A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata

A JOG 23 téves álláspontjából kifolyóan a tényállásnak abban az irányban való tüzetes megállapításába nem bocsátkozott, hogy az alperes a 2,ti40 frt vételárrészlet erejéig egyenként és összesen mily bekebelezett terheket vállalt el, viszont, hogy esetleg mily összeg erejéig terjednek azok a bekebelezett terhek, amelyeket alperes el nem vállalt, amelyekre nézve tehát a szavatosságnál fogva felperes esetleg biztosítékot nyújtani, illetve a megfelelő összegnek birói letétbe helyezésével biztosítani köteles, az ügy a felebbezési biróság ítéleti tényállása alapján, ennek hiányosságánál fogva e helyütt érdemben el nem dönthető, ennélfogva a felebbezési biróság ítéletét alperes csatlakozási kérelme következtében a S. E, 20i. §. alapján fel kellett oldani s minthogy az összes költségnek mely fél által leendő viselésének kérdése csak a végitéletben •dönthető el, a felülvizsgálati költség ezúttal csak megállapítandó volt. A telebbezési ítélet feloldása következtében alperesnek az el|árási szabályok megsértésére, valamint a perköltség iránti panaszai tárgytalanokká váltak. Az 1868. IX. t.-c. 3. s. értelmében a gör. kel. vallásúak jogosítva vannak egyházi, iskola és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeikben az ország törvényeinek korlátai között O Felsége legfelsőbb felügyeleti joga mellett önállóan intézni, rendezni és az Ö Felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját köze gcik utján önállóan kezelni és igazgatni. Ennek a törvényszakasznak értelmében az Ö Felsége által 1868. aug. iü-én kibocsátott legfelsőbb rendeletben az önálló kezelesre és igazgatásra vonatkozó szabályok tüzetesen meg vannak határozva. — az egyházközségek, egyházmegyék és a metropolia hatásköre az eljáró közegek és az eljárási szabályok meg vannak állapítva. — a netáni sérelmes határozatok elleni jogorvoslatoknak mi módon való kezelése is az említett legfelsőbb rendeletben benn foglaltatik és amennyiben a legfelsőbb egyházi fokon szabályellenes határozatok keletkeznének, a legfelsőbb rendelet IV. R. 25. S-a értelmében az azok ellen való leifolyamodás a magy. kir. kormányhoz nyitva áll. A gör. keleti egyházaknak ilyképen szabályozott önkormányzati jogából folyik, hogy amennyiben az illető gör. keleti egyházi hatóságok saját hatáskörükben akár fizetés akar fegyelmi tekintetben határoznak, ebbeli határozataik birói uton hatályon kivül nem helyezhetők, hanem amennyiben a legfelsőbb felügyeleti jogot O Felsége kormánya utján gyakorolja, az, hogy az illető önkormányzati hatóságok által hozott határozatok az önko: mányzati szabályoknak megfelelnek-e, a m. kir. kormány, illet e a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tutozik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901. szept. ö. I. G. 270. sz. a.) A per érdemére vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemben felhozott uj körülmények figyelembe nem vehetők. (A m. kir Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1901. szept. 13. I. G. 310. sz. a.) I A S. E 68. s-a szerint a magánokirat írásának és aláírásának valósága, más. kétségbe nem vont vagy bebizonyított írással való összehasonlítás által is történhetik, a biroság pedig az összehasonlítást maga is eszközölheti és az összehasonlítás bizonyító erejét rendszerint szakértők meghallgatása nélkül itéli meg, a szükséghez képest azonban szakértőket is meghallgathat. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1901. szept. 11. G. 266. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Azzal szemben, hogy a biztosított tárgy tulajdona a szerződéssel tényleg a felperesre ruháztatott át, ki a neki tulajdonjogilag átadott és ekként áttett biztosított épületet újra építtetvén, azt lakható állapotba helyezte, nem lehet súlyt helyezni arra, hogy az eladó kikötötte, miként az eladott ingatlanon tulajdonjogának a vevő részére leendő telekkönyvi átíratása csak a vételár teljes lefizetése után fog végbemenni. Mert az ingatlan tulajdonában az előadottak szerint végbement változás kétségtelenül olyan, mely az eladó és a biztosító társulat közt létrejött biztosítási szerződés értelmében, a társulat kártérítési kötelezettsége különbeni elenyészésének terhe alatt a biztosított által minden esetben bejelentendő volt, ami jelenleg meg nem történvén, ez a biztosítás érvényét vesztette fkeresk. törv. 484. §.) A budapesti kir. keresk. és váltó törvényszék, mint keresk. biróság (1899. dec. 27-én 134,891. sz. a.j M. A. felperesnek Első magyar általános biztosító társaság alperes ellen folytatott 4,850 írt és jár. iránti perében a következőleg ítélt: Felperes keresetének 2,781 frt. 66 kr. tőke s járulékai iránt inditott részével elutasittatik stb. Indokok: A keresetnek 2,068 frt 34 kr. töke és jkaira vonatkozó része a 23,369/98. sz. első és 1,726/08. számú másodbirósagi Ítélettel elbíráltatván, a jelen ítélet tárgyát a kir. ítélőtáblának felhívott számú határozata alapján 2,781 frt 66 kr. tőke és jkai stb. képezi. A keresetnek utóbb jelzett részével felperest el kellett utasítani, mert a per tárgyalása során kihallgatott tanuk vallomásával bizonyittatott, hogy a leégett ingatlan felperes jogelődje által -az Adria biztosító társaságnál korábban biztosítva volt, s hogy ez a biztosítás a tüz idején érvényében már fennállott, s mert alperes társaság, melynél a kérdésben forgó leégett ingatlan másodszor volt biztosítva, a K. T. 471. §-ának második bezdése szerint csak azon kárért felelős, mely a korábban biztosított összeget azaz 2,782 frt 10 krt meghaladja t. i. csak 2,068 frt 34 krnyi kárért, ez a kár pedig a fent jelzett Ítéletekkel már megítéltetett. Az a körülmény, hogy a B •/. alatti biztosítási szerződés feltételei szerint a biztosítás hatályát veszti, ha a biztosított tárgy máshol is biztosíttatik, nem változtat a dolgok állásán, mert az a kikötés mint törvényellenes a K. T. 472. §-a értelmében figyelembe nem vehető. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. febr. 13-án 681. v. sz. a.i alperest kötelezi, hogy a kir. tszék fenti Ítéletével már megítélt összegen felül még további 5,563 kor. 32 fill. tőkét, ez után 1895. évi márc. 1-től 1895. július l-ig 6°/o ezen időponttól pedig 5„."' kamatot stbit fizessen. Indokok: A keresk. törv. 484. §-a csak ellenkező szerződési kikötés hiánya esetére állapitj i meg azt, hogy a biztosítási szerződés abban az esetben, ha annak tartama alatt a biztosított tárgy tulajdona másra ruháztatik át, az uj tulajdonosra átmegy. A kir. Ítélőtáblának 1,726/98. v. sz. határozata folytán tartott póttárgyalás alkalmával beszerzett, *B.alatt csatolt, a m. kir. kincstár és a cs. kir. szab. Adria biztosító társulat közt a szóban forgó ingatlanra nézve is kötött biztosítási szerződés kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételek 7. §-a értelmében a K. T. isi. 4j-a által megengedett módon kiköttetett, hogy a biztosító társaság kártérítési kötelezettsége megszűnik, azaz a biztosítási szerződés érvényét veszti abban az esetben, ha a biztosított tárgyra nézve a tulajdoni vagy birtoklási viszonyban változás áll be, hacsak a biztosítás a feltételek felhívott 7. §. 