A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga. Vége

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Köztörvényi ügyekben. A ferj feleségével szemben nem bir házi fegyelmi joggal. A gyulai kir. törvszék (1902 január 22-én 618/P. sz. a.) M. Ambrus ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg i t é lt: A kir. tszék felperes F. Teréziát keresetével elutasítja, — és kötelezi, hogy Frankó László ügyv., mint házasságvédö részére 25 K. ügyv. dijat megfizessen stb. Megokol ás: Felperes azl894:XXXI. t.-c. 80. §. a) és c.) p. alapján azért kérte az alperessel megkötött házasságának a felbontását, mert alperes vele durvi, goromba bánásmódot tanúsított; töb izben becsületében mélyen sértő kifejezésekkel illette és tettleg bántalmazta. Nevezetesen 1900. jun. 23-án 1 lavillával, ugyanazon év és hó 25-én pedig egy vasúti szolgálati zászlócska rudjával megverte, mely tettlegesség folytán ő aztán az életközösséget is megszakította. Bontó ok gyanánt érvényesítette továbbá felperes azt is, hogy kereseti _ állítása szerint alperes a tényleges különválva élés óta egy A. Klára nevü nővel vadházasságra lépett. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert bár nejét együttélésük ideje alatt kénytelen is volt vagy kétszer megfenyíteni, azonban erre okot felperes azon ténye szolgáltatott, hogy adósságokat csinált és «traktálózott>. Azt szintén beismerte, hogy Á. Klárát a tényleges különválás után magához vette, azonban tagadta azt, mintha a nevezett növel neki nemi viszonya lenne. Ami alperesnek a keresetben részletezett magaviseletét illeti, csupán L. András és U. György tanuk vallomásai szolgáltatnak arra bizonyítékot, hogy perjs felek cöbb izben szóbelileg veszekedtek, sőt egy izben alperes egy favillával gyengén a felperes vállára is ütött. Ezen tények azonban egymagukban véve nem alkalmasak arra, hogy azok egy, a peres felek társadalmi helyzetén és műveltségi fokán lévő egyént véve figyelembe, a házassági kötelességszegés oly fokát és mérvét megállapítsák, amelyet a Ht. 80. §. a) p. feltételes bontó ok gyanánt felállít. Hasonlóképpen nem minősithető a tényleges különválásnak közvetlen okát képező ama tény sem a Ht. 80 §-ának a) pontjában szabályozott kötelességszegésnek, melyszerint alperes nejét egy vasúti szolgálati zászlócska rudjával megverte, mely körülmény különben alperes beismerésével bizonyítottnak tekinthető, éspedig azért, mert maga a tettlegességnél használt eszköz nem alkalmas arra, hogy azzal olyan nagyobb fokú sérelem előidézhető lenne, amely a peres felekhez hasonló sorsban lévő közönségesebb életviszonyok közt élő férj nejével szemben használható házi fenyiték-jogának határát túllépné, másrészről mert maga felperes sem állította, annál kevébbé pedig bizonyította, miszerint vele szemben ez alkalommal valamely súlyosabb beszámítás alá eshető, vagy súlyosabb eredményt előidéző tettlegességet követett volna el, s mert végül felperes beismerésével az is bizonyítva van, hogy alperes azért verte meg ez alkalommal nejét, mert ez férje utasításának megfelelően nem kapálta meg a káposztát, vagyis a tettlegességre felperes magatartása szolgáltatott okot. Hátra lenne még felperesnek ama tényre állapított kereseti jogának elbírálása, amely szerint alperes a különválva élés óta vadházisságot és ezáltal erkölcstelen életet megátalkodottan folytat. Alperes határozott tagadásával szemben felperes ide vonatkozólag W. György tanú hit alatti vallomásával annyit bizonyított, hogy Á. Klára 1900. őszén bútoraival együtt a felperes lakásául szolgáló őrházba költözött s ott alperessé! együtt lakik. Ahhoz hogy a 80. §. c) p.-ban meghatározott bontó ok, tehát vadházasság fenforgása is bizonyítottnak tekintessék, oly tények bizonyítása szükséges, amelyekből minden kétséget kizárólag a kérdéses viszony fenforgása megállapítható. Alperes tagadta, hogy Á. Klára neki egyebe lenne mint gazdasszonya. S figyelembe véve alperesnek foglalkozását: vasúti őr,— természetesnek található azon védekezése: hogy neki aki foglalkozásánál fogva az otthonához van láncolva, házának vezetése és ellátása céljából gazdasszonyra van szüksége. Ezért is az az eljárása, hogy felperes által elhagyott háza vezetésére idegen nőt fogadott, indokolt és egymagában véve a 80. §. c) p. alá eső bontó ok megállapítására nem elegendő, annál kevésbbé, mert a felperes által egyedül hivatott W. György vallomása a vadházasság megállapítására nem elegendő. E-, okból lelperest keresetével elutasítani smint a há/asságvédő kirendelésére okot szoigáitató felet annak d'jazására egyedül kötelezni kellett stb. A nváradi kir. ítélőtábla (1902 ápril 28-án 715. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét megváltoztatja, feleknek Gyomán 1896 nov. 4-én az ottani állami anyakönyvvezető előtt kötött házasságát a Ht. . 80. §. a) és c) p. alapján alperes hibájából és vétkessé nyilvánítása mellett felbontja, a házasságvédő részére 25 K.