A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A házassági törvény 54. és 55 §-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel

A JOG 97 kat a talán fogadja el a tévedés tárgyául, a mi tö.vényünk ezek bteül csak hármat fogadott el. (Impotencia; rovott előélet; az a körülmény, hogy a házasság megkötésének időpontjában a nó ,degen férfitől teherben volt.) Törvényünk intenciója eltekintve a taxácó elvének következményeitől, kizárja más esetekben a tévedés fönntorgását. Indokolásában mint mas alkalommal is reámutattunk — a nemi érintetlenséget és azon körülményt, hogy a nő a házasság megkötése előtt idegen férfitől szült, kizárja a lényeges tulajdonságok közül. Nem tekinti ezeket oly tulajdonságoknak, melyek a házasfél erkölcsi érzelmének súlyos sérelmét idéznék elő s ez által okot szolgáltathatnának a házasság megtámadására. Igaz volna ez ? Annyira sülyedt volna már a házasság erkölcsi nívója, hogy a nő erkölcsi tisztasága nem lényeges kvalitás ? A fentebb kifejtettek fenntartása mellett sem tudunk erre igenlő feleletet adni. Nem tekinthetjük irányadóknak e tekintetben a minden bizonnyal előforduló kivételes eseteket s nagyon szomorú jelenségnek kell tartanunk, ha oz ily kivételek szaporodnának. Ez érvelések ellenében fel lehet hozni — mint a javaslat indokolása is tette — a gyakorlati eszközlés nehézségeit. A H. T. javaslatának egyik jeles bírálója, Sclnvarcz Gusztáv is a házassági kötelék biztonsága érdekében vélte a javaslat 75. §-át (mai 54. §.) fenntarthatónak.3) Mig azonban a gyakorlati eszközlés nehézségeit illetőleg jól meg kell fontolnunk, vájjon ilyen az egész intézmény elvi jelentőségébe vágó kérdésnél az elvet ejtsük-e inkább el, vagy — mi szerintem sokkal kivánatosabb — küzdjünk meg a gyakorlati nehézségekkel, a házassági kötelék biztonsága kérdésénél az erkölcsi jellegnek gyakorlati szükségessége és a könynyelmü házasságkötések, valamint az ezekkel karöltve járó érvénytelenítési perek lehetetlenné-tétele mérlegelendők mint releváns momentumok. Az ethikai jelleg itt kapcsolatba hozható a gyakorlat követelményeivel. A német ptkv. javaslata felett folyt bizottsági tárgyalások alkalmával helyesen fejtették ki épp a praktikus jogászok, hogy ily házasságok, nem lévén erkölcsi létalapjok, csak növelik a szerencsétlen házasságoknak amúgy is nagy számát. Avagy talán ezzel büntessük a könnyelmű, gondatlan házasfelet? Ily, a házasság ethikai céljával össze nem férő büntetést nem kellene az államnak alkalmazni. Szociális bajok, a családi élet harmóniájának megbi mlott egyensúlya, a válóperek számának emelkedése, és csak igen kevés esetben lesz kibékülés, a viszonyokkal való megalkuvás a következménye. Hogy az indokolás által még külön is kizárt esetekben mennyivel biztosabban fognak e következmények beállani azt hisszük, szükségtelen még külön is indokolni. Törvényünk a tévedésre vonatkozólag a taxác'.ó elvét fogadván el. a ^lényeges tulajdonságok)) kitétel szövegében elő nem fordul. A német ptkv. pedig a helyett, hogy mint a mi tv.-ünk az 55. §-ban szűkszavúan igy fejezné ki magát «wesentliche Eigenschaftenn. körülírással él s ez által biztos határvonalakkal jelöli ki az irányt a judikatura számára. íme a magyar és némtt törvények összehasonlított rendelkezései közt a különbség. Ott szoros taxáció, itt elvi általánosítás, ott a házasság ethikai jellegének sok tekintetben negligálása, itt te^es érvényrejuttatása. Lehetségesnek tartom, ha a német ptkv. első tervezete a mai törvénnyel megegyeznék, hogy ennek hatása alatt talán a mi házasságjogi kodifikációnk is helyes irányban szabályozta volna e kérdést. így azonban a fennálló különböző jogrendszerek mellett ujat nem teremtett s a régiekből is csak azt tartotta meg, ami mindegyikben benne volt. A német ptkv. idézett rendelkezése ujitás, mégpedig derék ujitás a tévedés házasságjogi szabályozásánál. Nem lesz érdektelen főbb vonásokban figyelemmel kisérni keletkezésének történetét. A német ptkv. I. tervezetében az 1,259 §. a), b), c), d) alpontja szabályozták az összes megtámadási okokat. Az a) alpont azonban a tévedést nem szabályozza. E helyett a megtévesztéssel (Betrug) kapcsolatban állit fel egy másik fogalmat, mely a hallgatás általi megtévesztés konstrukcióját tartalmazza. A tervezet 1,259. §. a) pontjában ugyanis azt olvassuk : «als Betrug, durch welchen einer der Eheschliessenden von dem anderen Theile widerrechtlich zur Eheschliessung bestimmt worden, ist es insbesondere anzusehen, wenn ihm solche persönltche Eigenschaften oder Verhaltnisse verhehlt sind. . . .» (Következik az 1,333 §-ban foglalt körülírás eltérő szövegezésben.) E rendelkezés széleskörű közlési kötelezettséget állapit meg, mely nemcsak az összes lényeges személyi *) Scbwartz Gusztáv: A házass. jogról szóló törvényjavaslat bírálata ellenjavaslattal. 