2. bek. értelmében újból hatályba nem lép. Minthogy pedig a G. alatt csatolt adásvételi szerződésből nyivánvaló, hogy a szóban forgó ingatlanra nézve a B. a. csatolt biztosítási szerződés megkötése után 1899. nov. 29-én ily változás tényleg beállott, az ingatlan tulajdonjoga a felperesre szállván át, minthogy az, mintha a biztosítási szerződés az Adria biztosító társasággal a biztosítási feltételek ismételve felhívott 7. S 2-ik bekedése értelmében újból hatályba lépett volna, alperes részéről nem bizonyittatott, sőt az alperes által telhivott L. J. tanú vallomása szerint az Adria biztosító társaság a vonatkozó biztosítási tételt a kérdésben forgó tulajdonváltozás miatt törölte is, bár a tüzeset után s a jelzett szerződési kikötés alapján, s minthogy ezek szerint a szóban forgó tüzeset idején (1894. decb. 8.) a felperes jogelődje a m. kir. kincstár által az Adria biztosító társasággal kötött biztosítási szerződés, az általános biztosítási feltételek 7. pontja értelmében már érvényét veszítette volt s így a K. T. 471. §. 2. bekezdésében jelzett eset ezúttal fenn ' nem forogván, alperesnek erre alapított kifogása jogos alappal nem bir. Végül, minthogy az alperes által felhozott egyéb kifogások az e tekintetben jogerőssé vált 23,369/98. sz. elsőbirósági Ítélettel már elbíráltattak, a kár mennyisége pedig nem vitás, a fenti módon kellett rendelkezni. A m. kir. Kúria (1902. jan. 7-én 783. sz. a.) által a kir. Ítélőtábla Ítélete a K. T. 48i. §-ára alapított indokainál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert azzal szemben, hogy a biztosított tárgy tulajdona a G alatti szerződéssel tényleg a felperesre ruháztatott át, ki a nek. tulajdonjogilag átadott és eként áttett biztosított épületet az I, alatti okirat szerint újra építtetvén, azt lakható állapotba helyeztei nem lehet súlyt helyezni arra, hogy az eladó m. kir. kincstár a G. a szerződés 9. pontja értelmében kikötötte, miként az eladott ingatlan tulajdonjogának a vevő részére leendő telekkönyvi átíratása csak a vételár teljes lefizetése után fog végbemenni. Mert az ingatlan tulajdonában az előadottak szerint végbement változás kétségtelenül olyan, mely a kir. kincstár és az Adria biztosító társulat közt 1888 jan. 23-án létrejött B. alatti biztosítási szerződés 7. pontja értelmében a társulat kártérítési kötelezettsége különbeni elenyészésének terhe alatt a biztosított által minden esetben bejelentendő volt, ami jelenleg meg nem történvén, az idézett 7. pont értelmében ez a biztosítás érvényét vesztette (keresk. törv. 484. §.1 minél fogva a keresk. törvény 471. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának esete fenn nem forog. Bűnügyekben. A bp. 381. s-ban foglalt intézkedések összefüggéséből kitűnik hogy a törvényhozás az ott intézkedés tárgyává tett eseteket, ha egymagukban állanak, a felebbezés tekintetében korlátozásnak kívánta alávetni. E korlátozásnál az a szempont volt irányadó, hogy az oly esetek, amelyek csak különös körülményeknél fogva jutottnk a kir. törvényszék elsőfokú elbírálása ala. amelyekben tehát az a biróság döntött, amely különben mint másodfokú biróság végleg határozott volna, s amelyek e szerint már az első fokon részesültek a felebbviteti fok szervezeti biztosítékaiban, ne legyenek a kir. ítélőtáblához felebbezhetök. Az ügyek ezen osztályozásának alapfeltétele azonban az. hogy a cselekmények hatásköri minősítése tekintetében a vád és az ítélet egyetértsenek, mert ha a vád a cselekményt bűntettnek, vagy törvényszék hatásköréhez tartozó vétségnek minő-