A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga. Vége

A JOG 207 az ügylet az eladó részéről már teljesítettként jelentkezik, ezzel a vételár követeléséhez való jog meg van alapítva . amiértis a vevő részéről utólag felhozott minőségi hiány már csak mint az eladó jogának megdöntésére irányuló kifogás jöhet tekintetbe ; következésképpen ilyen esetben a minőségi hiányra vonatkozó állítást — az 1868- évi LIV. t.-c. i52. S-a útmutatásához képest - a vevő tartozik bizonyítani. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 9. I G. 651/1901 sz. a.) Az a kérdés, hogy valamely gyári, ipari vagy üzem állandó veszélylyel jar-e vagy sem, nem jogkérdésre, hanem ténykérdésre vonatkozik és az e részben megállapított tényállás a S. E. 197. §-a szerint sikerrel csak az alapon támadható meg felülvizsgálati kérelemmel, hogy eme tényállás megállapításánál valamely jogszabály sértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottaknak tekintve, e részben pedig biztosítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel. Az a körülmény, hogy a törvény a kereskedelemügyi m. kir. minisztert felhatalmazta a különböző iparágak üzemének viszonyaihoz képest szükséges hasonló természetű óvóintézkedéseknek rendeleti uton való szabályozására, de az ily tárgyú rendelet még ki nem adatott, nem menti fel az ipar vagy gyári üzem tulajdonosát az 1893 : XXVIII t.-c. 2. § a e) pontjában kimondott ama kötelezettség alól, hogy a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni, ami tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak követelményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges, és jelesül hogy köteles marógépeken védő készülékeket alkalmazni, sót az idézett törvény 37. §-a egyenesen kimondja azt is, hogy a törvényben előirt köttelezettségek teljesítésének elmulasztása kihágásként pénzbüntetéssel sújtandó, fenmaradván ugy a polgári, mint büntető törvény szerinti felelősség, ha a mulasztás miatt valamely baleset történt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 23. I. G. 661/1901sz. a.) Az 1877. évi XX. t.-c. 11. §. szerint az anya addig is, mig a tartasi es neveltetési kötelezettségre nézve a bíróság nem határoz, a törvénytelen gyermeket tartani és nevelni köteles ; következésképpen a gyermektartási dij elsősorban az anya igénye, enne 1 pedig tetszésétől függ, hogy azt a természetes apa ellen érvényesítse, vagy arról lemondjon. Ha tehát a lemondás tekintetében az anya és a természetes apa között egyesség jött létre, jóllehet az ilyen egyesség a gyermeknek esetleg szükséges igényét gyámhatósági jóváhagyás nélkül nem érintheti, az ilyen egyességgel szemben, amely az anyának saját ténye, magának az anyának az egyesség kötelező erejét és hatályosságát kétségbe vonni joga nincs. (A m. kir. Kúiia felülvizsg. tanácsa 1902 máj. 2. I. G. 104 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A feltétlen fizetési ígéretet magában foplai^ váltóval -zcmben alperes tartozott bizonyítani azt az áll >gy a váltóügylet érvényességének alapfeltétele az érték kiszolgáltatása volt és hogy a közadós az ellenértéket meg nem kapta. A felperes és a közados közt fennálló rokonsági viszony és u közadós kereskedői könyveinek rendetlensége magukban véve az érintett irányban bizonyítékot nem képeznek. Váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely levén kijelölve, ez a váltó telepitett váltó, az azon előforduló azt a kitételt pedig": '(Zahlbar bei Volkssparcassa in Virovitica» a kir. Kúria külön telepes megnevezésének tekinti, mivel az érintett kitételben Deni.e foglaltatik az, hogy a fizetés ki által, illetve ami ezzel a közönséges életben