A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

A JOG annak theoretikus voltát, minthogy az a gyakorlattal összhangba nem hozható; a kritikusok között pedig a jogi tudománynak vezércsillagait találjuk, mintDernburg és La b and, kikről feltehető s el is ismerik, hogy a kereskedelmi ügyek észszerű vezetéséhez hozzájárulni kívánnak. A Pommer-féle jelzálog- és részvénybank, nemkülönben a lipcsei bank előzményei a közvéleményt arra indították, hogy a kormányt meggyőzze, mily sürgősen szükséges magasabb igazságügyi hivatalnokokat bizonyos ideig nagyobb kereskedésben vagy bankban gyakorlatilag kiképeztetni, olycélból, hogy a kettős könyvvitelt, az üzleti szokásokat, egyszóval az egész kereskedelmi életet megismerjék. Sok magasabb hivatalnok ezt maga is megtette és ezáltal oly követelésnek tett eleget, mely a mi modern időnk lényegének föltétlenül szükséges, mert miként Ítélkezne például a bíró a polgári törvénykönv alapján, ha a 'kereskedelmi szokást* maga nem ismeri. Örvendetes, hogy a weimari igazságügvminisztérium ezen indítványt először fogadta el. Valószínű, hogy a jövendőbeli weimari bíráknak alkalmuk fog nyilni, magukat kereskedelmi uton tökéletesbiteni. Eddig élvezett jogi tudományuk ezáltal alapvető érdeket fog kielégíteni, ha a kereskedelmi gyakorlatban mindazon dolgokat önmaguk felfogásával figyelhetik meg, mit eddig csak hallomásból tudtak. Akkor aztán elvárhatjuk, hogy később mint birák ezen a téren is szakszerű ítéletet hozhatnak és hogy a weimari példához más igazságügyi minisztériumok is csatlakozván, a magasabb igazságügyi hivatalnokoknak a kereskedelmi ügyekben való gyakorlati kiképzésének szükségéről a többi müveit államokat is meggyőzik s idővel azokban követőkre találnak. Nyilt kérdések és feleletek, A hagyatéki eljárás köréből. (Felelet.) Fenti cím alatt a Jog 5-ik számában megjelent kérdésben, és a 8. és 9-ik számokban adott feleletekbe , foglaltakra legyen szabad véleményemet az alábbiakban kifejteni. Az én nézetem szerint az adott esetben sem örökösödési eljárásnak, sem örökösödési prejudiciáiis pernek helye nincs, hanem egyszerűen prejudiciáiis pernek, mégpedig annak megállapítása végett, hogy kinek j avára kötötte az elhalt Sz. J. az életbiztosítási szerződést? Abból ugyanis, hogy a biztosított kedvezményezettül a törvényes örököst jelölte ki, nem az következik, hogy tehát megállapítandó, kit illet a törvényes öröklési jog — ami egyedül lehet célja az örökösödési eljárásnak vagy pernek; hanem az, hogy megállapítandó a biztosított által tett jognyilatkozat értelme, vagyis az, hogy kit akart a biztosított kedvezményezettül kijelölni. Lényegileg ugyanígy vélekedik H. Sz. dr. is a 8-ik számban közölt válaszában, de nem marad következetes, midőn azt mondja, hogy az indítandó megállapítási per nem lesz kizárólag örökösödési per Egyáltalán nem lehet az, mert — mint fentebb kifejtetett — nincs arra szükség, hogy öröklési jog állapíttassák meg, hanem hogy egy jognyilatkozat értelmeztessék. És ha szükség lenne is a törvényes örökösi minőség megállapítására, ez sem lehetne cél, csak eszköz. Hiszen nem lévén hagyaték, örökösödés esete fenn nem forog. Nincs tehát örökös sem, csak olyan személy, ki örökös volna, ha lenne örökség. Ezen mit sem változtat azon körülmény, hogy a biztosított törvényes örökösről beszél. Ez csak támaszpont lehet legfeljebb nyilatkozatának bírói értelmezésénél. Mindezekben pedig nem csupán az elvileg helyesen indítandó per tárgyának precízebb körvonalozása foglaltatik, hanem annak a kérdésnek tisztázása is, hogy van-e helye előzetes, perenkivüli örökösödési eljárásnak? Mert ha az indítandó megállapítási per nem lesz örökösödési per, vagy jobban mondva, ha ilyen perre szükség nincs, akkor természetesen semmi értelme sincs a perenkivüli előzetes örökösödési eljárásnak. Megjegyzem még, hogy azért hangsúlyoztam fentebb, hogy az elvileg helyesen indítandó per tárgyát körvonaloztam, mivel in concreto azt is lehet mondani, hogy sikerrel folyamatba tehető a tisztán öröklési jogosultság vagy minőség megállapítására irányuló per is, mert hiszen a letett biztosítási összeg felett rendelkező bíróság nem kíván mást, mint annak birói uton való megállapítását, hogy a törvén) es örökösödési jog Sz. I. után megilleti-e kizárólag a kiutalást kért özvegyet? A biróság tehát ezzel megelégszik. Én mindazonáltal az özvegy képviseletében mégsem indítanék pusztán csak öröklési jogosultság megállapítására irányuló pert, mert lehet, hogy a per bírósága azt hagyaték hiányában tárgytalannak Ítélné, vagy hogy az alperesek — nem lévén helye viszonkeresetnek, mivel a per tárgya nem követelés — az általam megjelölt tárgyú pert tennék külön folyamatba s igy esetleg egy hiábavaló per költségeiben való marasztalásra szolgáltatnék alkalmat. Rojcsek Sándor, sükösdi betétszerk. albiró. Sérelem. Adalék a végrehajtási költségek megállapításához. Minden kommentár nélkül közlöm e végzést. Tessék a költségek arányát a követeléshez figyelembe venni. Mikor jön el a végrehajtók intézményének államosítása ? Végzés. 