A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A bányabiráskodásról az uj perrendjavaslatban

A JOG a cs. és kir. töudvarnagyi hivatal bíráskodása alá tartozik: a fenti módon kellett rendelkezni. A m. kir. Kúria (1902. jan. 8-án 1541 sz. a.) a kir. itélö tábla ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A kárbecslési jegyzőkönyvnek a biztosított által minden észrevétel nélkül való aláírása megfosztja-e a biztosítottat attól, hogy karának a kárbecslő felszámításától eltérő megállapítását a per során törvényszerű módon igényelhesse. A kárnak a kiküldött kárbecslő rés/.éröl történt megállapítása tisztán a biztosító megbízottjának egyoldalú cselekményeként jelentkezvén, a biztosított csak az esetben van megfosztva attól, hogy kárának a kárbecslő telszámitásától eltérő megállapítását a per során törvényszerű módon igényelhesse, ha a kárbecslő megállapítását a maga részéről is elfogadta; a kárbecslési jegyzőkönyvnek a biztosított által minden észrevétel nélkül való aláírása azonban magában véve csak a becslés megtörténtének tanúsításául szolgál s nem tekinthető a kárbecslő részéről történt kármegállapitás elismeréséül. (A m. kir. Kúria, 1901. okt. 31. 519/901. sz. a.) : Bűnügyekben. Vádlott a vádbeli alkalommal kutyáival vadászni ment. ez esetben pedig, tekintettel az ápril 25-én i az 1883: 20 t. C.9. §. sze rint) fennállott vadasztilalomra, a községi biró ezen törvény 3Q. i<-a értelmeben nem csak jogosítva, de kötelezve volt hivatalból közbelepni; mert továbbá a Községi biro, mint a községi rendőrség feje, mezei rendőri tekintetben is az 1886: XII. t.-c. 62. és 63. g-ai ugy az 1894' XII. t.-c. 103. §-a szerint mindenkor jogosítva van a mezei vagy szölőtermékeket károsító helytelenségek megszüntetésére intézkedéseket foganatosítani s a helytelenségeket letiltani; mert a fel a községi bíró ily rendőri intézkedéseivel szemben akkor sincs jogosítva az ellenszegülés megtorló módjához nyúlni, ha a biro a kellő határ korlátait átlépte volna. A komáromi kir. törvényszék (1901. márc. 26-án 264. sz. a.) által N. Kálmán vádlott bűnösnek mondatik ki a btkv. 165. g-aba ütköző s büntettet képező, de a btkv. 92. §. alkalmazásával lefokozott hatóság elleni erőszak vétségében, melyet az által követett el, hogy Piszkin 1900. ápril. 25-én a hivatala gyakorlatában eljáró S. József községi birót arcul ütötte. Ezért őt a btkv. 165. g-a alapján, de a 20. §. felhívásával egy havi fogházra itéli. Indokolás: A főtárgyalás folyamán részben a vádlott beismerésével, részben pedig a tanuk hit alatti vallomásával a következő tényállás nyert igazolást. X. Kálmán 1900. ápril. 25-én M. József piszki községi birót pofon ütötte, azért, mert ez utóbbi a vádlottat felhívta arra, hogy kutyáit, melyek a vádlott kocsiját kisérték és ekközben az ut menti szőlló'ben is keresztül futkostak, kösse a kocsijához. A vádlott beismerte, hogy a községi birót arcul ü tötte. De azzal védekezett, hogy a biró akkor nem volt hivatalos eljárásban, s hogy ő M, Józsefet akkor mint magánegyént s nem mint községi birót tekintette. Csakhogy N. Kálmán ezen védekezése alappal nem bir. Mert a községi bírónak, mint az elöljáróság tagjának rendészeti hatásköre ugy az 1886: XXII. t.-c. 62. és 63. i;-a, valamint az 1894: Xll. t.-c. 103. §-a szerint a község egész területére és igy annak határára is kiterjed. A mezőrendőri kihágásoknak meggátlása tehát hivatalos kötelessége a ;községi birónak. Márpedig aki másnak mivelés alá vett földjeire állatokat gondatlanságból bemenni enged, az 1894: XII. t.