A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. Folytatás

A JOG 43 Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. [Az igazságügyi kormány figyelmébe.) Irta R. B. <ir. Budapesten. w Folytatás.* A vidéki törvényszékeknél, ahol az e^yik ügykörből a másikba való átutalás egyszerű elnöki intézkedésre egészen könnyen, minden nehézség nélkül menne, a referens principálisok nem szívesen veszítik el egyrészt már gyakran általuk begyakorolt jó munkaerőiket, másrészt nem is vállalkoznak szívesen vagy egyáltalában nem «uj emberi) sokszor bizony némi fáradságot, elnézést és jóakaratot igénylő betanítására s igy «kijárják» az elnöknél, hogy a már begyakorolt emberüket hagyja meg a régi helyén, amit az elnök legtöbb esetben az ((ügymenet biztonsága és gyorsasága érdekében» kénytelen i> lesz megtenni, nem lévén meg másészt benne magában sem az ambíció joggyakornokok és alregyzők szörnyen csekély jelentőségűnek látszó «kiképzésével b i b e 1 ő d n i.» Igy aztán pld. egy ügyes főtárgyalási jegyző, pláne ha a tanácstagok helyett az ítéleteket is megcsinálja, egy itélőtanács mellett és szemében, féltve őrzött pótolhatatlan kincs s az ilyen főtárgyalási jegyző esetleg egész előkészítő szolgálati ideje alatt közpolgári, váltó vagy kereskedelmi pert, vagy telekkönyvi, hagyatéki ügyet nemis lát. Különös állandóság mutatkozik p. o., különösen vidéken, a períárnoki alkalmazás körül. Az pedig semminemű érveléssel nem állitható, hogy p. o ez a pertári szolgálat a jogi kiképzés szempontjából bárminő előnyt is rejtene magában. Vidéken a járásbíróságtól a törvényszékhez és viceversa való kölcsönös és az előkészítő szolgálat érdekében felettébb előnyös s különben is ügyvitelszabályszerü áthelyezések, nem szokásosak, de a legjobb esetben is nem rendszeresek. Budapesten a törvényszékektől a szakbiróságokhoz való áthelyezések a joggyakornokokat illetőleg (a W a i s z-istákat kivéve) a kir. ítélőtábla elnöke, a\V a i s z-féle joggyakornokokat s bírói vizsga nélküli aljegyzőket illetőleg pedig az igazságügyminiszter által, félévenként kis számban eszközöltetnek csak, ami az előkészítő szolgálat ideális céljának ugyancsak meg nem felel. Magokra a helybeli törvényszékekre pedig ugyanaz áll, amint föntebb a vidéki bíróságoknál elmondottunk, sőt még a szakbiróságoknál is napirenden lévő az ügyágazatok elosztása folytán — ama furcsaság, hogy például valaki — a büntető törvényszéken töltött |—1 évi szolgálata alatt mint vizsgá óbirói jegyzőkönyvvezető működvén, nem látott főtárgyalási, vagy hogy például a váltótörvényszéktől 6—8 hónapi ott szolgálat után más törvényszékhez áthelyezett joggyakornok nem látott kereskedelmi pert vagy csődöt, mert váltó-referens mellé volt beosztva s egész idejét a «sürgősek» gyártása foglalta le. (Itt azonban meg kell említeni, hogy ezen törvényszéknél ambíciót tanúsító fiatal embereket illetőleg a képzésnek egy bizonyos formája: váltópereknek az elnök előtt való referálása alakjában, fennállj. Ha pedig a joggyakornok, aljegyző minősítő vizsgáját letette, előkészítő szolgálata befejezést nyer, ügyjegyzéke a minisztériumba vándorol s ő rendszerint szolgálati helyéről el nem helyeztetik s hacsak jegyzői kinevezése folytán más hatósághoz nem kerül — albirói kinevezéséig : helyén marad. Az ilyen u. n. «birói vizsgásokkal)) szemben aztán, az elnökök figyelme a kiképzést illetőleg teljesen abbamarad s embereiket reájuk való további minden tekintet nélkül ott alkalmazzák, ahol őket legjobban ((használhatják.» A gyakorlati továbbképezés eszköze s fontos előmozdítója még : b) a g y a k o r 1 a t. Az bizonyos, hogy ez a bírósági tisztviselő (biró) képességeit nagy mértékben előmozdítja s különösen akkor, ha nem elégszik meg azzal, hogy ügykörét pusztán «ledolgozza» de némi érdeklődést is mutat az azt környező judikatur a iránt is. A gyakorlatot illetőleg újból különbséget kell tennünk a vidék és a főváros közütt. A vidéken lehetséges és technikai akadályokba alig ütközik, hogy a bírói foglalkoztatási csoportok időnként változtassanak, vagy hogy egy biró állandóan, mint azt ÓZ ügyviteli szabályok is előírják, egy vagy több mellékszakban 'Megelőző cikk f. 6 i 5. számunkban. is alkalmaztassék, s igy a birák jogi tudása az igazságszolgáltatás minden ágazatát illetőleg generalizáltassék. A fővárosban azonban ez az ügyszakváltoztatás illuzórius, keresztül vihetetlen kívánság. Kizárják pedig a szakbiróságok. A bírót ugyanis, saját kérelme ellenére, egy törvényszéktől a másikhoz áthelyezni tudvalevőleg nem lehet s ha saját kérelmére ez meg is történik, a más ügyágazatba kerülés jóval nagyobb apparátust — királyi intézkedést igényel. De nemis igen fordul elő, mert sem a felettes hatóságok, de főkép magok a birák nem intendálják. Ugyanis ők"«beledolgozták» magukat,rendesen már mint albirák a szakmájukba, megszokták, esetleg megszerették azt s egész otthonosak a képzettség legtágabb értelmében, mondjuk p. o. a kereskedelmi s váltótörvényszéknél: a kereskedelmi és váltószakban. Példánkat követve, ennél a törvényszéknél éri őket a törvényszéki biróvá való kinevezés is s igy folyton folyvást alkalmuk van kereskedelmi és váltói ö^meretüket gyarapítani, ezt illető látkörüket tágítani. A példában fölvett birák tovább lépnek elő s megfelelő idő múlva a kir. ítélőtáblához lesznek már mint szakmájukban kimagaslók és éppen ezen alapon kinevezve. Mi sem természetesebb, hogy itt mint jó váltó- és kerekedeimi munkaerők, (hiszen éppen ezért «vitték fel» őket a táblához) a kereskedelmi és váltótanácsban nyernek alkalmazást. Ugyanezeket a kúriai birói rang a Kúria váltó- és kereskedelmi tanácsába fogja vinni s igy letellett egész államszolgálati idejök anélkül, hogy valaha másban dolgoztak volna életökben, mint épen kereskedelmi és váltóügyekben. Felmerülhet ezzel szemben az a jogos ellenvetés, hogy ez éppen ugy van jól, hogy lehetőleg mindenki igyekezzék valamely szakban kiváló jelességgé kifejlődni s hogy többet ér a jó speciális képzettség a gyenge általános tájékozottságnál s végre, hogy a felső bíróságok legmagasabb morális felelősséggel járó munkaköre éppen directe azt követeli meg, hogy az itélőbirák kitűnőségek legyenek, ha csak egy szakban is, amelyben őket ott tényleg alkalmazzák is. Ezen érvelés helyessége előtt fejet kell hajtani, ami azonban nem változtat azon jelenségen, amire reá mutatni kívántunk, hogy a fővárosban éppen a szakbiróságok által magasabb niveau-ju jogi képzés teljesen egyoldalúvá fejlődik mely az általános jogi képzettség és tájékozottsággal homlok-' egyenest ellenkezik. Itt azonban ezen egyoldalúságnak csak fényoldalát mutattuk be ; van ennek ugyanis másik oldala is, mely kevésbbé fényes. Ugyanis nincs meg mindenkiben a képesség, hogy kiválósággá legyen s a birói pálya a csendes, zajtalan, hir- és dicsőségszerzéstől távol álló, belső, intenzív munkálkodás pályája, nem alkalmas arra, hogy esetleg mélyebben elszunnyadt ambíciókat életre keltsen. Való tény az, hogy igen kevesen vannak a kiválóak, annál többen a középszerűségek, akik az egy szakban való állandó munkálkodást nem az ideális tökéletességre való törekvés szempontjából fogják föl. hanem akiknek ez az egy munkakör az emelkedő rang kellemességével : kényelmes, megszokott, amelyből nem kívánnak kijönni, s inkább várnak oly előmenetelre — ha hosszabb ideig is, mely őket ott helyben viszi előbbre, mintsem, hogy akár a jobb előmenetel reményében is, olyan szakmába kerüljenek, amelyhez teljességgel nem értenek, amit teljesen ab-ovo meg kellene előbb tanulni. S ettől ki ne fáznék ? Nagyon nehéz pé'dául a fővárosban elképzelni olyan, 7—8 esztendeje mint albiró a büntető törvényszéknél szolgáló törvényszéki bíró-jelöltet, aki rászánná magát, hogy a kereskedelmi- és váltótörvényszékhez való kinevezését kérje. S ha egyik-másik mégis belemenne, rövid időn belül keserűen megbánja. Nemis szólunk például az ügyészekről, akik a büntető szak szűkebb korlátai közül nem igen óhajtanak kilépni. A fővárosi viszonyokról szólva még megemlítendő h°gy P- °- a polgári törvényszéknél is jóval hosszabb ideig vannak az egyes referensek egy ügykörbe beutalva, semhogy azt lehessen róluk mondani, hogy minden polgári ügyágazattal egyaránt foglalkoztatnak s az ügyszakváltoztatásra körülbelül ugyanaz áll, amit fönnebb a birói vizsgás aljegyzőkre és a jegyzőkre vonatkozólag mondottunk A helybeli járásbíróságok ügyszak szerinti két külön része, természetszerűleg idézi elő a büntető szakbelieknek a polgári ügyekkel s vice-versa való nemtörődömségét. Amikor itt ügyeket emiitünk. egyszersmind magától