A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Mentelmi jog és katonai bíráskodás

Huszonegyedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1902 december 7. Szerkesztőség: V„ Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIUP ÍZ IGAZSiGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Égés* « _ lí « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Mentelmi jog és katonai bíráskodás. Irta Gábor Gyula dr, budapesti ügyvéd. — A törvényes zálog- és kielégítési jog végrehajtás esetében. Irta vidéki ügyvéd. — A hallgatás általi megtévesztés a házissági jogban és joggyakorlatunk. Irta A u s c h Jenő, Kolozsvárott. — Örökösödési osztályok illetékezéséröl. Irta Z á d o r Mór, győri pénzügyi titkár. — Tarlózás. (Az esküdtbíróságok működése. — A sok felmentő verdikt és a közbiztonság, — Az állandó téma). Irta ( —n. —s.) — Külfiild. (Idegen hajók összeütközése). — Sérelem. (Gyors igazságszolgáltatás és közigazgatás Irta M. B.) — Irodalom. (Herczegh Mihály: Magyar jogtörténet. — Naptárak 1903-ra.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. }( Mentelmi jog és katonai bíráskodás. Irta GÁBOR GYULA dr., budapesti ügyvéd. A mentelmi jog eddigelé kodifikálva nem lévén, annak fejtegetésénél egyedül az országgyűlés gyakorlatára hivatkozhatunk. Annyi kétségtelen, hogy ezen gyakorlat a mentelmi jognak két alapját különbözteti meg, éspedig a föltétlen és a föltételes mentességet. Föltétlen mentesség az országgyűlés tagját, mint ilyet, az országgyűlésen tett nyilatkozatai tekintetében illeti msg. A delegáció tagjainak eme föltétlen mentességét az 1867: XII. t.-c. 47. §-a biztosítja. Ezen föltétlen mentesség egyedüli törvényes korlátja az, hogy maga az országgyűlés igenis felelősségre vonhatja a maga tagjait s bizonyos fegyelmi jogot gyakorolhat (rendreutasitás, a szó megvonása). Másik korlátozása a föltétlen mentelmi jognak a királyi feddés, mely ugyan sem törvényen, sem az országgyűlés gyakorlatán nem alapul, sőt ellenkezőleg, az országgyűlés a acitatio ad audiendum verbum regiums> ellen ezen szempontból mindig tiltakozott, de a korona azt mégis gyakorolta, anélkül, hogy adott esetekben a mentelmi jog fellüggesztését kérte volna. Ami a föltételes mentességet illeti, ez az országgyűlés tagjait az országgyűlésen kivül tett nyilatkozatok és elkövetett cselekmények tekintetében illeti meg. Hogy meddig terjedjenek a föltételes mentesség határai, azt eddig maga az országgyűlés sem döntötte el egyöntetűen. Csemegi a mentelmi jogot a kihágásokra nem tartotta kiterjesztendőnek. «A kihágást — úgymond — sokkal csekélyebbnek taitom, hogysem vizsgálatának elhalasztása párhuzamba hozathatnék ama funkció nagyságával, mely a képviselőre itt vár.» Ezzel szemben az országgyűlés a kihágásokra is kiterjesztette a mentelmi jogot Cziráky János gróf esetében, ki ellen a budapesti VI. ker. rendőrkapitány sebeshajtás miatt elkövetett kihágás miatt az eljárást folyamatba tette, a főrendiház a nevezett rendőrség kérelmére a mentelmi jog felfüggesztése iránti eljárást folyamatba tette és az emiitett főrendiházi tag iogát fel is függesztette. (1887. Napló I. köt. 144. 1.) Általában az országgyűlés a mentelmi jogot kiterjesztette minden, az általános vagy különös büntetőtörvények szerint büntetendő cselekményekre. A föltételes (relativ) mentességi jog kérdésének keretében figyelemmel kell lennünk még egy fontos körülményre. A mentelmi jog felfüggesztését az országgyűlés nem bárki kérelmére rendeli el. Régebben a felfüggesztést bírósági, vagy hatósági megkeresésre rendelték el, de már a 70-es évek óta csak «biróság»-ot tekintettek ennek kérésére jogosultnak. így a Remete Géza orsz. gyűl. képviselő ellen folyamatban volt ügyben a nagykanizsai kir. törvényszék vizsgálóbirája kérte a mentelmi jog felfüggesztését, amit az országgyűlés elutasított, mivel a vizsgálóbírót nem tekinti <biróság»-nak. (1872. Orszgy. Napló, V. köt. 6. 