A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog <> számához. Köztörvényi ügyekben. A korábbi hazai törvények közül a leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt papok utáni törvényes öröklést az Ap. Const. i. Rész 6. C. 2. c szabályozta. Való ugyan, hogy az Ap. Const i. Rész. 6 C. 2 c. jelenleg nem alkalmazható a leszarmazok és végrendelet nélkül elhalt összes papck utáni törvényes öröklésre, mivel későbbi udvari hatarozmanyok, rendeletek a papok egy részére nézve a törvé nyes öröklés tekintetében az Ap. Const. 1. Rész 6 C. 2 c.-töl eitérö intézkedéseket tartalmaznak, ezek az intézkedések azonban a leszarmazok es végrendelet nélkül elhalt lelkészkedö nős papokra nem vonatkoznak s az azok utáni töi vényes öröklés rendjét nem érintik. S igya leszámlázok és végrendelet nélkül elhalt gr. kath. nős alsóbb papok utáni törvényes öröklésre nézve is csak a most emiitett jogszabály alkalmazható, azon javak kivételevei, melyekre nézve az elöl idézett nyilt parancs VII. cikke 3 pontjának 3. betü,e alatti további rendelkezésnél fogva a polg. tkönyv rendelkezései az irányadók és ezen mitsem változtat az, hogy a gör. kath. vallásfelekezet csak azon jogszabály megalkotása után keletkezett, mivel az természetszerűen utólag arra a vallásfelekezetre is kiterjedt, a szerint a jogszabály szerint pedig a végrendelet és leszarmazok nélkül elhalt pap s illetve lelkészkedö nos pap ingó vagyona, tekintet nélkül annak eredetére, arra az egyházra száll, melynél az elhalálozása idejében alkalmazva volt és erre nézve az se tesz különbséget, hogy az elhalt pap hagyatékában csak ingok maradtak és özvegyet hagyott hátra maga utan, mivel ekkor esetleg a p. t. könyv. 796. S-a jöhet alkalmazásba. A kolozsvári kir. tszék 11900. jun. 19-én 6,068. sz. a.imezőszilvási gör. kath. egyház felperesnek, F. Demeter és társai alperesek ellen folytatott öröklési jog elismerése iránti perében, következőleg i t élt: Alperesek kötelesek elismerni, hogy a Mezőszilváson 188Í-. dec. 29-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt F. Sándor gör. keleti lelkész hagyatéka egyharmadrészben törvényörökjog cimén a mezőszilvási görög katholikus egyházat illeti és megtűrni, hogy nevezett hagyatéka egyharmadrészben a mezőszilvási gör. kath. egyházra ruháztassák. Indokok: Az ausztriai általános polg. tkönyv. életbeléptetése iránt kiadott nyilt parancs VII. cikke 3. pontjában foglalt rendelkezések értelmében, összefüggőleg a ptk. 539. és 761. §-aival az egyházi községek és ezek tagjainak öröklési képessége és ezek hagyatéka tekintetében lentartatott az ezekre vonatkozó közrendtartási különös szabályok érvénye és az e tekintetben fenforgó kérdések azon jogszabályok alapján düntendők el. A róm. kath. és gör. kath. egyházak örökösödésére jogszabályul szolgál az 1715. évi XVI. t.-c. és az abban szolgált <Kolonich> egyezség, melynek joghatálya nemcsak Erdélynek az anyaországtól különállása idejében, hanem honegyesülés után a magyar állam területén lakó összes római és gör. katholikus egyházak és ezek tagjaira is kiterjedt. Ezen jogszabály erejével biró egyezség értelmében a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt egyházi tag hagyatékának V3-da azon egyházat illeti, melynél az örökhagyó szolgált. Ezt igazolja a válaszirathoz C. alatt csatolt hitelesített fordításban beszerzett 1807. márc. 6-án kelt királyi oklevél, melyben a B. János fogarasi gör. kath. püspök alapítványa elfogadtatott. Az ősiségnek megszüntetése következtében az öröklött és szerzett, az adományi és más vagyon közötti különbség sem az élők között, sem pedig a törvényes örökösödésre befolyással nem bírván, ekként az örökhagyó után maradt hagyaték után az örökösödés, az általános polg. tkönyvben foglalt jogszabályok; a róm. kath. és gör. kath. egyházak és azok tagjait illetőleg padig a fenhivatkozott Kolonich-féle egyezkedés alapján történik. A fent kifejtettek előrebocsátásával, minthogy a per adatai szerint 188i. dec. 29-én végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül elhalálozott F. Sándor, mint görög katholikus lelkész a mezőszilvási gör. kath. egyháznál lelkészi minőségben volt alkalmazva, a fenhivatkozott egyezség értelmében hagyatékának ' .,-ada törvényes örökösödés cimén a mezőszilvási gör. kath. egyházat illeti, ennélfogva a keresetnek hely adandó és a nevezett egyház törvényes örökjoga a hagyaték ' ,-ada erejéig megállapítandó volt. Nem volt figyelembe vehető alperesnek azon védekezése, hogy a hagyaték az egyház javára örökösödés tárgyát nem képezi; mert hogy örökhagyónak hagyatékát nem szerzett, hanem atyjától örökölt vagyon képezi, mert amellett, hogy a hagyaték nem az 1 eddigi ősiség lolytán rászállott vagyonból áll s annak jogi természetével nem bir, az ősiségi intézmény eltörlésével a régibb hazai törvények szerint a vagyonra nézve fennállott korlátok és | különbségek hatályukat vesztették, melyre való tekintetből 1 az ajánlott bizonyitásfelvétel elrendelése szükség felettinek I találtatott. Mindezeknél fogva a keresetnek hely adandó volt. Budapest, 1902 február hó 9 A kolozs/ári kir. Ítélőtábla (1900. ok. 9-én 2,588. sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperesi egyház keresetében az örökösödési jogát arra alapítja, hogy néhai F. Sándor a felperesi egyháznak lelkésze volt s mint ilyen után az örökösödési jog az ált. ptkv. 761. §., az 1853. évi máj. 29-én kiadott kihirdetési nyilt parancs VII. cikke 3. pontja, valamint a Kolonics-féle egyezmény értelmében V,-ad részben őt illeti meg. Tekintve azonban azt, hogy az irt egyezmény a 1715: XVI. t.