A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Idegen hajók összeütközése

A JOG 195 Amiatt, hogy az alapperben a jogszabály helyesen vagy nerahelyesen alkalmaztatott, perújításnak helye nem lévén, a felperes által panaszolt okból az alapperbeli ítéletnek vonatkozó része hatályon kívül nem helyezhető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 24. I. G. 664/1901 sz. a.) A lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, aki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdonjogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva idegenítette is el a lefoglalt dolgot, (így itélt a m. kir. Kúria I. G. 401898 és 1. G. 269/1898 sz. alatt.) (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 május 1. I. G. (578/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az 1881: LIX. t.-c. 23 S- rendelkezése szerint a III. biróság ítelete, mint nemfölebbezheto birói határozat a kézbesítést követő napon emelkedik jogerőre. Ettől a naptól számítandó tehát az a záros 3-évi határidő, amely alatt a váltó-eljárási rendelet 43. S- szerint perújításnak az 1881. LIX. 69. §. 2. és 3. pontjai eseteben helye van. A törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy az években meghatározott időtartam az utolsó évnek azon a napján jár le, amely nap számánál és elnevezésénél fogva a határidő kezdő napjának megfelel. A n.-kikindai kir. törvényszék (1901 ápril. 18-án 5,056 sz. a. mint vált ó-b Íróság dr. Gold Simon ügyvéd által képv. K. Józselnek, Dus Sándor ügyv. által képv. A. Mihály ellen, a m. kir. Kúria 1,012 1897 v. sz. ítéletének hatályonkivülhelyezése s 1.500 frt v. összeg megfizetése iránt ujitott váltóperében következőleg itélt: Felperes perujitási kérelmével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 56 K. 60 flll perköltséget 3 nap a. végreh. terhével fizessen meg stb. M e g o k o 1 á s: Felperes, aki az alperes ellen 12,572/896 sz. a. 1,5'X) frt. ír. indított váltókeresetével a m. kir. Kúriának 1,012/97 sz. ítélete szerint abból az okból utasíttatott el, mert az alapperben nem tagadta alperesnek abbeli tényállását, miszerint a kereseti váltóösszeget az alperes mint a váltó elfogadója fizette ki az aradi Viktória-banknak mint váltóbirtokosnak, uj bizonyíték alapján kérte a perújítást, amennyiben tanukkal kívánja bizonyítani, hogy a nevezett banktól nem alperes, hanem M. József váltotta ki a kereseti váltót P. P. és K N. pénzével és M. adta át a váltót P. P. nek, ez pedig P. Ign.-nak, akitől az a felperes birtokába került. Alperes ellenezte a perújítást, mert az alapperben kelt kir. kúriai Ítélet a felperes képviselőjének kézbesittetett és ezen időtől a perujitási kereset beadásáig három év már eltelt, de különben is szerinte a perujitási kérelem tulajdonképpeni alapját ügyvédi mulasztás képezi és így a váltóeljárási rendelet 43. §-a értelmében az alapperbeli ítélet jogerőre-emelkedésétől számított 3 hó alatt lett volna csak a perújítás kérhető. Igaz ugyan, hogy felperes nem az alapperben eljárt ügyvédének mulasztására, hanem ott nemhasznált oly bizonyítékokra alapította perujitási kérelmét, melyekkel az alperes által felhozott és az alapperben bizonyítottnak tekintett tényállításokat kívánta megcáfolni, tehát a perújítást az 1881: LIX. t.-c. 69 §. 21. p. alapján kérte, mindamellett felperes perujitási keresete a váltóeljárási rendelet 43. § a érteim, elkésettnek tekintendő, mert habár áll az, hogy az 1881: LIX. t.-c. 23. §-nak felperes által hivatkozott rendelkezése szerint az alappjrbeli kúriai itélet a kézbesítést követő napon, vagyis 1898 január 16-án emelkedett jogerőre, de ezen törv.