1.) Viszont ismét későbben — 1878-ban — egy esetben a mentelmi bizottság igy határozott : «Miután a képviselőház csak illetékes bíróság, vagy hatóság megkeresése folytán függesztheti fel tagjainak mentelmi jogát, a bizottság véleménye odaterjed. . . (1878. Orsz. gyül. írom. XIII. köt. 492. I.) Ami mármost a katonatörvényhozók mentelmi jogát illeti, az országgyűlés már régi időkben is foglalkozott konkrét esetekből kifolyólag ezen kérdéssel, anélkül azonban, hogy a relativ mentelmi jogot tisztázta volna. A legrégibb mentelmi esetek egyike az volt, midőn báró Vay Miklós tábornokot, a főrendi tábla tagját, az 1807. évi június 17-én a főrendi táblán tartott beszéde miatt tábornoki rangjától megfosztották. Az országgyűlés tiltakozott ugyan az ellen, hogy az országgyűlés tagját a főrendi táblán mondott szaváért felelősségre vonhassák és a KK. és RR. a nádorral egyetemben közbenjárván, ki is eszközölték, hogy Vay Miklós rangjába visszahelyeztetett, ámde az 1723: XI. t.-c. 14, §-ának értelmezésétől a Karok és Rendek tartózkodtak. Márpedig éppen az emiitett törvénynek a katonai bíróságok hatáskörét szabályozó rendelkezései —különösen az 1655 : VII. t.-c. rendelkezéseivel szemben — szorosan értelmezendők lettek volna, mely esetben a katonatörvényhozók mentelmi jogának kérdésébe némi világosság vitetett volna be. A br. Vay esetében szerkesztett nuncium egyedül annak megállapítására szorítkozott, hogy Vay tábornokot mint katonát vonták felelősségre olyasmiért, amit ő mint az országgyűlés tagja mondott. {<íBr. Nicolaus Vay non in qualitate personae militaris, sed qua commembrum SS. et 00. regni ad comitia evocatum, tn civili sua qualitate prolocatum fuisse.v) De nem merték a hivatkozott törvényt értelmezni a Karok és Rendek már korábban sem, midőn Festettek György gróf esete 1790 aug. 12-én az országgyűlésen szóba került. Az eset az volt, hogy Gréven-ezred ben magyar tisztek kérvényt írtak alá, az idegen tiszteknek az ezredből leendő áthelyezését kérelmezvén. Aláirta ezen kérvényt Fesietick gióf is, kinek akkor kézbesittetett az országgyűlésre való meghívó királyi levél (littera regalis). A kérvény a szolgálati szabályzatba ütközvén, Festetlek grófot, mint a többi magyar tiszteket is, elfogták. Az országgyűlés az esetben a usalvus con' ductusn megsértését látta. Az eset tárgyalásakor azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy a katonai személyeket a politikai jogok gyakorlása és ennek folytán a kérelmezési jog is megilleti. Ámde az országgyűlés érezte, hogy ily politikai természetű jogok gyakorlása a katonai fegyelemre visszahat és ez okból szükségét érezték annak kifejezést adni, hogy a katonai fegyelem fentartása az állam érdeke, miértis ezt gyöngíteni nem akarják. (V. ö. Jetiinek Artúr: A mentelmi jog. Budapest 1890.) Mindezeket előre-bocsájtva, lássuk magát fölvetett kérdésünket, t. i. azt, sérti-e valamely katonatörvényhozó mentelmi jogát, ha olyasmiért, amit az országgyűlésen kivül, nem törvényhozói minőségben mondott, bűnvádi, fegyelmi, vagy becsületügyi eljárás indíttatik meg, anélkül, hogy előzetesen az országgyűléstől mentelmi jogának felfüggesztése kéretnék ? Miután az eme kérdéssel foglalkozott egyik-másik publicistánk még azzal sincsen tisztában, hogy jöhet-e az országgyűlésnek katonatiszt-tagja azon helyzetbe, hogy ellene katonai büntető eljárás indítható, bátor leszek pár szóban e kérdést megvilágítani. Tehát igenis jöhet azon helyzetbe, éspedig a következő esetekben : 1. Tiszti bemutatáskor (Hauptrapport.) 2. Fegyvergyakorlaton, mert ámbár az 1889 : XXII. t.-c. 1. §-a szerint az országgyűlés tagjai béke idején katonai szolgálatra be nem hívhatók, de ugyanezen § értelmében a védköteles országgyűlési tag ónként bevonulhat. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.