1903. V. 47/2 szám.É d e s k u t y L.cég és P a 1 u g y a i I. és fiai cég javára, Takáts Miklós elleni 133 kor. 45 fii!, és 109 kor. 44 fill. s jár. iránti ügyében 1903. V. 45/1. és 47/1. számú végzés következtében foganatosított kielégítési végrehajtásról felvett ezen jegyzőkönyv tudomásul vétetik és az eljárás körül felmerült költségek, éspedig I. Édeskuty L. cég ügyében 1. Bir. végrehajtó összes dijaiban 47 kor. — f. 2. Becsüs-dijban felerész 16 < — € 3. G r o s z László könyvvezetőnek könyvkivonat elkészítéséért felerészben 8 « — < 4. Leltározásnál segédkezett 2 kereskedősegédnek 8 napra felerészben 32 « — « 5. Zárak és lakatosmunkadij kiadásért felerész 1 « 20 « 6. Jegyzőkönyvi bélyeg felerész 6 « — « Összesen 110 kor. 20 f. II. Palugyai I. és fiai cég ügyében: 1. Bir. végrehajtó összes dijaiban 47 kor. 70 f. 2. Becsüs-díjban felerészben 16 « — c 3. Könyvvezetői dijban felerész 8 < — « 4. Leltározásnál segédkezett 2 kereskedősegéd dijában 32 « — < 5. Zárak és lakatosmunkadij 1 * 20 « 6. Jkvi bélyeg felerészben 6 « — « Összesen HU kor. 9U tr. Miről a felek értesíttetnek, a bemutatott iratok pedig Óváry Dezső bir. végrehajtónak az 1881 :LX. t.-c. 91. és következő § ai értelmében további eljárás végett jelentéstétel kötelezettsége mellett visszaadatnak. Kelt Selmec 1903 évi február 24-én. A se 1meci k i r. járásbíróság. P. H. Olvashatlan aláírás, kir. alj biró. Hü másolat hiteléül: Mihálovics Béla dr., budapesti ügyvéd. Vegyesek. A kongresszus a miniszternél. Programmszerüleg. — a birói kongresszus több tagja tisztelgett hétfőn, Stipl kongresszusi elnök vezetése alatt — az igazságügyminiszternél. Már előtte való nap, a kongresszus alkalmával is voltak vésztjósló viharmadarak, akik azt híresztelték, hogy a miniszter rémmód fel van háborodva a birák ellen, mert igényekkel fellépni merészkedtek. Lejárt az az idő, midőn az ilyen híresztelésekkel a bírákra még ráijeszteni lehetett. Azon percben, amidőn bennök a tes tületi szellem felébredt, megjött a bátorságuk is. De különben is rossz szolgálatot tesz a miniszternek az, aki róla iiy hírt terjesztett. Plósz a leghumánusabb, legjobb indulatú emberek egyike, aki bizonyára szívesen szeretne segíteni biráin is, — ha az tisztán tőle függne. De éppen mert más valaki tartja a kezét a nervus rerumon, kénytelen ő barátságtalan arcot vágni, mert nem segíthet a bajukon. Az audiencia lefolyása ekképp a szokásos volt. P 1 ó s z kedvesen fogadta a küldöttséget és igért, amennyit saját hatáskörében ígérhetett— azaz vajmi keveset. Keserű irónia, hogy a miniszter a séreimi küldöttség előtt annak bizonyítására vállalkozott, hogy mennyire j a v i t a javaslat a birák sorsán. Ezt bizonyára ő maga sem hiszi el komolyan, — de hát csak nem lehet a történt hibát és mulasztást nyiltan bevallani. A felelősség elvénél fogva, saját hátával kell fedeznie az igazságügyminisztérium közegeinek a javaslat körül tanúsított nembánomságát vagy egyenes mulasztását. r. I. Apróságok a kongresszusról. Nagy volt a meglepetés, midőn a kongresszusnak azon határozata után, hogy Do 1 e sc h a 11 előadó fényes beszéde kinyomassák és minden bíróságnak megküldessék, — kiderült, hogy e beszéd sem az előadó által Írásba foglalva, sem gyorsírók által lejegyezve nem volt. Arra a komplikációra tényleg senki sem számított. A rendező bizottság gyorsíróról nem gondoskodott, mert nem állott rendelkezésére semmiféle pénzalap; az előadó viszont arra számított, hogy nem kell leírnia azt, ami amugyis sztenografálva lesz. Most újból kell e keserves munkát végeznie, — reméljük, hogy a másolat nem fog az eredeti mögött állani. Persze az előadás varázsa az irott szónál nem lesz élvezhető. * A szaklapok közül a Jog és a Jogt. Közlöny gondoskodtak arról, hogy a kongresszus tagjai utolsó számuk egy-egy példányának birtokába jussanak. Különösen a Jog-nak nagyszámú, a fizetésrendezést tárgyazó cikkei keltettek kellemes meglepetést. Az első cikknek «bedeszkázott» kifejezése szálló igévé vált, — mely még egyes közbeszólásokban is érvényesült.