-ban megállapított I díjnak fizetésére mindkét felet egyetemlegesen kötelezi s egyúttal Budapest, 1902 december 28 utasítja a kir. tszéket, hogy e felek házasságából született Terézia nevü leánygyermek elhelyezése és tartása, valamint a nevezett leánygyermek tartásdíja s egy aranygyűrű kiadása vagy értékének megfizetése iránt előterjesztett és fenntartott kereseti kérelem felől a perköltségre is kiterjedő ítéletet hozzon s ennekutána a (elebbezési határidő letelte után a kir. Kúriához leendő továbbítás végett ide terjeszsze fel. Megokolás: Felperes a Ht. 80. § a) és c) p. alapján azért kérte a házasság felbontását, mert alperes őt becsületsértő kifejezésekkel illette, testileg bántalmazta, vagyis 1900 június 28-án egy vasvillával, 1900 június 25-én pedig egy vasúti jelzőzászló nyelévé: megütötte, aminek következtében kénytelen volt férjét 1900. június 25-én elhagyni s alperes ugyanazon évi szept. havában Á. Klárával összeállott, ezt a nőt magához vette s vele tiltott szerelmi viszonyt folytat. Minthogy alperes beismerte, hogy nejét vagy kétizben megütötte s M. Gy. és K. A. kifogástalan tanuk vallomásával igazolva van, hogy peres felek az 1900 nyarán, tehát a keresetben jelzett időben civakodtak, mely civakodásokat alperes kezdte s K. A. azt is bizonyította, hogy alperes a nejét s ennek anyját kurvának nevezte, U. Gy. pedig azt erősítette, hogy alperes a nejét egy vasvillával vállon ütötte s alperesnek ezen viselkedése a Ht 80. §. a.) p. ban meghatározott bontó oknak fele) meg s minthogy továbbá alperes beismerte, hogy neje eltávozása után 1900. szept.-ben Á. Klárát házához vette, tagadásával szemben pedig W. György tanú vallomásával igazolva van, hogy alperes a most nevezett növel az egy szobából álló vasúti őrházban együtt lakik, ahová a tanú a nevezett nőnek bútorait az 1P00. szept. havában elszállította s ugyanakkor alperes kijelentette a tanú előtt, hogy azért fogadta a házához Á. Klárát, mivel asszony nélkül nem élhet s mindezen körülmények egybevetéséve! megállapítható, hogy alperes a házához fogadott nővel vadházasságban él, mely viselkedése a Ht. 80. §. c) pontjában meghatározott bontó ok ismérveit meríti ki; tekintettel arra, hogy férj nejével szemben házi fegyelmi joggal abban az irányban, hogy nejét felelősség nélkül becsületében és testileg bántalmazhatná, nem bir: Mindezeknél fogva a kir. tszék ítéletét megváltoztatni, felperes keresetének a házasság felbontása kérdésében helyt adni, a házassági védő dijának fizetése felől a birói gyakorlatnak megfelelően rendelkezni, amennyiben pedig az első bíróság a házasságból származott gyermek elhelyezése és tartása és a keresetbe helyezett gyermektartásdíj és egy aranygyűrű visszaadása iránt nem itélt, a kir. tszéket ez irányban, valamint a perköltségre kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1902 decemb. 4-én 6,181. sz. a.): A másodbíróság ítélete a házasságvédő diját tárgyazó nem felebbezett részében érintetlenül, a házasság felbontását tárgyazó hivatalból megvizsgált részében pedig helybenhigyatik; a házasságból született Teréz nevü gyermekre vonatkozó részében azonban megváltoztattatik s a gyermek elhelyezése s tartása iránti intézkedés az illetékes gyámhatóságnak hagyatik fenn; s ebből folyólag a másodbiróség ítéletében foglalt utasítás folytán az első bíróság által hozott Ítéletnek a nevezett gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó része hatályon kívül helyeztetik, stb. MegoKolás:A másodbiróság ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében felhozott indokai alapján volt helyben hagyandó, az indokoknak azzal a helyesbítésével, hegy alperes felperest U. Gy. tanú vallomása szerint nem vasvillával hanem favillával ütötte meg, s annak kiemelésével, hogy a férj feleségével szemben házi fegyelmi joggal nem bir. A kiskorú gyermek iránti rendelkezés az 1894. évi XXXI. t.-c. 96. §-án alapszik. A háztulajdonos az épületére akár általa, akár utasítására mások által elhelyezett tárgyaknak, vismajor esetén kivül, leesése által a másoknak okozott kárért felelős, és az ő utasítására palotájára, a köteles gondosság hiányával kitűzött zászló leesése által felperes és kk. gyermekeinek okozott kárt megtéríteni tartozik. Semmit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az, ki a zászló kitűzését teljesítette, erre kellő szakértelemmel birt. mivel az esetleg csakis az ő visszkeresetének a szakértövet szemben megállapítására szolgálhatna alapul. A bpesti kir. törvszék (1900 szept. 26-án 28,960. sz. a.) ózv. N. Alajosné, úgyis mint k. k. N. A. és S. gyerm. tt. gyámjának, B. József, Lovrich Gusztáv ügyv. ált. képv. H. Lipót s trsai ellen 160,000 K. iránti r. perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. A perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. stb Megokolás: A gondatlanságból okozott emDeröiéssel vádolt B. József bűnügyére vonatkozó s hivatalból beszerzett iratok között 37. n. sz. a. feltalálható, ugy a bpesti kir. tábla mint a kir. Kúria által helybenhagyott jogerős elsőbirósági ítélettel és I az ezek alapjául szolgáló összes bűnügyi iratokkal, különösen F Károly, K. Mór és H. Lipót tanuknak a végtárgyalás során tett