A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 48. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás
348 A JOG A bányajog-alkotás legíöbb problémái. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. (Folytatás.*) Az elmondottakkal eljutottunk fejtegetéseink rendjében oda. ahol indokolt véleményt kell nyilvánítanunk azon kérdés mikénti megoldására nézve, hogy fentartandó-e a megalkotandó magyar bányatörvényben a kizárólagos kutatás jogintézménye, vagy sem; vagyis hogy a két rendszer közül, melyek közül a jogalkotás itt választhat, melyiket válasszuk: a kizárólagos kutatás rendszerét-e, vagy pedig a szabad kutatás rendszerét ? Ezen kardinális kérdés megoldása tekintetében csak akkor foglalhatunk el határozott álláspontot, ha felismerni tudjuk s kellőleg mérlegeljük mind a két rendszernek ugy előnyeit, mint hátrányait s ha a két rendszer gyakorlati jelentőségének összehasonlításánál hazai bányászati viszonyainkra is tekintettel vagyunk. — Mert bizonyos, hogy mind a két rendszernek vannak fény- és árnyoldalai; az is kétségtelen, hogy ezen két rendszernek a praktikábilitás szempontjából vett értéke is némileg relatív ; vagyis hogy az egyik helyen az illető ország különszeiü viszonyainál fogva az egyik rendszer inkább beválik, mint ugyanazon rendszer más országban, más eltérő viszonyok közepett. A külföldi szakirodalomban s egyes bányatörvény-tervezetek előkészítésénél többen foglalkoztak már ugyan a két rendszer összehasonlító kritikai méltatásával9), e fontos bánya*) Megelőző közleményt a 45. számban. ") V. ö a) Motive zum alig. Berggesetze für die preuss. Staaten vom 24 Juni 186o (28., 39. 1.); b) W a h 1 e d r : Das alig. Berggesetz für das Königreich Sachsen. Freiberg 1891 (121 1.) c) Brassert: Zeitschrift für Bergrecht 1881. óvf. 93. 1. d) Arndtdr: Entwdrf eines deutschen Berggesetzes nebst Begründung. Halle 1889 (117—118 1.). e) A r ti d t: Bergbau und Bergbaupolitik (41. 1.); fj Klostermann R. dr: Beurtheilung des Referenten-Entwurfes eines neues Berggesetzes für Oesterreich (Brassert: Bergrecht 1877. évf. 372—388 1.) g) Klostermann R. dr: Bemerkungen über den Entwurf eines alig. Berggesetzes für den preuss. Staat. Berlin 1869, 30 1. h) Westhof: Zur Frage eines deutschen Berggesetzes. (Brassert: Bergrecht 1900 évf. 51-52 1.); i) Referenten-Entwurf eines neuen Berggesetzes nebst Motiven. Wien 1876, 77 1; jogi kérdés tárgyalására azonban eddig általában kevés gondot fordítottak. Annál indokoltabb, hogy most a magyar bányatörvény küszöbön levő megalkotása előtt a kétféle kutatási rendszer mellett és ellen felhozható érveket kimerítően tárgyaljuk, rendszerbe foglaljuk s kritikai méltatás aiá vegyük I. A szabadkutatási rendszer {a kutatás korlátlan szabadsága az első feltaláld jogával) mellett felhozható érvek; 1. Jogtörténeti érv. Már a bányamüvelés ősrégi szokásjogi szabályaiban is a kutatás korlátlan szabadsága nyert kifejezést; s az idők folyamán is következetesen heves ellenzés észlelhető a kutatási privilégiumokkal szemben. Ezen jogtörténeti alap elhagyása annál kevésbbé indokolt, mert a legtöbb kultúrállam bányajoga még mindig ragaszkodik hozzá, s mert hiányzik minden elfogadható gyakorlati támogatás azon föltevésre, hogy az illető kulturállamok (pl. Poroszország) virágzó bányászata a kizárólagos kutatási rendszer mellett nagyobb lendületet vett volna. 2. Jogbölcseleti érv. A kutatás szabadsága legjobban megfelel a modern bányajog alapját képező bányaszabadság elvének. A bányaművelési szabadságnak, valamint a tulajdonjog minden más egyéb korlátozásának a fensőbb közérdek képezi hátterét és elvi alapját. Midőn az államakarat egyes ásványok felkeresésének és kiaknázásának jogát kiveszi a telektulajdon tartalmából, ezt azon lényeges indokból teszi, mert a föld mélyében rejlő ásványkincsek hasznosítását és a bányamüvelés föllendülését a társadalom gazdasági érdekei felismerhetően kívánatossá teszik ; és mert másrészt a dolog természeténél fogva sokkal inkább várható ez a föllendülés akkor, ha az ásványok felkeresésének és kiaknázásának jogát bárki is megszerezheti. Mindezeknél fogva a bányaipari foglalkozás mindkét stádiumában, vagyis ugy a kutatásnál, mint a bányamüvelés körében lehetőleg tágas tér nyitandó a szabad verseny előtt. j)Hingenau Ottó dr. : Ueber die Nothwendigkeit einer Revision des alig oesterreich. Berggesetzes Wien 1872 (54—56 1.). k) Lhotzky J. : Bergrechtliche Studien (Oesterreichische Zeitschrift für l.'erg und Hüttenwesen 1875 évf. 139—1.); 1) S c h n e i d e r Fr. dr : Kritische Umschau auf dem Gebiete der Bergrechtsreform. Prága 1875 (120. követk. l.j : m) Franki Ottó dr: Der Freischurf. (Brassert: Bergrecht 1886 évf.) n) Az 1870. évi magyar bányatörvényjavaslat indokolása s az 1884. évi bányajogi nagy ankét jegyzőkönyvei is foglalkoznak ezen kérdés tárgyalásával. Végül, az 1867. évi átalakulások folytán beállott ujabb viszonyokra való tekintettel még megemlítendő e helyütt az is, hogy össz-, vagy közös-államterületről, vagy határokról szólani nem lehet, ilyenek nincsenek, mely egy közös központi hatalomnak (ami szintén nincs) lenne alárendelve, mert ugy az osztrák, mint a magyar államterületben előfordulható bármely területváltozáshoz az illető állam illetékes orgánumainak akaratnyilvánítása szükséges. II. Az államhatalom jogai az államterület fölött. A jogosítványok, melyek az államhatalmat az államterületre vonatkozólag illetik, összességükben a területi felsőbbség fogalmát alkotják, mely ekként az első és leglényegesebb fölségi jog. A területi hatalomban foglalt jogok vagy nemleges, vagy igenleges tartalmúak. 1. Az előbbeni jogok közé tartozik főleg az államhatalmaknak azon jogosítványa, mely szerint ugy az államterületre, mint annak egyes részeire, ugy az állami életre, továbbá a fölségjogokra, az államhatalmak gyakorlásának mikéntjére irányuló mindennemű idegen behatást kizárhat. Főleg fontos e tény az egyházhatalom külföldi orgánumaival szemben ; így p. o. már /. Mátyás eltiltá azt, hogy fellebbezések a római szent-székhez az országból küldessenek. {Decr: VI. anno 1486. art: XLV.)//. Ulászló alatt a Rómában való perlekedés eltiltatott, ha egyházi teszi is, a csonkatoronyba zárassék. {Decr: III. art. LXIII.) Ezen fölségjognál fogva s ebből kifolyólag jogosítva van az államkormányzat mindazon föltételeket megszabni és kezelni, melyek mellett a határ átlépése ugy személyeknek, mint javaknak megengedhető, (p. o. ki- és bevándorlási ügy, határrendőrség, útlevél s vámügyi szabályok) — továbbá minden oly személyt, kik az állam területén tartózkodnak, minden eljárás és okadatolás nélkül (rendőri uton) kiutasítani. (Az 1878. V. t.-c. 64. §-a pedig azt rendeli, hogy: ((Külföldiek bűntett miatt, a törvény különös részében meghatározott büntetésen kivül, az országból való kiutasításra is ítélhetők és a visszatéréstől is örökre, vagy határozott időre eltilthatok » Más oldalról joga van egy, már az állami kötelékbe fölvett, vagy beengedett idegent védeni.ennek kiszolgáltatását (p. o. a politikai menekülteket), saját állama kormáuya ellenében is megtagadni, amennyiben eziránt azállamok között létrejött ily tartalmú szerződések különösen nem intézkednek. (L. 1878 : V. t.-c. 7—16. §-ait.) Az 1878: V. t.-c. 17. §-a szerint magyar honos más állam hatóságának soha nem adható ki. (Kiadatási szerződéseink vannak p. o. 1871 : XXV. Franciaországgal, 1871: XXVI. Olaszországgal, 1874: II. Angliával. 1875 : XXXVIII. Oroszországgal, a török állammal való viszonyainkat az 1718. évi passzarovici békekötés szabályozza stb.) Ezen területi elvnél fogva minden, ami az állam területén belül létezik, ugy személyek, mint tárgyak, a magyai állam kormányhatalmának alávetvék, amennyiben ezalól kivételeket különös határozatok (nevezetesen nemzetközi megállapodások az idegen államok követeire, ezek személyzetére és lakásaikra nézve) nem állapítanak meg. (Területenkívüliség.) Különösen azon jogban nyilvánul a területiség, mint a territoriális elvnek az államhatalom általi gyakorlata, hogy rendszerint (ellenkező megállapodások hiányában) mindennemű külföldi jurisdikciónak a magyar állam területén való gyakorlása vagy beavatkozása ki van zárva. 2. A területi hatalom pozitív hatálya még abban is nyilvánul, hogy az államhatalom jogosítva van a területtel közcélokra rendelkezni. Ezen jogosítványból következik : a) az államhatalom birtoklójának joga az államterületet közcélokra felhasználni, amennyiben ez a magánosok szerzett joga sérelme nélkül történhetik, s amennnyiben a kétoldalú használat lehetséges nem lenne, a közjó szempontjából kártalanítás mellett a magántulajdont megszüntetni vagy korlátolni ; b) továbbá azon jog, mely szerint a magántulajdonban nem levő területi részeket és egyéb uratlan dolgokat elfoglalhatja és azok hovátartozóságát megállapíthatja. III. A magyar királyság határai. Az államhatárainak, mint ilyennek, fontosságát állami életünk minden epohájában fölismerték s annak mindenkor gyakorlati hatályt tulajdonítottak, ugy, hogy e fogalomhoz állam-