A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - A végrehajtási törvény reviziójához

A JOG 379 ezeknek feltevésénél, nehogy az esküdteket korlátozzuk szabad elhatározásukban. Adjunk nekik alkalmat, hogy minden kérdést eldönthesserek, amelynek eldöntése az ő hatáskörük höz tartozik. Laikusok éretlen t s esetlen élcelődése miatt soha ne igyekezzünk a szükséges kérdések számát apasztani. Nekünk a törvény az irányadó és semmi más. A végrehajtási törvény revíziójához. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., bpesti ügyvéd. Az uj végrehajtási törvény javaslata, miként most már teljesen bizonyos, legrövidebb idő alatt át lesz adva a nyilvánosságnak, sőt már főbb újításai is kiszivárogtak a nyilvánosság elé. Ezen ujitások : a végrehajtási kérvények eltörlése, megszabott számú és minőségű bútoroknak a végrehajtás alóli kivonása; a becsüsi intézmény eltörlése, a sorrendi tárgyalásoknak a végrehajtókhoz utalása stb. Bárha a javaslat még nem látott napvilágot, szükségesnek találjuk néhány kérdésre felhívni a javaslat szerzőinek figyelmét, hogy ha és mennyiben ezen kérdések nincsenek kellőleg szabályozva, a javaslatban a hiány még pótoltassák. I. Ilyen kérdések első sorban a végrehajtatók beavatkozása a kifogásolt házbér-követeléssel szemben. Mai jogunk a végrehajtási törvény 119. §-ában foglalt azon misztikus kijelentésen kívül: «Ezen per az érdekeltek beavatkozási jogának épségben maiadása mellett a végrehajtást szenvedő ellen inditandó» — nem tartalmaz int 'zkedést az iránt, hogyan szerezzenek a végrehajtatók értesülést ezen a végrehajtást szenvedett ellen indított perről, hogy abba beleavatkozhassanak. A végrehajtási törvénynek tehát intézkedést kell tartalmaznia az iránt, hogy az ilyen per a végrehajtatókkal szemben csak az esetben bir joghatálylyal, ha perbeli felperes a per megindításáról az érd-kelt végrehajtatókat értesiti, vagy azokat is perbevonja, hogy beavatkozási jogukkal élhessenek. II. Rendkívüli akadálya a helyes sorrend megállapításának, hogy a sorrendi tárgyalás folyamán bizonyitásfelvételnek ';incs helye. Igen gyakran merülnek fel a sorrendi tárgyalás folyamán olyan mozzanatok, melyek ha a sorrendi eljárás folyamán a bizonyitásfelvétel, vagy legalább a felek esküalatti meghallgatása elrendeltetnék, egészen ellenkező sorrendet eredményeznének, így igen gyakoriak a hitelezők kijátszását elősegítő álvégrehajtások, amidőn valakinek egy fiktív követelésről ad az adós váltót, hogy ő legyen az első foglaltató s az illető felveszi a pénzt s legtöbbször visszaadja a végrehajtást szenvedőnek s bár a hitelezők látják, hogy álügylet és álkövetelésről van szó, a jogerős végrehajtás ellen a sorrendi bíróság semmi bizonyitásfelvételbe nem megy bele. Ugyanilyen eset az, amidőn valamelyik végrehajtató vagy végrehajtást szenvedett, álengedményt ad hirtelen egy letétben levő követeléséről, hogy a hitelezők elől igényper utján elvonja a végrehajtási tömeget. Vagy megfordítva, tényleg engedményeztetik a letétben levő összeg s az engedményesnek nincsen módja a sorrendi eljárás folyamán jogait igazolni, hanem kénytelen fel folyamodásokat beadni, csakhogy elhúzza a pénz kifizetését addig, mig igényei meg vannak állapítva. Ugyanazért a sorrendi eljárásnak rendes tárgyalás- és bizonyitásfelvétellel kell kapcsolatosnak lennie, hogy ennek folyamán mindazon kérdések bizonyitásfelvétel utján döntessenek el, amelyek a letétben lévő pénz kifizetése és illetve kinek leendő utalványozására befolyással vannak. Hiszen a bit óság azért hoz határozatot. E helyett azonban az van a tervezetben kontemplálva, hogy a végrehajtó állapítsa meg a kifizetési sorrendet. Nincs és nem lehet kifogás az ellen, h >gy ott. ahol elsőbbség nincs bejelentve, vagy a bejelentett elsőbbségi igények nem tétetnek vita tárgyáva és a kifizetés csak a foglalások sorrendjében es/köz'endő, ezen sorrendet esetleg már a végrehajtó is megállapítsa. Ámde a sorrendi tárgyalás megtartását a mi, — bírói kvalifikációval nem biró végrehajtóinkra bízni nem lehet. Ellenkezőleg, mint fentebb kifejtettem, a sorrendi tárgyalásnak meg kell adni tényleg azt a jelleget, amelyet a tárgyalás fogalma alatt értünk, hogy azon, — rendes bizonyítás felvétel utján — dönthesse el a bíróság a letétben levő pénzösszegre támasztott mindazon igényeket, melyek a kiutalványozásra befolyással birnak. III. Egy igen fontos kérdés a végrehajtási törvény revíziója alkalmából a végrehajtási dijak tulmagas volta, s azoknak ki által leendő viselése. Ha bármily ammozitással viseltetik is a mai igazságügyi kormány az ügyvédi karral szemben, annyi igazságérzetet és méltányosságot fel akarunk mégis téte lezni róla, hogy akkor, a midőn a végrehajtásokból eredő jövedelemtől elüti az ügyvédi kart, — az ugyancsak a végrehajtásokból eredő terheket is igyekezzék enyhíteni. Ilyen terhek az igényfelhivás, a háztulajdonos értesítése, zárgondnoki í bevezetés s egyéb sallangok, melyek a végrehajtó eljárási diját annyira emelik. Mindezek ugyanis birói határozatok, me] lyeknek kibocsájtása és expediálása a bíróság dolga és fel| adata. Ugyanilyen az árverési hirdetmények kibocsájtása és ; kézbesítése. Az árverési hirdetmény pláne jogorvoslattal megtámadható birói határozat. Ezt tehát feltétlenül és okvetlen magának a bíróságnak kell kibocsájtania. S ha a tkvi ügyekben — hol ivekre menő árverési hirdetményeket kell a sokszor XXII. t.