A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Igazolás az 1893: XVIII. t.-c 8. §-ának esetében - Törvényalkotás

A JOG 39 Külföld. Az orosz részvenyjog reformja már régen foglalkoztatja a hivatalos köröket. Az erre vonatkozó összes előmunkálatok azonban még nem nyertek befejezést és miután az orosz pénzügyminiszter az egyes kérdések szabályozását nem akarta a teljes reform keresztülviteléig halasztani, ennélfogva az elmúlt év karácsonyán rendeletet bocsátott ki, a mely a részvénytársaságok közgyűléseire, ellenőrző és ügyvezetői közegeire vonatkozó ideiglenes intézkedéseket tartalmaz. Ezek az intézkedések lényeges pontozatai a következők : A közgyűlés napja és helye legalább 21 nappal megelőzőleg nemcsak az alapszabályokban meghatározott lapokban teendő közzé, hanem a névre szóló részvények tulajdonosai a közgyűlésre levélileg meg is hivandók. A meghívóban a napirend minden egyes pont]a világosan megjelölendő, az igazgatóságnak esetleges jelentései és közlései legalább is hét nappal a közgyűlés megtartása előtt a részvényesek rendelkezésére bocsátandók. A rendelet szabályozza továbbá a tárgyalások menetének módozatait és a szavazati jogot ; igy olyan részvényesek, kik az ügyvezetőség tagjai, szavazati joggal birnak az általuk megállapított mérleg jóváhagyásánál megejtendő szavazás alkalmával, úgyszintén az ügyvezetőség jutalékának és gratifikációjának megállapításánál és hasonló kérdésekben. Megvan még állapítva az ellenőrző bizottság föladata és megválasztásának módja. A bizottság öt, az ügyvezetőségtől teljesen független részvényesből áll ; a választásnál a kisebbség annyiban veendő tekintetbe, hogy a képviselt összes részvények minden egyes ötödrésze a bizottságba egy-egy tagot választhat Hitelintézetek vezető igazgatói (tehát nem a felügyelő bizottság tagjai) más részvénytársaságnál ugyanily állást egyidejűleg nem tölthetnek be, továbbá a hitel- és biztosító-intézetek hivatalnokai a közgyűléseken semmifélekép részt nem vehetnek. A rendelet a közzététel napjával lépett életbe és hatályon kivül helyezte az egyes részvénytársaságok alapszabályaiban foglalt idevágó határozatokat. A rendeletnek tehát mindenesetre megvan az az előnye, hogy a szabályozott kérdésekben egységes eljárást honosít meg. Célja a rendeletnek az, hogy azoknak a visszaéléseknek, amelyek a közgyűlések egybehivása, összetétele és az igazgatóság intenciói szerint való többségnek összetoborzása körül eddig oly gyakran fölmerültek, végleg gátat vessen Nyilt kérdések és feleletek. Mikor alkalmazandó a B. P. 323. §.-a, s mikor a B. P. 326. §. 4. pontja ? (Kérdés.) Többször volt alkalmam e kérdés felett vitatkozni s megvallom, a vita eredménye engem nem elégített ki, mert, habár az én felfogásom és meggyőződésem szerint a különbséget felfedeztem, többször kellett azt hallanom, hogy ez a két szakasza a büntető perrendtartásnak — egymással ellentétben áll. Nézetem szerint azonban ezen vélemény, csak a felületes vizsgálódásnak a következménye, miután a különbség tényleg meglehetős finom. A B. P. 323. §-a szerint ugyanis, ha a vádló a vádat a főtárgyaláson ejtette el s azok a sértettek, akik a feljelentést tették stb. ... a vád képviseletét felszólítás dacára nem vettél: át — a bíróság az eljárást végzéssel megszünteti. Itt a vádló alatt nézetem szerint a törvényszék vagy esküdt bíróság elé tartozó ügyekben csakis a kir. ügyészt érthetjük és pótmagánvádlót semmiesetre sem, mert magából a törvényszakasz értelméből kitűnik, hogy éppen a vád elejtése folytán állhatna elő a pótmagánvád esete, ha t. i. a sértett a vád képviseletét a főtárgyaláson nyomban a vád elejtés után átvenné. A B. P. 326. §. 