egyértelműnek van elfogadva : kinél teljesítendő. A kaposvári kir. törvszek mint csődbíróság Q902. évi márc. 22-én 2,872. sz. a.) M. Adolfnak, dr. Fekete Gyula ügyvéd mint R. Pál csődtömeg gondnoka ell 2,250 K. s jár. iránti követelés valódiságának megállapítsa iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék a felperes áital a R. P. elleni csödügyben bejelentett 2,250 K. váltó töke s ennek a csődnyitástól járó 6 0 kamatai iránti követelés valódiságát s a csődkövetelések II. osztályába sorozását megállapítja. Kötelezi az alp által képv. csődtömeget arra, hogy felperes részere 110 K. perköltséget 15 nap és végrh. terhe mellett megfizesen, stb. M e g o k o 1 ás: Felperes keresetéhez a követelése alapját képező 1 drb. 1,100 és 1 drb. 1,150 K-nás váltókat becsatolta, melyek a csó'dnyitás utáni jártak le , állítólag felperes által lettek kifizetve Alperes tömeggondnok épp ugy a felszámoláskor, mint a jelen eljárás folyamán azt állította, hogy felperes követelése koholt, éspedig azon az alapon, mert felperes és közadós vötársak « igy közelebbi viszonyban vannak, továbbá mert a kozadós könyvei rendetlenek s különösen a főkönyvben a kérdéses követelésekre vonatkozó rovatnál a beirt ősségek tintával olvashatlanná vannak téve. Közadós a követelés valódiságát befrmerte s o, valamire P Ármin tanúképp kihallgattatván, arra néz\ tettek tanusár.ot, hoey 1898 évben keletkeztek a váltók, hogy a. at felperes mint kibocsájtó irta alá, hogy az azokon foglalt összeget közadosr mint elfogadó vette fel, sőt közadós a kihallgatási jkvhóz behatolta 1-2 N B alatt az eredeti 2 drb 750 frtos váltat, mint a melyeknek prolongálása folytán álltak elő a keres c alapját képező váltók. . . Tekintve pedig, hogy közadós elismerésével i a vaito Dirtokával, valamint azzal szemben, hogy a váltókon Kozados szerepel elfogadóként, a követelés koholtságát alperesnek kellett volna bizonyítani; tekintve, hogy alperes ezt bizonyítani nem tudta, mert ennek megállapítására a felperes és a közadós közötti rokonsági viszonya, valmint könyvei rendetlensége nem elégséges: a kérdéses követelések valódiságát a kereseti kérelemhez képest megállapítani kellett. Alperes tömeggondnok azon kifogása, hogy a váltók megóvatolva nincsenek, figyelmet nem érdemel, mert a kérdéses váltók nem olyan telepitett váltók, mint amelyeknek megnemóvatolása miatt az elfogadó a fizetési kötelezettség alól szabadulna, stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1901. május 21-én 1,174./P. sz. a.;, ítélet: A kir. tszék Ítéletét okainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert bár a kereseti váltók telepitettek, minthogy azonban azokon telepes megnevezve nincsen, az elfogadó elleni váltókereset fentartására az 1876: XXVII. t.-c. 44. §. szerint óvás felvétele nem szükséges, stb. A m. kir. Kúria (1902 szeptember hó 30-án 709. sz. a. itélet: A másodbiróság Ítélete amenyiben a C. alatti váltón alapuló 1,100 K. tőkének s ez után a csődnyitáslól számított 6°/o kamatnak valódisága elismertetett s ez a követelés a csődkövetelések II. osztályába soroztatott, helybenhagyatik; egyebekben mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes a D. a. váltón alapuló 1,150 K. tőke iránt keresetével elutasittatik, a perköltség pedig peres felek közt kölcsönösen megszünttetik, stb. Megokolás: Előre bocsátva azt, hogy felperes a C. és D. a. váltókon alapuló 2,250 K, követelését az 1,165/1901. v. sz. rendelet folytán pótlólag felterjesztett 4,175/900 sz. csődbejelentésében határozottan mint váltókövetelést jelentvén be a csődtömeg ellen és keresetében is mint ilyent érvényesítvén, az érintett követelés egyedül csak a csődbejelentésben, illetve keresetben elfoglalt jogalapon mint váltókövetelés tétetett felülvizsgálat tárgyává (csődtörv. 