-szakasznak idézett rendelkezéséből csak az következik, hogy a kézbesítés napja nem számithaló be a perújításra nyitva álló határidőbe, de akként ez nem magyarázható, hogy a jogerőre-emelkedés napja, vagyis a kézbesítést követő nap sem volna abba beszámítható, hanem a határidő folyása csakis a kézbesítésre következő második napon venné kezdetét. A perujitási határidő tehát az 1898 évi január 6-án vette kezdetét, annak utolsó napja 1901 január 15-re esett; és igy az 1901. január 16-án beadott perujitási kereset a törvényes 3-évi határidőn tul adatott be. Minélfogva az elkésett perujitási kérelmet elutasítani, egyszersmind az 1868: L1V. t.-c. 251. §. értelmében felperest a perköltségben elmarasztalni kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1901 június 12-én 2,981. sz. a.) ítélete. Az elsőbiróság ítélete a perköltség viselése felől intézkedő részének hatályonkivülhelyezése mellett megváltoztattatik, a perujitási kérelemnek hely adatik és a kir. törvszék a perujitási kereset értelmében való határozathozatalára utasittatik. stb. Megokolás: Az 1881. LIX. t.-c. 23. §. rendelkezése szerint a III. bírósági itélet mint nemfölebbezheto birói határozat a kézbesítést követő napon emelkedik jogerőre. E szerint a m. kir. Kúriának 1897. évi 1,012. sz. Ítélete, mely a felperesnek 1898 január 15-én kézbesittetett, 1898 január 16-án emelkedett jogerőre. Ettől a naptól számítandó tehát az a záros 3-évi határidő, amely alatt a váltóeljárási rendelet 43. §. szerint perújításnak az 188L LIX. 69. §. 2. és 3. pontjai esetében helye van. A törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy az években meghatározott időtartam, aminő a fent megjelölt, a perújításra engedett záros határidő is az utólsó évnek azon a napján jár le, amely nap számánál és elnevezésénél fogva a határidő kezdő napján\k megfelel. Ez a nap pedig 1901 január 16-ra esik és miután a felperes ezen a napon beadta perujitási keresetét, az elkésés okából el nem utasítható. Amiértis tekintettel arra, hogy a felperes az alapperben nemhasznált, lényegileg a per tárgyára vonatkozó uj bizonyítékot hozott fel, az első biróság ítéletének megváltoztatásával a perujitási kérelemnek a hivatkozott 1881: LIX. t.-c. 69. §. 2. p. alapján hely adatott és ennekfolytán a kir. tszék további eljárásra utasíttatott. A m. kir. Kúria (1902 október 8-án 1,118. sz. a.) ité let: A másodbiróság ítélete okainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A kir. Kúria a Bp. 437. s. rendelkezése szerint a 426. j-nak 4- pontja esetében köteles határozatát a kir. it. tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani. Az a tény, hogy vádlott az adóhivatali alkalmazottak előtt a napidijaknak első izbeli felvételét jobb tudomása ellenére elhallgatta, a ravasz fondorlatot megállapítja s ez által az adóhivatali alkalmazottakat, mint az államkincstár közegeit a napidijak felvétele tekintetében tévedésben tartotta. Ez a tévedésbentartás a kir. it. tábla által valóknak elfogadott tények szerint abból a célból történt, hogy vádlott a kir. államkincstárnak kárt, magának pedig jogtalan vagyoni hasznot szerezzen : igy nyilvánvaló, hogy a vád alapjául szolgáló tettek a Btk. 379. S-ba ütköző csalás összes alkatelemeit magukban foglalják. A nagybecskereki kir. törvényszék mint btőbiróság (1901 szeptemb. 5-én 3,120. sz a.) csalás büntette miatt vádolt Sch. József elleni bűnügyében következőleg itélt: Sch. József vádlott kir. építészeti vállalkozó, később pénzügyigazgatósági díjnok, ama bűncselekmény miatt, hogy ez utóbbi minőségében a pénzügyigazgatóság által az adókivető bizottságnál alkalmazott jegyzői minőségében teljesített munkáért az 1899 dec. 16—23. napjáig járó 32 K.-t a nagybecskereki kir. adóhivatalból az alkalmazottaknak ravasz fondorlat által történt megtévesztésével kétszeresen vette fel, a Btk. 379 §-ába ütköző és a 380. § szerint minősülő 1 r.