4. pontja szerint felmentő Ítélet hozandó, ha a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás, kívánat, vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta. Itt tehát a vád sorsát nem a kir. ügyész intézi, habár a vádat itt is ö képviseli, de annak a törvényes emelhetése felhatalmazás, kívánat vagy magáninditványhoz van kötve, s ha a felhatalmazás, vagy kívánat hiányzik, akkor a vád emelése nem törvényes, mert azon esetekben, amidőn a vád emelhetése felhatalmazás, vagy kívánattól függ, a B. P. 4. §. értelmében «az eljárás a nyomozáson tul nem mehet>; mihelyt tulment, az eljárás s igy a vád emelése se törvényes s ha ez csak a főtárgyaláson tűnik ki, amennyiben az ügyész a vádat a főtárgyaláson nem ejti el, ezen hiányosság hivatalból észlelendő s a B. P. 326 §. 4. pontja értelmében felmentő Ítélet hozandó; ha pedig magáninditványra üldözendő bűncselekményről van szó, mint pld. a btkv. 336. §. 7. pontja szerint minősülő lopás bűntetténél, ahol a gazda cselédjének megbocsáthat, vagy a csalás több neménél, ahol a bűncselekmény csak a sértett indítványára üldözhető, vagy a btkv. 302. §. szerint minősülő felmenő ágbeli rokonon elkövetett súlyos testi sértésnél, ahol a sértett a vádlottnak megbocsáthat s ez esetben a cselekmény büntethetősége elesik, stb. s a magáninditványra jogosult ezen v i s s z a v o n h a t ó indítványát kellő időben (t. i. ítélethozatal előtt) visszavonta — szintén felmentő Ítéletnek van helye. Ez utóbbi esetben a bűnügyi per sorsa tisztán és kizárólag a magáninditványra jogosult kezébe van letéve, mert, ha ö kellő időben visszavonja visszavonható indítványát, akkor a vádat képviselő kir. ügyésznek más szerepe nincs hátra, mint hogy vádlott felmentését kérje, nem pedig, hogy a vádat elejtse, mert ez esetben a vád fönn nem állhat, hiányzik az alapja, hiányzik a cselekmény büntethetősége, tehát egész felesleges szószaporítás, hogy a kir ügyész a vádat elejtse, mikor azt már a magáninditványrajogositott visszavonta; mert ha fenn is tartaná az ügyész a vádját, akkor is felmentő ítéletet kellene hozni. És ebben rejlik a két törvényszakasz között a különbség. Némelyeket tévedésbe hoz, ha például az ügyész ilyen esetben, mikor a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta, egyszerűen kivágja, hogy: «a vádat elejtem s kérem az eljárás megszüntetését,* s ha ekkor a két szakasz értelmének mélyebben rejlő különbségét nem nézik, mert látszólag a B. P. 323. §. ismérvei forognak fenn, t. i. hogy vádló a vádat a főtárgyaláson ejtette el s a sértett a már előbb tett nyilatkozata értelmében ugy tekinthető, mint aki a vád képviseletét nem kívánja átvenni — s könnyen kimondják, hogy ilyen esetben az eljárás megszüntetésének van helye; de hogy ilyen nézet mellett aztán mikor van a B. P. 326. §. 