A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 9. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

70 A JOG Külföld. A bírósági periratok külső alakja. Az osztrák igazságügyminiszter február 5-én rendeletet adott ki a periratok külső alakjára vonatkozólag. A rendelet tartalmát a következőkben ismertetjük: A felek és képviselőik részéről már huzamosabb ideje hallatszanak panaszok a bírósági periratok és kiadványok hanyag külső alakja miatt. Ez valóban sokszor ellenkezik a hivatalos illendőség követelményeivel, csökkenti a biróságok tekintélyét és számtalan nehézséget, zavart okoz. Ezért elvárja a minisztérium az összes igazságügyi közegektől, főképpen pedig a törvényszéki elnökségektől és fölebbezési bíróságoktól, hogy az e tekintetben előforduló hibák ellen mindenkor erélyesen lépnek föl, jövendő elkerülésökre mindent megtesznek és az irodai közegeket szükség esetén felelősségre vonják. Különösen kell ügyelni a következőkre: A tisztázatok olvashatóan, tisztán és helyesen legyenek irva. Javítások és rövidítések — hacsak lehet, — kerülendők. Mindenféle bírósági kiadvány legyen olyan rövid, amennyire csak engedi annak előirt terjedelme. A stilus határozott, világos és mindenkinek érthető legyen. Gyakran ellenkezik e követelményekkel a bírósági végzések és ítéletek nyakatekert fogalmazása. Meg kell szokni, hogy olyan mondatokat irjunk, amelyek tartalmát rögtön megértheti akárki. Azolvashatatlanaláirások nem ezúttal részesülnek először megrovásban. A jegyzőkönyvekből csak nagynehezen lehet kiokosodni a sok törlés, beszúrás, közbevetés folytán. Az írás gyakran olvashatatlan Nem lehet föltétlenül szépírást követelni, de már idő- és munkakimélés szempontjából is szükséges, hogy fáradság nélkül lehessen olvasni az írást. Azonkívül nem ritkán fölületességnek és a köteles tekintet hiányának tekintik az irás olvashatatlanságát azok, akiknek dolguk akad később az iratokkal. * * * A mi bíróságaink mindeddig nem kaptak még hasonló rendeletet a minisztériumtól. Ebből persze legkevésbé se következik az, hogy nálunk nem kelne el az ausztriaihoz hasonló rendelet. Nekünk is van legalább annyi panaszunk, mint volt az osztrák kollégáknak, ha nem több. Most hamarjában nincs terünk egy cso korra való dudvát összeszedni a nálunk tapasztalható hanyagságok mezejéről. Nem hallgatjuk el azonban a lelkesedéssel homlokegyenest ellenkező amaz érzésünket, amely a biróságok kiadványainak olvastára tölt el bennünket. A magas Kúria elül megyén a példával. Kiadmányaiban méteres mondatok klasszikusan pongyola szerkezetét nemegyszer volt már alkalmunk megbámulni. «Indokolásait» olvasván, gyakran a nyelvújítás korában hisszük magunkat. Pedig hát nem föltétlenül szükségesek a tudományos színezethez sem a rengeteg hosszú mondatok, sem a magyarosság ellen való hibák, sem az írásnak néha teljes olvashatatlansága Hát mit szóljunk azután sok részint fővárosi, részint vidéki bíróságunk kiadmányozásához, — ahol még körmölnek és nem gépelnek ? Ezek és a bírósági kiadványok egyéb gyöngéi már régen rászorulnának a rendeleti orvoslásra. Nyilt kérdések és feleletek. A hagyatéki eljárás köréből. (Felelet.) A fenti felirás alatt a J o g 5-ik számában megjelent fejtegetésekhez van a következő megjegyzésem: Nagyban és egészben osztozom H. Sz. dr. véleményében t. i. a tekintetben, hogy a fenlorgó esetben a nő a törvényes örökös, hogy a biztosítási összeg nem képez hagyatékot, s hogy a támasztandó keresetnek annak elösmerésére kell irányulnia, hogy alperesek őt (a nőt) férje törvényes örökösének ösmerjék el. Helyesnek ösmerem el továbbá azt is, hogy a bizonyiiás arra vezethető, hogy a biztositolt «törvényes örökös* alatt nem nejét, hanem mást — a szülőket — értette, vagyis hogy a biztosító okmányba a törvényes örökös tévesen vétetett fel mint kedvezményezett. De tévesnek tartom cikkiró azon véleményét, hogy a per támasztása előtt a perenkivüli hagyatéki eljárást kellene megindítani; ez nemcsak felesleges, hanem célttévesztett is. A hagyatéki eljárás egyedüli célja a h a gy a t é k rendezése; tehát ahol hagyaték nincs, ott az annak rendezésére szolgáló eljárásnak sincs helye. Cikkelő ugyan azt vitatja, hogy ezen eljárásnak az volna az eredménye, hogy a szülők igényükkel perreutasittatnának, mi által a bizonyítási terhek viselése szempontjából a nő alperesi minőségében kedvezőbb pozícióba jönne, mert ági örökösödési igényüket felpereseknek kellene bizonyitaniok. De cikkelő e véleményéve) saját — általam is helyesnek elösmcrt — álláspontjával, mely szerint a biztosítási összeg nem hagyaték, jön ellentmondásba, mert ilt a biztosítottnak sem ági, sem szerzett vagyonáról szó nincs, mivel amaz összeg egyáltalában nem az ő, hanem ab ovo, vagyis