A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-cikk által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához

3p A JOG peri hanem a közigazgatási útra tartoznak. K. Ferenc felperes felolyamodására a lőcsei kir. törvényszék, mint fölebbezési bíróság ezt a végzést 1897. évi november hó 24-én 1897. E. 50. sz. a hozott végzésével indokaiból helybenhagyta. Erre K. Ferenhlorkai lakos a föntebb előadott tényállás alapján Sz. Viktor horkáai lakost a szepesszombati járás főszolgabirája előtt panaszolta b.e, s azt kérte, hogy utóbb nevezett Sz Viktor az 1885. évi XXIII. t.-c. 42. §-ába ütköző és a 184. §. szerint büntetendő; továbbá az 1894. évi XII. t.-cikk 34. §-ába ütköző és a 93. §., szerint büntetendő kihágásokban vétkesnek ítéltessék, az engedény nélkül 15 lépés hosszúságban és 8 hüvelyknyi szélességben és leásás által kiszélesített árok betömésének, a határkő visszaállításának tűrésére, 20 frt kár és költség megfizetésére köteleztes sék. A szepesszombati járás főszolgabirája 1898. évi április hó 5-én 287. kih. sz. a hozott határozatával az ez ügyre vonatkozólag hatáskörét leszállította, kimondván, hogy ezen ügyben az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, mert alperes önhatalmúlag foganatosított tényével birtokháboritást követett el s mert az ároknak kiszélesítése a vagyonrongálás vétségének ismérveit mutatja, amely cselekmény elbírálása szintén a járásbíróság hatáskörébe van utalva. Ilyenformán a lőcsei kir. törvényszék és a szepesszombati járás főszolgabrája közt hatásköri összeütközés esete merült föl, amelynek eldöntéséül a kir. bíróság hatásköre volt megállapítandó; mert felperes keresetét birtokháboritás címén az előbbi állapot viszaállitására irányozván, a birtokjogra és igy magánjogi jogcímre állapított kereset nem közigazgatási, hanem az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 5. m) pontja értelmében a birói útra és pedig a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik; mert továbbá Sz. Viktornak tulajdonított az a cselekmény, hogy a határ-ároknak önhatalmi kiszélesítésekor állítólag emberemlékezet óta volt határkövet eltávolította, már azért sem vonható az 1894. évi XII. t.-c. 34. és 93. §-ainak rendelkezései alá, mivel az állítólag eltávolított határkő nem az 1894. évi XII. t.-cikk 33. §-a értelmében alkotott törvényhatósági szabályrendelet alapján felállított határjelt képezett és mivel az 1894. évi XII. t.-c. 34. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok vitás határkérdésekben határozni csak akkor illetékesek, ha a határ vitássága a határjelek felállítása, elhelyezése kapcsán merült fel; mert végre Sz. Viktor a határjel épségének megsértése miatt az 1894. évi XII. t.-. 93. §-ának b) pontja, vagy az 1878. évi V. t.-c. 421. §-a alapján nem is büntethető, miután a károsult, illetőleg sértett fél a büntető eljárás folyamatba tehetésére vonatkozó indítványt elő se terjesztett. (2.591/900. I. M. sz.) Hatáskör megállapítása, biztositó társaság által volt ügy nöke ellen, szolgálati viszony alapján kapott előleg és átalary visszatérítése iránt indított ügyben. A kir. minisztérium a <cs. kir. szab. adriai biztosit S társulat magyarországi osztálya* bejegyzett cégnek B. Gusztáv ellen 309. kor. 47 fill. és járulékai iránti ügyéből a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság és Budapest székes-főváros IV. kerületének elöljárósága, mint iparhatóság között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján az 19 »1. évi június hó 12-én tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, a következőkép határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: A «cs. kir. szab. adriai biztositó társulat magyarországi osztálya* budapesti bejegyzett cég 1900. évi június hó 20-án 19Ö0. Sp. VII. 1,160/1. sz. a. a'budapesti IV. ker. kir. járásbírósághoz beadott keresetében azt adta elő, hogy B. Gusztáv ügynök kaposvári lakos «ügynöki viszonyából kifolyólag* 309. korona 47 fillérrel adósa; kérte az alperesnek ebben a tőkében, kamatjában és a perköltségben elmarasztalását. A kir. járásbíróság 1900. évi július hó 24-én SP. VII. 1,160 2. sz. a. kelt végzésével, az alperes pergátló kifogásának helytadva a pert megszüntette, mert azt állapitolta meg, hogy az alperes a felperesnek 200 korona havi átaláuynyal fizetett állandó alkalmazottja és igy a kereset, amelynek tárgya a szolgálatból