A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A JOG m módon; más érdektelen személyek figyelmének felköltése mellett történt; figyelembevéve végül azt, mikép a D.-né ellen 1897 január 25-én a perhez C. a csatolt végrehajtási jkv. tanúsítása szerint a gróf Sz. Ant. műmalom és H. J. bpesti cég 4,740 K. és illetve 1,600 K. követelése tekintetében foganatosított végrehajtást közvetlenül megelőzően fizette ki alperes a liszt árát anyósának, az ezekből vont okszerű következtetésből folyóan kétségtelen, mikép alperesnek, mint a közeli rokonsági viszonynál fogva özv. D.-né vagyoni viszonyaiba is beavatott vejének okvetlenül tudomással kellett birnia az ügylet megkötésének, főleg pedig az átvett áru kifizetésénék idejében özv. D.-né fizetésképtelenségéről, annyival inkább, miután abból a körülményből hogy B. Boldizsár a követelésének kifizetése céljából történt megjelenésekor alperes és anyósa által felajánlott egységet el nem fogadta, kétségtelenül tudta és tudhatta, hogy ez a hitelező D.-né ellen végrehajtást fog vezetni, amiből folyólag az is kétségtelen, hogy alperes emez eljárásával közreműködött arra, hogy azáltal, amidőn sem a végrehajtás, sem pedig a csődelhatározás alkalmával a 2,040 kor. liszt vételárnak nyoma sem találtatott, D-né hitelezői elől az átvett áru, illetve annak értéke elvonatott. Minthogy pedig a szóban forgó ügylet az 1881 : XVII. t.-c. 28. §. 2. pontja rendelkezéséhez képest megtámadható jogcselekményből folyóan, közadós a vagyonából elvonatott, ugyanazon törvény 33. §. értelmében a csődtömegnek megtérítendő, amennyiben kétségtelenül igazoltatott, az alperes által különben nemis tagadott az a körülmény, mikép alperes által a lisztáruért fizetett érték a tömegbe be nem folyt, alperesnek rosszhiszeműsége pedig a fentiek szerint kétségen kivül áll; tekintettel végül arra, hogy a kassai kir. it. táblának 2,022. sz. végzésével felderíteni rendelt körülmények a per érdemi elintézében mi változást sem idéztek elő, mert tény ugyan, hogy a beszerzett bünfenyitő iratok szerint B. D. Bernáth alperes az ellene a btk. 414. §. 1. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében való bünsegédkezés miatt emelt vád és következmények terhe alól a s.-a.-ujh. kir. tszék 8,048/98. B. a., a kassai kir. it. táblának 17,884/99. B. és a kir. Kúriának 3,977'9CK.I. B. sz. ítéleteivel felmentetett azon az alapon, hogy özv. D. Ignáczné ellenében a csalárd bukás bűntettének alkatelemeit a btő bíróság megállapíthatónak nem találta, és így B. D. Bernáth jelenlegi alperes bűnösségét sem találta bizonyítottnak. Minthogy azonban a jelenlegi polg. per során kihallgatott tanukkal a már fentebb előadottak szerint kétségtelen beigazolást nyert, miszerint alperes a kérdéses lisztáru megszerzésekor D.-né fizetésképtelenségéről tudomással bírt; azon terhes szerződések pedig, amelyeket a közadós saját lemenőjének házastársával a csődnyitást megelőzően két éven belül kötött és amennyiben utóbbi igazolni nem tudja, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birt, megtámadhatók, az 1881 : XVII. t.-c. 28. §. 2. p. és 33. §. alapján helyt adni, felperes keresetének az alperes által átvett áru vételárának és a kereset beadása napjától számítandó törvényes kamatok és a perköltségek fizetésére való kötelezése mellett a közte és D. Ignácné között létrejött vételi ügylet érvénytelennek és a közadós csődhitelezővel szemben hatálytalannak kimonda- i és mint pervesztest a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1902 január 29-én 412. sz. a.) ítél t. az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja azzal a részváltoztatással, hogy a megtámadott jogügylet érvénytelenítése iránti keresetkérelmet