145. §.), a másodbiróság Ítéletét, amennyiben a C. alatti váltón alapuló 1,100 K. tőkének s az ez után számított kamatnak valódisága elismertetett, helyben kellett hagyni, mert tömeggondnok az óvás felvételének elmulasztása miatt a perben egyedül csak a D. a. 1,150 K.-ról szóló váltóra nézve tett kifogást, ellenben a C. a. 1,100 K.-ról szóló váltóra nézve a perben ily kifogással nem élt, csak a felebbezésben felhozott vonatkozó kifogása pedig az 1881: LIX. t.-c. 29. §. érteim, figyelembe nem jöhet; és mert a féltétlen fizetési ígéretet magában foglaló C. a. váltóval szemben alperes tartozott bizonyítani azt az állítást, hogy a váltóügylet érvényességének alapfeltétele az érték kiszolgáltatása volt és hogy a közadós az ellenértéket meg nem kapta, alperes azonban ezt a döntő körülményt nem bizonyította, amennyiben a felperes és a közadós közt fennnálló rokonsági viszony és a közadós kereskedői könyveinek rendetlensége magukban véve az érintett irányban bizonyítékot nem képeznek, alperes pedig más bizonyítékot fel nem hozott, következésképp alperesnek a C. alatti váltó ellenértékének kinemszolgáltatásából merített kifogása figyelembe nem jöhet. A mi felperesnek a D. alatti váltón alapuló 1,150 K. követelését illeti, e tekintetben mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest az érintett váltón alapuló követelés iránt keresetével el kellett utasítani; mert a D. alatti váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely levén kijelölve, a másodbiróság helyesen állapította meg, hogy ez a váltó telepitett váltó, az azon előforduló azt a kitételt pedig «Zahlbar bei Volk-Sparcassa in Virovitica» a kir. Kúria külön telepes megnevezésének tekinti, mivel az érintett kiléteiben b^nne foglaltatik az, hogy a fize'.és ki által, illetve, ami ezzel a k ö"-.. ,éges életben egyértelműnek van elfogadva: kinél teljesítenie; mifolyólag felperesnek arra való tekintettel, hogy a D. a. vá!tó annak tartalma szerint eredetileg Eszéken az osztrákmagy. bank fiókjánál mint telepesnél volt fizetendő, a megváltoztatott tartalom szerint pedig a fizetés Viroviticában a nép takarékpénztárnál .szintén mint telepesnél volt teljesítendő, már pedig a váltó hátlapján előforduló olvashatlan törlés miatt meg nem állapitható, hogy az óvás felvételére rendelt határidőben a váltó birtok osa akár 17, osztrák-magy. bank fiókja Eszéken, akár a viroviticai néptakaiék-pánztár telepes volt, az elfogadó elleni váltókereseti jog fenntartása ccijából a váltótörvény 43. §. első kikezdése értelmében óvás felvétele vu:t volna szükséges; felperes azonban maga beismervén, hogy az óvás felvételére rendelt határidőben óvás fel nem vétetett, ugyanő az idevett törvény 43. §. 2. bek. érteim, az elfogadó (közadós) elleni váltókereoetét elvesztette, stb. Bűnügyekben. A kir. Kúria előtti eljárásra alkalmas módon csak akkor tekinthető a semmiségi panasz világosan és megfelelően megokoltnak, ha a sérelem okai és adatai magában a semmiségé panaszban világosan és akképp vannak megállapítva, hogy abból megítélhető legyen ; a) vajon sérelemi jogi és nem ténykérdésre vonatkozólag van-e bejelentve ; b) hogy a sérelem legalább annyira legyen megállapítva, hogy megbiráltathassék, vajon az tényleges adataiban a törvényben felsorolt semmiségi esetek alá vonbató-e? c) hogy a panasz tartalma és ténybeli adatai a per anyagával való vonatkozásaikban legalább annyi anyagot nyújtsanak, amennyire a sérelem fenn-, vagy Jfenn-nemforgásának felismerhetésére és megbirálhatására a bíróságnak szüksége van