A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 11. számához. Budapest, 1903 március 15. Köztörvényi ügyekben. Felperes eredetileg ausztriai állampolgár volt, alperes tehát az ausztriai állampolgárságot azzal megszerezte, a bajor polgárságot pedig elvesztette, hogy felperessel érvényes házasságot kötött. Minthogy pedig a felperes volt lakhelye szerint illetékes tszéknek ítélete nemcsak a felperesre mint akkor még ausztriai allampjlgárra, hanem alperesié, - mint szintén ausztriai állampolgárra sem tekinthető kötelezőnek, mert felperes azt ki sem mutatta, hogy alperes az előző különélés tartama alatt az ausztriai államkötelékböl elbocsáttatott s a bajor állampolgárságot visszanyerte : a masodbiroság által ily körülmények között nem volt kimondható, hogy a bajor bíróság bontó Ítéletének hatálya az alperesre kötelező volt s ebből kifolyólag az 1894 : 31. t.-c. 142. S-a hivatalból helytelenül alkalmaztatott s így miután felperes utóbb a magyar állampolgárságot megszerezte, a magyar állampolgár házassági perében pedig az idézett t.-c. 114. §. érteim, csak a magyar bíróság ítélete hatályos, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával a bontás kérdésének érdemi eldöntését elrendelni kellett. A bpesti kir. törvényszék (1901 október 1 ó-én 23,578. sz. a.) Parall Ferenc ügyv. által képv. G. Jánosnak, előbb Meller Izsó dr. áltai képv., most pedig személyesen perlekedő neje szül. K. Karolina'Vilma eilen, házasság felbontása iránt folyamatba tett és K o r m a n n Frigyes dr. ügyv. mint hivatalból kirendelt házasságvédő közbejöttével tárgyalt kötelek felbontása és végleges nőtartás iránti viszonkeresettel élt, — perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és a G.János és K. Karolina Vilma között Eriangenban (Bajorország) az ottani állami anyakönyvvezető előtt 1876 év január 25-én létrejött házasság, alperes viszonkereseti kérelmére, felperes hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. c) pban meghatározott bontó ok alapján ezennel bíróilag felbontatik és felperes vétkesnek nyüvánittatik. A házasságból életben levő kk. gyermek nem származott. Havi 50 K. nőtartás dij iránti követelésével alperes elutasittatik, stb. stb. Megokolás: Az időközben magyar állampolgárságot és lipesten községi illetőséget szerzett felperes bebizonyítván, hogy a feleknek az országban együtt lakásuk soha sem volt, a jelen perre felperes lakhelye szerint illetékes ezen kir. tszék hatásköre és illetősége elfogadandó. A per érdemében felperes keresetével azért lett elutasítva, mert mivel sem bizonyított olyan okot, melynek alapján az 1894: XXXI. t.-c. 75. §. érteim, a felek házassága a 85. §-nak megfelelően, alperes vétkesnek nyilvánítása mellett, felbontható lenne. Alperes ellenben F. E. és F. J. tanuk vallomásával, nemkülönben az 1,563 sz. kérvényhez E-,, a. csatolt bejelentési hivatali bizonyitványnyal és a 4'/. a. felperesi levéllel bizonyítván, hogy felperes A. Máriával házasságtörő viszonyban él, mely tény az 1894: XXXI. t.-c. 30. §. c) pontja alá eső erkölcstelen élet megátalkodott folytatását képezi, — tekintve pedig, hogy a felek közt kibékülést sem az ismételten megejtett birói békéltetési kísérletek, nem pedig a feleknek az 1900. évi 24,591. sz. Ítélettel elrendelt 6 havi ágytól és asztaltól való különélése nem eredményeztek, de az a feleknek már mintegy 22 év óta tartó különélése után már nemis remélhető és tekintve, hogy a fent hivatkozott tényállás mellett a per összes körülményeit és a felek életviszonyait szorgosan méltatva, a további együttélés a felbontást szintén kérő alperes félre nézve elviselhetlennek mutatkozik, mert habár a 2-ik békéltetésnél a felperessel való kibékülésre hajlandónak nyilatkozott, felperes határozott ellenzése folytán a per korábbi állásán változás nem állott be, minek folytán alperes a perben kifejtett viszonkereset kérelméhez ragaszkodni volt kénytelen: mindezeknél fogva a felek házassági köteléke alperes viszonkereseti kérelmére az 1894. évi 80. t.-c. c) p. alapján felp. hibájából felbontandó és a 81. §. érteim, felperes vétkesnek nyilvánítandó volt síb. Nőtartás iránti követelésével alperes azért lett elutasítva, mert az 1900. évi 17,244. sz. jkvhöz M) alatt csatolt és a házasság felbontására irányzott szándékból irt levelében alperes felperes irányában minden igényéről lemondott; de az 1894. évi XXXI. t.-c. 90. §. érteim, a nem-vétkes nő is csak az esetben kívánhat tartást, ha arra saját jövedelme elégtelen, F. E. és F. J. tanuk vallomása szerint pedig alperes mint gazdasszony oly jövedelemmel bir, melyből magát tisztességesen el is tartja stb. stb. A bpesti kir. ítélőtábla '1902 március 24-én 9,566. sz. a.) I ítélete: Az elsőbiroság Ítéletének azt a részét, mely szerint felperest I keresetével elutasította, valamint a hivatalból is megvizsgált azt 1 a részét, mely szerint alperes viszonkeresetének hely adatott és I a peres felek között létrejött házasság felperes hibájából felbontatott és felp. vétkesnek nyilváníttatott, azonfelül felperes alperes I részére 2<>0 K. perk. fizetésére köteleztetett, megváltoztatja, felperes keresetének helyet ad és a bajorországi fürthi országos tszék 226,93. sz. a. kelt 1894. febr. 12-én kihirdetett és ez év április 5-én jogerőre emelkedett Ítéletének, mely szerint a G. J. és K. Karolina V. között Erlangenben az ottani állami anyakönyvvezető előtt 1876 jan. 25-én létrejött házasság felbontatott, joghatályát felperesre is kiterjeszti, alperest ellenben viszonkeresetével elutasítja és a perk.