elutasítja; stb. M e g o k o 1 á s: Nem szenved kétséget az a tényállás, hogy a vagyonbukott által az alperesnek eladott lisztmennyiséget az alperes tényleg átvette s saját céljaira felhasználta, az a pénzösszeg pedig, amelyet a jelzett lisztért az alperes az e tekintetben kihallgatott tanuk előtt a vagyonbukoltnak kifizetett a vagyonbukott birtokában sem az 1897 jan. 25-én toganatositott végrehajtás alkalmával, sem az 1897 febr. 7-én elrendelt csőd folytán eszközölt leltározáskor nem találtatott és a vagyonbukott a bünperben és az alperes ebben a perben egyátalán nem igazolta, hogy a vagyonbukott, azt a pénzt elfogadható célra fordította volna, sőt az alperes nyíltan beismeri, hogy a vagyonbukott a pénzét elrejtette. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a vagyonbukott és az alperes közt létesült jogügylet által a csődhitelezők megkárosittattak és hogy a vagyonbukott azt a jogügyletet csakis a hitelezők megkárosítására irányzott szándékból létesítette. Arra nézve, hogy az alperes a vagyonbukottnak jelzett szándékáról tudomással nem birt volna, az alperes elfogadható bizonyítékot nem nyújtott, sőt abból a körülményből, hogy nyilván üzleti körét meghaladóan egyszerre egy vasúti rakomány lisztet vett és pedig oly áron, amely az 1,005 ft 30 kr. beszerzési árát és a 81 ft 60 kr. fuvarköltséget nem fedezte s amint azt az elsőbiróság is helyesen kifejtette, a vételárat e célra különösen meghitt tanuk előtt fizette le a vagyonbukottnak, miáltal ellene a jogügylet megtámadása ellen védelmi eszközökről kivánt gondoskodni, azt kell alaposan következtetni, hogy a vagyonbukottnak kárositási szándékáról tényleg tudomással birt. Igaz ugyan, hogy az alperes ellen is lefolytatott bűnügyben az alperes jogerősen felmentetett, de a felmentés arra az alapra történt, hogy az alperes ellen abban az irányban, hogy a vagyonbukott fizetésképtelenségéről tudott volna, bizonyíték fel nem merült. De ebben a perben nem az a döntő, hanem az, hogy az alperes a vagyonbukott kárositási szándékáról nem birt-e tudomással, mely utóbbi tekintetben az alperesnek kellett bizonyítékot szolgáltatnia a törvény ellenkező vélelmével szemben. Tekintve tehát, hogy az alperes a vagyonbukottnak neje s a megtámadott jogügylet 1897 dec. 29-én létesült, a csőd pedig 1897 febr. 7-én lett megújítva; tekintve, hogy az 1881: XVII. t.-c. 28. §. 2. p. szerint az oly jogügylet, melyet a vagyonbukott vejével a csődnyítást megelőzően 2 éven belül a csődhitelezők megkárosításával köt és a vő nem bizonyítja, hogy a vagyonbukott kárositási szándékáról tudomással nem birt, sikeresen megtámadható, helyesen ítélt az elsőbiróság, amikor a kérdésben lévő jogügylet a csődhitelezőkkei szemben hatálytalannak mondotta ki. Minthogy azonban a felperes megtámadási joga a jogügylet érvénytelenítésére ki nem terjed, az iránti kereseti kérelme elutasítandó volt. Minthogy végül a kérdéses jogügylet folytán a csődtömeg egyáltalán nem gyarapodott, az alperes nem jogosult • kérni azt, hogy neki a felperes viszont megtérítse a vagyonbukott | kezeihez lefizetett összeget stb. A m. kir. Kúria. (1902 szeptember 1,700. sz. a. Ítélet.) j Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik felperes keresetével ' elutasittatik és köteleztetik alperesnek 15 nap és végreh. terhe a. | 489 K 74 f. per- és felebbezési költséget megfizetni stb. Meg okol ás: A csődtörv. 28. §. 