A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A bányabiráskodásról az uj perrendjavaslatban

A JOG jogr.t egy előbbi keletű követelés illetve hitelező zálogjoga megelőzi, nézetem szerint jogsérelemről szintén nem panaszkodhatik, annál kevésbbé, mert mindenki magánál az illető közpénztárnál, vagy pedig a megfelelő kormány-ág számvevőségénél meggyőződhetik arról, vájjon van-e az illető tisztviselőnek előlege vagy nincs? De másrészt az is vitatható, hogy az állami tisztviselő voltakép akkor, mikor fizetéslevonás alatt áll, nem is fizet az államnak, hanem nem kapja meg a fizetésrészletét, és minthogy az a tisztviselőre nézve nem is vagyontárgy, azért 3-ik személyek erre birói zálogot n e m szerezhetnek ! Ugyanis az állami tisztviselő kölcsöne tulajdonkép a még nem esedékes fizetésnek, előre, az ellenszolgáltatás teljesítése előtt való előleges kifizetése; ugy hogy mikor az államtisztviselő utólag ledolgozta az előleg ellenértékét, akkor már ezen részlet erejéig nincs is követelése az államon és ezen már meg nem levő követelésen 3-ik személyek zálogjogot ez okból sem szerezhetnek. Ez utóbbi magyarázat ugyan ellentétes a fentebbi, a törvényes zálogjogra fektetett magyarázattal, mert az utóbbi magyai ázat szerint a hitelező államot nem zálog-, — de valóságos tulajdonjog illetné, vagyis a tisztviselő utólagos munkával fizeti meg az előlegezett pénzösszeget, de akár igy. akár ugy, 3-ik személyek semmiesetre se szerezhetnek az előleg-levonás összegre zálogjogot. És a gyakorlat ezen ténylegessége a vonatkozó összes célszerűségi vagy mondjuk erkölcsi érdekkel összhangban is áll. mert ugyanazon forrásból, melyből a hitelező az adós ellenében a kényszert meriti, ugyanabból a fonásból meriti az alkalmazást nyújtó állam azt a magasabb rendű érdeket, hogy az adós tisztviselő a végrehajtás alól ment minimumon felül, mintegy pótjavadalmazáskép még az ingyenkölcsönt is meríthesse, anélkül azonban, hogy ezen subsidiarius javadalmazás létrejötte és visszafizetése harmadik hitelezők jogköre által csorbittathassék. A bányabiráskodásról az uj perrendjavaslatban. Irta VIDÉKI ÜGYVÉD. A bányaügyekben való bíráskodás külön szabályozása s külön bányabirói hatáskör megállapítása indokául a törvényhozás előtt csak az szolgálhatott, hogy ezek elintézéséhez, tekintette! a bányaügyeknek a közönségestől sok tekintetben eltérő jogi természetéie, de egyúttal a bányaiparnak más iparágaktól eltérő különlegességére, külön bányászati és jogi szakértelemmel biró birák alkalmaztassanak s ezek lássák el a bányatörvény értelmében elintézendő peres és perenkivüli ügyeket éspedig mint külön ügy bíróságok. S ilyenek tényleg léteztek is. Ez az állapot az osztrák alaki jognak behozatalával megszűnt s a polgári, habár ezek tekintetében külön kijelölt bíróságokra bízatott a telekkönyvi hal óságokkal együtt. Az országbírói értekezlet VII. 2. §-a a régi állapotot ujabban visszaállította s a bányabiráskodást első fokban a kir. bányakapitányságokra és azoknak helyetteseire bizta, további fokozatokban is a kir. tábla és hétszemélyes táblára, melyeknél egy-egy kellően kiképzett bányászati és jogi szakértő előadó mellett külön szaktanácsot rendelt képeztetni. — Orsz b ért. VII. 3—8. §. Az 1871 évi XXXI. t.-c 2t. íj-a az osztrák rendszert uiabban visszaállította s a bányabiráskodást a polgári társasbiróságokra bizta, de a törvény 8. § a szerint a bánya-szakértelmet csak az alsó bíróságoknál kívánta meg, a felső bíróságoknál nem. Az 1891. évi XVII. t.-c. 59. §-a azonban ezt is hatályon kívül helyezte. Ilyen körülmények között megfontolandó, hogy egyes bányaügyeknek és perkérdéseknek külön birói hatáskörbe utalása szükséges és indokolt-e a bányaipar érdekében ? Az uj polgári perrendtartási javaslat hetedik cime az eddigi állapotot fenn kívánja tartani: de hogy minő indokból azt nem tudom ; mert az indokolást megszerezni nem tudtam. De nemcsak fentartja, hanem részben ki is terjeszti, amenynyiben a sommás birtokháboritási, visszahelyezési és birtokpereket is külön ügybiróságra kívánja ruházni, éspedig a bányatörvényszék székhelyén levő járásbíróságra. Véleményem szerint ennek célszerűségi indoka nem lehet s az egész fejezet bátran kihagyható; mert ha az egyedüli indok a külön bíráskodásra, a bánya sz akértelem elesik, az okozatnak is el kell esnie. Belföld Mohay Sándor igazságügyi államtitkár. A hivatalos lap f. hó 11-diki száma Mohay Sándor orsz képviselőnek az igazságügyminisztérium államtitkárává való kineveztetését közli. Ebből az alkalomból az uj államtitkár eddigi pályafutásáról a következő adatokat közölhetjük: Mohay Sándor régi erdílyi nemes család sarja. Maros vásárhelyt született 1851 június 3-án. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári római katolikus főgimnáziumban, * jogiakat pedig a budapesti tudományegyetemen 1873-ban jeles eredménynyel bevégezte és ügyvédi joggyakorlatra lépett. 1875-ben jogtudori s ugyanazon évben ügyvédi oklevelet nyervén, ez idő óta Gyulafehérvárt gyakorló ügyvédként míiködött. Már 1876-ban az erdélyi püspökség s később a káptalan jogtanácsosa lett és 1876-tól 1887-ig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkára volt. Már kezdő ügyvéd korában élénk részt vett városának és Alsó-Fehér-vármegyének politikai és önkormányzati közéletében, mint városi képviselőtestületi, illetőleg törvényhatósági bizottsági tag. Nemsokára a városi képviselőtestület jogügyi bizottságának elnöke és a vármegye közigazgatási bizottságának tagja lett. Évek sora óta igazgatósági tagja és ügyésze volt a gyulafehérvári takarékpénztárnak. Mint az erdélyi róm. kat. státusgyülás tagja, 1883-tól 1893 ig az ügyek előkészítésére kiküldetni szokott bizottság előadójaként működött, 1899 óta pedig tagja a státus igazgatótanácsának. Országgyűlési képviselővé 1886 januárban egyhangúlag megválasztotta őt Gyulafehérvár sz. kir. város s azóta szakadatlanul ezt a ker; letet képviseli szabadelvű párti programmal. A képviselőházban eleinte a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságoknak volt tPgja és előadója s e minőségében sok fontos véleményt szerkesztett. Azután csakhamar az igazságügyi bizottság tagja, később jegyzője is lett. E minőségében úgyis, mint több fontos javaslat előadója vagy helyettes előadója, alig van ez idő óta igazságügyi alkotás, melyben munkásán részt nem vett volna. Nem tekintve számos kisebb képviselőházi felszólalását és előadói beszédét, a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvényjavaslat 1886. évi tárgyalásánál, az 1892. évi felirati vitában és a kúriai bíráskodási javaslatról 1899-ben mondott nagy és szakszerű beszédei keltettek figyelmet. Parlamenti működésének súlypontja azonban az alapvető és előkészítő bizottsági munkálatokban volt, amelyekben a legnagyobb buzgalommal vett részt. Ezenkívül a bányatelekkönyvi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, nemkülönben a büntetőtörvény módosítása és a perrendtartási tervezet megvitatása céljából tartott szaktanácskozmányoknak és a bányatörvény kodifikációjának előkészítésére kiküldött hat tagu szakbizottságnak, amely a javaslat tervezetét el is készítette — tagja volt. A királyi ítélőtáblák decentralizációja alkalmával Szil ág y i Dezső mint igazságügyminiszter táblabírói állással kínálta meg, amelyet ő azonban, a parlamenti tevékenység teréről távozni nem akarván, el nem fogadott. Tagja volt a róm. és a gör.-kat. lelkészek illetményeinek rendezése céljából alakított központi kongruabizottságnak. Huzamos ideig részt vett a gyulafehérvári helyi lap szerkesztésében és a Nemzet és Magyar Újság hasábjain több aktuális jogi kérdésekkel foglalkozó cikke jelent meg. Tagja volt 1895. óta a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak, amelyben a külügyi és a zárszámadási albizottságokban működött, utóbbiban mint a külügyi zárszámadások előadója. Részt vett az »Union interparlamentaire pour l arbitrage international»-nak 1899-ben Krisztiániában és 1900-ban Párisban tartott ülésein. Az uj államtitkár a törvény érteimében lemond gyulafehérvári mandátumáról, hogy uj választásnak vesse magát alá. A közjegyzői kamara közgyűlése. A budapesti közjegyzői kamara f. hó 9-én tartotta meg rendes közgyűlését R u'pp Zsigmond elnöklésével. Elsőben is Charmant Oszkár dr. budapesti kir. közjegyző terjesztette elő a kamara jelentését, mely a többi közt a mult évi ügyvédgyülésen iett indítványt, hogy oly helyeken, ahol közjegyzői székhely van, az egyes ügyvédek közjegyzői teendőkkel megbízassanak, nem tartja kivihetőnek. Ellenben megtontolandónak tartja, hogy a telekkönyvi ügyltek közokirati kényszere, ha az uj polgári törvénykönyvvel behozatnék, olyan nagymérvű szaporítása a közjegyzői létszámnak, éspedig .. több mint ezer uj állásra rugó, válnék lehetségessé, íiogy az ügyvédi kérdés legkedvezőbben meg volna oldva. Szóvá tette azt is, hogy az örökösödési eljárás na-yon hosszadalmas. Kikel a közjegyzői állások betöltésénél tapasztalható protekciók ellen. — A jelentés elfogadása után Rupp Zsigmond közjegyző elnök indítványt tett az 1881- XVI. törvénycikk 2. tj-ának visszaállítása iránt. Egyhangúlag elfogadták. Ezután a választások következtek. Elnök lett: Rupp Zsigmond; választmányi tagok: Charmant Oszkár dr., Weinmann Kiilöp dr, Zimányi Alajos iBudapesti, Jakab Géza ^Kiskőrösi. Póttagok: Görgei István, Kiss Aladár (Budapest). A közgyűlés ezzel véget ért.