-et a peres felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Megokolás: Felperes keresetében előadta, hogy 1876 jan. 25-én mint osztrák alattvaló és mint róm. kath. Erlangenben a ref. vall. alp. K. Karolina Vilmával törv. házasságra lépett, mely házasságot azonban az akkor illetékes fürthi bajor kir. országos tszék az 1894 febr. 15-én 226/93. sz. a. hozott Ítéletével végleg felbontotta; miután azonban az E) a. honosítási okirat szerint felperes időközben a magyar honosságot megszerezte és 1896 márc. 13-tól magyar állampolgár és D) szerint budapesti illetőségű és tekintve, hogy mint osztrák alattvaló és mint róm. kath. a hivatkozott Ítélet által feleségétől jogérvényesen elválasztva nem lett és a hozott házasság-felbontó Ítélet csakis alperesre, mint ref. vallásura bir érvénynyel, kérte az alperessel kötött házasságának végleges felbontását; miután pedig az 1894: XXXI. t.-c. 114. §. szerint a magyar állampolg. házassági perében csak magyar bíróság Ítélete hatályos és a jogszabályok alkalmazása a biróság hatásköréi e tartozik, a kir. tábla pedig a felp. által alkalmaztatni kért 80. §. alkalmazásának helyét nem látta; miután, ha a házasság a jelen törvény hatálybalépte előtt csak az egyik házasfélre nézve bontatott fel, nem a 80. §., hanem a 142. §. szerint a másik házasfél kérheti, hogy a felbontó Ítélet hatálya reá is kiterjesztessék, ennélfogva az elsőbiroság Ítélete azon részének, mely szerint felperest keresetével elutasította, megváltoztatása mellett a bajorországi fürthi országos törvényszéknek 229/93. sz. Ítéletének hatályát felperesre is kiterjeszteni kellett. De megváltoztatandó volt az elsőbiróság ítéletének az a része is, mely szerint alperes viszonkeresetének hely adatott és felperes alp. részére perk. fizetésére köteleztetett, mert alperesre nézve a fürthi országos tszék ítélete jogerős és igy a közte és felp. között fennállott házasságnak ujabb felbontását nem kérheti és mert az alperes pervesztessé válván, a nyertes felperesnek az alperes perköltségében való marasztalásának helye nincs. Tekintettel azonban a perbeli körülményekre, a kir. tábla a perköltséget az!868:LIV. t.-c. 251. §. alapján kölcsönösen megsemmisittetendőnek találta. A m. kir. Kúria (1902 okt. 9-én 4,494. sz. a.) Ítélete: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával a házasság felbontásának kérdése érdemileg eldöntendőnek kimondatik, ehhez képest a másodbiróság érdemi uj határozat hozatalára utasittatik stb. Megokolás: A keresethez C) a. csatolt honosítási okirat tartalma, továbbá az A) a. csatolt közokiratra vezetett záradék és felp. előterjesztése szerint is felp. eredetileg ausztriai állampolgár volt, alperes tehát az ausztriai állampolgárságot azzal megszerezte, a bajor polgárságot pedig elvesztette, hogy felperessel 1876 jan. 25-én Eriangenban az ott fennálló törvények szerint érvényes házasságot kötött. Minthogy pedig a felperes volt lakhelye szerint illetékes fürthi bajor kir. orsz. tszéknek 1894 február 15-én 286/1293. sz. Ítélete nemcsak a felperesre mint akkor még ausztriai állampolgárra, hanem alperesre, — mint szintén ausztriai állampolgárra — sem tekinthető kötelezőnek, mert felperes azt ki sem mutatta, hogy alperes az előző különélés tartama alatt az ausztriai államkötelékből elbocsáttatott s a bajor állampolgárságot visszanyerte: a másodbiróság által ily körülmények között nem volt kimondható, hogy a bajor biróság bontó Ítéletének hatálya az alperesre kötelező volt s ebből kifolyólag az 1894: XXXI. t.-c. 142. §-a hivatalból helytelenül alkalmaztatott s igy, miután felperes utóbb a magyar állampolgárságot megszerezte, a magyar állampolgár házassági perében pedig az idézett t.-c. 114. §. érteim, csak a magyar biróság Ítélete hatályos, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával a bontás kérdésének érdemi eldöntését elrendelni s a másodbiróságot uj határozat hozatalára utasítani kellett. A közadósnak az a kötelezettsége, hogy a bérlet tárgyat a bérleti idő leteltével előbbi állapotába visszahelyezze, a perben vita tárgyává sem tétetett. Minthogy pedig a csődtörvény 42. §-a szerint a közados által kötött bérleti szerződésnél a csődnyitás napjától kezdve a közadós helyébe a csődtömeg lép. minthogy a közadós mint bérlő részéről kötött bérleti szerződés annak szerződésileg megállapított lejárta előtt csak az egyik vagy a másik szerződő félnek felmondásával szüntethető meg, ily felmondás hiányában pedig annak a bérbeadott