már a biztosítási szerződés megkötésekor a kedvezményezett vagyonát képezte. Csak azért kell itt in thesi a törvényes örökös személyét megállapítani, mert a biztosítási összegre jogosultnak az tekintendő, akit a hagyaték létezése esetében törvényes örökösödés címén illetett volna a hagyaték. A törvényes örökös bírói megállapítása azonban hagyatéki eljárás és perreutasitó határozat nélkül akár a nő, akár a szülők által indítandó per utján érhető el s nem tesz külömbséget a bizonyítási teher viselése szempontjából, hogy ki a fel- s ki az alperes. Az adott esetben minden körülmények közt a szülőket terheli a bizonyítás arra nézve, hogy a biztosított ^törvényes örökös> alatt nem a nejét, hanem őket értette, bármily szerepök is van a perben, éspedig azért, mert a biztosítási szerződés tartalma szerint és arra' való tekintettel, hogy a biztosított után leszármazók nem maradtak, a törvényes vélelem a nő mellett harcol, melyet a szülők csak e 1 1 e n b i zo n y i t á s s a 1 ronthatnak le. Különben nemis hiszem, hogy a hagyatéki biróság perre utasító végzést hozna, mert hagyaték hiányában örökösödési pernek tárgya nem lévén, az eljárást beszüntetné. Lax Adolf dr., Turóc-megye tiszti főügyésze. Sérelem. Visszaélések az adóvégrehajtásoknál és árveréseknél. Szó volt arról, hogy az adóvégrehajtások körül tapasztalt visszaélések — legalább részb.n, — orvoslást nyernek azáltal, hogy a foglaltató hitelezők jövőre értesítést nyernek az adókincstár javára történt zálogolásról és az árverés kitűzéséről . Szó se igaz az egészből ! Az adóvégrehajtás körül ma is annyi a visszaélés, mint volt annakelőtte ; a hitelezők ma is éppoly kevéssé lesznek értesítve a történt kincstári foglalásról és a kincstár javára kitűzött árverésről, mint annakelőtte. A botrányos visszaélések ma is napirenden vannak. E cikk írójával pl. csak pár hét előtt történt meg, hogy egy általa lefoglalt — több ezer korona értéket képviselő ingókból álló, — zálogjogi fedezet, végrehajtást szenvedettnek két koronát tevő illetéktartozása fejében a kincstár által lefoglaltatott és pár koronáért elárvereztetett — anélkül, hogy akár a foglalásról, akár az árverésről bármi értesítést nyert volna. Kívánatra — e lapok utján — készséggel rendelkezésre bocsátom a megkereső hatóságnak a szükséges adatokat. Az árverési határnap is rendesen két határidőre és mindkét esetben délelőtt 9-től déhttán 2 óráig lesz kitűzve, ugy, hogy a komoly venni szándékozónak a nap és óra pontos megjelölése hijján nem áll módjában az árverésen megjelenni és az elárverezendő tárgy értékének megfeielő ajánlatot tenni. És így történik, hogy az ingók rendszerint a végrehajtóval és becsüssel egyidőben megjelent, jól tájékozott árverési hiénák, vagy a hivatalos közegek benfentes barátai és strohmanjai javára, nevetséges potomáron lesznek leütve. Tiszta dolog, hogy az esetek túlnyomó részében, kivált akkor, ha az árverés a végrehajtást szenvedő lakásán megy véghez, a kiküldött kincstári adóvégrehajtó összejátszik a végrehajtást szenvedettel, sőt csakis azért tűzi ki az árveréseket ily gyanús módon, hogy a tisztességes vevőközönséget elriasztva, saját kreatúráival — természetesen potomáron — megvásároltassa az ingókat, melyek aztán jó sáp mellett a végrehajtást szenvedett valamely strohmrinjának fiktiv tulajdonába mennek át, de facto azonban rendszerint a végrehajtást szenvedettnek továbbra is birtokában és használat iban maradnak. Ez mindennapi dolog; általános a panasz — és ennek dacára sem az igazságügyminiszter, sem a pénzügyminiszter fülüket sem mozgatják, jóllehet lehetetlen, hogy e panasz hozzájuk el nem jutott volna Kérdés mármost: jogállamban élünk-e vagy sem? Ha igen, akkor a jogrend forrásának és főőrének : az államhatalomnak nem szabad közreműködnie, hogy az ő nevében és érdekében, habár tudta nélkül, a jóhiszemű hitelezők csalárd módon kijátszassanak. Kötelessége a kincstárnak a fent leirt tarthatatlan állapotokat megszüntetni, különben, szerintem, jogában áll a károsodott hitelezőnek kárát rajta követelni. Ez okból sürgősen várjuk az orvosló intézkedést és annak hatályos életbeléptetését, de egyúttal a történt visszaélések szigorú megtorlását is. x y. Irodalom. A közigazgatási eljárás egyszerüsitése. A belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálva tagjainak közreműködésével összeállította Némethy Károly dr., miniszteri tanácsos. I. kötet: Az egyszerűsítési törvény, a jogorvoslati és a kézbesítési utasítás magyarázata. II. kötet: Az ügyviteli szabályzatok magyarázata. A ket kötet ára: 10 korona. Budapest, Pesti könyvnyomda r.-t. V., Hold-utca 7. Mindazoknak a közigazgatási tisztviselőknek, kik napi verejtékes munkájuk közepette útmutatást, vezérfonalat keresnek,