-c. 9. §-ának 9 pontja szerint kihágást követ el; s igy S. József, aki a vádlottal szemben eme kihágásnak megakadályozása végett felszólalt, nyilván nem mint magán ember, hanem mint a hatóság közege hivatalos eljárásban ténykedett. Bántalmaztatása tehát a btkv. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettének ismérveit kimeriti. Mérlegelve azonban azt a rendkívüli enyhítő körülményt, hogy S.József községi biró a vádlottal szemben durván viselkedett s vádlott e feletti felingerültségében követte el tettét, valamint azt is, hogy a sértett a vádlottnak megbocsátott, a bíróság indokoltnak tartotta a btkv. 92. §. alkalmazását s vádlottat bűntett helyett vétségben mondotta ki bűnösnek és sújtotta megfelelő büntetéssel. A győri kir. ítélőtábla (1901. szept. 4-én 1,280 sz. a.) vádlottat a vád és következményeinek terhe álló felmenti stb. Indokok: Az elsőbiróság ítélete ellen a kir. ügyész a büntetés súlyosbítása végett, N. Kálmán vádlott és a védő pedig a bűnösség megállapítása miatt jelentettek be felebbezéseket. Minthogy azonban a közvádló részéről bejelentett feiebbezést a kir. főügyész a felebbviteli főtárgyalás során visszavonta : a kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítéletet csupán a vádlott és a védő felebbezése folytán vette vizsgálat alá. A kir. ítélőtábla a kir. tszék által megállapított tényállást helyesnek fogadta el, s ebből folyólag elfogadta azt is, hogy sértett községi birói minőségben járt el akkor, amikor a vádlottat a kutyák megkötésére utasította. Tekintettel azonban arra, hogy a kir. tszék által megállapított tényállás szerint vádlott kutyáival a piszki-i határban oly területre ment vadászni, amely terület az abban elszórtan fekvő, tehát nem bekerített egységes egészet képező szőlőkkel együtt •az ö vadászterülete volt; tekintettel arra, hogy mindenki saját vadászterületén kutyákkal vadászni illetve vadászatra járni jogosítva van és vádlott is csak az esetben lett volna kutyáinak a megkötésére avagy azoknak pórázon vezetésére utasítható, ha őt kutyáinak szabadon bocsátása folytán, valamely mezei rendőri kihágás, vagy annak elkövetésére irányuló gondatlanság terhelte, vagy ha ő a vadászatnak ezen módon való gyakorlásától már előíőleg rendeletileg eltilltatott volna, amire pedig adat nincsen; tekintettel arra, hogy ezekből folyóan S. J. községi biró nem járt el törvényes hatáskörében, s illetve azt túllépte, amikor vádlottat kutyái megkötésére utasította; tekintettel végül arra, hogy a hivatalos eljárásban levő közhivatalnok, valamint a hatóságnak tagja csupán akkor részesül a törvénynek büntető uton való megtorlással egybekötött különös oltalmában, ha törvényes hatáskörében jár el, mert egyébként ennek keretén kívüli működésében csak mint magánszemély jelentkezik: a kir. ítélőtábla vádlott cselekményében a btkv. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűncselekményét megállapíthatónak nem találta, miértis a fenti módon kellett rendelkezni. A m. kir. Kúria (1902. jan. 13-án 264. sz. a.) által a kir. ítélőtábla Ítélete megsemmisíttetik, vádlott a btk. 165. ütköző és minősülő, azonban a btk. 92. §. alkalmazásával és 20. §-ára tekintettel, hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért 14 napi fogházra ítéltetik. Indokok: A kir. Ítélőtábla elfogadta a kir. tszék által megállapított tényállást, tehát azt a tényt is, hogy vádlott S. J. községi birót azért, mert ez vádlottat, ki 19C0. ápril. 15-én több kutyával haladt kocsiján a piszki határban, a kutyák pedig a szőlőkben futkoslak, felszólította, hogy kösse meg kutyáit — pofon ütötte. Elfogadta a kir. Ítélőtábla azt is, hogy nevezett községi biró hivatalos minőségében járt el, midőn vádlottat kutyái megkötésére felszólította. Minthogy a kir. it. tábla által elfogadott ezek a tények a btk. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének minden alkatelemeit kimerítik; minthogy a kir. ítélőtáblának az a kijelentése, hogy vádlottat arra való tekintettel, — mert saját vadászterületén jogosítva volt kutyáival haladni, a községi biró nem volt jogosítva vádlottat kutyái megkötésére utasítani s igy a községi biró nem járt el törvényes hatáskörében, illetve azt túllépte, — vádlott cselekménye terhére be nem számitható — teljesen téves, mert a kir. tábla azt állapította meg, hogy vádlott a vádbeli alkalommal kutyáival vadászni ment, ez esetben pedig tekintettel az ápril. 25-én (az 1883: XX. t.-c. 9. §. szerint) fennállott vadásztilalomra a községi biró ezentörvény 39. §-a szerint nem|csak jogosítva, de kötelezve volt hivatalból közbelépni; mert továbbá a községi biró mint a községi rendőrség fpje, mezei rendőri tekintetben is az 1886: XXII. t.-c. 62. és 63. §-ai, ugy az 1894: XII. t.-c. 103. §-a szerint mindenkor jogosítva van a mezei vagy szőlőtermékeket károsító helytelenségek megszüntetésére intézkedéseket foganatosítani sa helytelenségeket letiltani; mert a fél a községi biró ily rendőri intézkedéseivel szemben akkor sincs jogosítva az ellenszegülés megtorló módjához nyúlni, ha a biró a kellő határkorlátait átlépte volna. Minthogy ezek szerint a kir. Ítélőtábla abban a kérdésben, hogy képez-e a vádbeli tett büntetendő cselekményt,] a törvényt tévesen alkalmazta: ezeknél fogva a bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmiségi eset fenforogván, a kir. ítélőtábla ítéletét a bp. 437. §. 3. bekezdés alapján megsemmisíteni, — s tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletében felsorolt enyhitő körülményekre s arra, hogy a közvádló a btk. 92. §. alkalmazásába meg, yugodott, ennek alkalmazásával s a btkv. 20. §-ára való tekintettel a cselekményt vétséggé minősiteni s bűnössége arányának megfelelő fogházbüntetésre Ítélni kellett. A bp. 494. §-a értelmében az ítélet ellen bejelentett semmiségi panaszra hozott végzés a meghozatala napján emelkedvén jogerőre, ezen időtől fogva a vizsgálati fogság mint ilyen megszűnt és a büntetés elszenvedésének kell következnie. A büntetés ugyanis csak az ítélet jogerőre emelkedése után kezdődvén, az az idő, melyet vádlott ezelőtt vizsg álati fogságban vagy letartóztatásban töltött, nem képez büntetést; a törvény tehát azt célozta, hogy az a rossz és kellemetlenség, a melyet vádlott ez által elszenvedett, némi kiegyenlítést találjon abban, hogy az a vádlott büntetésébe részben vagy egészben betudassék, az az idő tehát, mely a semmiségi panaszt elutasitó végzés kelte es eme végzés kihirdetésének napjáig eltelt,a büntetés elszenvedésének idejére és a büntetés végrehajtásának körébe esvén, birói intézkedés tárgyát többé nem képezheti. A m. kir. Kúria (1901. dec. 24-én 7,925. sz. a.) szándékos emberölés büntette miatt elitélt K. G. Mihály ellen a kalocsai kir. tszék mint esküdtbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. szept. 18-án 2,709. sz. a. Ítélettel, a vizsgálati fogság betudása kérdésében 1900. dec. 24. 3,549. sz. a. végzéssel elintézett bűnvádi per folytán, a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslatát nyilv. tárgyalás alapján vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. koronaügyész által használt perorvoslat alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a kir. tszék fenti végzésével a törvényt megsértette az által, hogy nemcsak az ítélet kelte és a kir.