A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata

A JOG 47 cszükség esetére» kétségtelenül nem szabatos, márpedig isme rttes. hogy a legvilágosabb törvényhely is mily interpretációkban részesül és igy szerény nézetem szerint a kifogásolt törvényhely okvetlenül mással volna helyettesítendő, megtartván a javaslat azon helyes gondolatát, hogy a biró bizonyos esetekben jogosítva legyen a 15 napos határidőt megrövidíteni. E tekintetben a sommás eljárási törvény érvényes rendelkezéseinek szem e'őtt tartása mellett kimondanám, hogy a javaslat 434. és 135. §§. értelmében végrehajthatóknak nyilvánított ítéletek teljesítése határidejét a bíróság a hitelező kérelmére ló napnál rövidebb időre szabhatja - egyéb Ítéletek teljesítési határidejét pedig csak akkor, ha felperes már az ítélet meghozatala előtt valószínűsíti, hogy követelése veszélyeztetve van. E kérdésben azonban minden bizonyitásfölvételt kizárnék. 15 napnál rövidebb teljesítési határidő minimumát mindkét esetben, kellő tekintettel a kötelezett helyzetére is, három napban állapítanám^ meg. A 416. §. második " bekezdése szerint «oly ítéletben, amely munka végzésére vagy a dolog természete szerint hoszszabb időt kivánó másnemű teljesítésre kötelez, a bíróság a körülményekhez mért teljesítésre határidőt szab». E jogot a bíróságnak fizetésre szóló ítéleteknél is megadnám. Hányszor előfordul, hogy a hitelező évtizedeken át nem érvényesítette követelését, melyet keletkezése időpontjában az adós talán könnyen képes lett volna megfizetni. Az adós már szinte elfeledte tartozását vagy azt hitte és sokszor joggal hihette, hogy hitelezője is már rég elfeledte azt, és ime. egyszerre Í5—20—25 év után fellép a hitelező, kívánja jussát; az adós elismeri tartozását, de azt veti ellene, hogy ha a hitelező tudott 25 évig várni, adjon most neki kellő időt, amíg az őt váratlanul ért követeléshez pénzforrásait megnyitja, amíg takarékosság avagy megfeszített munka mellett anyagi romlásának előidézése nélkül képes lesz előteremteni a hitelező követelését. Hányszor megtörténik, hogy a részletfizetésre vásároló adós. aki beigazoltan már több részletet megfizetett, az X-edik részletnél pár nappal megkésik és egyszerre az egész talán tetemes hátralékra pereltetik, {holott az ő viszonyai csak a követelésnek részletekben leendő törlesztését engedik meg és az egész követelésnek egyszerre való megfizetése és illetve behajtása kényszer, végrehajtás utján, őt a tönk szélére sodorná. Csak találomra hoztam fel két eklatáns esetet, pedig az élet ezerféle viszonyai számos, oly alakulatot hoznak felszínre, melyeknél a méltányosság gyakorlása nemcsak indokolt, de valóban ethikai szükség, meit a jogkereső közönségben, de különösen annak műveletlenebb részében, ha a bírót a törvény szűkebb intézkedései a méltányosság gyakorlásában gátolják, az ily látszólag csekély, de valóban jogpolitikai szempontból fontos dolgok, megingatják a jogegyenlőségben vaió hitet és a bíróságba helyezett bizalmat. Tapasztalhatjuk, hogy ily esetekben az adós a rendszerint hajthatatlan hitelezővel szemben reménynyel fordul a bírósághoz, kérve azt, hogy ám szabja meg ez a hosszabb méltányos határidőt, mely alatt ő teljesítsen, és ha a biró a legnagyobbrészt sikertelen egyeztetési kísérlet után a törvény szavai értelmében kimondja, hogy alperes a rövid 8 vagy 15 napos határidő alatt tartozik fizetni, az adós nem képes felfogni ezt és csak a bíróságnak : irányában, a gyengébb irányában tanúsított rosszakaratnak vagy legalább is közönynek tudja be a bíróság határozatát. Én a fenti okokból az ilyen hasonló természetű, természetesen taxatíve föl nem sorolható méltánylást érdemlő esetekben megadandónak vélem fizetésre szóló ítéletekben és nemcsak, amint a javaslat kontemplálja, munka végzésére és hosszabb időt kivánó másnemű teljesítésre kötelező Ítéletekben, a bíróságnak a jogot a teljesítési határidőt ló napnál hosszabb határidőben állapítani meg, de korlátoznám e jogot annyiban, hogy az ellenfél beleegyezésének esetét kivéve a haladék adását, a hitelező biztosítására, a társasbiróságok előtti eljárásban, tehát nagyobb összegű követeléseknél, kellő biztosíték vagy jótállás szolgáltatástól tételezném fel és mindkét esetben a halasztást hat havi határidőre korlátoznám, viszont kötelezném a jogosítottat aira, hogy követelését a fenti határidőn belül részletekben is elfogadni köteles legyen. Mert a tapasztalat mutatja, hogy e z a gazdaságilag gyenge és kiadásait sokszor kellő energia hijján restringálni képtelen adósnál hathatós eszköz volna a tartozás lerovását megkönnyíteni, mert az adós hat hónapon keresztül havonta 50—50 koronát könnyebben fog lefizetni, mint egyszerre 300 koronát. A fentiek figyelembe vételével a javaslat 416. §-át — annak két utolsó bekezdését meghagyva —következőkép szövegezném : «Az