az alapváltók uj váltók adása által megujittaltak volna. A felperes által hiteles másolatban csatolt könyvkivonatból egyéb fizetés, mint amely H. Adolf által a B) a. váltóra teljesíttetett ki nem tűnik. Az alperes által ajánlatba hozott főeskü általi bizonyításba felperes bele nem egyezvén, annak a csődtörv. 145. §. és a váltó elj. 26. § érteim, helye nincs. Az eskü alatt kihallgatott H. Adolf s több tanú vallomása alapján csak az állapitható meg, hogy a váltók elfogadók H. Adolf és G. Milos a kereseti váltók lejárata után fedezeti váltókat adtak felperesnek, G. Milós többször prolongált, H. Adolf pedig 900 K. erejéig törlesztett. Ezek a fedezeti váltók nem szolgáltak a kereseti váltók kiegyenlítésére: az esetleges fizetés nem a fedezeti váltóra, hanem az alapváltóra történt. A kereskedelmi forgalomban szokásos, hogy a lejárt váltó óvatolása mellett a hitelező egyikmásik váltókötelezettől uj váltót vesz fedezetül, melyet az későbbi időpontban, esetleg részletekben törleszt, az alapváltót azonban ez által nem tekintik a felek kiegyenlítettnek, sőt azt a hitelező megtartja magának s az összes váltókötelezettek elleni jogait fentartja: különösen fentartja azon váltóadósokkal szemben, akik az uj fedezeti váltót alá nem írták. A fenforgó esetben is felperes fedezeti váltókat vett H. Adolf és G. Milos váltóelfogadóktó! anélkül azonban, hogy akár őket, akár a forgató R. és N. céget a váltói kötelezettségbőt kibocsátotta volna; amit a fentieken kívül az is bizonyít, hogy az eredeti váltók felperes birtokában vannak. Minthogy ezek szerint alperes a kereseti váltókövetelés kiegyenlítését nem bizonyította, a keresetnek helyt adni s a hátralékos 5,000 K. váltótőkét és járulékait a csődtömeggel szemben valódiaknak elismerni kellett, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1901 novemb. 21-én 4,372. sz. a.) Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasitutik és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy az alperes által képviselt csődtömeg részére 15 nap a., a felebbezési költségekkel együtt 162 K. 60 fill. perköltséget fizessen, stb. Megokolás: Felperes beismerte, hogy a csatolt eredeti váltóknak elfogadói uj váltókat adtak; azonban azt vitatta, hogy a kapott uj váltók csak fedezeti váltók sa kereseti váltókon alapuló követelési joga továbbra ís érvényben maradt a kibocsátó vagyonbukott cég ellen. G. Milos és G. B. tanux vallomása szerint tanuk utóbbi tanúnak váltóelíogadmánya helyet uj váltót állították ki felperes részére, azonban felperes a keresethez A) a. csatolt váltót is vissza tartotta addig, míg az uj váltó értékét ki nem fizetik, az ésA)B) a. csatolt váltóra nézve H. Adolf elfogadó azt vallotta, hogy a helyett ő is uj váltót állított ki felperesnek de a kereseti régi váltó felperesnél maradt addig, mig tanú az uj váltót ki nem fizeti. Ezek szerint és mert a per folyamán felperes is azt adta elő az uj váltókra nézve, hogy az uj váltók beváltása bizonytalan, de amennyiben azok értéke részben vagy egészben befolyna a befolyandó összegnek megfelelő ossz get felperes a csődtömeg marasztalása esetében sem veheti fel, nyilvánvaló, hogy az uj váltók nem csupán fedezeti váltók, hanem olyan uj váltók, amelyekkel a kereseti váltók értéke kielégítést nyert; még pedig az elfogadók részéről; minélfogva felperesnek váltókövetelése az összes váltókötelezettek, tehát a kibocsátó vagyonbukott cég ellen is meg szűnt. Annál is inkább, mert habár az uj váltók csupán hitelhosszabbitás végett állíttattak is ki az elfogadók részére, az a hosszabbítás az összes váltókötelezettek javára szolgál. Ezekből az okokból az elsőbiróság Ítélete megváltoztatott, felperes leszállított keresetével elutasíttatott és mint pervesztes az összes perköltség fizetésére az 1868 évi LIV. t.-c. 251. §. értelmében köteleztetett. A m. kir. Kúria (1902. évi december 30-án 99/V. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Egyszer.-mind az alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy felperesnek 15 nap alatt 79 K 30 f. felebbezési költséget fizessen stb. Megokolás- Igaz ugyan, hogy ha a váltót az elfogadó akkép rendezi, hogy az azon alapuló kötelezettsége megszűnt, akkor a váltó célját éri, s ezzel az összes váltókötelezetteknek a váltó nyilatkozatokból eredő kötelezettsége megszűnik, azonban pusztán az a körülmény, hogy a lejárt váltó helyett ujabb váltó adatott, a korábbi váltón alapuló kötelezettséget nem szünteti meg, ha az ujabb váltó a felek egyező akaratával csak fedezetkép adatott, Hogy pedig a jelen esetben az ujabb váltók adása tényleg ezen a módon történt: azt bizonyítja G. A. és B. Á.tanuknak az az egyező vallomása, hogy a kereseti váltók elfogadói az ujabb váltókat csak abból a célból adták, hogy ezeket a felperes leszámitoltathatta, s hogy a mellett a felperes a kereseti váltókon alapuló jogait az elfogadók ellenében is fentartotta. Ekkép pedig az elfogadóknak sem szűnt meg a kereseti váltókon alapuló kötelezetsége, következésképen a váltókat forgató közadós cégé sem. Ezekből az okokból, valamint benne felhozott egyéb indokok alapján, az elsőbiróság ítéletét kellett helyben hagyni és a perköltség fizetésére kötelezett alperest a felperes sikeres felebbezési költségében is marasztalni. Közk. társaságnál az egyes tagok felelőssége a keresk. jog szabályai szerint bírálandó el; minthogy a tarsasági kötelezettségekért tekintet nélkül arra, hogy a kötelezettség polgári, vagy váltójogi viszonyból származik, a közkereseti társaság tagjai egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek, es ezekből folyólag a keresettel szemben egyedül érvényesített alperesi kifogás jogszerű alappal nem bir. A beszterce bányai kir. tszék mint váltóbiróság (1901. dec. 14-én 4,987/v. sz. a.) S t r a u s z Mózes dr. üg\v. ált. képv. --Turóci