-beli csalás vétségében, továbbá ama bűncselekménye miatt, hogy mint pénzügyigazgatósági díjnok fenti minőségében teljesített munkáért az 1900 febr. 1-től 28-ig járó 112 K.-t a n.-becskereki kir. adóhivataltól az alkalmazottaknak ravasz fondorlat által történt megtévesztésével kétszeresen vette fel, a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §. szerint minősülő 1 r.-beli csalás bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért összbüntetésül a Btk. 96 , 98., 383., 102. és 388. §-ai alapján és a 91. §. alkalmazásával "a jogerős ítélet foganatbavételétől számítandó 8 havi börtönre mint főbüntetésre, a csalás vétsége miatt behajthatatlanság esetén a Btk. 53. §. alapján 1-napi fogházra átváltoztatandó 20 K , a csalás büntette miatt 2-napi fogházra átvált. 40K. pénzbüntetés és azonkívül a szabadságvesztés büntetésének kitöltésétől számítandó 3-évi hiv.- vesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére mint mellékbüntetésekre Ítéltetik. A pénzbüntetés az 1892:XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó és az itélet jogerőre-emelkedésétől számított 15 nap a. különbeni végreh. terhe mellett fizetendő. Ellenben vádlott ama bűncselekménye miatt, hogy mint pénzügyigazgatósági dijnok és a pénzügyigazg. által az adókivető bizottságnál alkalmazott jegyző, ezen utóbbi minőségében teljesített munkáért az 1900 január 16—31. napjaira kiutalt 64 K.-t a n.-becskereki kir. adóhivataltól az alkalmazottaknak ravasz fondorlat által történt megtévesztésével kétszeresen vette fel, a Btk. 379. §-ába ütköző és 380. § szerint minősülő csalás vétségének vádja alól a Bp. S26. § 1. p. alapján felmentetik. Köteles az ezentúl netán felmerülendő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Megokolás: stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1902 febr. 14-én 400. sz. a.). A kir. törvszék Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott a 32 K. és 112 K. kétszeres felvétele miatt emelt vád alól is felmentetik; ugyanazon ítéletnek felmentő része helyben hagyatik. Megokolás: stb. A m. kir. Kúria (1902 okt. 20-án 9,073. sz. a.). A kir. főügyész semmisségi panaszának hely adatván, mindkét alsófoku bíróságnak ítélete a Bp. 437. § 3. bek. alapján a 385. § 1. a. p.-ban megjelölt anyagi semmiségi okból megsemmisíttetik, vádlott a btk. 379., 380. §§-ba ütköző tgy rendbeli csalás bűntettében és két r.-beli csalás vétségében bűnösnek nyilvánittatik s ezekért a btk. 91 , 96. §§ felhívásával összbüntetésül a Btk. 383. § alapján 6 havi börtönre, továbbá a Btk. 102. § felhívásával, mindenik cselekményért az 1902:XXVII. t.-c. 3. §-ában megjelölt célokra fordítandó, 15 nap alatt különbeni végreh. terhe mellett fizetendő, behajthatatlanság esetén a Btk. 53. § érteim. 1 napi börtönre átváltoztatandó 20 K. pénzb. és a Btk. 388. § alapján 3-évi hivatalvesztés- és a politikai jogok fölfüggesztésére Ítéltetik s egyszersmind a Bp. 480. §-a alapján köteles az államkincstár részére a bűnügyi költséget az 1890: XLIII. t.-c. 9. §-ában meghatározott módon megfizetni, stb. Megokolás: A kir. ítélőtábla valónak elfogadta a kir. tszéknek azt a ténymegállapítását, hogy vádlott, ki a n.-becskereki pénzügyigazgatósátj által mint ott alkalmazott dijnok, 1899. és 1900. években a n.-becskereki adófelszólamlási bizottságnál 4 K. napi dij mellett jkv-vezetőként kirendeltetett: az ebbeli minőségben teljesített működéséért járó, és az adóhivatalnál kiutalványozott dijai közül az 1899 dec. 23-án kiutalt 32 K.-t és az 1900 január 31-én kiutalt 64 K.-t és az 1900 febr. 28-án kiutalt 112 K.-t kétszer vette fel a n.-becskereki adóhivataltól, miáltal a kir. államkincstárt 208 K.