ítéletben megállapított kötelezettségteljesítésére rendszerint 15 napi határidőt kell szabni. A 434. és 435. §§. éltelmében végrehajthatóknak nyilvánított ítéletek teljesítési határidejét a bíróság, a hitelező kérelmére, rövidebbre szabhatja, de a határidő 3 napnál rövidebb semmi esetre se lehet. Egyéb ítéletek teljesítési határideje (a 608. §-ban emütett ítéletek kivételével) esak akkor szabható 15 napnál rövidebbre, ha a jogosított az eljárás befejezése előtt hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy követelése veszélyeztetve van. E kérdésben a bíróság belátása szerint határoz és e tekintetben bizonyitásfölvételnek nincs helye. A teljesítési határidő ez esetben se lehet 3 napnál rövidebb. Méltánylást érdemlő esetekben és ha a 15 napi illetve ennél rövidebb határidő kiszabása (434. és 435. §§.) által a kötelezett előreláthatólag anyagi romlásnak volna kitéve, a bíróság — mely ily esetben is belátása szerint határoz — a kötelezett kérelmére a teljesítési határidőt 15 napnál hoszszabb határidőben állapithatja meg és kötelezheti a jogosítottat, hogy követelését ezen határidőn belül a bíróság által megállapítandó részletekben is elfogadni tartozik. A teljesítési határidő leghosszabb tartama ily esetekben hat hónap és a törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekben a halasztás megadása a jogosilott ellenzése esetére csak kellő biztosíték vagy jótállás mellett engedélyezhető. A fenti korlátozások oly ítéletekre, amelyek munka végzésére vagy a dolog természete szerint hosszabb időt kivánó másnemű teljesítésre, köteleznek, nem terjednek ki és ily esetekben a bíróság a körülményekhez mért teljesítési határidőt korlátlanul szabhat. A teljesítési határidőnek 15 napnál rövidebb vagy hoszszabb időben történt megállapítását a bíróság minden esetben indokolni tartozik. Belföld A Magyar Jogászegylet f. é. február elsején tartott ülésén amelyen Baumgarten Izidor dr. koronaügyészhelyettes elnökölt — folytatta a vitát a feltételes elítélésről. Napirend előtt, Mandel Károly dr. indítványt nyújtott be, hogy az egylet a föltételes elitélés érdekében felterjesztést intézzen az igazságügyminiszterhez. Az indítvány a választmány elé utasíttatott Ezután Gruber Lajos dr. kir. alügyész szólalt fel az intézmény nullett. A 92. §-nak egy fokkal való továbbterjesztését látja benne, amire szükség van, mert a pénzbüntetés gyakran be nem hajtható. Másrészt pedig az ifjukoru bűnösök mindenképen távoltartandók a fogháztól. Utal a francia igazságügyminiszter mult évi beszédére, melyben kijelentette, hogy az uj intézménynyel nagyhatású féket nyert a visszaesésre, amely évről-évre biztosan csökken. Ugyanezt Belgium, Norvégia s több más állam igazolja. A feltételes kegyelmezést nem pártolja, mert ha már a bíróval szemben bizalmatlanság uralkodik, ez az adminisztratív hatósággal szemben sem állhat másként. Ezulán Dolleschall Alfréd dr. törvényszéki biró szólalt fel. Nem pártolja a refermot. Hogy a rövid szabadságvesztésbüntetések nem váltak be, abból nem következik, hogy mellőzendők, hanem igenis módositandók. A külföldi analógiákat nem fogadja el, mert ott az intézménynek nagy garanciái vannak, melyekre nálunk még gondolni sem lehet. Ilyen az amerikai probation officer-ek szervezete. — A statisztikáról nem szól, hogy hányan követnek el deliktumot csak azért, mert tudják, hogy elsőizben nem fognak büntettetni. A visszaesési statisztika is kétes értékű; akinek van esze, megvárja a fatális időt, mielőtt visszaesnék. De a feltételes elitélés nagy sérelem a sértettekre is, akik gyakran lesznek kénytelenek önbíráskodáshoz folyamodni; ez esetekről pedig szintén nem szól a statisztika. Amig rendszeres gyermekvédelmünk nincs, addig nincs segítve azzal, hogy az első sorban bűnözőt nem büntetik. Ezután még Neuschloss Tivadar dr. reflektált Baumgarten mult heti előadására-. Nyilt kérdések és feleletek. Amerikába való utazás céljára adott kölcsön tekinthetö-e oly hasznos beruházásnak, amelyet kiskorú is megtéríteni tartozik ? (Válasz.; M a z u r Gyula dr homonnai ügyvédnek a Jog f. é. 3-ik számában feltett ezen nyilt kérdésére feleletem az: szerintem igen és pétiig indokolom ezen véleményemet mindazon tényekkel, amelyeket nevezett ügyvéd ur a felvidék sanyarú állapotának feltüntetése végett felhozott. .Mind igaz az, s tényleg mindannyiszor rossz napom van, ahányszor az újságokban olvasom, hogy az Amerikába kivándorlókat itt vagy ott feltartóztatták, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ha Amerika nem lenne, a magyarországi felvidék már rég elpusztult volna. ()ly vidéken, aminő Sáros-, Zemplén-, Ung-megyék felsővidéke, — csak azokrólszólok, amelyeket személyesen ismerek, — ahol nincs u. n. parasztház, melyből valamely családtag Amerikában ne lenne, fájdalom, a "létfentartáshoz tartozik a haza hatá-