kifolyólag adott előlegek és átalányok, az iparhalóság elé tartozván, a polgári pert iparhatósági eljárásnak kell megelőznie. A felperes erre 1900. évi október hó 29-én 33,436 sz. a Budapest székes-főváros IV. kerületének elöljáróságához fordult panaszával, az elöljáróság azonban megtartott tárgyalás után 1900. evi november hó 27-én 35,146/900. sz. a. hozott határozatával a panaszost panaszával el, illetőleg a rendes birói ulra utasította. Mert «beigazolást nyert, hogy a panaszlott a panaszos társaságnál, mint ügynök volt alkalmazva, ennélfogva az iparhatóság illetékessége hivatalból leszállilandó volt, mivel az ügynöui alkalmaztatás nem az 1884. évi XVII t.-c. rendelkezései alá vonható ipari munkaviszony és az ipartörvény rendelkezései, következéskép az iparhatóság illetékessége alá nem tartozik.* A panaszos ezek után 1900. december hó 5-én 2,330/1. sz. a. ismét a budapesti IV. ker. kir. járásbírósághoz adta be keresetét, mireakir. járásbíróság 1901. évi február hó 8 án Sp. VII. 2,330/3. sz. a. hozott végzésével az ügyet a «nemleges illetékessségi összeütközés elbírálása* végett a kir. igazságügyminiszterhez terjesztette fel. A felek közötti jogviszonyt szabályozó, valódiságára s tartalmára nézve nem vitás 2/a. okirat szerint a felperes 1900. évi év\ január hó 27-én, 1900. évi február hó 1-ével szerzőközegi minőségben alkalmazta az alperest, akinek kötelessége volt tevékenységét kizárólag a felperes részére eszközlendó' életbiztosítások szerzésére szentelni s minden tekintetben alperes utasításai értelmében eljárni. Ennek ellenszolgálata fejében 200 korona havi átalányban, 10 korona utazási napidíjban, II. oszt. vasúti és a kocsi utazás megtérítésében, Budapesten és Kaposvárott azonban napidij helyett az okiratban meghatározott feltételek mellett létesített biztositások után az első évben a díjfizetés arányában IVÍ'/O jutalékban állapíttatott meg az alperes szolgálati járandósága; kikötötték a felek azt is, hogy a létesített megállapodás mindkét részről minden előzetes felmondás nélkül bármikor felbontható. A jelen ügy elbírálásánál mindenekelőtt tisztába hozandó, vájjon B. Gusztáv alperes kereskedői segédnek tekinthető-e és mint ilyen a kereskedői segédszemélyzet alá sorolható-e? Kereskedői személyzet alatt mindazon személyek értendők, akik valamely kereskedőhöz — amilyennek a kereskedelmi törvény 4. §-a értelmében a felperes cég is tekintendő — mint főz nőkhöz szolgálati viszonyban állanak és annak üzletében állandóan alkalmazva, kereskedelmi természetű tevékenységüket annak szentelik. Minthogy pedig a fent megállapított tényállás szerint^ az alperes az uton töltött időre külön díjazáson, illetőleg százalékos jutalékon felül havi díjazás mellett, állandóan volt a felperesnél alkalmazva és összes tevékenységét kizárólag a felperesnek volt köteles szentelni, ennélfogva kereskedősegédnek kell minősíteni; minthogy az iparágak közé az 1384: XVII. t.-c. 1 §-a szerint a kereskedés is tartozik, minthogy továbbá az 1875: XXXVII. t.-c. 55. §-ának és az 1881: XVII. t.-c. 88—99. §-ainak rendelkezéseiből kitűnően, a kereskedősegéd szolgálati viszonyára az 1884. XVII. t.-c. szabályai irányadók és minthogy az 1884: XVII. t.-c. 176. §-a szerint a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártérítési kérdések az iparhatóság által döntendó'k el, ennélfogva ez az ügy, melynek a szolgálati viszony alapján kapott előlegnek és átalánynak a szolgálati viszony megszűnése okából visszatérítése a tárgya, a közigazgatási hatóság, mint iparhatóság hathskörébe tartozik. (19,4-66/1901. 7. M. sz.) Plopu György dr. nagyváradi Ítélőtáblai biró, lapunk régi kitűnő munkatársa, f. hó. 19-én a nagyváradi Jogász egyletben Erkölcsi alapelvek a magánjogban cimen felolvasást kezdett meg. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ugy ezt, mint a következő felolvasásokat közölhetjük lapunkban. Dr. juris ügyvédjelölt fővárosi, vagy nagyobb vidéki ügyvédi irodába — önálló vezetésre is — ajánlkozik. Cime a kiadóhivatalban. THE MÜTO new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Vagyon 1900 december 31 én 1,887,840,168-45 ^ Biztosítási állomány 1900 december 31-én 5,914,496,829-12 frank Magyarországi vezérigazgatóság; Budipest, IV., Károly-körut 26. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V„ Rudolf-rakpart 3. PALLM DÉ92VÉNYT»HÍM»0 NYOMDÁJA BUDAPESTEN.