-c. 85. §.) A magyar nőnek, ha másodszor, vagy harmadszor is férjhez megy, mindig van igénye a hitbérhez s ezért nem azonos a régi germán jogból ismeretes «Morgengabe»-val. «Magyar hölgynek születni szép és nagy gondolat!)) Ha a házassági kötelék jogerős ítélettel föloldatott, éspedig a férj hibájából, az özvegyi jog még a férj életében kiadatik a nőnek s ha a nő férjét elhagyja, mig a bíróság őt vétkesnek ki nem mondja, özvegyi jogától megfosztani nem lehet. A gyermekek, tekintet nélkül nemükre, teljesen egyenlő részeket kapnak az elhunyt szülő vagyonából, fejenkint (per capita) osztakozván. A magyar nő, midőn a törvényes örökösödés beáll (tehát a szülő nem végrendelkezett), egyenlőnek vétetik a férfiúval. A magyar nő megbízott által, mint legtöbb adót fizető szavazati joggal bir a községi képviselő testületben. A magyar nő szerezhet orvostudori, tanári, gyógyszerészmesteri oklevelet Wlassics Gyula miniszter ur jóvoltából, aki a nőkérdést igy próbálta megoldani. A magyar nő ipart űzhet, adás-vevési szerződéseket köthet, ingatlant birhat, csere- és kölcsönszerződésre léphet, a tőzsdén játszhatik, utalványozhat, zálogositnat, férjeért, vagy bárkiért kezességet vállalhat, váltón nyargalhat, tanuzása perdöntő lehet házassági pörökben is, a rendőrségtől türelmi bárcát kérhet, perlekedhetik s — az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján bármikor elválhat férjétől, és ha a második férjre is ráunt, attól is elválhat, újra férjhez mehet s ezt a perjogi huncutkodást az emberi kor legvégső határáig űzheti. A római törvényhozás megállapította azt is, hogy egy nőnek nyolcszornál többször férjhez menni nem szabad. A liberális Catilinák, kik behozták a po'gári házasságot, ezt kifelejtették a paragrafusrengetegl ől s az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján minden házasság föl bontható. A férj pedig a felesége ügyeiben nem járhat el a nő részéről kiadott meghatalmazás nélkül. Azonban ő az ur(!) a háznál . . . Amaz állitások, melyekkel a női becsület támadtatik meg, a törvény elolt nem bizonyíthatók s ha egy erkölcs[ telén asszonyt leleplez valaki, rágalmazás, esetleg becsületsértés i miatt a fenyítő járásbírósággal gyűlik meg a baja s a biró nem ! engedi meg az állitások valódiságának bizonyítását. íBüntetőtörv. j könyv 264. §. 4.) Azonban a férfi az erösebb (!) nem. . . A nő az egész világon nem birt s nem bir olyan és annyi joggal, olyan cselekvésképességgel, mint nálunk. (Ausztriában ha egy nemes nő egy nem-nemes férfiúval lép házasságra, a nő nemességét a házasság tartama alatt elveszti.) Rój mában az elválás meg volt engedve, a XII. tábla szabályozta az eljárás alakiságát [Cicero Philipp II. 28.), azonban tiltották ' a.', erkölcsök és tiltotta a vallás. Az elválás a rómaiaknál eri kölcsileg volt lehetetlen s öt századon át nem fordult elő, bár — mint említők — törvény a házassági köteléket nem mondta j ki föloldhatatlannak. «Az egyférjüség — mondja Gide Pál a hires francia házasságjogász, aki szintén nagymértékű feminiszI tikus rohamokban szenvedett — az elválás szabadsága mellett, csak egy neme az egymásra következő többférjüségnek.» A feministák azonban nem számoltak a speciális magyarországi viszonyokkal, midőn a nőknek oly nagy szabadságot engedtek, mely már inkább a szabadosság jellegét hordja magán. Szem elől tévesztették, hogy nálunk, Magyarországon a nőnevelés nagyon hátra van, a leánygyermeket menyasszonynak nevelik, holott feleségnek kellene nevelni, ak: részt vesz nemcsak az élet örömeiben, de balsorsban is kitart férje mellett s nem hagyja ott, ha az bajba kerül, mint a patkány a sülyedő hajót. A félszeg törvény meghozza a gyümölcseit is. A férfiak — ilyen körülmények között — nem mernek vagyontalan i nővel házasságra lépni. A szép s talán kivételesen hitestársnak j nevelt lány, aki férjének büszkeségévé s házának díszévé válj hatnék, gyönyörű gyermekek anyjává lehetne, otthon vénül s | elhervad. Az utóbbi évtized alatt, ami a vagyontalan eladó | lányokat illeti, mindenki tudja, hogy a kínálat egyre nagyobb lesz s a kereslet pedig kisebb; v-nincstelen-a leánynak nem