-c. által csak a magyar korona alá tartozó főpapokra s illetve lelkészekre terjedt ki, az irt t. c. határozott rendelkezése szerint ez alatt pedig az akkor a magyar koronától különválva volt erdélyi nagyfejedelemség területe nem értendő, ennek rendelkezései ezen a területen nem érvényesek. Hogy ez a szabályzat az erdélyi nagyfejedelemség területén tényleg nem is alkalmaztatott, abból is kitűnik, hogy az erdélyi római kath. egyház lelkészei örökösödési ügyeiben az örökösödésre az 1788. jun. 21-én 5,268. főkormányszéki rendelettel közzétett egyházmegyei szabályzat alkal-. maztatott, mely azonbin a görög kath. papokra nem vonatkozott. Ami pedig a néhai B. János püspöknek a kir. felség által is jóváhagyott végrendeletét illeti, ez oly törvényerejű szabálynak nem tekinthető, mely a lelkészek utáni örökösödésnél kötelező szabályként lenne alkalmazandó, amennyiben a nevezettnek csak végakaratát tartalmazza s e szerint azt az óhaját is, hogy a lelkészek végrendeletükben az egyházakról is gondoskodjanak s hogy végrendelet hiányában azoknak vagyona adassék az elaggott papok alapjának, a rokonoknak s az egyháznak egyenlő részekben ; továbbá, hogy abból egy rész az agg papok és papnövelde részére is kiszakittassék s hogy a később teendő alapítványából segélyben részesülendő főpapok és lelkészek vagyona, amennyiben ezek gyermektelenül halnának el, maradjon az elaggott papok alapjának, a rokonoknak s az egyháznak egyenlő részesedésben, amennyiben erre a legfelsőbb jóváhagyást kinyerni szerenoés leend. Az egyéni akarat és rendelkezés azonban királyi jóváhagyás mellett sem vált kötelező szabálylyá s a jóváhagyás csak azért volt szükséges, hogy a kir. javadalmazásból gyűjtött vagyonról nevezett egyházfő rendelkezhessék. Ezek szerint az ált. ptkv. életbeléptetése előtt is a volt erdélyi nagyfejedelemség területén a gör. kath. papok utáni örökösödésre nézve kötelező szabály nem létezvén, a kihirdetési nyilt parancs és az ált. ptkv. 761. §-a ilyent fenn nem tartott. A m. kir. Kúria (1901 okt. 22-én 7,642. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik akként, hogy felperes egyháznak a F. Sándor örökhagyó hagyatékában maradt és a leltár 1—24-. és 31—37. tétele alatt felvett ingókhoz törvényes öröklési joga megállapíttatik és alperesek annak a tűrésére köteleztetnek, hogy azok az ingók a hagyatéki bíróság által a felperes egyháznak átadassanak, ellenben felperes keresetének többi részével elutasittatik. Indokok: Az 1853. évi május 29-én kelt kihirdetési nyilt parancs VII. cikke 3. p.-nak c. betűje alatt foglalt rendelkezés első része szerint Erdélyben az egyházi személyek hagyatékaira vonatkozólag a törvényes örökösödés beállta esetében a korábbi jogszabályok lévén alkalmazandók, megállapítandó, hogy létezik-e korábbi birói jogszabály, melyben a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt papok utáni törvényesöröklés szabályozva lett. A korábbi hazai törvények közül a leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt papok utáni törvényes öröklés az Ap. Const. 1. Rész 6. c. 2 c. szabályozta, amitől eltérően felperes azt állította, hogy főleg, a jelen perbeli és esetre alkalmazandó jogszabályt a későbbi keletű K -féle egyezmény és a B. János gr. kath. püspök által alkotott végrendelet képeznek, ez azonban alappal nem bir, mivel a K.-féle egyezmény a volt erdélyi nagyfejedelemség területén soha érvénynyel nem birt, B. János püspöknek egyébként a királyi felség által jóváhagyott végrendeleti intézkedései a lelkészkedö és kihalt nős gör. kath. alsóbb papok utáni törvényes öröklést illetőleg sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalom által hatályba léptetve nem lettek. Való ugyan, hogy az Ap. Const. 1 Rész 6. C. 2. c. jelenleg nem alkalmazható a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt összes papok utáni törvényes öröklésre, mivel későbbi udvari határozmányok, rendeletek a papok egy részére nézve a törvényes öröklés tekintetében az Ap. Const. 1. Rész 6. C. 2. c.-től eltérő intézkedéseket tartalmaznak, ezek az intézkedések azonban a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt lelkészkedö nős papokra nem vonatkoznak s az azok utáni törvényes öröklés rendjét nem érintik s igy a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt gör. kath. nős alsóbb papok utáni törvényes öröklésre nézve is csak a most emiitett jogszabály alkalmazható, azon javak kivételével, melyekre nézve az elől idézett nyilt parancs VII. cikke 3. pontjának c) betűje alatti további rendelkezésénél fogva a polg. tvkv. rendelkezése'