4. p. szerinti fölmentő Ítélet hozatalának helye, azt nem fejtik meg, talán, mert ugy vélekednek, hogy akkor, ha az ügyész azt a fölösleges «elejtem a vádat* nyilatkozatát nem tette meg ? Vagy mihelyt a kir. ügyész ezen nevezetes nyilatkozatát megtette, tekintet nélkül az eset körülményeire, csupán, mert azok a szavak kimondattak, mindjárt megszüntető végzést kell hozni s nem is kell megvizsgálni, hogy az adott esetben a kir. ügyész felmentő ítéletet kellett volna, hogy kérjen ? En azt tartom, hogy a B. P. 323. §. szerint való végzés hozatalának csak a nem magáninditványra üldözendő bűncselekményeknél van helye, pld. a btkv. 336 §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntetténél, ahol a vád fentartási, vagy elejtése a kir. ügyésztől függ, mert ennek elbírálásánál mitsem változtat a sértett fél azcn nyilatkozata, hogy ő nem kívánja a vádlott megbüntetését. Hogy aztán mikor ejtheti el az ügyész a vádat, az világos, ha t. i. nem lát elég bizonyítékot vádlott elitélésére; vagy kitűnik, hogy nem forog fenn büntetendő cselekmény stb., szóval, ha a B. P. 326. §. 1—3. pontjainak eseteit látja fen forogni. Ilyen esetekben, ha a vádat a kir. ügyész a főtárgyaláson elejti, megszüntető végzés, s ha nem ejti el s az ügy Ítélethozatalra kerül s az itélőbirák észlelik a B. P. 326. §. 1—3 pontjaiban foglalt esetek valamelyikének fenforgását, természetesen felmentő ítélet hozandó. Ha tehát ezen kérdéses két törvényszakasz közötti különbséget tisztán akarjuk látni s a tévedést biztosan el akarjuk kerülni, nézetem szerint mindig szem előtt kell tartanunk, hogy azon esetekben, ahol a btkv. szerint a bűncselekmény csak kívánat felhatalmazás vagy magáninditvány folytán üldözhető, ha a két első közül valamelyik hiányzik, avagy az utóbbit az arra jogosult kellő időben visszavonta (természetesen mindez a főtárgyalás stádiumában) a B. P. 326. §. 4. p. értelmében felmentő ítélet, — azon esetekben pedig, ha a büntető törvények szerint a bűncselekmény hivatalból üldözendő s a vádat képviselő kir. ügyész a vádat a főtárgyaláson elejtette, vagy a főtárgyaláson tűnik ki hogy a vádlott elhalt, megszüntető végzés hozandó. A kifejtettekre tekintettel, kérek a feni kitett kérdésre szíves véleményt. Bauer Gyula erzsébetvárosi kir. tszéki. aljző. Irodalom Magyar törvénytár (Corpus Juris Hungarici). Most jelent meg e vállalatban az 1901 -ik évi törvényeket tartalmazó kötet. Ismét az az előkelő külsejű gondos kiállítás, amely ezt a Magyar Corpus Juris kiadást külsőleg is oly kimagaslóvá teszi. E kötet megjelenésével a vállalatban most már teljesen megjelentek a törvények Szent Istvántól egész a mai napig, valamint külön a Verbőczy-féle «Hármaskönyv» és az «Erdélyi törvények* 1540— 1848. Ezeket, valamint a «Corpus Juris»-beli régi törvényeket a vállalat az eredeti latin szövegben közli. A «Magyar törvénytár* most megjelent 1901. évi törvényeinek ára fűzve 4, fél bőrkötésben 6 korona, a többi 25 köteté 1000—1900-ig 185 korona. Megrendelhető minden hazai könyvkereskedésben. A magyar magánjog vázlata, a bánya-, csőd- kereskedelmi és váltójog alapelveivel. A községi közigazgatási tanfolyamok használatá a irta Szladi ts Károly dr, kir. albiró, a budapesti községi közigazgatási tanfolyamon a magyar magánjog előadója. Budapest, 1902. Grill kiadása. Ára 3 korona. Tekintve hogy a munka nemjogászok számára készült, szerző közérthető nyelven nyújtja benne a magánjogi elvek összefoglalását. Igy a munka céljának, hogy hasznavehető kézikönyv legyen, mindenben megleld s melegen ajánlható az illető köröknek. Megjelent még: Horvát- és Szlavonországok autonóm törvényeinek gyűjteménye. III. kötet: 1877—1886. évi törvények. Kiadja a horvátszlavon-dalmátországi m. kir. miniszter.