2. p alapján azok a terhes I szerződések, amelyeket a közadós az ott felsorolt rokonsági kötelék | ben álló személyek valamelyikével kötött, csak annyiban támadhatók meg, amennyiben azoknak megkötése által a csődhitelezők ; megkárosittattak; a megtámadhatóság feltételét ily esetben tehát az képezi, hogy már a terhes szerződés megkötéséből háruljon a megkárosítás a csó'dhitelezőkre. Felperes ezt a megkárosítást abból következteti; hogy a közadós az alperes által az eladott lisztáru fejében neki és pedig a kihallgatott I. Gyula és Z. Istvánná tanuk vallomása szerint még a megvett áru átvétele előtt kifize| tett vételárt a csőd'ömegbe be nem szolgáltatta s így azt a csődhitelezők elől elvonta. Minthogy azonban a közadósnatt ez a későbbi ténye nem állapithatja meg azt a döntő körülményt, hogy a csődhitelezők már a vételi szerződés megkötése által megkárosittattak, és minthogy a jelen esetben, ahol az alperes a megvett lisztáruért megfelelő vételárat fizetett, a vételi szerződés megkötéséből a csődhitelezőkre kár nem háramlott és minthogy továbbá az elsőbiróságok Ítéleteinek indokolásában kiemelt körülmények sem a közadós részéről már a vételi szerződés megkötése alkalmával fennforgott kárositási szándékot s így annálkevésbbé bizonyíthatják azt, hogy alperesnek ilyen károsító szándékáról tudomása volt, — a felperes megtámadási keresetének nincsen törvényszerű alapja, — amiért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a felmerült per- és felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. Oly esetben, midőn a hitelező kijátszása forog fenn, de akár ajándékozás esetében is, a hitelezőnek az a joga, hogy az elidegenített vagyonból magát kielégíthesse, a közönséges elévülési időn belül nincs egy bizonyos időhöz kötve, ha a hitelezőt késedelem nem terheli a tekintetben, hogy az adósnak más vagyonából annak idejében követelését kielégíthette volna. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa.) A keresk. törv. 49. g-ának 2. bekezdése csak affelöl intézkedik, hogy a cégvezető és kereskedelmi meghatalmazott által főnöke nevében kötött ügyletnél nem szükséges, hogy az ügylet világosan, vagyis kifejezetten a főnök nevében köttessék, hanem elég, ha a fenforgó körülményeknél fogva, a szerződött akarata szerint, az ügylet a főnök nevében kötöttnek tekintendő. Tehát itt is a főnök nevében kell az ügyletnek megkötöttnek lennie, csakhogy ez. világos kifejezés hiányában, csupán a szerződőknek a körülményekből következtethető akarata szerint is fenforgónak tekinthető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanásca.) A magyar királyi belügyminiszternek az a rendelete, amellyel a város szabályrendeletének módosítását kimondó közgyűlési határozat helybenhagyását kimondó rendeletét az ipartörvény rendelkezései szempontjából közérdekből visszavonta, jogilag a pöcegödör-tisztitási ipar kizárólagosságát befolyásoló oly elhárithatlan véletlen esetnek (vis fortuitus major) tekintendő, amelyért alperes város felelősséggel nem terhelhető és amelyből kifolyólag felperes a szerződés felbontását követelhette volna ugyan, de amennyiben a tényállás szerint a szerződési viszonyt fenntartotta, alperestől kártérítést jogosan nem követelhet. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 19U2 jan. 15. I. G.507 901. sz. a.) Bűnügyekben. A btkv. 418. §-ban meghatározott idegen ingó dolog megrongálása vagy megsemmisítése vétségének lényeges alkotó eleme éppen az, hogy a megrongálás szándékosan és jogtalanul történjék. A felsorolt és valóknak elfogadott tények sem a vádbeli vétségnek, sem más bűncselekménynek tényálladékát meg nem állapítván, a kir. tszék tévesen alkalmazta a btő. törvénynek megfelelő rendelkezését, mikor vádlottat mégis bűnösnek mondotta ki. A kolozsvárvidéki kir. járásbíróság mint büntető bíróság (1901. decemb. 28-án B/3,775. sz. a.) vagyonrongálás vétségével vádolt T. György elleni bűnügyében F. A. és K. Ágost magánvádló és képviselő által emelt vád felett következőleg ítélt: