A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 48 számához. Budapest, 1902 november 30. Köztörvényi ügyekben. A debreceni kir. Ítélőtáblának 8. számú polgári döntvénye. Az a jelzálogos hitelező, aki a bekebelezett telekkönyvi tulajdonos ellen a telekkönyvi rendtartás 75. §-ának megfelelően csak olyan feltétellel nyert zálogjogot, hogy zálogjogának hatálya csupán az adósa ellen előzően eszközölt tulajdonjogi előjegyzés nemigazolásától fiigg, jogosítva van-e az előjegyzett tulajdonos ellen, a tulajdonjogi előjegyzés fórlését a telekkönyvi rendtartás 99. §-a alapján kérni P Határozat : Az a jelzálogos hitelező, aki a bekebelezett telekkönyvi tulajdonos ellen, a telekkönyvi rendtartás 75. §-ának megfelelően, csak olyan feltétellel nyert zálogjogot, hogy zálogjogának hatálya csupán az adósa ellen előzően kieszközölt tulajdonjogi előjegyzés nemigazolásától függ, a tulajdonjogi előjegyzés törlését az előjegyzett tulajdonos ellen, a telekkönyvi rendtartás 99. íja alapján kérni jogosult. M e g o k olás:A telekkönyvi rendtartás 99. §-a csak az eljárás módját szabja meg arra az esetre, ha az előjegyzés kitörlése, az igazolás elmulasztása alapján, az eló'jegyzést kéró' beleegyezésének kimutatása nélkül kéretik; de ez a szakasz nem jelöli meg közelebbről azokat, akik a most jelzett eljárás során az előjegyzés kitörlését kérhetik. Erre nézve tehát irányadóul egyedül az emiitett rendelet 119. §-ában foglalt az az általános szabály szolgálhat, mely szerint a telekkönyvi kérvények rendszerint csak azok által nyújtathatnak be, akik az arra vonatkozó nyilvánkönyvi bejegyzések által vagy mint jogosítottak, vagy mint kötelezettek érdekelvék. Eldöntendő kérdés tehát az: vájjon a telekkönyvi rendtartás 75. §-ában jelzett módon feltételes zálogjogot nyert hitelező tekinthető-e olyan érdekelt félnek, aki az adósa ellen előzően eszközölt tulajdonjogi előjegyzés törlését szintén jogosítva van kérni ? Midőn a bekebelezett tulajdonos ellen szerzett zálogjog a telekkönyvi rendtartás 75. §-ának megfelelően, a hitelező javára csak az adósa ellen előzően eszközölt tulajdonjogi előjegyzés nemigazolásától függő joghatálylyal kebeleztetik be, ebben az esetben a hitelezőnek ahhoz, hogy zálogjoga alapján követelésére nézve magát a biztosítékul szolgáló ingatlanból kielégíthesse, okvetlenül szüksége van arra, hogy az adósa ellen előjegyzett tulajdonjog töröltessék, mert feltételes hatályú zálogjoga csak ezzel válhatik feltétlenné. Kétségtelen tehát, hogy az ilyen jelzálogi hitelező is éppen zálogjoga hatályosságának az adósa ellen előzően eszközölt tulajdonjogi előjegyzés nemigazolásával való szoros függési viszonyánál és a törlési kérvénynyel célzott bejegyzésnél fogva, a töröltetni kért tulajdonjogi előjegyzés által, habár az nemis ellene kéretett, közvetlenül lényegesen érdekelve van. következésképp feljogosítottnak tekintendő arra is, hogy a jogai érvényesítését gátló előjegyzés törlését, a telekkönyvi rendtartás 99. §-a aiapján kérhesse. E mellett szól különben maga a 1881. évi LX. t.-c. 137. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint, ha a végrehajtást szenvedő javára bekebelezett tulajdonjogra másnak a tulajdonjoga van előjegyezve, a végrehajtató, a végrehajtási zálogjog feltételes bekebelezését elrendelő végzés alapján, általában az előjegyzett tulajdonjog törlésére szükséges minden, tehát nemcsak a peres, hanem a perenkivüli s igy a telekkönyvi rendtartás 99. §-a szerinti lépéseket is megteheti. De ugyanezt az álláspontot támogatja a polgári törvénykönyv tervezetének 544. §-a is, mely már közvetlenül valamennyi telekkönyvileg érdekelt felet feljogosítja az előjegyzés törlésének a kérésére. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy az a jelzálogos hitelez", aki a kötelezett telekkönyvi rendtartás 75. §-ának megfelelően csak olyan feltétellel nyert zálogjogot, hogy zálogjogának hatálya csupán az adósa ellen előzően kieszközölt tulajdonjogi előjegyzés nemigazolásától függ, a tulajdonjogi előjegyzés törlését, az előjegyzett tulajdonos ellen, a telekkönyvi rendtartás 99. §-a alapján kérni jogosult. Kelt Debrecenben, a kir. ítélőtáblának 1902. évi november hó 14-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1902. évi november hó 22-ik napján tartott polgári teljes ülésben. A munkaadó, illetve a gazda, felelős azért a kárért, a n.elyet alkalmazottjai a reájuk bízott teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenes cselekmény vagy mulasztás által vétkesen okoznak. A budapesti kir. törvényszék (1900 december hó 13-án, 38,602. sz. a.) Berényi Sándor dr. ügyvéd által képviselt özv. B. Ign.-né sz. F. B.-nek, Vaisz Sándor dr. ügyv. által képviselt özv. F. Izsákné elien, 10,000 frt. iránti 32,124 sz. keresettel folyamatba tett r. perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 4,320 K. tőkét és 300 K. perköltséget fizessen meg, s a kiszabandó ítéleti illetéket viselje. A kereset többletével felperest elutasítja, stb. Megokolás: A beszérzett bűnügyi iratok által igazolt és a bpesti kir. btő. tszék előtt alperes és O. Imre ellen, gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt folyamatban volt bűnvádi eljárás során kiderült tényállás szerint, 1892 május 2-án B. Ignácot, felperes volt férjét az alperes tulajdonát képező s az ő szolgálatában álló O. Imre kocsis által szabályellenes gyorsasággal hajtott 2 lovas fogat, amelyen alperes és leánya is ültek, a nagymező- és ó utcák keresztezésénél elgázolta s ez a szenvedett sérülések következtében meghalt. Jelen tényállás alapján meg kellett állapítani alperes felelősségét a néh. B. Ignác elhalálozása folytán nejére, a felperesre háramlott károsodás tekintetében, mert jogszabály, hogy a gazda cselédjének az utóbbinak szolgálata közben elkövetett cselekedeteiből vagy mulasztásaiból származó kárért felelős, ha a köteles felügyeletet elmulasztotta. Márpedig alperes nem is állította, hogy a bűnvádi eljárás során kihallgatott P. D. és B. S. tanuk vallomásai szerint az utca keresztezésnél is túlságos sebességgel hajtó kocsisát, — bár az ebből, különösen ily nagy forgalmú helyen keletkezhető veszélyt előreláthatta, — lassabb hajtásra utasította volna, azt az állhatatos tagadását pedig, hogy a kérdéses alkalommal kocsiján nem ült s hogy a szerencsétlenséget sem az ő kocsija okozta, a büntető bíróság által kivett és e kir. tszék által is mérlegelt tanúvallomások határozottan megcáfolják. A kárösszeg megállapításánál figyelembe vette a kir. tszék a kihallgatott orvosszakértő véleményét, amely szerint néh. B. Ign. 3—6 évet élhetett volna s tekintettel a nevezett könnyű, mi megerőltetéssel sem járó foglalkozására, arra, hogy a per adatai szerint módjában volt magát aránylag jól élelmezni s hogy a bűnügyi iratok mellett lekvő boncolási jkvek szerint belső szervei meglehetősen épek voltak, 6 évben állapította meg azt az időt, a meddig néh. B. Ignác a haláleset közbejötte nélkül valószínűleg még élt volna. Figyelembe vette továbbá a kir. tszék a felperes társadalmi állását, elhalt férje kereseti viszonyait s azt, hogy kiskora gyermekei, apjok elhalálozásakor már oly korban voltak, a melyben az önfentartásra rendes körülmények között már képesek, a minek ellenkezőjét felperes alperes tagadásával szemben mégsem kísérelte bizonyítani. Mindezen szempontokat mérlegelve a kir. tszék évi 720 K.-ban állapította meg azt az összeget, a melyet alperes magánjogi felelősségénél fogva felperesnek megtéríteni tartozik. A kereseti többlet elutasítása ugyanezen okból volt kimondandó stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 december 11-én 610. sz. a.) Ítélet: az elsőbiróság ítéletét alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására s a perköltségekre vonatkozó részében helyenbenhagyja, ellenben a kárösszeg tekintetében akkép változtatja meg, hogy alperes javára 1902 május 2-tól felperes élte fogytáig, illetve, ha újból férjhez menne ezen időpontig, havi előleges 50 koronás részletekben fizetendő évi 600 K. életjáradék fizetésére kötelezi, olykép, hogy a mai napig lejárt részleteket köteles egy összegben 15 nap a. végreh. terhével, azontúl lejárandókat pedig minden hó 2-án előlegesen megfizetni, ellenben felperest keresete ezen felüli részével elutasittatik. stb. Megokolás: Alpereres kártérítési kötelezettségének megállapítása és a perköltség tekintetében az első bíróság Ítélete indokai alapján volt helybenhagyandó. A kártérítési összegre vonatkozóan azonban az Ítélet a jelen ítélet rendelkező része szerint volt megváltoztatandó; mert a keresetben felperes vagylagosan életjáradék megítélését kérte, a felperestől a férje általi eltartás vonatván el, az életjáradék fizetése felel meg az alperesre hárult kártérítési bötelezettségnek, mert továbbá a járadék a felperest jogosan életfogytáig megilleti és nem korlátozható azon feltevés által, hogy felperes férje korábban halt volna el, mint felperes és mert végre felperes maga is havi 100 kor.-ra tette keresetében a férje jövedelmét, ennél nagyobb összeg bár a tanuk által igazoltatott, tehát számításba nem vehető. Ez alapon a jelzett összeg fele vagyis havi 50 kor. volt a felperes eltartására fordítottnak tekintendő, s ily mérvű életjáradék alperes ellenében megítélendő. A m. kir. Kúria (1902 szeptember 11-én 2,001. sz. a.) i t élet: Az alperes kártérítési kötelezettségét és a perköltséget illetően a másodbiróság ítélete helybenhagyatik, ellenben a kártérítés