A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Folytatás - Kedélyeskedések fogházainkban és azokról

58 A JOG kai, mely minket ép ugy, mint a budapesti ügyvédi kar túlnyomó részét, az ügyvédgyüléstől távol tartott, és ma is a sokféle konventikulumoktól távol tart. «Nem veszek részt — ugy mondá — mert itt csak ugyanazon szomorú tapasztalatokat kellene tennem, mint amelyeket künn a mindennapi életben látok. Csakhogy ott némi látszólagos jogosultsága van ezen,— a távol állóra nézve annyira megdöbbentő — szereplésnek. Mert a faiseur-ök — akár joggal, akár nem, azt ezúttal nem vitatom, — arra hivatkoznak, hogy a nagytömegeket irányítani kell, hogy azok csak bizonyos jelszó után indulnak. A nyájnak kolomposra van szüksége.* «Ott mindenütt a klikkek uralkodnak, a kortesek viszik a nagy szót. Nem azt nézik, van-e az illető jelöltnek bármily érdeme a közügyek, a tudomány, a társadalom terén, hanem csupán azt, hogy milyen szolgálatokat tett a klikknek. A szerint mérik, vájjon tarthat-e igényt a jutalomra, — álljon az akár egy zsírosan jövedelmező állásból, akár a nyilvános életben való szereplésből. Csak természetes, hogy éitelmiségüknél, agilitásuknál, szónoki és szervező tehetségüknél fogva itt is az ügyvédek játszák a főkortesek szerepét.» «És íme ugyanezen ügyvédeket látom a kamarában, az ügyvédi körben, az ügyvéd^yülés előkészítő bizottságában és sok más alkalommal az ügyvédség körén belül a nagy szót vinni, kegyeket osztogatni, klikkeket alkotni és az ügyvédi kar vezéremberei gyanánt szerepelni. Mintha bizony az ügyvédi kar kizárólagos dominiumuk lenne, mi többiek pedig alázatos hűbéreseik volnánk». «Hogy legyen az ily módon alkotott és vezetett ügyvédgyüléshez bizalmam? Követelhető-e tőlem, hogy az ő dicsőségük emelésére ott statisztáskodjam és bosszankodjam azon, hogy az ügyvédi kar képviselete ily kezekbe van letéve ?» «Azt mondhatnák erre : «hát miért nem állsz ki magad, miért nem dobod nekik oda a keztyüt ? Egyszerűen azért nem teszem, mert a klikk engem nyomban lehurrogna, önző célokkal gyanúsíthatna és egy ember százak ellen nem küzdhet. Várok addig, míg az egészséges reakció beáll és a klikkek magukat teljesen lejárják. Távol maradok tehát és ezzel legalább hallgatag tiltakozásomat fejezem ki a törzsfőnökök szereplése ellen ». Igazat adtunk neki és ezzel indokoltuk azt is, hogy miért maradunk már évek óta távol minden ügyvédi mozgalomtól, minden klikkbeli akciótól. Talán megjön még az az idő, mikor az ügyvédi valódi érdem is fog nyomni a latba, kortesi bábaszolgálatok nélkül ! Mikor a jelölt nevezésénél nem az lesz az első kérdés, hogy mi az illetőnek a felekezete? Akkor mi is ott leszünk kartársaink sorában ! Révai Lajos dr. Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra*) ' Irta FÖVENYESSY LAJOS, lölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. Y Folytatás. Minősíthet ő-e a kifogásbeismerésnek? Ha az alperes a kereset alapját tagadja és ezen felül még kifogást is hoz fel, általában véve beismerésnek nem tekinthető, mert qui excipit non fatetur » Lehet azonban eset, midőn a kifogás egyszersmind magában foglalja a kereset alapjának a beismerését is, p. o. a kölcsön visszafizetésére irányuló kereset ellen az alperes a visszafizetés kifogását érvényesiti. A birónak ily esetben is feladata kérdezési jogával a kételyt, homályt s ellenmondást eloszlatni. Ha pedig az eloszlatható nem volna, akkor annak az elbírálása, hogy a kifogásban foglaltatik-e és ha ^ igen, mily horderejű beismerés vagy elismerés : a szabad mérlegelés körébe tartozik. Mire alapitható a kifogás? Jogviszonyból, jogügyletből, szerződésből csakis az abban részes, s illeíve annak jogutóda léphet fel keresettel és érvényesíthet igényeket, mert ha a felperes ekként legitimálva nincs, az alperes a felperesség hiánya miatt emel vagy emelhet kifogást. De az ekként legitimált felperes is csak a jogviszonyban, jogügyletben, szerződésben részes s illetve annak jogutóda ellen léphet fel keresettel, mert ha harmadik érdektelen jogalanyt támadna meg, az meg ismét az alperesség hiánya miatt emelhet kifogást. Vagyis a per tárgya tekintetében ugy a felperesnek, mint az alperesnek legitimálva kell lennie. És legitimálva kell lennie a feleknek, nem csupán a per tárgya, hanem a támadó és védő eszközök tekintetében is. Felperes a más joga alapján nem támadhat, az alperes meg a más joga alapján nem védekezhetik, s a más jogából kifogásokat nem hozhat fel : «exceptio de jure tertio non datur». Az alperes tehát nem hivatkozhatik egy harmadiknak a jogára, hacsak abból neki is nem keletkezett igénye. Ha azonban azon harmadiknak a joga a kifogásolóra átszállott, akkor exceptio de jure tertii-ről többé már nem lehet szó, mert a joggal a kifogás is átszállott, hacsak az különös jogszabálynál fogva személyhez kötött nem volt. Éppen ugy kétségen felül van ez, hogy ha az alperes a főadós irányában csak mellékkötelezett és a főadós kötel*) Megelőző közlemények az 1901. évi 42. és 45. s a f. évi 1. 3. 5. és 6. szímokban. TÁRCA. Kedélyeskedések fogházainkban és azokról. A. Jog eredeti tárcája. Irta RUTTKAY ALADÁR, szepesszombati kir. járásbiró Őszinték vagyunk, igazmondók, akár csak S a r d o u színműíró Madame Sans Géne-je! így beösmerjük enyhítő körülmény gyanánt deliktumunkat, t. i. hogy kissé hosszan felejtettük kíváncsiságban a laikust s oly annyira, hogy talán (?) a feledékenység fátyolát is igénybe vettük volna, ha történetesen a híressé vált Mucsa után de bonne grace segítségünkre nem jön a bihari Sarkad-Keresztur, s igy megint a vidék a székesfőváros rovására felszínre nem bukkan. Hiába küzdünk ! A pénz-szekrények s e fajta patentális és az aranyvaluta részbeli behozatalával előbujt 10—20 koronás csengőaranyokkal megterhelt szerkezetek csábítanak a jóra. Különös játéka a véletlennek, hogy megint és ismét a vidék szólalt meg. Ezt talán (?) nem is tulajdonithatjuk másnak, mint a vidéki detektív-rendszer fogyatékosságának, illetve mondani akarjuk : nemlétezésének. Különben a kártya hátlapja a mienk. De mert eddig a mathematikai x — ismeretlennel állunk szemben, az á toutot mi vágjuk ki, de amúgy magyarosan gúzsbakötéssel, — nem pedig őrületes spanyol módra, honnan ugyancsak vészes híreket röpített széjjel röviddel ezelőtt a drót-hálózat a munkásnép ezrivel való lázadásáról, az általános sztrájkról és az anarchikus összeesküvésekről. Az x-es intézmény minálunk oly fölösleges operatum mint vidékünkön a bor, melyet a národná helyettesit a filloxeramentes burgonya bő termése idején. Mert hát különösen a mi eltagolt vidékünkön, mint ahonnan szól a nóta, Kecskeméthy-ek nem teremnek, nem dicsekedhetvén megterhelt Wertheimerekkel, hanem csak üres holmi pénzcassetták birtokával; mivel a bölcs előrelátás sugalta, immár e téren is érvényesülő preventív intézkedések kegyességéből, a főfelügyelő közeg kezelése alá csak a még főbb, legalább ilyennek vélt közeg által esetenként kiutalt denarius részletek jutnak. Azok pedig milanói kéj utazási költségek fedezésére is elégteleneknek bizonyulnak. De minek is lennének terheltek ; hát hiszen természetes valami, ha a tolvaj kéjutazást tesz, ám tegye azt utána a rendőrközeg is. Hogy pedig a ládafia esetleges üressége miatt az azonnal meg nem tehető — nem baj, mert különben a hajtó nem, vagy legalább is keveset élvez. Ezt exemplifikálja a felelevenítettük eset. A spanyol barcelonai fogházról szól olyan hasonló rege, hogy az kedélyesség dolgában tulteszen még a «Bőregér» operett fogházán is. A foglyok, hogy ott annyit sétálnak, amennyit csak birnak, — szivaroznak annyira, hogy tüstfelhők keletkeznek és isszák a hegy levét, amennyire csak száraz gégéjük kívánja, s egész bacchanáliákat rendeznek, de sőt a veszekedésben és a késelésben is gyakorolhatják magukat bandage nélkül. De hogy még a kártyázásnak és a zenélésnek is hódolnak a tüzes vérüek. Hírlik azonban, hogy az aranjuezi delicieux napoknak ott is vége lészen, a Tajó és a Jarama elmossa őket. Előbbi kedélyeskedésünkben (1900. évi folyam 11. szám) mondottuk, hogy a betegeink a legjobban vannak, — Ez állításunkat, bármennyire is fejét rázza a laikus, fentartjuk ! Igen, azok legjobban vannak, mert eleresztetnek. A beteg ember a maga fertőző betegségével ne rontsa az