28 L tulajdonságokra, hanem még a másik félre vonatkozó lényeges körülményekre is kiterjed. Az indokolás (Motive IV. k. 71 s k. 11.) ez álláspont igazolásául utal a judikatura álláspontjára, kiemeli a házasság prepotens erkölcsi jellegét («die Ehe als ein vorzuiegendes sittliches Verha'tnissn ), a házasság sajátos voltát és az államnak a házasság fentartásában rejlő érdekét. A jelen törvényes szabályozást a második tervezetet megállapító bizottság javasolta. (V. ö. Protokolle IV. k. 75 s k. I.) Eredményére, jogi hatályára mind a két szabályozás megegyezik. Akár a hallgatás általi megtévesztést, akár a tévedést fogadjuk el, ha alapul m'ndkét esetben a lényeges tulajdonságoknak ugyanaz a köre szolgál, a házasság u. azon esetekben lesz megtámadható, akár egyik, akár másik ok alapján. Eltérés annyiban áll fenn, hogy a tévedést szabályozó 133. §. elhagyta az 1,259. §-ban (Entwurf I.) foglalt «Verhaltnisse» kifejezést, melynek felvétele tényleg túlságos tág szabályozást eredményezett volna. Elvi szempontból, épp a házasság ethikai jellegére tekintettel pedig kétségtelenül a mai törvényes szabályozás helye lendő; ily széleskörű közlési kötelezettség nem felel meg a házasság ethikai jellegének, másfelől a gyakorlati életben sok tekintetben alig vihető keresztül. A megtévesztés kérdésében nincs oly nagy eltérés a mi ht.-ünk 55. §-a és a német ptkv. 1,334. §-a közt, bár maga a szövegezés egyfelől, a judikatura más részről lényeges különbségeket mutatnak föl. A német ptkv. 1,334. §-ának első mondatában ezt olvassuk : «Eine Ehe kann von dem Ehegatten angefochten werden, der zur Eingehung der Ehe durch arglistisclie Tauschung über solche Umstiinde bestimmt worden ist . . .» következik az 1,333. §-ban használt körülirás. A mi törvényünkben az «arglistische Tauschung» jellegzetes fogalmának a Sclnvarcz Gusztáv által ajánlott tudatos előidézés felel meg. A legfontosabb eltérés a megtévesztésnek alapul szolgáló esetekben rejlik. E tekintetben a német törvény a házasság ethikai jellegére vonatkozó aggódó gondossággal, nemcsak a mi törvényünkben kizárólagosan elfogadott lényeges személyi tulajdonságokat veszi szabályozása körébe, hanem az ennél többet magába foglaló «Umstándc» kifejezést használja, mely alatt a lényeges tulajdonságokon kivül a lényeges körülmények is értendők. Nem tartotta ezt a törvény elfogadhatónak a tévedésnél, viszont azonban «arglistische Tauschung» esetén épp a házasság ethikai jellegére tekintettel kellett elfogadnia, hogy azonban épp az által ne az ellenkező eredmény álljon be s a vagyoni viszonyokban való megtévesztés elfogadása a házasság üzletté törpülését elő ne segitse, kimondja e §. 2. bek.: «Auf Grund einer Táuschung über Vermögen.sverha'tnisse findet die Anfechtung nicht statt. Mig a német ptkv. e §-ában az «Umstánde» kifejezés jellemzésére az előző 1,333. §-ban alkalmazott helyes körülírást használja, a mi ht.-ünk, mely a lényeges tulajdonságok fogalmát csak az 55. §-ban ismer', a közelebbi meghatározást jobbnak látta a judikaturára birni. A Kúria a német ptkv. szellemében tartott elvi meghatározást ad, melyben mint releváns momentumokat hangsúlyozna a házasfelek egyéniségét, életviszonyait, a házasság célját. (Kúr. 1898. ápr, 1. 40ti. sz. M. X. 16. 233.) De hogy felmerülő konkrét esetekben mégis mily ellentétben áll a német ptkv. rendelkezéseinek szellemével, elég lesz ama már többször utalt határozatára utalnunk, mely a megtévesztéssel kapcsolatban a nemi érintetlenséget egymagában véve nem tekinti lényeges személyi tulajdonságnak. (Kúr. 1898 április 6. 5,759. M. IX. 1897.) Ezzel szemben a német ptkv. kommentátorai és rendszeres feldolgozói mily egészen divergens álláspontot követnek. A lényeges személyes tulajdonságok közé számítják — nemis szólva a nemi érintetlenségről, mely a német tudományban és judikaturában a tévedés és megtévesztés egyik legfontosabb alapjául vétetik — a tékozlási mániát (Verschwendungsuchti, időközi deliriumot, csúnya betegségeket (eckelhafte Krank heiten) sőt a tudomány az xUmstánde» elemzésénél annyira megy, hogy lényegesnek veszi azon körülményt, hogy az egyik házasfél szülője váltót hamisított. (V. ö. Endemann : Lehrb. des bürg. Rechts II. k. 657 s k. II.; Neumann: Handausgabe des Bgb.-s. II. k. 729 1) A német judikatura azonban a speciális viszonyok gondos mérlegelésével mindig me^ tudta óvni a helyes mértéket, mely hathatósan védelmezi a házasság erkölcsi jelentőségét, másrészt távo'tartja magát indokolatlan tulhajtásoktól (V. ö. Rg. 17. 246; 23. 331 ; 25. 192.)